Alkotmány, 1901. március (6. évfolyam, 52-78. szám)

1901-03-01 / 52. szám

ALKOTMÁNY. 52. szám. 3 Péntek, 1901. március . ................................................. -i i il­­ . befolyása van az «Adria»-társaságnak a Széll­ kormányra, mutatja az is, hogy most, midőn az «Adria» szerződés ma­holnap tárgyaltatni fog a Házban, a szerződés legfélelmetesebb ellenfele, Rakovszky István «üdülés» végett a Riviérára utazott.» És azok a bizonyos körök titokzatosan mosolyogva terjesztették ezt az infamis hírt a képviselőházban, a kaszinókban. — Nos, akik Rakovszky Istvánt ismerik és akik ismerik uta­zásának indító okát, azok csak mosolyogtak a félreismerhetlen célzattal terjesztett híren. De hogy azok a bizonyos körök, amelyek abban a hiedelemben voltak és vannak, hogy ők mindent megvásárolhatnak, kiábránduljanak, tudtukra adjuk, hogy Rakovszky István a képviselőház szombati ülésén az «Adria» tengerhajózási rész­vénytársaság adótitkolásai ügyében interpellációt fog intézni a pénzügyminiszterhez. Ezzel kap­csolatban mi is szenünk valamit azoknak a bi­zonyos köröknek. Legközelebb folytatjuk az «Adria» üzérkedéseinek leleplezését. Választási mozgalmak. A Rovalbeli agrárérte­kezletet a vidéki gazdák komolyabban veszik, mint a parlamentben ülő liberális „agráriusok”. Bihar me­­gyéből az a hír érkezik, hogy Szunyogh Zoltán nagybirtokos a választások alkalmával színleg a sza­­badelvű párt jelszavaival, de tényleg agrárprogrammal lép fel a székelyhídi kerületben Kiss Albert ellen. •— Győr megyében magasra csapkodnak a választási mozgalmak hullámai. Győrszigetről még a sza­badelvűek is állítják, hogy ott megint a nép­párti Szabó István fog győzni. — A peéri ke­rületben a Bánffyánus Lévay Lajos Szék­-párti el­lenjelöltjeként Ziskay Antalt emlegetik. Lesz itt néppárti jelölt is a legszebb kilátásokkal. Téthen is erős ellenjelöltje lesz a szabadelvű Fischer Sándor­nak. Győr városában újabban Gulner államtitkár je­löltségét emlegetik, miután Batthyány Lajos gróf nem akar többé fellépni s Wlassics miniszter fellépése sem valószínű. Sopron megye szabadelvű pártja hétfőn tisztelgett az uj főispánnál és nyom­ban rá tartott értekezleten elhatározta a párt újból való szervezését a megye összes kerületeiben. — Szentes képviselője, Molnár Jenő tegnapelőtt beszá­molót mondott választóinak. A Baranya megye min­den kerületében folyamatban van a szabadelvű párt szervezése. A megyei párt elnöke Kardos Kálmán lesz, aki jövőre nem fog mandátumot vállalni sem Pécs­­várradon, sem másutt. Pécsett egyaránt szervezkedik a régi és az új szabadelvű párt. Itt biztosra­' veszik a Bánffyánus Aidinger bukását. — Székely­kereszturon e hó 25-én Hoitsy Pál három­pontos testvért proklamálták Kossuth-párti jelölt­nek. — Szepes vármegye lublói kerületében Arányi Miksa jelenlegi képviselővel szemben Ujfalussy Brúnó, Szepes megye aljegyzője szándékozik fellépni szintén liberális programmal. Ujfalussy e napokban már be is járta a kerületet. Legfőbb ideje, hogy most már a néppárt is szervezkedjék ebben az erő­sen néppárti érzelmű kerületben. A marosvásárhelyi vizsgálatról írja a Szé­kely Lapok, hogy a Sellei Sándor miniszteri ta­nácsos elnöklete alatt működő vegyes vizsgáló bizottság szombaton befejezte működését s jegy­zőkönyveit a tagok hétfőn írták alá valamen­nyien. Ezek n­apján fog a hadbíróság a jogos vagy jogtalan fegyverhasználat kérdésében dön­teni. Sáléi­ hétfő óta folytatja külön felhatal­mazás alapján azt a vizsgálatot, melylyel a bel­ügyminiszter a hatósági és választási közegek netaláni mulasztásainak kiderítésére megbízta. Ez a vizsgálat még egy-két napig elhúzódik. A Kossuth Ferenc körül ülő párt mai értekez­letén a honvédelmi tárcával foglalkozott és elhatá­rozta, hogy költségvetését nem fogadja el. A párt álláspontját Thai­­ Kálmán és Tóth János fogják a képviselőházban kifejteni. Az önálló vámterületért, Szentesről