Alkotmány, 1901. január (6. évfolyam, 1-27. szám)
1901-01-01 / 1. szám
ALKOTMÁNY. 1. szám. . ___________________________________ Kedd, 1901. január grófot, továbbá nejét, Zichy Irma grófnőt, Zichy Aladár grófot, Zichy János grófot, az orsz. néppárt elnökét, Molnár János pápai prelátust és Rakovszky István cs. és kir. kamarást. A közgyűlés zajos éljenzéssel vette tudomásul, hogy Zichy Aladár gróf belépett az alapító tagok közé. Zichy Aladár gróf lelkes szavakkal üdvözölte az új kört, közölte vele atyjának, Zichy Nándor grófnak üdvözletét a kitartásra, egyetértésre buzdította a néppárti polgárokat. Utána Bonitz Ferenc mondott igen hatásos beszédet az egybegyűlteknek. Vázolta a néppárt keletkezésének okait, a liberalizmusnak népszipolyozó gazdálkodását s a néppárt további feladatait. Beszéde végezetéül közölte az egybegyűltekre, hogy Auer István, a Christliches Volksblatt szerkesztője betegsége miatt nem jelenhetett meg a gyűlésen. A közgyűlés élénk sajnálkozással vette tudomásul a bejelentést és zajos éljenzésben részegítette a kedvelt szerkesztőt. Ezután Orosz Ferenc elnök lelkes szavakkal bezárta a közgyűlést, mire a vendégek kedélyes vacsorára gyűltek egybe Rudolf József szódagyáros vendégszerető házánál. A kínai titkos társaságok, in. Kfilömben maguk a keresztények is bizonyos tekintetben felébresztették a kínai szektáriusok gyűlöletét. Ezeknek soha sem sikerült volna fellázítani a népet és büntetlenül űzni mészárlásaikat, ha a nemzetközi politikai események segítségével nem tudták volna bebizonyítani a nép előtt, hogy a benszülött keresztények ügynökei az idegeneknek, akik el akarják foglalni Kínát. De az a viselkedés, melyet utóbbi években az európai hatalmak tanúsítottak, az angol és francia lapok cikkei, melyek Kína felosztásáról beszéltek, kapóra jöttek a boxereknek, kik mindezt nagyon ügyesen a nép tudomására adták. A nyugati barbárokat úgy tüntették fel előtte, mint akik elrabolják vagyonukat és kiűzik házaikból, mint ahogy azt rendesen a hódítók meg szokták cselekedni. Ezrével terjesztették a képes lapokat, melyeket a boxer tudósok élénk szavakkal magyarázgattak, szemléltetőleg mutogatták, hogy fognézni Kína az idegen iga alatt, ha majd a nyugati barbárok beözönlenek, akiknek a misszionáriusok előhírnökeik. A keresztény benszülötteket, akik a misszionáriusokkal viszonyban voltak, úgy tüntették fel, mint rabszolgákat, akik képesek elárulni a kínai érdekeket s az ellenségnek kiszolgáltatni honfitársaikat. A németek hódításai a kínai partokon, valamint azoknak kevésbbé emberies bánásmódja, a nép előtt valószínűekké tették mindazokat a vádakat, melyeket a kínai szabadkőművesek a keresztények ellen emeltek. Már jó ideje falragaszokon izgatják a népet a kínai tudósok; ezen falragaszokon szándékosan összetévesztik az idegeneket a keresztényekkel. Henrik orleansi bér, cég több ilyen falragaszt hozott magával utazásairól. Ezeken a keresztények «sertés fajzat» és «kutya szél” elnevezések alatt szerepelnek. «Sertés fajzat» — igy szól az egyik falragasz — «hajolj meg tanításunk előtt és átkozzad a gyalázatos Jézus nevet. Ezen izgatások teljes mértékben elérték a hatásukat; a boxerek szabadon gyilkolhatták a szerencsétlen kínai keresztényeket, felkoncolhatták a hithirdetőket, mert hiszen a kínai császári kormány bűnrészesük volt, a mandarinok nem ellenkeztek és a fanatizált nép rokonszenvezett a vérengzéssel. Nem szabad azonban hinnünk, hogy a békés kínai nép nyugodt szemmel nézi a boxereket, nagyon jól tudja, hogy ha ezek a keresztényekkel végeztek, rájuk kerül a sor, szabad lesz a lopás ésosztogatás, mert a turbulens elemek felül fognak kerekedni. Mindezekből azt látjuk, hogy a kínai titkos társulatok gyűlölete minden ellen, ami keresztény, nagyon is a mi szabadkőmiveseinkre emlékeztet s hogy közöttük rokonság van. A nemzetközi szabadkőmivesség magáénak vallhatja a kínait. Nem azért, mintha összeköttetésben állana a kínai páholyokkal. A francia szabadkőmivességet illetőleg legalább, ezt nem lehet mondani. Másképpen áll a dolog az angol páholyokkal. Tény az, hogy Kína nyíl kikötőiben léteznek angol páholyok. Az is tény, hogy a nyugati kőmivesség nagyon érdeklődött a kinai titkos társaságok sorsa és működése iránt, többször akart velük érintkezésbe lépni. Nyelvi és erkölcsi különbségek eddigelé akadályul szolgáltak Ting-Toung-ling nevű kinai, ki Franciaországban tartózkodott. 