Alkotmány, 1900. október (5. évfolyam, 234-259. szám)

1900-10-26 / 255. szám

ALKOTMÁNY. 255. szám. 10 Péntek, 1900. október 26. * Uj népszínmű Kassán. Kassa szülészeti életé­nek elevenségéről az ügyeskezű igazgató, Szendrey Mihály fáradhatlanul gondoskodik. Bemutató bemu­tatót ér és a magyar szerzők is gyakorta jutnak szóhoz Felső-Magyarország legnagyobb színpadán. A múlt hét végén ment ifj. Bokor József Kuruc-fur­­fangja s a jövő vasárnap ismét eredeti népszínmű estéje lesz a kassai Nemzeti Színháznak. Az új nép­színmű címe: Darázs mérge és szerzője Palástn­y Marcell hírlapírótársunk, aki ez idő szerint katonai kötelezettségét róvja le. A jónevü fiatal szerző, ki több fővárosi napilapnak volt munkatársa s már számos sikerült novelláját olvastuk, darabja meséjét Kada Elek egy falusi történetéből merítette a jónevü szerző engedélyével. Az új darab a kassai társulat javaerőit foglalkoztatja, köztük a legfiatalabb magyar primadonnát Szőnyeg Ilonkát s az ország egyik leg­­ismertebb népszímű énekesét Hunyady Jóskát. Már ez és Hevesy Gábor rendezése és a tetszetős nóták, melyekkel Virányi Jenő látta el az új népszínművet, biztosítják az új darab sikerét. * Összes ülés az Akadémián. A Magyar Tudo­­mányos Akadémia e hónap 29-én, hétfőn délután 5 órakor összes ülést tart. * A Pet­őfi-társaság Vörösmarty-ünnepe. A Petőfi-társaság Vörösmarty-ünnepélyt rendező bizott­sága: Bartók Lajos, Ábrányi Emil, Endrődy Sándor, Somló Sándor, Jakab Ödön és Szana Tamás, ma délután Bartók Lajos lakásán értekezletet tartott, melyen megállapították a végleges műsort. A nagy­szabású ünnepély első pontja Jókai Mór felolvasása lesz, aki értesítette a társaságot, hogy már írja a f­­elolvasást és címe lesz: Vörösmarty apánk. Az ünnepélyt november hóbap az Akadémia nagytermé­ben tartják meg. * A puskás bár. May Károly dr.-nak ezen kedves és érdekfeszítő elbeszélése, mely először az Alkot­­mány­ban látott napvilágot Szekrényi Lajos fordítá­sában, könyvalakban is megjelent. Olvasóinknak fe­­esleges bővebben ismét­tenni a kiváló munkát. Ma?/ Károlynak szellemessége és nagy tudása érzik ki minden sorából, mit Szekrényi kitűnő fordítása soha le nem ront. A mű kiállítása igen csinos. Megren­delhető a szerzőnél. Ara? * Magyar Sión. A tartalmas folyóirat 10. fü­zetét vettük. Mint rendesen, úgy most is csak azt konstatálhatjuk, hogy cikkei magas színvona­­lon állanak, tudományos és irodalmi értékük igen becses. A jeles egyházirodalmi havi folyó­iratban Barts Lajos dr.-tól olvasunk egy kiváló cikket: A régi pannonhalmi püspökök metropoli­­tája címmel, Aldássy Antal dr.-tól: A nyugati nagy egyházszakadás történetéhez címmel,­­ etne dr.-tól: Modern geológia címmel. A magvas ér­tekezéseket irodalom és művészet című rovat követi, melyben a legújabban megjelent művek kerülnek bírálat alá. A havi folyóirat szerkesz­tője Keresztig Viktor dr. Előfizetési ár egy évre 12 korona. Megrendelhető Buzárovics Gusztáv­nál Esztergomban. * Történelem. (A középiskolák III. osztálya szá­mára, az uj középiskolai tanterv szerint, negyedik átdolgozott kiadás.) Irta: Vaszary Kolos. Vaszary történeti könyveit az előadás nemes egyszerűsége és a vallás-erkölcsi és hazafias mozzanatok kellőképp való kidomborítása jellemzi, amelynél fogva az ő könyvei nemcsak ismereteket terjesztenek, hanem a nevelésnek is hathatós eszközei. Mindez elmondható erről a magyar történetről is, amelyet legjobban ajánl az a körülmény, hogy már negyedik kiadását törte meg. A szöveget számos kép ékesíti. Ara­b korona 50 fillér. A Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai) cég kiadása. * Új minisztrációs könyv. Baka János csikszent­­mártoni kántortanutó a minisztrációt elkészítette ma­gyar betűkkel az iskolás gyermekek használatára. A praktikus füzetkének különösen a plébánosok és ta­nítók vehetik legnagyobb hasznát, mert iskoláikban a füzetke ut­án igen könnyen megtaníthatják a gyer­mekeket a szent­mise közben való szolgálatra. A füzetke kapható Szvoboda József kiadónál