táviratozzák: Csongrád megye mai közgyűlése nagy szótöbbséggel hozzájárult Heves megyének az önálló vámterület ügyében a képviselőházhoz intézett köriratához. Horvát vélemények a renunciumról. A magyar regnikoláris bizottságnak a horvát nunciumra való válaszadásával foglalkozik ma minden horvát újság, egyik sem a megelégedés hangján, a többség elke­seredéssel s követelve Horvátország pénzügyi ön­állóságát. Az «Agramer Zeitung» és a «Narodnje Novine» a tem­nd­um előzékeny hangjával vigasztaló­dik, a tiszta jog­párti újságok a túltengő felfuvalko­­dottságon botránkoznak meg. Nagy a panasz, hogy a magyar bizottság jelentéktelen dolgokban enged a horvát követeléseknek, de az elvi kívánságokat büsz­kén visszautasítja. A szóbeli tárgyalások tehát lelkes hangulattal fognak kezdődni. Szardanapál Elam legyőzött fejedelmétől, elődje unokájának kiszolgáltatását követelte. A szerencsétlen herceg tudva sorsát, szol­gája által szivén szuratta magát. Az alkirály azonban engedelmeskedett s elküldötte Ninivébe a holt herceget s a szolga fejét. Szardanapál így emlékezik meg róla: «telemét nem temet­­tettem el, hanem még egyszer megölettem s fejét levágattam.» . . . Egy fogoly arab királynak «saját kezemmel csináltam késsel lyukat az arcába, állkapcsán kötelet húztam át, kutyaörvet tettem rá Ninive keleti kapujában egy szekrényt őriztettem vele.» Szokása volt e szörnynek, hogy — amint alabástrom domborművei mutatják — vala­hányszor isteneinek áldozni akart, a fogoly ki­rályokat fogatta kocsija elé s korbácscsal verve őket, huzatta magát a bálvány temploma elé... Nem időzöm tovább e szörnyűségek mellett. Egy ezredév emberiségének könyüi sem tudnák lemosni azon bűnöket, melyek az emberiség bölcsője a Tigrisz- és Eufrátesz-völgyében el­követtettek. A császári Róma — bárány, Ninive, a farkas mellett; Tiberiusz kegyes bölcs — Szardanapál és ősei mellett. Pedig Szardanapál a tudomány és a szép, a művészet kedvelője volt. Az első és legrégibb könyvtár alapítója. Igen, de pogány, mindenekfelett pogány volt. Százszor inkább pogány, mint bölcs, vagy király. Mentsége neki s a többinek, hogy rémtetteiket mint isteneiknek különösen tetsző dolgokat vit­ték végre. A gyilkosságokról szóló agyagtáblák és hen­gerek majd minden sorában találunk ilyen kife­jezéseket : «a felperzselt városok füstjét az ég felé hagytam szállani áldozat gyanánt.» «Magamat Asszurnak, uramnak ajánlottam.» «A maradék népet a kőbikák elé hajtottam s levágattam . . . szét koncolt húsokat . . . halak­nak dobattam; ezzel örvendeztettem meg a nagy isteneknek, uraimnak szivét». «Kitépettem nyel­vüket s őket darabokra vágattam, mert szájuk cselt szőtt ellenem és uram, Asszur ellen.» «Imádkoztam — Aszar haddan szavai — Asz­­szurhoz, Bélhez, Színhez, Nebóhoz, arbélai és ninivei Isztárhoz. (­ Asztarte, az asszír Vé­nusz). Meghallgattak. . . . Szivem feldühödött ellene (Nabuzirliszir ellen) az eskü miatt, me­lyet az isteneknek tett, de megtört». «Anu és Ramman, nagy istenek irtsák ki nevét és csa­ládját annak, ki emléktáblámat meghami­sítja» . . . Elmondhatjuk, hogy e rémes korban valóság­gal a gonosz lélek uralkodott. A szentírásra támaszkodom ezen állításom­ban, mely azt mondja: «dii gentium daemo­­nia » Csak a leggonoszabb szellem «instigatio»-ja folytán lehetett oly iszonyú mérvű vértengert előidézni, mint aminőben e rémkirályok gyö­nyörködtek. A két ikerfolyó, a Tigrisz és Eufrátesz százezrek vérét vitte a tengeröbölbe és sok millió azok száma, kik állandóan mint rabok sírtak partjaikon az ősi századok folyamán. A hivő lé­lek pedig nem gondolhat mást, mint azt, hogy a sátán, «crui ab initio detractor tuit et homicida» itt dühöngött leginkább a lelkes ember ellen s a bálványképek alá rejtőzve, itt állott leírhatatlan boszut az elveszett paradicsomért. Igaz ugyan, hogy hasonló rémtetteket — nagy ritkán — más népnél is találunk. Az úgynevezett «bellum inexpiabile», me­lyet