Alkotmány, 1901. február (6. évfolyam, 28-51. szám)

1901-02-24 / 48. szám

ALKOTMÁNY. 48. ez.m.7 Vasárnap, 1901. február 24. «Hrffaamwiäniwwiirin­» .............inimi­ntmmmmmmmeammmmmampmamm­nmmmmmmmim..HHHinn­­ tényeket csalt egy szabadelvü protestáns államférfin szemébe — mondta Rakovszky. Szilágyi Dezső csak halkan mondta Zichy János gróf beszédére: Ez felekezetiesség. Komlóssy, a liberális prelátus ma lesütött szemmel hallgatta Wlassics sansculette ki­akadásait. Wlassics fenyegetőleg szólt: be merje Ra­­sovszky folizgatni a keresztény egyetemi ifjú­ságot Wlassics csak fenyegetni és inpulálni, no meg bujkálni tud a katholikusokat érdeklő kér­désekben. Ezt ma is megcselekedte. Liberális «jogszokásokra», jobban mondva: jogkonfiská­­lásokra és egyoldalú liberális férfiak avatatlan kijelentéseire hivatkozik, hogy letagadhassa vas­­homlokkal az egyetem katholikus jellegét. De nem hivatkozik a törvényekre és azok szellemére. Vashomlokkal leckézteti a néppártot, amiért az keresztény párt létére hozzá mer szólani az egyetem kérdéseihez és a keresztkérdéshez. Leckéztesse meg inkább az egyetemi tanácsot, amely nem menthető hanyagsággal az ifjúság keresztkérvényét nem küldte fel a miniszterhez- Wlassics a «jó katholikus» dicséri a zsidó és protestáns orvosi és filozófiai fakultásokat. Miért nem dicséri a jogi fakultást ? Sebaj! A t. Házban a jobb és szélső baloldal tapsolhat Wlassicsnak, tapsol neki talán a nagymarosi, endődi, szatmári bazárság és a lipótvárosi «arisztokrácia» is, de a keresztény nép, még a pozitív hívő protestáns nép nem tapsol­hat neki .* Lám a kormánypártiság hírében álló, hozzá még kálvinista Bariha Miklós is így nyilatkozik, mindenben helyeselve a néppárt álláspontját: A kereszt nem egy felekezetnek a jel­vénye, hanem szimbóluma az összes keresz­ténységnek . . . Érintheti-e tehát a kereszt-jel­vény kifüggesztése bárme a keresztyény ember érzékenységét ? Ha igen, akkor szent István ko­ronájának abroncsáról le kell törni a keresztet Mert ez esetben hazánk legféltettebb kte­­nódiuma botránykő. És akkor törjük össze azt az apostoli keresztet is, melyet kilenc­­száz év óta hordoznak királyaink. A kereszt igenis je­leti azt, hogy 1 M­agyar­ország keresztyétig ország. Van va akinek kifogása ez ellen ? Ha­ van, szóljon. Mondja meg, hogy egyszerűen be­zárjuk-e a templomainkat, iskoláinkat, vagy le­romboljuk ? Széttépjük-e corpus juris hungari­­cit, vagy máglyán éressük el ? Kultúránkkal mit tegyünk ? Az evangéliumot miként irtsuk ki a nép lelkébe ? Bottal vagy lőporral ? Kiváltkép­pen mit tegyünk kilencszáz hosszú évnek belénk rögzött hagyományaival, erkölcseivel, szokásai­val? No hát csak szólni kell! Az egyetemből a meglevő keresztet egyszerűen eltüntetni nem volt szabad s ha kérik annak visz­­szahelyezését, azt a kérést teljesíteni kell. Nem lehet indokolni, hogy miért teljesüljön azoknak kívánsága inkább, akik nem akarják látni a keresztet, mint­ azoké, akik látni akarják. Bajos volna megérteni, hogy a keresztény Ma­gyarországon, egy szimbolikus kérdésben, miért legyen éppen a keresztény felfogás pervesztes? * Széll Kálmán ma, mikor válaszolt Rakovszky Istvánnak a Széli-éra egyik típusát bemutató interpellációjára,pathétikusan így fenyegetőzött: — Amely hivatalos közeg tréfát űz az én in­tézkedéseimből, azt utoléri sújtó kezem. Erről jut eszembe egy anekdota. A Minczelesz Mózes felfricskázta a Spitz Mailemet. Spitz Mailem dühösen felkiáltott: — Komolyan tetted ezt, vagy tréfából ? Minczelesz Mózes lakonikusan így válaszolt: Komolyan. — Az a te szerencséd ■— mondta erre Spitz Mailem — mert tudd meg, hogy én tréfát nem értek. Széll Kálmán is olyan Spitz Mailem. * Az összeférhetlenségi törvény