Alkotmány, 1900. november (5. évfolyam, 260-285. szám)

1900-11-16 / 273. szám

ALKOTMÁNY. 273. szám. $ írt......................................................... 1 —1 — (Köszönet.) Szatmári megjelenő Heti Szemle írja a következő sorokat: Andrássy Géza gróf, a magyar Athletikai Club elnöke, a következő levélben köszönte meg Meszlényi Gyula szatmári püspök tá­mogatását : «Jubiláns ünnepeink befejeztével kedves kötelességet teljesítünk, amidőn Méltóságodnak cél­jaink támogatásáért a Magyar Athletikai Club igaz köszönetét tolmácsoljuk. Törekvéseink támogatói, klubunk alapítói sorában mindenkor találkoztunk fő­papjaink nevével. Társadalmilag keresztemy alapon működve kiváló súlyt is helyeztünk mindig arra, hogy a főpapság ismerje törekvéseinket s azokat előmozdítsa. Amidőn méltóságodnak jubileumi ün­nepünk alkalmából hozzánk juttatott adományáért­­köszönetet mondunk, engedje kifejezni abbeli remé­nyünket, hogy működésünk jövőben is méltóságod jóindulata figyelmének részese leend.­­­ (Kathol­ikus írók vacsorája.) A budapesti katholikus irók és hírlapírók Schmiedt Ferencnek, az «Egyházi Közlöny» szerkesztőjének meghívására ma este tartották meg második közös vacsorájukat a Wesselényi­ utca egyik vendéglőjében. Megjelentek: Margalits Ede dr. egyetemi tanár, az Országos Páz­­g­ány-Egyesület elnöke, Nagyiványi Fekete Gyula kúriai bíró, T­óthfalussy Béla, erzsébetvárosi plébá­nos, Bonitz Ferenc az _ «Alkotmány» szerkesztője, Auer István, Beniczky Ödön, Dóstel Károly (Gau­­dencius), Doller Antal dr. Petrassevich Géza és Székely Nándor, az «Alkotmány» munkatársai, Szilday János dr. a «M­agyar Állam» munkatársa, Wachtz- Varjas Károly, Demény Dezső, Horváth János, Corner Lajos, Hevesi Sándor, Winkler- Vetési József dr. A társaság a legjobb hangulatban töltötte el a vacsora idejét. Igazán sokat köszönhetünk Schmiedt Ferencnek, hogy a katholikus írókat és hírlapírókat ily kedves összejövetelekkel az egymáshoz való tar­­tozandóságra buzdítja. Hisz az a fő dolog, hogy mi, a katholikus ügyek munkásai ismerjük egymást, tanul­juk egymást megszeretni, hogy közös munkánkat siker, koronázza. Ezért igen fontosnak tartjuk, hogy a katholikus írók és hírlapírók mennél gyakrabban találkozzanak a fehér asztalnál is s a­ testvéri érzés mennél hatalmasabban fejlődjék ki közöttük. — (A debreceni ev. ref. egyházkerületi gyűlésen) ma választották meg az 1901­—1903. évre a konventi tagokat. Azután megengedték a mezőtelki egyháznak, hogy iskoláit­­ államosittathassa. A nagyberegi egy­házi iskolai államosítási kérvényét elveti a gyűlés, tekintettel az egyház kedvező anyagi helyzetére. Uray Imre ahhoz hasonlítja az államosítási törekvést, mint akinek van lova,, maga abrakolja is, de más hasz­nálja. Az indokokat keresve, abban­ találja, hogy egy-­­ felől a tanítók igyekeznek menekülni az egyházmegye hatósága alól, másfelől, hogy a lelkészek az iskolák államosítását a hitoktatói cím és fizetés elnyerése végett saját anyagi céljaikra igyekeznek kihasználni. Az utóbbi kijelentést az elnök h­elytelenítőleg meg­rója, mire Cray köszönettel veszi tudomásul a figyel­meztetést és azt mondja, hogy akinek nem inge, ne ve­gye magára. A gáti, kenézi és kunágotai egyházak álla­mosítási kérvényei felszerelés végett visszaadatnak. A főiskolai igazgatótanács jelentését változatlanul el­fogadták, valamint az iskolai szabály 54-ik §-ának oly értelmű módosítását is, mely szerint oly fő­iskolai tanuló, aki párbajra kihívást elfogad, vagy párbajozik, az intézetből kilépettnek tekintessék. Egy­szersmind az ügyészi és a rendőri hivatalok fel­­kéretnek­ segítségül az esetleg megtörtént párbajok kiderítésére, sőt az akadémia igazgatósága a hír­lapokból is tudomást tartozik venni a párbajesetek­­ről, hogy az ifjúság párbajozásának lehetőségét min­denképpen meggátolja.