Alkotmány, 1901. április (6. évfolyam, 79-103. szám)

1901-04-02 / 79. szám

ALKOTMÁNY. 79. szám. 3 Kedd, 1901. április 2. —■ " ■».­ ­— a bíróságok nem hajtották végre s ezt a végre nem hajtott rendelkezést, mint a Hak értesül, most a budapesti királyi táblánál végre­hajtották. Ugyanis Sárkány Ferenc, mielőtt tá­vozott volna vezető állásából, beszereztette a kereszteket s azok most ki vannak szegezve a budapesti királyi tábla itélőtanácsi termeiben.­­Sárkány Ferenc egyik vezető egyénisége az ágostai hitvallású evangélikus egyháznak, öcscse a bányakerületi szuperintendensnek, Sárkány Sá­muelnek. Protestáns egyéniségtől indíttatván meg az eddig mellőzött miniszteri intézkedés végrehajtása, azt hiszszük, ez elég bizonyság amellett, hogy a kereszt megkövetelése ott, ahová való, nem «felekezeti túlkapás.» Rakovszky István üdvözlése. A képviselő­házban lefolyt eseményei a legutóbbi napoknak izgalmaikkal szerte az országban is nagy hullá­mokat vertek. Ezen események hatásának első híre még tegnap érkezett meg Budapestre — Rakovszky István orsz. képviselőt üdvözlik párthívei a Vág mellől. Az üdvözlő távirat a következő: Rakovszky István képviselő úrnak az orosz­­­lánok verméből való győzelmes kiszabadulásá­hoz szívből gratulál a vágujhey-kerü­leti néppárt. A vágujhelyiek üdvözlő távirata teljes mél­tánylást érdemel, de egy tévedését szóvá kell tennünk. A táviratnak tévedése az, hogy orosz­lánok verméről szól. Széll Kálmán Bécsben, Széll Kálmán minisz­terelnök Budapesten és Rátóton tölti ugyan a képviselőház húsvéti szünetének legnagyobb ré­szét, de április 14-én Bécsbe utazik három napi tartózkodásra a német trónörökös bécsi látoga­tásának kapcsán. Választási mozgalmak. Kalocsáról táviratozzék. A dunapataji választókerület szabadelvű közönsége vasárnap gyűlést tartott, melyen a szabadelvű párt jelöltjének Földváry Mihályt kiáltották ki. A gyűlés Széll Kálmán miniszterelnökhöz üdvözlő táviratot in­tézett.­­ A szegvári választókerület függetlenségi pártja szervezkedő gyűlésén Maasburg Sándor báró szentesi földbirtokost választotta meg­ pártelnöknek.­­ A debreceni második választókerületben a sza­badelvű párt háromfelé szakadt. Király Ferencnek, a mostani képviselőnek pártjával szemben Szabó Kálmán ipar- és kereskedelmi kamarai elnököt akarja a szabadelvű választók egy része felléptetni, míg a párt egy harmadik töredéke Münnich Aurélnak, a mostani szepesiglói képviselőnek jelölse érdekében buzgólkodik. A függetlenségi párt jelöltjeiül Bakonyi Samu dr. ügyvédet és Csanak János földbirtokost em­legetik.­­ A vasmegyei szabadon párt alattomosan Horváth István szombathelyi prépostplébánost akarta a néppárt ellen jelölni. Ez a terv most füstbe ment. A Szombathelyi Újság illetékes helyről nyert érte­sülés alapján kijelenti, hogy Horváth István pré­­postplébános semmi esetre sem fogja a jelölést a szabadelvű, párt részéről elfogadni. Az összeférhetlenségi törvényjavaslat tárgyalása. A kormány újságjai írják: Illetékes helyen azt terve­zik, hogy az összeférhetetlenségi javaslatot az Adria­­törvényjavaslat elintézése után azonnal tárgyalják a képviselőházban s hogy ez a reformjavaslatok közül legelsőbben intéztessék el. A főváros képviselői. Az 1848. V. törvény szerint Budát és Pestet összesen hét országgyűlési képviselő választásának joga illeti meg: ötvenhárom év óta ez a szám megszaporodott kettővel, noha a választók véleménye szerint legalább tizen­nyolc képviselőhöz lenne jussa a magyar fővá­­rosnak. A belvárosi bizottsági tagok most sürgős indítványt adtak be a főváros