1864-ben egy kis művet adott ki a kinai szabadkőmívességrő. Ezen kinai, ki hazájában tagja az egyik páholynak, fölvétette magát a da Jérusalem des Vallées égyptiennest, című páholyba, amelyhez Rosny Leó tanár is tartozott. Rosny a páholy évkönyvében némi világosságot derített a kinai titkos társulatokra. Rosny mint tolmács szerepelt a kinai felvételénél s ezen szerepléséről a következőkben számolt be. «Ezen alkalommal észrevettem, hogy szertartásaink és tanaink szépen megegyeztek az én kinaim felfogásával. Akárcsak egy európai, teljesen otthonosnak érezte magát, midőn templomunkba bevezettük. Azt mondta nekem, hogy hazájában is léteznek a mienkhez hasonló társaságok, amelyeket sérthetetlen eskük fűznek egymáshoz. Egy másik kinai, San-Woung nevezetű, megmagyarázta Rosngnak a kinai kőművesek titkos jeleit a kinai testvérek az esernyő fogásáról és az üdvözlés szokásáról ismernek egymásra. Ha találkoznak, kézszorítás az ismertetőjelük, mely hasonlít a régi skót rítus által előírt kézszorításhoz. Ezen titkos ismertetőjelekről azonban még nem lehetne következtetni a kínai és nyugati páholyok között fenforgó rokonságra. Rosny, aki nagytekintélyű francia szabadkőműves, azt mondja, hogy a kínai szabadkőművesség bölcselmi és forradalmi egyszersmind. «Úgy látszik«, — így íz, — hogy az utóbbiak (a forradalmiak) nagyban hozzájárultak a nemzeti kormány visszaállításához.» Bölcselteinek és forradalminak, jellemzi a kvalifikált francia szabadkőmives a kínai szabadkőmiveseket 1864-ben s ma sincs rá ok, hogy mást mondjunk róluk. A francia szabadkőmivesség a kínaival a bölcselmi oldal révén, vagy hogy világosabban beszéljünk, a keresztényellenes oldal révén rokonszervez. Egy Hong-kong nevű páholynak francia levelezője néhány évvel ezelőtt azon kívánságának adott kifejezést, hogy a kínai francia követek lehetőleg szabadkőművesek legyenek, hogy ellensúlyozzák majd a misszionáriusok működését. Ugyanezen levelező azt is akarta, hogy az utazó ügynökök is mind a páholyok tagjai legyenek. A francia szabadkőművesek nagyban buzgólkodnak, hogy Kína kikötőiben minél több páholy létesüljön s ezzel azt akarják elérni, hogy az antiklerikalizmus ott is mély gyökeret verjen; minden törekvésük odairányul, hogy összeköttetésbe lépjenek a kínai titkos társulatokkal, melyek szintén a kereszténység ellen küzdenek. A kőmívesek különben nem csinálnak titkot terveikből, nem is igen titkolják azt a rokonszenvet, melylvel a boxerek iránt viseltetnek. Ügyetlenségük legfeljebb annyi, hogy ezeket összetévesztik az egész kínai néppel. Sajtójukban nagy hangon hirdetik, hogy a kínai zavaroknak egyedül a katholikus misszionáriusok az okozói. A Le Radical, La Lanterne, L'Aurore jól ismert szabadkőművesi lapok nyíltan írták, hogy a jelenlegi háború a jezsuiták izgatása folytán keletkezett s hogy ki kellene űzni Kínából a katholikus hithirdetőket. Magában a francia kamarában is lehetett hallani ilyen hangokat. Marcel Sembat szabadkőmives képviselő július 2-án szemére vetette a kormánynak, hogy «az aktiklerikatizmust nem akarja kiviteli cikknek tekinteni». A szabadkőművesi sajtó tehát eléggé érthetővé teszi a boxerek előtt, hogy az európai testvérek támogatására mindig számíthatnak, ha tovább is üldözni fogják a «klerikális tudatlanságot», melyről oly sok szó esik az európai páholyokban. Mert hiszen egy hivatásos szabadkőmives hogyne tanúsítana élénk tiszteletet oly emberek iránt, kik ugyanazon a bölcsészeti célt követik, mint