­­ (Hegedűs miniszter Temesvárott.) Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter egyéb tennivaló hiányában tegnap Temesvárra utazott, ahol ma reg­gel érkezett meg a közelgő választásokra való tekintettel — Szivák Imre, Pulszky Ágost, Bessenyei Ferenc, Manászy György, Janicsáry orsz. képvise­lők, Nikolics Fedor, Molnár Viktor, Rónay Jenő fő­ispánok társaságában. A miniszter Temesvárott Dessewffy Sándor csanádi püspök vendége volt. A küldöttségek fogadása után megtekintette a temes­vári új ipariskolát és a nagyobb ipartelepeket, köz­tük Frankl Alfréd mödlingi cipőgyáros Turul-cipő­gyárát (!), melyben a nevezett élelmes kazár a hazai, ipar javára mödlingi­­ cipőket fog előállítani. Des­sewffy püspök vendége tiszteletére díszebédet adott, melyen az első felköszöntőt a püspök mondotta a királyra. A lendületes tósztot a vendégsereg állva hallgatta végig. A püspök ezután Hegedűs Sándor kereskedelmi minisztert köszöntötte föl. Erre a mi­niszter emelkedett szólásra és körülbelül a követ­kezőket mondotta: Egész Magyarország törekvésének és gondolkodá­sának legpregnánsabb kifejezője maga a kiváló me­gyés­ püspök Dessewffy Sándor, mivel akkor, amikor az ország érdekeiről, az egész nemzet haladásáról van szó, minden egyéb elválasztó, különbségtől elte­kintve, egyesíti­ magában az összes nemzetiségeket, mind a felekezeteket, valamennyi polgári érdeket és és egyedül, kizárólagosan az ország érdekeit tartja szem előtt. Ebben a minőségében igazi képviselője a nemzetnek, mert­­ csakis ő által és az általa képviselt eszme erejével lehetséges, hogy az ország minden ereje, minden törekvése elkallódás és szétforgácso­­lódás nélkül a haza javára hasznosíttassék. Van valami benne Tomoryból, valami a szerzetes­ből és valami a tudós papból. Épülve a történelem nagy példáin valóban ideális módon oldott meg egy kényes kérdést, mely oly sokféle irányban foglalkoz­tatja az elméket, egyesíti magában az erős katholi­­kust és az erős magyart. (Viharos tetszés.) Ha tíz kötetet írnánk arról, miképpen egyeztethetők össze a római szentegyház érdekei a magyar érdekekkel, nem volnánk képesek azt találóbban megértetni, mint a­hogy azt ünnepelt házigazdánk saját személyében megtestesíti. Kérjük is, hogy hatalmas tehetségével,­ befolyásával, tudásával legyen támogatója törekvé­seinknek, melyeknek szolgálatában állunk. Lelke­sedve tapasztaljuk azt az erős magyar érzést, mely működésében nyilvánul s melylyel példát adott, mi­képp kell felfogni a hivatását egy magyar főpapnak. (Éljenzés.) Szent áhítattal élve hivatásának, nem téveszti szem elől egyiket sem azon kötelessé­geknek, melyek működését oly nagyszabásúvá teszik. Igazi utódja ő Szent Gellértnek ! Nagysza­bású tettekkel vonta magára a külföldnek is rokon­­szenvét és­ csodálatát, de épp oly szerencsésen bele­talál minden cselekedetével a magyar nemzeti politika szellemébe. Ő példát adott arra, miképpen lehet magasztos főpapi kötelességeit szinte eszményi tökélylyel egyesíteni. Kerül minden felekezeti és tár­sadalmi viszályt és ezzel útját egyengeti azon ideális állapotnak, melyet mindnyájan elérni óhajtanánk, hogy t. i. minden munkánkban csak a nagy nemzeti célok legyenek irányadók, ne pedig a különféle mel­lékes szempontok. Ebben mutat nekünk fényes pél­dát Dessewffy püspök, akire egyaránt néz Róma és Budapest és Róma nem kételkedik benne, hogy ő jó