Alkotmány, 1900. október (5. évfolyam, 234-259. szám)
1900-10-21 / 251. szám
ALKOTMÁNY. 251. szám. 9 Vasárnap, 1900. október 21 KATHOLIKUS KÖZOKTATÁS Rovatvezető: GYÜRKY ÖDÖN. . i-n-TT-T- III.Ill I. mi .11.11 ' ■ ív- —•— Katholikus iskoláink pusztulása. A vallás- és közoktatásügyi miniszter jelentése szerint — mi még nem jutottunk odáig, hogy egyházi hatóságaink a katholikus tanügyről jelentéseket tegyenek közzé — az 1895— 1896. tanévben volt Magyarországon római katholikus népiskola 5479, görög katholikus 2112, tehát összesen 7591 katholikus jellegű népoktatási intézet. Ugyancsak a vallás- és közoktatásügyi miniszter kimutatásai szerint az 1898—99. évi tanévben volt Magyarországon római katholikus népiskola 5395, görög katholikus 2076, összesen tehát 7471 katholikus iskola. Vagyis rövid három év leforgása alatt megfogyott a katholikus népiskolák száma százhúsz iskolával s a valóságban még többet is, mert hiszen ezen három év altt néhány új katholikus népiskola is keletkezett — különösen egyes főurak buzgólkodása folytán — úgy, hogy a három év alatt, mondhatjuk, százötven katholikus népiskolát veszítettünk el. Ami annyit jelent, hogy 150 katholikus iskolából dobták ki a keresztet és vele a Krisztust, a szentképeket és vele mindazt, ami a katholikus vallásra emlékeztet. Es jelenti azt is, hogy minden iskolára csak 100 gyermeket számítva, évente 15.000 gyermeknek tiltják el a keresztvetést, az «■Üdvözlégy Mária» elimádkozását és ingatják meg szivében a hitet, hintik el lelkében a hitközöny magvát. És mi katholikusok némán és szótlanul tűrjük ezt a csendes államosítást és mi katholikusok, nagyok és kicsinyek, püspökök és papok, gazdagok és szegények, urak és nép egykedvűen tűrjük, hogy vágják ki gyökerét a magyar katholicizmus fájának. És álmodozunk holmi autonómiáról, ami ha lesz is, bizony soká lesz; hitegetjük magunkat, hogy majd akkor fogunk tenni, amikor már nem tehetünk semmit, mintha addig is nem volna ezer mód iskoláink megmentésére, csak tenni akarnánk és mernénk. Sőt a mi egyházi hatóságaink eltűrik még azt az arcul csapást is, hogy a miniszter az államosításért a felelősséget egyenesen reájuk hárítja. Azt mondja ugyan Wlassics Gyula most kiadott jelentésében, hogy ő felekezeti iskolát csak akkor államosít, ha a felekezetek, egyházi főhatóságaik előzetes hozzájárulásával, az államosítást önmaguk érdekében kérelmezik». Hát kérem mi el tudunk képzelni egyházi főhatóságot, mely bizonyos esetekben, bizonyos körülmények között kénytelen eltűrni az államosítást (ily módon van alkotva az 1868. évi népoktatási törvény is), de nem tudunk elképzelni egyházi főhatóságot, mely az egyház tanítása. IX. Pius pápa Szilabusa dacára, a hívek lelki kárára, veszedelmére, előzetesen hozzájárulna az államosításhoz. Nem, ez nem lehetséges. De hát tény, hogy három év alatt 150 népiskolánkat elállamosították. De hát tény, hogy a miniszter azt állítja, hogy ez az elállamosítás az egyházi hatóságok előzetes hozzájárulásával történt. Hol az igazság? Látni akarunk, világosságot akarunk, választ akarunk e rettenetes vádra! Gyürky Ödön: A jelentéséhez csatolt statisztikai kimutatások bizonyítják, mennyire felel meg az igazságnak a miniszter ezen állítása. Az állami népiskolák költségeit fedezik : Községi hozzájárulásból 191.389 korona (amit a nép fizet), tandíjból 176.104 korona (amit a nép fizet), iskolai adóból 272.824 korona (amit a nép fizet), ingatlanból 123.129 korona (ami szintén a népé). És amivel az állam hozzájárul ezen iskolák költségeihez, hát azt ki fizette? Talán a miniszter úr ? Fizeti bizony indirekte a szegény nép. No hát, köszönjük mi az ilyen segítséget a nép terhein. Hogy a valláserkölcsi nevelést hogyan terjeszti a miniszter úr, arról jobb ha nem beszél. Elvégre is e tekintetben az egyház illetékesebb, az egyház pedig százszor megmondta, hogy az állami iskola nem tud valláserkölcsösen nevelni. Ami pedig azt a nemzeti missiót