Alkotmány, 1900. november (5. évfolyam, 260-285. szám)

1900-11-01 / 260. szám

V. évfolyam. 260. szám. Csfilörtszk. Budapest, 1900. november 1. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre_______kor. 28.^ Félévre ...... « 14.— Negyedévre ........ a 7.— Egy hónapra ..... « 2.40 Egyes szám 8 áli., vidéken 10 kill. Megjelenik naponként reggel, kivéve hétfőn. Távbeszélő száma: 58—68. SZERKESZTŐSÉG ÉS LAPKIADÓ­ HIVATAL: VIII., Szentkirályi­ utca 28­. HIRDETÉSEK felvétetnek a kiadóhivatalban és BÉCSBEN: Friedl Hubertnél VH., Matzleinsdorfor-Strasso 7. Kéziratokat nem adunk vissza. Osztrák kívánságok. Budapest, október 31. (Dr. N.) Az osztrákok minden politikai bölcsesége abban merül ki, hogy vádas­kodnak egymás ellen és mások ellen s követelnek a maguk számára sokat, minél többet. Terv nincs az ő vádaskodásaikban és az ő követeléseikben; ők egy ösztöntől vezettetnek, de amely ösztön egy beteg szervezet ösztöne. Kevésbbé gúnyt, mint inkább szánal­mat érdemelnek ezek a népek, melyeknek hatalomvágya és gazdasági telhetetlensége annál nagyobb, minél jobban marcangolja őket a testvérharc. Parlamentjük veszen­dőben, mivel teljesen képtelenek arra, hogy a nép akaratát törvényes módon nyilvánítsák, tehát tulajdonképpen elesik az a feltétel, melyhez nemcsak a közös érdekű, de a 67-es kiegyezés értelmében közös ügyek jelenlegi intézésének módja kötve van. És mikor ilyeténképp elesik a vám- és kereskedelmi szövetség közjogi előfeltétele, akkor ők nagy hangon meg­szabják a kötendő vám- és kereskedelmi szövetség feltételeit. Ez történt tegnap Bécs városában, az osztrák ipari kongresszuson. Az osztrák ipari kongresszuson elfoga­dott határozati javaslat szerint az osztrá­kok igazságos gazdasági kiegyezést kíván­nak. Ez helyes, ezt mi is akarjuk. De mi az igazságos gazdasági kiegyezés ? That is the question! Az osztrák ipari kongresszus határozati javaslata igen szerény. A vasúti díjszabá­sok dolgában meg akarja szüntetni a két államnak önálló rendelkezési jogát, vagyis meg akarja akadályozni a magyar államot abban, hogy a maga gyenge iparát díj­szabási eszközökkel gyámolítsa. Továbbá azt követelik az osztrák iparosok a ha­tározati javaslatukban, hogy a köz­­szállításoknál mindkét állam polgárai egyenlő tekintet alá essenek , tehát a magyar közszállításoknál ne lehessen kikötni azt, hogy csak magyar állampol­gár pályázhassák. Viszont a hadsereg szállításainál az elfogadott határozati ja­vaslat szerint nem volna helye az egyenlő elbánásnak, hanem a két állam polgárai kvótaarány szerint részesednének. Ennek az volna a következése, hogy az összes közszállításoknál, Lajtán innen, Lajtán túl, az osztrák iparé volna a túlsúly, a ma­gyar ipar pedig a magánfogyasztásra szo­rítkozhatnék csupán, amely hogy nagyobb részében szintén osztrák iparcikkeket vesz, azt mindnyájan tudjuk. A magyar ipar ilyenformán nem hogy erősödnék, hanem mindinkább gyengülne, teljes kihalásra volna kárhoztatva. Ráadásul pedig a nagy egyhangúsággal elfogadott határozati javaslat újabb közös intézményeket láván. A vámjogi kérdések elintézésére közös hivatal állíttassák fel és jogi kötelező erővel, bíró értesítő hiva­tal létesíttessék vámjogi kérdések számára. A két állam közbenső forgalmának