amelyért ő küzd más eszközökkel? Azon rokonszenv, melyet a nyugati szabadkőmivesek a még ismeretlen keleti testvéreikkel szemben viseltetnek, a legkövetkezetesebb s nem is lehet efölött csodálkozni. S ez még nagy szerepet fog játszani a kínai politikában a katonai akció befejezése után. Merő véletlenségből történt-e, hogy a francia kormány éppen egy szabadkőművest, Vigne d’Octon, al’Avant-Garden páholynak egyik tagját küldte ki a keleten való gyarmatosítási kérdés tanulmányozására ? Nem nehéz az ellenkezőt feltételezni. Mindezekből látható, hogy a francia szabadkőmi övegség mindenáron érintkezésbe kivánt lépni a kínaival s ha ez eddigelé nem sikerült, ennek oka abban keresendő, hogy sok külső akadály miatt ezt nem tehette. Idővel tán sikerül majd ezen akadályokat legyőzni. S ha ez bekövetkezik, könnyű belátni, mily nagy nehézségbe fog ütközni Kínában a hithirdetés magasztos műve. Fordította franciából: Cserei EmiL AUSZTRIA. A helyzet. Az osztrák hivatalos lap ma hat császári rendeletet közölt a 14. §. alapján. Ezek között van az 1901. év első felére szóló költségvetési provizórium. — Az ifju-cseh Narodni Jisty máris kikel ez ellen a hathavi költségvetési provizórium ellen. Szerinte legfölebb két havi provizórium járta volna. Lengyel lapok értesülése szerint a Stojatovszkipárthoz tartozó öt képviselő és a lengyel néppárt három tagja a Reichsrath új ülésszakában különválik a lengyel klubtól és önálló klubot alapít. A Dziennik Polszki azt írja, hogy a lengyel klub első ülésén a demokrata érzületű tagok az alapszabályok módosítását fogják követelni, amihez a többség taktikai okokból hozzá fog járulni. Az eddig megejtett reichsvathi választásoknál az osztrák szocialisták jelentékeny veszteséget szenvedtek. Az egy Dasinszkyn kívül egyet sem választottak meg közülök. A párt eddig hat mandátumot veszített. A többi kerületben is ugyancsak bizonytalan a szociáldemokraták kilátása. E feltűnő körülmény magyarázata abban rejlik, hogy most nem annyira gazdasági kérdések, mint inkább a nemzetiségi aspirációk uralják a helyzetet. Különösen a rutén kerületekben veszítették el a szociáldemokraták lábuk alól a talajt. Maguk sem hiszik, hogy az új Reichsrathban nyolcnál több mandátumuk legyen. Az osztrák választások. Budapest, dec. 31. A jövő hó közepe táján ül össze a Reichsrath. Az a kérdés merül fel, vájjon a népakarat törvényhozási szerve valahára munkaképes lesz-e, vagy pedig elődjének az egyszerű folytatása lesz. Ha figyelemmel kísérjük az osztrák választási mozgalmakat, azt látjuk, hogy a pártok arányai csak csekély változásokat szenvednek, tehát az új választások nem fogják az osztrák képviselőház arculatát lényegesen átalakítani. Midőn tehát a császár kérdést intéz a választókhoz, mi az ő akaratuk, a választóközönség nem adja azt a határozott és döntő választ, melyet tőle várni lehetne. Ha feleletnek egyáltalán lehet nevezni az osztrák képviselőválasztásokból kikrült eredményt, akkor a válasz inkább helybenhagyása az eddigi Reichsrath magatartásának, mint elítélése. Ebből következik, hogy az,. ifjú-csehek, ha kedvük tartja, tovább folytatják az obstrukciót, melylyel az államgépezet működését teljesen megakasztják, sőt — amit eddig nem tettek volt — a német obstrukció példája szerint a közös intézményelvre is kiterjeszthetik az obstrukciót és a delegációs kvótabizottság választását is próbálják talán megakasztani. Amennyire tehát az osztrák választások eddigi lefolyásából ítélni lehet, az új választások nem adnak javulást az osztrák viszonyoknak. Tehát mégis csak a végrehajtó hatalomnak lesz kötelessége, hogy valami mentőeszmét találjon ki, mely kirántsa Ausztriát eddigi helyzetéből. De mi lehetne ez a mentőeszme? Az abszolutizmus, melynek rémével a lefolyt év alatt oly gyakran ijesztették az obstruálókat s amelytől a csehek úgy látszik mégsem félnek, — az abszolutizmus jelszónak könnyebb mint valóságnak. Az abszolutizmus igen nagy