illeti, nohát azzal is szépen vagyunk. A miniszter úr jelentéséhez csatolt statisztikai kimutatás szerint, az állami népiskolákba járó gyermekek 54'38 százaléka magyar anyanyelvű. De hát uram Isten, mi a csodának van akkor szükség nemzeti, magyarosodást terjesztő állami iskolákra, mikor a gyerekek úgyis magyarok? Oláh mindössze 1075 százalék van, pedig ha nemzeti tanügyi politikát akarnak követni, akkor megfordítva kellene lenni. De hát persze ott nem mernek államosítani, mert onnét küldik darabszámra a mámé lukokat ! Szóval szédelgés az egész liberális politika, de legnagyobb szédelgés a liberálisok «nemzeti» tanügyi politikája. Gy. Ö. Szédelgés, avagy a liberalizmus «nemzeti» tanügyi politikája. Wlassics Gyula miniszter most kiadott jelentésében dicsekedve említi, hogy az állami iskolák három év alatt csaknem megkétszereződtek. És igaza van. Az 1895/96. tanévben volt 882 állami népiskola, ma van, illetve az 1898/99. tanévben volt 1458. És miután ezt a tényt dicsekedve fölemlítette, nagyhangon kiemeli azt is, hogy az államosítással ő a) segít a nép terhén; b) terjeszti a valláserkölcsi alapon nyugvó népnevelést; c) nemzeti kulturmissziót teljesít. Zsidógyerekek a középiskolákban. Az 1898/99. tanévben Magyarország középiskoláiban 12.779 zsidógyerek tanult. Rettenetes szám ez, ha meggondoljuk, hogy Magyarország 16 millió lakosa közül állítólag 1.000.000 zsidó van s mégis a középiskolákban a zsidók az összes tanulók 22-64 százalékát képezik és számszerint csak a katholikusok haladják túl, ágostai, evangélikus református, görög mind kevesebb van a zsidónál. És szomorúbb még, hogy ezen 12.779 zsidó közül 3017 darabot katholikus pénzen, katholikus intézetekben tanítanak. És pedig tanul a kir. katholikus gimnáziumokban 1072, a bencéseknél 154, a cisztercitáknál 142, a piaristáknál 1101, a premontreieknél 324, a püspöki gimnáziumokban 108, az erdélyi katholikus státus iskoláiban 90, a görög katholikusok középiskoláiban 23 (ezek a legboldogabbak). Szóval, katholikus iskoláink katholikus pénzen évente több mint 3000 zsidógyereket tanítanak, hogy kioktatva őket, ráereszszék erre a szegény országra. Nyílt levél az egyházmegyei tanfelügyelőkhöz. Többször megtörténik, amikor az iskolaigazgató felekezeti tanítóit arra buzdítja, hogy a növendékeket a katholikus hitélet gyakorlataiba serényebben vezessék be, mert hiszen ők a katholikus egyháztól veszik működési körüket és attól kapták hittanítói és erkölcsnevelői állásukat és a hit és erkölcs terén a segédlelkészhez hasonló a működésük; hogy ezt a feleletet kapja, hogy ők, mint tanítók édes keveset látnak a katholikus egyház részletes utasításaiból. igenis azt észreveszik, hogy a királyi tanfelügyelő sokszor hr át nekik, úgymint év kezdetével, iskolaév közben és ettől vesznek is különféle utasításokat, de még arról alig hallottak, hogy az egyes egyházmegyéknek is tanfelügyelőik lennének és azt még kevésbbé tudják, hogy ezek hogyan akarják a tanügyet vezetni. Azt ugyan látják, hogy a különféle plébánosok különféle óhajaik vannak a tanügy és a hitelvek gyakorlati foganatosítása körül, de ahol a plébánosok kevesebb kívánsággal beérik ott is csak megvannak a felekezeti tanítók. Ilynemű feleletek csakugyan a tapasztalatból vannak merítve. Azt őszintén meg kell vallani, hogy azon jogaink, amelyeket kaptunk, nagyrészben nem lesznek érvényesítve. Az 1868-ik évi 31-ik törvénycikk szerint a hitfelekezetek saját iskoláikban maguk határozhatják a tankönyveket, maguk szabhatják meg a tanítási rendszert és módot, ugyanazon törvénycikk szerint a katholikus iskolában a katholikus jelleget olyképpen kidomboríthatjuk, hogy a püspöki tantervnek megfelelőleg a hittani oktatásra főgond fordíltassék és a többi tantárgyak közlésében is a katholikus hitelvekre folytonos figyelemmel lehetünk. És mégis mit kell tapasztalnunk? Azt, hogy a katholikus tanítót majd minden magasabb felügyelet és utasítás nélkül hagyják. Az