Alkotmány, 1901. február (6. évfolyam, 28-51. szám)

1901-02-19 / 43. szám

ALKOTMÁNY. 43. szám. « Kedd, 1901. február 19. ben­­ úgy mondják a levél írói — ilyen irányú törekvések dacára is úgy őt, mint minden más hatóságot is hazafias és a járás népének­ érde­­kében fekvő eljárásainál támogatni hazafias és hiva­tásunkhoz fűzött kötelességünknek ismerendjük.» Sokkal kedélyesebben és világosabban fogta fel a dolgot Bossányi József nyugalmazott plébános, aki azt mondja a Nyitramegyei Szemle legutóbbi szá­mában, hogy ő vele a privigyei főszolgabíró csak tréfás beszélgetést folytatott a közelebbi képviselő­­választás dolgában, amely­e t. i. beszélgetés — minden komolyabb hátteret nélkülöz. Azt is mondja Bossányi — és ezt a lenti három plébános nem írja — hogy ő soha életében liberális jelöltre nem szavazott, nem is fog szavazni soha. Így tehát tisz­tázva van Bossányi nyugalmazott plébános ügye és a privigyei főszolgabiró ü­gye is. — (Diplomás kéményseprőknek) már tudniillik azoknak, akik igazolványával bírnak halálos ellen­sége a kéményseprő kontár. A diplomás kémény­seprők haragszanak is a mesterségü­kbe avatkozó avatatlan elemre. A tanácsnál pedig panaszt tettek, hogy egyesek a magánházakban a tűzhel­eket ipar­szerben tisztogatják. A tanács kimondotta, hogy a magánházakban csak az iparigazolványával ellátott kéményseprők tisztíthatják a tűzhelyeket s utasította a kerületi elöljáróságokat, hogy a kontárokat szigo­rúan büntesse. A tulajdonos cselédségének természe­tesen szabad a tűzhelyet tisztogatni.­­ (Megint egy párbaj.) Se szeri, se száma a sok párbajnak, amelyek nap nap után meges­nek széles e hazában. Keresztüllyukasztják a levegőt, megkarcolják egymást az ellenfelek, az­után egy nagy orgia (párbaj-áldomás) keretén belül kibékülnek a vitézek. De legújabban igen szomorú híreket kell feljegyeznie a krónikásnak a párbajokról. Csak a közelmúlt napokban tör­tént, hogy Lőcsén egy katonatiszt ha­l meg a párbaj színhelyén, most ismét egy halállal vég­ződő párbajesetről értesülünk. Szerep­ői szintén katonák, de eddig még nem tudni, mi volt az oka a párbajnak. Az eset Varasdon történt. San­kovics és Kaiser honvédhadnagyok állottak egy­mással szemben s pisztolypárbajt vívtak a leg­szigorúbb feltételek mellett. A párbaj ered­ménye az, hogy Sankovics halva maradt a csa­tatéren, Kaiser golyója Sankovics hadnagy bal tüdőszárnyába fúródott s rögtöni halált okozott. A hadsereg vezető körei már mégis csak tanul­hatnának ebből a két legutóbbi szerencsétlen végű párbajból!­­ (A munkanélküliek zavargása.) A munkanél­küliek pénteki zavargása ügyében a rendőrség a legerélyesebb nyomozást indította meg. A megkáro­sult polgárok a rendőrségtől követelik a károk meg­­térítését, m­íg viszont a rendőrség a «Népszava»­­pártot vonja felelősségre, mivel annak titkárja, a p­­árt nevében a tüntető fe­lm­enetthez való csoportit­­ásra felhívásokat bocsátott ki, sőt mint több el­fogott munkás állítja, maga a párt emberei izgatták a tömeget. A munkanélküliek legközelebb gyűlést hívnak egybe, hogy küldöttséget meneszszenek Szell Kálmán miniszterelnökhöz és Hegedűs Sándor keres­kedelmi miniszterhez és pedig, hogy visszautasítsák azon vádat, mintha ők csinálták volna a zavargást. A tüntető körmenettel pedig csak az a céljuk volt, hogy az illetékes