revíziójára vo­natkozó előadói javaslat anyagi része tehát mégis elkészült, de még nem osztatott szét a a bizottság tagjai közt. Csak hétfőn fog szétosz­tatni s akkor a bizottság valószínűleg már a jövő hét derekán kezdi tárgyalni a javaslatot. Az állítólag 17 szakaszból álló javaslat felso­rolja az összeférhetlenségi eseteket, ide szá­mítva az 1875. L törvénycikkben felsorolt ese­teket is. Micsodák az új összeférhetlenségi esetek, azt ma, a javaslat közzététele előtt tudni nem lehet, csak sejteni Sejteni is csak azon veszekedések és kapacitások, meg a liberális lapokban gombamódra fel­vetett «eszmék» és indítványok fonalán lehet, így talán összeférhetetlen lesz jövőre a képvise­lőséggel : az állami tanári vagy tanítói állás, az államnál szerződéses viszonyban álló vállalkozó vagy szállító; az, aki saját gazdasági terményeit eladja az államnak; továbbá állami javaknak bér­lője (ha a bérösszeg a 2000 koronát meghaladta); az aki a kormánynál e­gyesek vagy társulatoknál dí­jazásért közbenjár; az, aki államilag segélyezett vagy kamatbiztosítással ellátott ipari és közleke­dési vállalat igazgatósági tagja, vagy más fizetett alkalmazottja; az, aki a kormánynál pénzért közbenjár, vagy kitüntetéseket kiesz­közöl ; az, aki pénzintézeti jogtanácsos. Állító­lag Horánszky szülöttje az az intézkedés, mely szerint a képviselő kerületének csak hivatalos, vagy egyházi ügyeiben járhat el, kerületbeli egyének érdekében pedig nem. A javaslat körül ma is heves diskussziók foly­tak a képviselőház folyosóján az inkompatibili­tás lovagjai közt. A javaslat anyagi részének szövegezésébe már be nem folyhatnak, annál nagyobb vehemenáciával készülnek befolyni a végrehajtási rész szövegezésébe s addig is szer­vezkednek, hogy a bizottságban és a plénumban erősen megtámadják az egész javaslatot. Élet- halálharc készül. Az inkompatibilisek lépésről-lé­­pésre akarják megvédeni immorális jövedelmeiket- Mondhatni: Jól vannak szervezve, a generáli­sok, Tisza István ügyes, jelszavaik is ügyesek: «a parlament tekintélye», óvakodjunk túlzások­tól», «produktív közgazdasági tevékenység» és a többi. Ezek a hazafiak hosszú és nagy vitát fognak produkálni és a módosítások és indítvá­nyok egész régiójával fogják elnyújtani a vitát. A szabadelvű párton hozzávetőleg 120-an van­nak, akikhez még 10—15 Kossuth-párti fog csatlakozni. Ha a képviselőházban szavazásra kerül a dolog, Szélinek meg lesz a többsége, de ez a többség nem lesz nagyon imponáló.­­ Módfelett izgatja az inkompatibiliseket és szélsőbali társaikat, hogy a revíziós javaslat a főrendiházra ki nem terjeszkedik. Ebben a kér­désben Tisza István és Szilágyi Dezső eddig határozott vereséget szenvedtek. Ők a képviselő­ház «meghátrálását» látják ebben a főrendek előtt. A demokraták, az «egyenlőség» hamisí­tott jelszavával dolgoznak és nem veszik észre, hogy nem a főrendek, hanem a liberális kép­viselők hallatlanul cinikus üzérkedései és pana­­máskodásai ellen kellene fordulniuk. De hiábavaló most a sok szó. Várjuk meg a vitákat. Nemrégiben hírt adtunk arról, hogy Lukács László pénzügyminiszter a fennálló törvények ellenére egy üzérkedő kazár konzorciumnak bérbe adta az állami sójövedéket. A szerződés már alá is volt írva. Tudtunkkal több képviselő a pénzügyi tárca költségvetésének tárgyalásakor szóba akarta hozni ezt a legfeljebb a liberális választási kasszával összefüggő kérdést, de most azt hallják, hogy Lukács a szerződést vissza­vonta. Ugyan miért nem követi ezt a példát az Adna szerződte dolgában Hegedüs Henkedelm­ miniszter? Az osztrák Reichsrath viselkedése erősen visszahat a magyar viszonyok alakulására. A bécsi­­ Infomation-nek egy előkelő magyar politikus ezeket írja: A bécsi