katholikus és Budapest sem kétli, hogy jó magyar. Éljen Dessewffy Sándor! (Viharos éljenzés és taps.) A miniszter kényes kérdésnek mondja a katholi­­citás és magyarság harmóniáját. Ha kényesnek­ találja, kár volt ilyen módon szólni róla a poharak között. A lakomán még több felköszöntőt mondtak. Temesvárról Aradra utazik holnap a miniszter és nagy suite-je. — (Jótékonyság.) Victer Lajos dr. c. püspök, nagyprépost kitüntetése alkalmából a váci közkórház javára 100 koronát, a nőegylet céljaira szintén 100 koronát adományozott. —­ (A kecskeméti ifjúság a keresztény ifjú­ság ellen.) A kecskeméti ev. ref. jogakadémia polgársága október 10.ám­ tartott gyűlésében a debreceni ev. ref. jogakadém­ia polgárságának hozzá intézett átiratára a következő határozatot hozta: «A kecskeméti ev. ref. jogakadémia polgársága tu­domásul veszi a debreceni ev. ref. jogakadémia pol­gárságának átiratát. Kijelenti, hogy a néppárthoz szótó budapesti kir. tudományegyetemi kör vezető elemeinek tényke­déseivel szolidaritást egyáltalán nem vállal és azoknak néppárti irányzatát magáénak nem te­kinti, nem helyesli, sőt határozottan elítéli, mert a magyar ifjúság eszményi, hazafias és tudományos törekvéseivel sem a túlhajtott ferekeze­­tiességet, sem a vallási és faji türelmetlenséget, sem a politikai pártviszályokba való elegyedést össze­­egyezt­ethetőnek nem tartja. Kijelenti továbbá, hogy a budapesti kir. tudomány­­egyetemi kört a maga részére a magyar egyetemi és akadémiai ifjúság vezérlő szervének többé el nem ismeri s visszavonja mindama külde­téseket, amelyeket az egyes diákkongresszusok a kecskeméti ev. ref. jogakadémia nevében is a nevezett körre ruháztak.» Végül megbízza a gyűlés az elnökséget, hogy ezen határozatát a budapesti és­ kolozsvári kir. tudományegyetemek és az összes jog­akadémiák polgárságával közölje. Szomorú. De nem a budapesti keresztény egyetemi polgárok hibája ez. Kié ? Azé az elfogultságé, melylyel a kecskeméti ev. i.ef. ifja­kat belenevelték a magyar kereszténység iránti indifferentizmusba.­­ (Okos tanárok.) Keszthelyről táviratozzák la­­punknak: Steiner József, ki mint végzett állatorvos­intézeti hallgató a keszthelyi gazdasági tanintézetben vendéghallgató volt, kardpárbajt vivott Fördös Lajos másodéves gazdászszal Badacsonyban. A párbajban az előbbeni karján három súlyos sérülést kapott. A párbajra az szolgáltatott okot, hogy Steinerre előadás után többen rárontottak és tettlegesen bán­talmazták. Fördös kivételével a többi bocsánatot kért. A párbajozók az "intézet kebeléből kiléptek, mert másképp a szabályok értelmében a tanári kar mint már többször tette, kérlelhetetlenül kizárta volna őket.­­ (Romániai zsidók Nagyváradon.) Egy szűk­szavú táviratban értesítette Branó város rendőrsége a nagyváradi rendőrkapitányságot, hogy a déli vonallal egy 14 tagból álló romániai zsidó kiván­dorló csapat utazik keresztül Nagyváradon. Gera Ármin 1. főkapitány Szabó Gábor rendőrbiztost küldte ki, hogy az esetleges kiszállást megakadá­lyozza. Azonban erre szükség nem volt. A kivándor­lók közül egy sem szállott ki a kupéból. A vasúti kocsi ablakán keresztül érdekes beszélgetést folytatott a rendőrbiztos és a kivándorlók vezetője. El­mondotta, hogy a sok kivándorló vissza­küldése óta valamivel tűrhetőbb a helyzete, a zsidóságnak Romániában, azonban igen sokan azon vannak, hogy mielőbb Kanadába kivándorolhassanak, mert nagy az ínség. Drága pén­zen "is alig kapni élelmiszereket. A 14 tagból álló társaság,­­melynek minden egyes tagja az intelligens elemhez tartozik, (!) azért utazik most előre, hogy a kanadai kivándorlás