fiktosok figyelmét fölhívják nagy nyomorukra. A zavargást pedig k­zárólag a «Nép­szava» e célra kiküldött emberei csinálták. A rend­őrség különösen a zavargásra való felhívást nyo­mozza. A pénteken előállított tizenöt embert a VII. kerületi kapitányságtól az eszközölt kihallgatá­sok után tegnap átkísérték a vizsgálóbírósághoz. Va­lamennyi ellen hatóság é­s magánosok elleni erőszak, valamint vagyonrongálás miatt indítják meg az eljá­rást. A munkanélküliek különben ma elégtételt adtak a munkaközvetítő intézet igazgatóságának. Az inté­zetnél ma délben megjelentek az asztalos, kárpitos, faesztergályos munkások, gépészek, sütők s bebo­­csáttatást kértek Létay Gusztáv miniszteri tanácsos igazgatóhoz. Be is jutottak hamarosan hozzá s nagy sajnálkozásuknak adtak kifejezést, hogy az intézetnél 13-án, 14-én­ zavargás történt. Az igazgató hosszabb beszéd után felhívta a küldöttség tagjait, hogy vele együtt oda hassanak, hogy a rend továbbra fentar­­tassék s jelöljék meg azokat, akik a rendet zavarják. Ezt a deputáció meg is ígérte.­­ (A máhdi kincse.) A «Misr» címü kairói uj­­ság arról ad hírt, hogy az angolok lázasan kutatnak a máhdi elrejtett kincsei után. A máhdi ugyanis menekülése közben elrejtette valahol Szudánban drágaságait és rajta kívül csak az angol fogságba v­ett Osman Digma tudott a kincsek hollétéről. A fogoly eddig nem akarta elárulni titkát, de a neve­zett újság szerint utóbb mégis rászánta magát, hogy elvezeti az angolokat a kincsekhez. Ezért a szolgá­latért visszakapta azabadságát, da azzal a megszorí­tással, hogy Egyiptomot nem szabad elhagynia. Nemsokára elindul B­arkey bey vezetése alatt Szu­dánba egy expedíció, amelynek Osman Digma meg fogja mutatni, hogy hol vannak elrejtve a kalifa kincsei.­­ (Elfogott merénylő.) Belgrádból jelentik: A csendőrség letartóztatta azt az embert, aki néhány nappal ezelőtt Ivanovics üszkübi plébános ellen me­rényletet követett el. A merénylőt Hadzsief Antunov Antunnak hívják. Az orvosok remélik, hogy meg­menthetik a plébános életét. Hadzsief a macedóniai végrehajtó bizottságnak tagja.­­ (Öngyilkos festő.) Pidoll báró festő, mint Rómából táviratozzál?, revolverrel agyonlőtte magát. Pidoll sógora volt Hay­merle báró, volt osztrák­magyar külügyminiszternek és a máltai rendnél titkári állást foglalt el. Az ötvenhat éves ember sokáig élt Frankfurtban s a múlt év decemberében Rómába költözött. Öngyilkosságának okául nagyfokú idegességét mondják. Pidoll hat gyermeket hagyott hátra.­­ (Földrengés.) A trieszti obszervatóriumban, mint táviratilag jelentik, tegnapelőtt este 9 óra 6 perc 45 másodperckor meglehetősen erős földrengést éreztek. A szizmográf 10 milliméternyi maximális eltérést mutatott. A földrengés iránya észak-észak­nyugati volt.­­ (Rendőri hírek.) Tűz egy ügyvédnél Pillitz Ignác dr. ügyvédnek Lipót­ körút 19 számú lakásán az éjjel tűz támadt eddig ismeretlen módon, amely könnyen veszedelmessé válhatott volna. A hálószoba padozata gyűlt meg, s hatalmas lángokkal égett, melyek a humorok egy részét is tönkretették. A vesze­delmet az V. kerü­le­i tűzoltók fojtották el. — Meg­bokrosodott lovak. Hornyák András kisalapi paraszt­­gazda lovai a kelenföldi­ úton egy villamos kocsitól megvadultak, s őrülten vágtalak az összekötő vas­úti híd felé. A lovak végre is neki futottak