a szintén szemita eredetű Blamisscar Barkas viselt a pun bábomban. Jeruzsálem os­troma Titusz alatt; Csingisz kán hadjárata Bag­dad ellen, melyet bevett s a leölt, több­­száz­ezernyi lakos tetemeiből roppant piramist raka­tott — mindmegannyi foltjai az emberiség tör­ténetének. De mig ezek szórványos jelenségek, addig a kétezer évig álló Asszyriában az ily vérözönök napirenden vannak s minden ki­rály alatt rendszeresen ismétlődnek. E roppant sülyedés adataiból értjük meg ama nagy vágyat, melylyel Keleten a Megváltót vár­ták ; új okozati fényben látjuk a három pásztor­­fejedelem betlehemi útját; teljesen értjük Taci­­tust. (Historiarum lib. V. cap. 13.) «sokan meg voltak győződve, hogy a (zsidó­) papok régi könyvei szerint elérkezett azon idő, melyben Kelet újra erőre kap, s a Judeából származók uralomra jutnak. Emlékezzünk csak Bálám prófétára, ki ama nép között lakott. Ő mondta: csillag fog szár­mazni Jákobból.» Gondoljunk Dánielre, s jövendölésére a hetven évhétről, mely után a Messiás születik, s mérlegeljük, hogy a vati­­ciniumok e koronáját Dániel Babylonban hirdette, a királyi palotában, a nagy asszyr-khald, majd a perzsa nép között.* Tény, hogy a­ tudós asszyrológok uj és erős támpontot adtak hitünknek s csaknem ember­feletti fáradozásaikkal az egész keresztény vi­lágot lekötelezték. Mikros: ORSZÁGG­YÜLÉS. Budapest, február. 28. Jassie Tódor, ki ma az igazságügyi vitát kez­dette, kicsiny hallgatóságnak mondott ügyes, meg nem hunyászkodó beszédet; a kevés ember is, aki udvariasan bólogatott egy-egy hangosabb szavának, félfüllel a folyosó zsivaját hallgatta, a künn lármázó hangháborút, melyből olykor ki­vált egy-egy öblös torkú s igen izgatott honatya kiáltozása. Az összeférhetlenséget vitatták, mely az új agrárius­ pártot. De benn az ülésteremben is szó volt az összeférhetlenségről, mely az Adria-javaslat háttérbeszorulásával közvetlenüll­s5 költségvetés után b­elül régen óhajtott és régen rettegett elintézésre. Rakovszky István b­eszé­llt róla Chorin Ferenccel, ki elégedetten és bold­­o­gan ült a helyén, mint az olyan ember, a aki tegnap 20.000 forint tant­emet kapott a salgó­tarjáni bányától. A szónokok szép rendben váltakoztak. Mecjer Ferenc beszélt másodiknak és bebizonyíto­tta, hogy mint jogász is megállaná a helyét. A köz­jegyzői intézményről és a magyar perrendtar­tásról figyelemreméltó dolgokat mondott s aztán, a fegyházi, meg a törvényszéki orvosok értéké­ben mondott védőbeszédet. Ma beszélt Pless Sándor miniszter is rbenaéda mint a nyugodt, gyürödéstelen patakvíz kanyar­góit a szónokok ezer kívánalma között és csön­des szóval beszélt hidegen, sallang nélkül adta elő sok mondanivalóját: minden szavából be­csületes munkálkodást és előretörekvő igyeke­zetet érzett ki a hallgatóság. Púder Rezső Visontai Soma és négy határo­zati javaslatának támogatására sietett és/ sür­gette az uzsoratörvényt az ő rokonszenves, meggyőző modorával, melynek a pártkeretektől független nagy népszerűségét köszöni. Kóla János és Molnár Jenő szólottak előtte s érdekes véget adott a vitának Emmer Kornél k­lőadói zárszava, mely ismét ellentétben a miniszter gondolatával a szabadelvű párt csöndes k­émüle­­tére s Erdélyi volt igazságügyminiszter kevés gyönyörűségére az új bűnvádi perrendtartás 16-ik szakaszát oly eredendő bűnnek mondotta, mely soha sem evett — a tudás fájából. Holnap valószínűleg végeznek a résztl­etekkel. A képviselőház­ ülése.. Elnök: Ferczel Dezső. Jegiszek: Nyegre László, Teleky Sándor, Molnár Antal. A komám­ részéről jelen vannak: Szili Kálmán kormányelnök, Plósz, Hegedűs, Wlassics, Darányi és Cseh miniszterek. Az ülés megnyitása után Apáthy Péter, az össze­férhetetlenségi bizottság elnöke bejelentette, hogy az ítélete alá bocsátott esetekben inkompatibilitást nem látott. Következett az igazságügyi költségvetés tárgyalása. Fassie Tódor: Nagy baj, hogy az igazságügyim-

Next