sta­tisztikáját közös bizottság állítsa össze. A közszállításoknál a két állam polgá­rai egyenjogúságának megóvása fölött egy közös ellenőrző bizottság őrködjék. Újabb közös ügyek, melyek a közjogi szempont mellett még annyiban is neve­zetesek, hogy azokat az intézményeket, melyek az osztrák ipar érdekében állanak,­­ és ijesztő tekintetű fejedelmeivel, kiknek eszkö­zei a fondorlat, a romlottság, a lélekvásárlás, a khán előtti meghunyászkodás, hitszegés, árulás és gyilkosság az egyenlő rangunkkal szemben. Ők voltak a khán adószedői és rendőrei. E ke­gyetlen árulással és vérrel fertőzött fejedelmek lettek a felszabadulási küzdelmek vezérei; az ő székhelyükhöz, Moszkvához fűződik a nemzeti függetlenség visszavívásának és az első szibériai hódításoknak az emléke. Ugyancsak Moszkva és a tőle nem messze fekvő Szergej Troica volt a középpontja a Pozsarszkij herceg és Minin marhakereskedő által vezetett ama mozgalom­nak, amely a lengyelek Oroszország feletti ha­talmának véget vetett. (1612—1616) Moszkva állította meg diadalútjában az újkor legnagyobb hóditóját, Napóleont, itt borul örök homályba az ő szerencsecsillaga s Moszkva lángjaiban lobo­gott fel utoljára a francia császárság hadisze­rencséje. Rettenetes viharokat látott elvonulni falai fölött, sokszor porrá égett, felprédálták a tatárok, megostromolták a lengyelek, megszállták a fran­ciák, de mind­ez keveset ártott hatalmas fejlő­désének. Az oroszok bizonyos vallásos áhítattal tekintenek csillogó kupoláira: «Moszkvánál csak a Kreml magasabb, Kremlnél csak az ég,» mondja egy elterjedt orosz közmondás. Míg Szent-Pétervár Oroszország feje, Moszkva annak a szíve, ahol a nemzeti erő, érzés és élet a legér­intetlenebbül lüktet és megnyilatkozik. A városnak ez idő szerint 989 ezer lakosa van, 440 temploma, 24 kolostora, 450 külön­böző tanintézete és 500 különféle jótékony in­tézete. A sajátos eredeti (originális) keleti szláv­­ közös intézményekkel, tehát közös költ­ségen akarnák létesíteni, holott a közös ügyeknek csak ott van céljuk és értel­mük, ahol közös és kölcsönös védelemről van szó. Ausztria népeinek ma már valóságos vérbeli betegsége lett a Magyarország ellen való ingerültség és a gazdasági téren való szerénytelenség. Hiú álom volt tehát azok reménykedése, akik azt mondták, hogy Ausztria népei, ha alkotmányt kap­nak, Magyarország barátai lesznek. A remény szétfoszlott. Ausztria népei pedig azon a ponton vannak, hogy alkot­mányukat elveszítik. Várjon hiszik-e komo­lyan, hogy Magyarországnak az adott körülmények közt ismét kedve támad befolyását az osztrák érdekében latra vetni? Ha ezt hiszik, akkor ez újabb tünete az ő súlyos betegségüknek. Moszkva. — Az Alkotmány eredeti tárcája. — Bismarck az oroszok e szent városát a követ­kezőképpen jellemzi: «Diese Stadt ist wirklich als Stadt die schönste und origineliste te die es giebt, die Umgegend ist freundlich, nicht hübsch, nicht hässlich.» A jellemzés csak abban téved, hogy Moszkvát a legszebb városnak mondja, ami az eredetiséget illeti, valóban páratlanul áll kontinensünk valamennyi városai között. Nem tartozik Európa legrégibb városai közé, 1147-ben fordul elő először a neve az orosz krónikákban, az orosz városok nagy része sokkal nagyobb múlttal dicsekszik, mint Moszkva, de történeti fontosságra nézve nem vetekedhetik vele egyet­len egy orosz város sem s világrészünk többi nagy városai közül is igen-igen kevés. Fonto­s­­sága csak a XIV. században kezdődik. 