Csík­szeredában 4 fillérért. Tömeges megrendelésnél tíz példány után tiszteletpéldány jár. Száz példányt egyszerre megrendelve bérmentve szállít a kiadó, keret pedig egy határozat, amely a mérki katholikus templom körüli kerítés lebontását rendeli el önkényesen. It­t ez csak így elmondva semmi. Mert lehet, hogy a mérki római katho­­likus hitközség csakugyan jogtalanul foglalta el a területet a községtől. Csakhogy ez nem áll. A kérdéses terület sohasem volt a községé, tehát nincs semmi joga főszolgabíró úrnak a beavat­kozásra, ha mindjárt kálvinista hittársai is kér­ték az említett intézkedésre. De a nevezett főszolgabírót a mérhetetlen gyűlölet a katholi­­cizmus iránt vezette. Emlékeznek még rá ol­vasóink, hogy az országgyűlésen is szóvátétetett annak idején, a mérki református egyházközség erőszakos területfoglalása új templomuk szá­mára. Dacára a belügyminiszter tiltó intézkedé­sének, a templom felépült, sőt a község terüle­téből el is kerítettek egy darabot. A főszolgabíró úr végzésében a katholikusok kerítését azért is akarja lebontatni, mert a kálvinistákét is hiva­talosan lebontatta. Ez a kerítés pedig ma is megvan s ha a főszolgabíró ir utána néz, maga is megláthatja. Domahidy Elemér csak bosszú­ból akarja tehát a mérki katholikus templom kerítését lebontatni. Egyébként az ügyre még visszatérünk. VIDÉK. (Főszolgabírói cudarság.) Ezalatt a cím alatt írja meg a Szatmári megjelenő Heti Szemle Domahidy Elemér kálvinista gondnok és főszolga­­biró legújabb cselekedetét. Ez a legújabb csele­ Tanügyi apróságok Zemplénből. A kultuszminiszter figyelmébe. S.-A.-Ujhely, okt. 23. A Bukott magyar lapja nem­régiben olyanforma hírt eresztett világgá, hogy a sátoralja­ujhelyi köz­ségi polgári leányiskolába csak úgy «özönlenek a katholikusok». Ipsissima verba. Ez, kérem, egysze­rűen szólva: felültetése fenti vicclapnak. Bebizonyí­tom. Fenti iskolának 72 növendéke van. Ebből: 10 katholikus, 11 protestáns és 51 izraelita. Nos, kik «özönlöttek» ? Ebből a számadatból még a hevesebb vérű filoszemita is következtetheti, hogy erre az isko­lára joggal föl lehet írni ezen címet: Izraelita pol­gári leányiskola. De még mást is következtethet. Azt t. i., hogy nem a megye érdekei kívánták ennek az iskolának a felállítását, hogy szeretett izraelita polgártársainknak volt reá szüksége és végül, hogy mily ügyesek ő kelméért a más pénzéből a maguk számára építtetni. Szegény Ujhely ! ! * Mikor a katholikusok megmozgattak minden követ, hogy Ujhely városát a fentiekből következtethető fölösleges kiadásoktól megmentsék és saját polgári leányiskolájukat is megvédelmezzék, a Bukott lapja és társai kigyót-békát kiáltottak rájuk. Jogos volt-e a katholikusok részéről az önvédelem ? Ha a Bukott lapjának szerkesztőjét megtámadná valaki s tőle életét kérné, sőt még pénzét is, abban a szerény véleményben vagyok, hogy nem adná oda, hanem vagy­­segítségért kiabálna, vagy védelmezné magát. Ehhez a megtámadottnak joga van. Ezt el nem ir­tathatja, sem a Bukott lapja, sem Ujhely városának tanügyi botlásairól nevezetes polgármestere. Vagy ami nekik szabad, az nekünk tilos ? Furcsa logika volna. A katholikusok, hogy a szegény Ujhely ad­­ó polgárait a fölösleges pénzkidobástól meg­óvják, mindent megtettek, szemrehányásokat nem tehetnek maguknak. Igen jól tudja ezt és talán még más egyebet is az illetékes szakminiszter. Ugy­e, kegyelmes uram ! Az erőszakoskodás­nak azonban engednünk kellett . . . Nem így van?