egy kilo­méter jelző kőnek, ahol azután a kocsi felborult, s Hornyák súlyos lejsebből véresen terült el a földön, míg 9 éves fiának mi baja sem esett. Az öreg Hornyákot egy magán­házban ápolják. — Szomorú végű farsangolás. Wolf Nándor 10 eszten­dős városi nyugdi­as tegnap délután Ó-Bubata rán­­dult farsangolni. Éjszaka ittas fővel került haza, a filatori dűlő 1830. helyrajzi számú házba. Itt a lakása helyett, az udvarban levő fabódéba ment és ott lefeküdt. Reggel halva találták. A szerencsétlen ember megfagyott. — Életunt­ériasszony. Hoepfner Guidó műépítész felesége, született Fleischer Mariska, tegnap a Soroksári­ utca 5. szám alatt levő lakásán öngyilkos lett. Ma bontották föl az orvostani intézet­ben. A szép asszony három szúrást ejtett magán. Mind a három a szívét érte, görcsösen ragaszkodott, egyszerűen átíratta a szer­ződését. S most a városatya nem inkompatibilis. Hát ez ellen nem lehet tenni semmit ?! — Több ember kell! A jólétinek nevezett har­mincas bizottság, midőn a fővárost a spórolás híres mezejére akarja vezetni, elsősorban a személyi ki­adások redukálását akarja keresztülvinni, aztán a hivatalok számának apasztását. Mint a vészharang kong bele a számításába. Tolkódy József adófel­ügyelő kívánsága, hogy több embert adjanak a ki­adóhivatalba, mert különben nem fizetik be rende­sen a lakosok az adót. A város most igen kritikus helyzetben lesz, nem tudja, a jóléti bizottságra hall­gasson-e, vagy Tabódy­ra. Hanem Tabódy valószínű­leg mégis csak jobban tudja, hogy szükség van több erőre s a város őt fogja meghallgatni. Minden­esetre a jóléti bizottság megdöbbenéssel veszi tudo­másul a személyzet szaporításra vonatkozó kérelmet s félünk, hogy első dolga leszen Tabódy adófel­ügyelő elbocsátását kérni. FŐVÁROS. — A zsemlye. A zsemlye úgy jó, ha nagy, jó lisztből készült, jól meg van dagasztva, jól kisütve és ha sokat adnak belőle. Akármilyen olcsó is a liszt, a zsemlye egyformán kicsi, egyformán rossz s keveset adnak belőle. Valamelyik erzsébetvárosi pék­nek vagy nagyon­ rossz lehet a zsemlyéje, vagy nagyon sok az irigye, mert nemrégiben feljelentették, hogy hamisítja a zsemlyét. A hatóság természetesen a legnagyobb pedantériával lefoglalt egy zsemlyét, át­adta a fővárosi tápszervizsgáló-intézetnek, hogy mond­jon véleményt a zsemlyéről. Az intézetben azt mond­ták, hogy jó a zsemlye. A rehabilitált pékmester nagyot ugrott örömében, mivel érezte, hogy most ő kerülközött felül. Sunyin mosolygott a felboncolt zsemlyére s bizonyítványt kért a zsemlye jó maga­viseletéről. Csakhogy az elöljáró nem volt hajlandó ilyen nyíltan elismerni a zsemlye jóságát, kereken megtagadta a bizonyítványt. A felbőszült pékmester erre felebbezett a tanácshoz, amely szintén elutasí­totta kérelmével. Ez a zsemlye szomoru históriája! — Az inkompatibilitás. Végre a fővárosnál is komolyan kezdtek gondolkozni a városatyák inkom­patibilitásáról. Csakhogy nincs a világon semmi törvény, vagy szabály, amit ki ne lehetne játszani. Az inkompatibilitási törvényeket amint megkerülik a törvényhozásban, épp úgy megkerülik a fővárosnál is. Ha ugyanis valakiről kisül, hogy inkompatibilis, szerződéses viszonyban van a fővárossal, tüstént átiratja a szerződését egy indifferens egyénre, aki nagyon természetesen csak — strahmann. A haszon marad a