és az ottani viszonyokról tudósítsák a Romániában maradt, de szintén Kana­dába szándékozókat. Mint mondják, körülbelül két­ezren akarják otthagyni Romániát. A vonat mind­össze 10 percig állt Nagyváradon s aztán tovább röpítette a messze idegenbe kivánkozókat. Úgy lát­szik, hogy a helybeli izr. hitközségnek az átutazás­ról tudomása nem volt, mert senki sem várta az érkezőket, írja pedig ezeket a sorokat egy nagyváradi újság. " .. . " (Menyhárt Béla esete.) Menyhárt Bélát, a volt katonatisztet és vivómestert, mint megírtuk, nem lőtték le párbajban, hanem ő­­ maga követett el öngyilkossági kísérletet a zágrábi temetőben. Most már a gyógyulás utján van s esetéről maga irt levelet egy budapesti laphoz. Ebben a levélben a következőket mondja: A dolog lényege sem a sajtót, sem a nagyközönséget nem érdekli, mert ez egyszerűen a magamfajta kis emberek nagy baja. Legyen elég kijelentenem annyit, hogy sajnálatos félreértés áldozata lettem, mely félreértés fegyvert adott a kezembe, hogy régi dicsőséget, hivatást, szerető családot, jövőt itt hagyva az életet magam­tól elhajítsam. Nincs tehát szó sem nyomasztó adós­ságról, sem családi viszályról, sem párbajról, sem egyébről. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. * Blaha Lujza, kitüntetése. A kiváló mű­vésznő, mint tudjuk, a múlt hetekben ünnepelte huszonöt éves jubileumát annak, hogy a szín­padra lépett. Az egész ország részt vett ünne­pében. Maga a király is az ünneplők sorába sietett s legmagasabb elismerése jeléül a koro­nás arany érdemkeresztet adományozta a mű­vésznőnek. Az adományozó kézirat ma jelent meg a hivatalos lapban. Kívüle még Priell Kornélia az egyedüli, akit ugyancsak ezzel az érdemkereszttel tüntetett ki a király a művész pályán szerzett érdemei elismeréséül. * Az Operaházban holnap, pénteken P. Bianchi Bianka csász. és kir. kamara-énekesnő vendégfel­léptével Észak csillaga kerül színre. A művésznő Katalin szerepét énekli. Praskoviát Szilágyiné B. J. adja, ki a szerepet most tanulta be s ez alkalom­mal először énekli. A többi szerepekben közremű­ködnek : Ney D. Payer is, Váradi M. Dalnoki, Kiss, Hegedűs, Szendrői, Várady S. Kornay, Déri, Mihályi, Kertész, Ney B. Az előadást bérletfolyamban tart­ják. A Carmen vasárnapi előadásáról a Bad- Tud, a következő klasszikus magyarsággal megírt tudósítást adta ki: Az Operában a Carmen vasárnapi előadására Burm­an vendégszereplése volt hirdetve, minthogy ez a vendégszereplés közbejöt akadályok miat el­marad és a Carmen előadásában a hirdetett vendég hetet az Operaháznak szerződtetett taga énekli José szerepét, az igazgatóság­aként intézkedet, hogy a Carmen vasárnapi előadására a folyó hó 14-éig előre váltót jegyeket a pénztár visszaváltsa. * Műsorváltozás a Magyar Színházban. Rajna igazgató A pesti utcát levette a műsorról, mert a darab nem érte el azt a sikert, amelyet tőle vártak. Ehhez képest a Magyar Színházban a legközelebbi napok játék­rendje a következő lesz: Pénteken színre kerül New­ York szépe, szombaton Angot asszony leánya, vasárnap délután Az asszony regement, este Angot asszony leánya. A vasárnap délutánra hirde­tett Angol előadásra már eddig megváltott jegyeket a pénztár vasárnap délig visszaváltja. A Zenélő Magyarország zongora és hegedű ze­­neműfolyónat most megjelent XX­I-ik füzete a kö­vetkező szép s értékes zeneműajdonságokat közli: I. Szentirmay Elemér: «Hogyha könyet látsz.» II. Szentirmay Elemér «Csak­ legény» két magyar dalát. Ill. Rosey Gy. »Rendez-Vous» hírneves keringőjét. IV. Schumann Robert «Emlék-Erinnerang» ~ szalon Péntek, 1900. november 16.

Next