1322-ben Péter metropolita Vladimírból ide teszi át szék­helyét, az ő példáját követi 1328-ban Iván Da­­nilovics Kalita nagy­herceg. Öt esztendővel rá az egész ország fővárosának deklarálták. Az orosz nemzet ekkor a szégyenletes és súlyos fatár iga alatt nyögött. Még ezen iga idején alakult meg Moszkva kö­rül az a lemondani tudó, türelmes, erélyes vál­lalkozó faj, mely úgy volt alkotva, hogy el tudja viselni a szerencsétlenséget, föl tudja használni a szerencsét és hosszas küzdelmek után össze­törve az idegen igát, az egész orosz nép urává legyen. E városban nőtt föl egy uralkodó ház, politikus és kitartó, okos és könyörtelen, sötét A képviselőház szombaton, november hó 3-án, délelőtt 10 órakor ülést tart, melyben foly­tatni fogja a trónörökös nyilatkozatának becik­kelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalását. A honvédelmi költségvetés. A pénzügyi bizottság november 3-ikán délután öt órakor a képviselőház­ban szokott helyiségében ülést tart, amelyen a hon­védelmi tárca költségvetés tárgyalása kerül sorra. Minisztertanács. Ma délután minisztertanács volt, mely a folyó ügyekkel foglalkozott. A bosnyák vasutak és a kormányválság. A «Neue Freie Presse» mai esti számában az új bosnyák vasutakról írva, egyebek közt azt is jelenti, hogy Széll Kálmán magyar miniszterel­nök ezen ügyből tárcakérdést csináltak volna. A «Bad. Tud.­» illetékes helyről fel van ha­talmazva annak a kijelentésére, hogy ezen álló­jelleg, amint az indóházból az utcára lépünk, az első pillanatra szembeötlik és meglep. Az indóház előtt az orosz egylovas frakkerek­­nek (izvozesik) hosszú sora áll, elég festői ke­leties öltözetben bokáig érő hosszú világos vagy sötét kék kaftán, derékon vörös övvel s fölfelé jelentékenyen kiszélesedő alacsony cilinder ké­pezik ruházatukat. Számuk Moszkvában több mint húszezer. Vannak nagy számmal gummi­­radleres frakkerek is; ezek drágábbak. Kocsisaik vazával erősen kitömött, földig érő sötétzöld kaftánt viselnek, ékesen kivarrott övvel. Erősen kitömött hosszú kaftánjaikban jól elhízott drabá­­lis szakácsnőkhöz hasonlítanak. A frakkeres lovak szépek, Kremlben kivétel nélkül csödörök. Szabott ár nincsen, 20, 30 képekért egy félóráig is elviszik az embert, de alkudni kell. Nemcsak az állomáson, de az utcán is nagy számmal álldogálnak, a boszantásig tolakodók, percekig képesek lépést elkísérni az embert folyton kínálva magukat, akár csak a velencei gondolierek, vagy a helgolandi bár­­kások. Maga Moszkva zöld, vörös és sárgafedeles házaival, hagyma alakú aranyozott, kék és fehér színű kupoláival és ezek tetején ékeskedő láncos keresztjeivel igen bizarr látványt nyújt. Terei igen nagyok, utcái szélesek, de görbék, legnagyobbrészt a Kreml aljából indulnak sugár­­szerűen. A kövezet különösen a tereken rész. A hármas boulevardok félkör alakban veszik körül a város közepét. A boulevardokon, dacára hosszúságuknak és szépségüknek, különösen nyá­ron, úri publikum nem igen látható, legtöbb­­nyíre a nép alsóbb rétegei járnak, kelnek és Budapest, okt. 31.

Next