egy plébánosa az körülbelül mindennemű egyházi hatósága. Az évenkint egyszer megjelenő esperest tiszteletbeli inspektornak szokták tartani, aki megelégszik azzal, hogy a gyermekek névlajstromát és a stereotip tananyag jegyzékét átveszi. A tanítóknak alig van arról csakis halvány sejtelmük, hogy az egyházmegyékben oly hivatal is van, amelynek feladata az, hogy az összes megyei tanügyet figyelemmel kísérje, azt rendeletekkel és utasításokkal vezesse és a megyei katholikus iskolákat meglátogassa, az iskolai számadásokat felülvizsgálja, a tanítóknak egyházkerületi tanácskozmányaikban résztvegyen és a katholikus népiskolai tankönyvek kiadásánál mint bizottsági tag közreműködjék. És emiatt a más oldalról jövő irányítást sok esetben igen szívesen veszik. Annál is inkább, mert észreveszik, hogy a legtöbb helyen a kir. tanfelügyelők mindennemű teendőik és ügyeiknél szíves útbaigazítást adnak, beadott ügyeiket istápolják sok helyen összejöveteleiknél rendesen részt vesznek. És így míg az egyik vezetéshez hozzászoknak, a másiktól elszoknak. Minthogy pedig tanítóságunknak az a célja, hogy a római katholikus vallás szellemében működjék, annak szelleme szerint tömörüljön szükséges, hogy a vallás egyházmegyei tanügyi téren legtöbb képviselője a tanítósággal összeköttetésbe lépjen. Mily nagy könnyebbségére válnék az iskolaigazgatóknak, hogyha az egyházmegyei tanfelügyelők időközönkint iskolaügy és nevelésügyre vonatkozó utasításokat kiadnának. Mennyivel célszerűbb lenne, hogyha azok a miniszteri és vármegyei tanügyre vonatkozó rendeleteket maguk kellő megjegyzések kíséretével áttennék az iskolaigazgatókhoz. Több esetben ugyanis megtörténik, hogy a közigazgatási bizottság végzései a közvetítő közegek papellenes érzelme folytán az iskolaigazgatóknak nem lesznek kézbesítve. És mily örömet okozna a hitközségeknek, hogy ha saját tanfelügyelőjüket láthatnák. Tanítóink egyleti gyűlése alkalmával szinte mily jó hatást tenne, hogy ha azon vallás legfőbb tanügyi képviselőjét látnák, amelynek istápolása miatt egyletté alakultak. Hát még az iskolai támadások felülvizsgálata az egyházmegyei tanfelügyelő részéről mily sok félszegségnek és gyanúsításnak venné elejét! A hitélet gyakorlataira nézve a vallás- és közoktatásügyi miniszter intézkedett, akinek utasítása folytán a tanítók a növendékeket ápril 1-től a tanév végéig és a tanév kezdetétől november 1-ig tartoznak a templomba vezetni. Azonban mily áldás lenne az egyházmegyékre nézve, hogyha ezen rendelettel kapcsolatosan a katholikus hitélet összes gyakorlataira nézve állandó normatívum hozatnék be. A tapasztalás mutatja, olyanok lesznek növendékeink, mint ahogyan szoktatjuk. A szoktatáshoz pedig tekintély szükséges. Végül legyen szabad a figyelmet a népnevelési bizottságokra is irányítani, amely testület a törvény intézkedése folytán a megyei képviselőtestület által a törvényhatóság területén lévő vallásfelekezetek egyegy választottja és ott lévő felekezeti tanítók egyegy választott tagjából valamint az iskolalátogatásokkal megbízottakból azért alakítandó, hogy a népoktatás ügye fejlesztessék és előmozdíttassék. Tudomásom szerint Komárom megyében, ahol a közigazgatási bizottságban sincsen katholikus tanférfiu — ilyen bizottságról szintén nincsen gondoskodva, amiért is az illetékes tényezők figyelmét, akik erről tehetnek — felhívom. Lehetséges, hogy más vármegyékben szintén csak úgy vannak. Császáron, Wohlmuth Ferenc, plébános. TANÜGY. — A nemkatholikus iskolák felügyelete. A kultuszminiszter az 1883. évi XXX. törvénycikk alapján a felekezeti középiskolák meglátogatásával s azokban az állami főfelügyelet gyakorlásával az 1900/1901. tanévre a következőket bízta meg: 1. a dunamelléki ev. réf. egyházkerület főhatósága alá tartozó budapesti főgimnáziumra Erödi Béla dr.; a nagykörösi, kecskeméti és havasi főgimnáziumokra és a kunszentmiklósi algimnáziumra Francsics Norbert; a gyönki algimnáziumra Spitkó Lajos;