* A községi iskolaszék csak akkor tekinthető meg­­alakultnak, csak akkor funkcionálhat, ha tagjai le­tették az esküt. Amíg ezt meg nem tették, törvény­telen minden ténykedésük. A községi iskolaszék, a községi polgári leányiskola miatt, nálunk is megala­kult, de még mielőtt az esküt letették volna, elkö­vették azt a baklövést, hogy megválasztották a ta­nítónőket. Törvényes volt-e a választás? Ha kegyel­­mességed bekérné az ezen ülésről szóló jegyzőköny­vet, meggyőződhetnék róla, hogy ezen állításom igaz. De ha a jegyzőkönyv esetleg mást mondana, én be tudom bizonyítani állításaim igaz voltát. * A zempléni helyettes tanfelügyelő audiencián volt a közoktatásügyi miniszternél. Pikáns ugyan egy kissé, de ő maga beszéli, hogy a Kegyelmes Úr azt mondta neki, miszerint nem tud állásának megfelelő tekintélyt szerezni. Ha nekem ilyet mondanának, én nem beszélném el. Amint hazajött, megkezdette a tekintély megreparálására vonatkozó előmunkálato­kat. A vármegye hivatalos lapjában, a «Zemplén»­­ben megindult a mozgalom, megkezdődött a dicsérő himnuszok áradata. Mellesleg megjegyzem, hogy ezek indirekte Nagyméltóságodnak szólanak, föl akarván hívni a figyelmét. Olvassa el Kegyelmes Uram a «Zemplén» múlt vasárnapi számát, ha elfoglaltsága megengedi.* Furcsa eset történt Tőke-Terebesen. A község, midőn az állami iskola létesítésébe ment, szerződé­sileg kötötte ki, hogy a kinevezendő tanerők katho­likusok legyenek. Ez tény. Nemrégiben azonban, egy ottani ev. ref. hitű orvosnak, kedve kerekedett ugyancsak ev­­ref, hitü leányát kineveztetni a tere­­besi állami iskolához. És sikerült . . . Hogyan? A terebesi állami iskola gondnoksága által íratott egy kérvényt a miniszterhez, melyben a gondnokság, alázat teljesen szerződésszegésre kéri a kegyelmes urat. De ez még nem elég. Fenti orvos ur, még a Tere­­besen lakó Andrássy grófot is beugratja s ez oly hathatósan protegál, hogy a miniszter Ur kinevezi a 8—10 ezer forint évi jövedelemmel ren­delkező orvos Ur leányát ... De most jön a java. Terebesen nem volt üresedésben egy tanítói állás sem. Mit csinál a Miniszter Úr ? A fölösleges kinevezéssel kapcsolatosan egy leiratban felszólítja az egyik ottani tanítónőt, hogy kérjen végkielégítést. Ez a tanítónő életerős, egészséges, aki maga ütközött meg legjobban ezen kegyelmes leiraton. Esze ágában sincs elhagyni pályá­ját és tiltakozni fog ezen erőszakoskodás ellen. A szükséges lépéseket meg is kezdette. Legelőször is kiállíttatta a terebesi állami iskola gondnokságának szegénységi bizonyítványát is. Ez a jeles gondnokság ugyanis, amely szerződésszegésre kényszerítette a minisztert, a végkielégítésre utasított tanítónőnek igen szép bizonyítványt adott működéséről. Hogy mily jóravaló, rendes, szorgalmas, azt bárki is kiolvas­hatja belőle . . . Mi lesz ebből Kegyelmes Uram ? * A kálvinisták alaposan beugratták Ujhely városát. Nem lévén képesek iskolájukat fentartani, megterem­tették az állami elemi iskolát. Persze a város a bűn­bak. Annak kell építeni, fejleszteni és fentartani az iskolát s az állam csak tanítót ad. Egy palotát már építettek. De ez kevésnek bizonyult. Másikat kell építeni a koldusszegény Ujhelynek. De most nem épít, úgy látszik, hogy nincs pénze. Hanem a feles­leges gyerekeket el kell helyezni. Bérel. Iskolának való termeket nem találván, amilyet kap, olyat bé­rel. így eshetik meg aztán, hogy míg egyik-másik tanítónak nyolcvanon felül van növendéke, addig a másiknak negyven, sőt még annál is kevesebb. Sza­bad-e ez ? A város önkényekben utazó polgármestere a városi kisdedóvó helyiséget elvonja rendeltetésétől és odaadja állami iskolának, jóllehet igen, de igen nagy szükség volna arra, hogy eredeti rendeltetésé­nek szolgáljon. Szabad-e ez? Kötelesség az ily dolgokat napfényre hozni, takargatásnak nincs helye . . . Szerény óhajom csak az volna, hogy soraim föl­keltsék a miniszter úr figyelmét. Egy újhelyi­ FŐVÁROS. — Szent Gellért szobra. Végre megállapod­tak a főváros hatóságai, hogy hová kerüljön szent Gellért szobra. A tanács a közmunkata­nácscsal egyszertőleg elhatározta, hogy a szob­rot az eskü­téri híd budai feljárójával szemben fogják fölállítani harminchárom méter magas­ságban. A szobrot vízeséssel, oszlopos fallal és parkkal veszik körül. Azt is tervbe vették, hogy a szoborhoz a híd feljárója irányában lépcsős feljárót építenek. A parkozás és vízvezeték be­rendezésének költségeit a főváros fogja viselni. Az elrendezés huszonnégyezer koronájába kerül a fővárosnak, a szobornak pedig évi jó karban tartása kétezer koronába.

Next