régi szerződő félé. A sok eset közül most jár a befejezése felé Keliczay Béla hetedik kerületi bizottsági tag szerződésének átíratása Kuruaz F. Károlyra. Nászét vittt, hogy a városatyaságról le kellene mondania, amelyhez pedig az utolsó percig IRODALOM És MŰVÉSZET. * Andrássy Tivadar gróf lemondása. Egy reggeli lap ma azt a szenzációs hírt közölte, hogy Andrássy Tivadar gróf lemondott a Képző­művészeti Társulat elnöki tisztéről s vele együtt lemondott a társulat választmányi tagságáról Andrássy Gyula gróf, a Nemzeti Szalon elnöke. E kettős lemondás sokféle találgatásra adott al­kalmat s nagy feltűnést keltett különösen mű­vészi körökben. Sokan nem is hiszik, hogy a lemondás csakugyan megtörtént, bár mások viszont tudni vélik, hogy a két gróf elhatározásáról már tegnap levélben érte­sítette a Társulat igazgatóságát. A lemon­dások oka a M­et szerint a Társulatnak a Lancia művészek látogatásával szemben elfoglalt «kicsinyes, szűkkeblű, féltékeny» ál­láspontjában keresendő. Andrássy Tivadar gróf­­ugyanis javaslatba hozta, hogy a fran­cia művészek fogadtatását egy semleges testület, a Műbarátok Köre rendezze, a Képző­­művészeti Társulat igazgatósága azonban ezt a javaslatot elutasította, valamint elutasította azt a nemesen felajánlott békejobbot is, amelyet Hock János nyújtott feléje. A Zala-féle válasz is Andrássy Tivadar tudta nélkül jelent meg.» Egy másik esti lap viszont állítólag «illetékes helyről» szerzett értesülései alapján azt állítja, hogy a Műcsarnokban eddig még mit sem tudnak az Andrássy grófok lemondásáról s en­nek oka, ha csakugyan megtörtént volna, vagy esetleg megtörténnék, különösen ami a Képző­művészeti Társulat elnökét illeti, egészen másutt volna keresendő. Mert a Társulat még pénteki ülésén elhatározta, hogy a francia művészeket ünnepelni fogja egyrészt, másrészt pedig mivel a grófnak Zala, Hock János levelére írandó vá­laszának tartalmát is elmondta s az elnök azt helyeselte: Hol az igazság! — a további fejlemények fogják megmutatni. Annyi bizonyos, hogy az Andrássy grófok lemondása nagy veszteség volna a Képzőművészeti Társultra. * Mourrey és az Alkotmány. A múlt hét egyik napján közöltük, hogy Mourrey úr, azok után a francia képek után, amelyek a Nemzeti Szalon révén elkelnek, jutalékot kap. Ez a hí­rünk jó forrásból jött, amelynek megtéveszthető­­ségét eddig nem volt okunk föltételezni. Ma olvassuk, hogy a közlemény miatt Mourrey úr sajtópert indít ellenünk és hogy a Budapesti Újságírók Egyesülete is pálcát akar törni felet­tünk, mivelhogy a vendéget sértettük meg. Erre nézve kijelentjük anélkül, hogy bennünket akár a sajtópör, akár más represszáriás terv alterálna, hogy Mourrey urat az ő magán vagy írói becsüle­tében sérteni akkor se lett volna szándékunkban, ha ő nem vendég, ha ő nem a francia kormány kiküldötte — aminek okiratát egyébként — hír szerint — most publikálni fogják. Hogy azok­ról, amiket akkor megírtunk, művészi és nem művészi körökben egyaránt beszéltek, s követ­kezésképpen mi is tudomást szereztünk, mi iga­zán nem tehetünk. És jól esik konstatálnunk, hogy Mourrey úr nemcsak a Szalonban látható gyönyörű festményeket hozta el hozzánk, hanem annak a nálunk igen sok urat illető kérdésnek s­ megoldását is, miből nem szabad senkinek egyéni hasznot, privát jutalékot várnia.

Next