birodalmi gyűlésen újból kitört o­b­­strukció és a tegnapi, valamint a mai botrányos parlamenti jelenetek, itt felette lehangolóan, ha­tottak. Mert azt hitték, hogy Ausztriában im­égis rendezettebb viszonyok fognak most bekövetkezni. A kedvezőtlen benyomást az ősz uralkodóná­. • Vetter grófhoz intézett komolyan intő szavai sem­­­ tudták eloszlatni. Kormánykörökben is teljesen lemondtak arról a reményről, hogy a két altára közt fen forgó kérdéseket törvényesen megfelelő módon megoldani lehesen. S arra készülnek, hogy ezeket a kérdéseket egyoldalasa­n oldják meg. Az önálló vámterület követelésének napról- napra több lesz a híve. S az osztrák zavarok folytán erősen készülődnek az új választásokhoz. Széll Kálmánhoz jönnek­-mennek a főispánok, akitől a szükséges utasításokat kapják az­on vá­lasztások előkészítésére, amelyek legkésőbbet­ jú­niusban fognak megtörténni. Úgy látszik, van valami a dologban, mert új­évkor sincs akkora főispánjárás Budapesten,­ mint mostanában. S a kerületekben te együtt jobban mozognak az emberek. Kovásznán, Háromszéken Sándor Józsefet már újra jelsítt­­ték. Pest megyében is erősen mozog a liberális párt. Hetekkel ezelőtt meg lett tartva a meg­yei értekezlet, melyen — sajnos — eléggé tekinté­lyes számmal vett részt a vácegyházra megyei papság is. Az értekezlet jegyzőkönyve aí a papság nagy részének is meg lett küldve ásott szerény felhívással, hogy a párt költségeinek fedezésére adakozzék a liberális papság. Magá­t az adakozásra való felhívást Földváry Mihály képviselő írta alá. A végrehajtó bizottságban ott szerepel Illek Vince újpesti plébános és Lévay Mihály abonyi plébános, a költő . «.. i^aaarr aaarr.ggjacflBgr, MS­.sysraa7.­TVT’■­­ AUSZTRIA. .. «Los von Bomb Liguszi szent Alfons­­a Reickszamban.­­Budapest, gebnek­ 28. Az osztrák képviselőház mai ülésén a Schö­nerer-pártiak — valami gyűlölködő brosúra alapján — Liquort szent Alfonz moralrheologiáját választották Őrjöngésük tárgyául. Ismeretes dolog, hogy bizonyos szemforgató urak szeméremérzetét mélyen sértik a szentírás egyes helyei, sőt az Üdvözlégy Mária is. Igaz, hogy sem a szentírás, sema a szentírási szavak­ból összeállított Üdvözlégy Mária nem az érté­kek csiklandozására spekulál, mint pé­dául Zola, akihez Schönerer és Wolf urak romaellenes elvtársai, a bécsi liberális leányok, 1898-ban, a Dreyfuss-dece idején üdvözlő iratot intéztek, minekutánna bizonyára szemérmetességet­ szívtak magukba az ő regényeiből. De az illető szem­forgató urak nem volnának szemforgatók, ha nem falnák Zola regényeit és nem sietnék 1© pirulva szempilláikat, mikor a szentírás némely helyeiről vagyon szó. Ugyanazoknak a képmutató uraknak a sze­mében régóta szálka a katholikus erkölcstan. Majd a fasizmus vádját sütik rá a janzenizm­us kapott érveivel ugyanazok, akik a saját élet­­mód­ukban azon az állítólagos laxizmuson is, mint borzasztó rigorizmuson túlteszik magu­kat , így a francia kamarában az egyesületi tör­vény tárgyalása alkalmával is nagy szerepe® játszanak a morálthenogiai fasizmus ellen vall kirohanások. Majd pedig Liguori­sz, Alfonz, Gury, Ballerini s a többi moralisták műveiből nagy elszörnyüködéssel kiragadják a hatodik parancsra vonatkozó károsokat és azt mond­ják : ime, milyen razfinált bűnöket tárgyalnak: ezek a moralisták! Milyen hajmeresztő dolgokat­ kérdeznek a gyóntatószékben az asszonyoktól és a leányoktól! Ez az előzörnyűködés rendesen bizonyos irányzatossággal történik, vagy a gyó­nás intézménye ellen akarnak agitálni, vagy bi­*­zonyos politikai célt szolgálnak vele. Ez utóbbi történt ma az osztrák paramentben, ahol a Schönerer-párt Liguori sz. Alfonz moráltheokr­­piájának a hatodik parancsra vonatkozó fejteie k

Next