közgyűléséhez, hogy a törvényhatóság írjon föl a kormányhoz, hogy még ebben az országgyűlési ciklusban eszközölje ki a törvényhozásnál, hogy Budapest népessége arányá­ban megfelelő számú országgyűlési képviselőt vá­laszthasson. A képviselők szaporításával csak az országgyűlés költségei emelkednek, ne a képviselők számának­ nagyobbításával, hanem a kerületek ará­nyosításával igyekezzenek nemcsak a fővárosban, ha­nem az egész országban a fennálló visszásságokat megszüntetni. A kivándorlás. Az egész országban min­denütt nagy csökkenése érezhető a haza mun­kásainak. A föld népe vándorbottal kezében keres magának a régi helyett jobb hazát és el­szakadva hazája rögeitől, uj és bizonytalan jövő­nek indul neki a messze idegenben. Az ország­szerte most folyó ujoncozások is bizonyítják, mennyire fogyatkoznak évről-évre a haza fiai. Csak a veszprémmegyei pápai járásban — mint írják — 1026 védköteles közül 204 egészséges, munkabíró fiatalember van távol Amerikában — tehát egyötödrésze a védköteles ifjúságnak. Más járások még szomorúbb számarányt mutat­nak föl. A horvátok válasza: Zágrábból táviratozzék. A regnikoláris küldöttség elnöke és előadója holnap délben Budapestre utazik, hogy a magyar küldött­ségnek átadja a horvát küldöttségnek a magyar re­­nunciumra adott válaszát. Az „Adria“ hullámai: Budapest, április 1. Fiume mellett a tenger csendes, de Budapes­ten még a húsvéti szünetbe is erősen belehul­­lámzik az «Adria» botránya. A szabadelvűpárt tegnap este külön értekez­letet tartott Bessenyey Ferenc és Hegedűs Sán­dor ügyében. Rendkívül sokan jöttek el a kon­ferenciára, amely ilyformán erősen hason­lított a Barnum-cirkusz előadásaira. Eljöt­tek külső és belső tagok, liberális képvise­lők és liberális mágnások, Hegedűs, Wlassics, Lukács, Darányi, Plósz miniszterek, Dániel báró Hieronymi, Teleki Géza gróf, Erdély ex-minisz­­terek, Gromon, Széll Ignác, Vörösmarty, Graen­­zenstein, Nagy, Gulner államtitkárok, Bohus Zsig­­mond báró, Széchényi Imre gróf, Sváb Károly, Szabó Jenő, Latinovics János főrendiházi tagok, Dániel Gábor, Szilágyi Dezső, Fáik Miksa, Ber­­zeviczy Albert, Horánszky Nándor, Gajári Ödön, Emmer Kornél, Esterházy Mihály gróf, Andrássy Sándor, Mezei Móric, Tolnay Lajos, Chorin F­e­renc, Dókus, Pulszky Ágost, Láng Lajos, Münnich Aurél, Weisz Berthold, Végh Arthur képvise­lők stb. Széll Kálmán ünnepi bevonulása után megnyit­tatván a szabadelvű bűnbánás úri konferenciája, elsőnek Bessenyey Ferenc szólalt fel, ilyenekkel mulat­tatva a t. társaságot. A vidéken lévén abban a pilla­natban, melyben a kereskedelemügyi miniszternek csütörtökön és pénteken az Adria-ügyben tartott be­szédéről és Rakovszky Istvánnak ezen beszédekhez fűzött nyilatkozatáról értesültem, a fővárosba siettem s miután az Adria részvényeiről Rakovszky István előtt én is említést tettem, a szombati képviselő­­házi ülésen napirend előtti felszólalásra kértem en­gedélyt. Minthogy én komolyan nem vehettem, hogy Rakovszky reám célzott, beszédemben lehívtam az iráni nyilatkozatra, várjon engem értett-e vagy sem? Ezt annál inkább szükségesnek tartottam hozzá in­tézni, minthogy én Rakovszky képviselő úrnak az Adria részvényekről csak múlt hó 22-én beszéltem­, míg ő múlt hó 29-én tartott beszédében azt mondta, hogy ezelőtt 14 nappal lett ő a kereskedelmi minisz­ter által megkérdezve amiatt, hogy miért terjeszti Rakovszky azt a hírt, hogy neki Adria-részvényei vannak. Rakovszky István magatartása folytán nyi­latkozatom megtételében megakadályoztatván, tartozó kötelességemnek tekintem a párt előtt elmondani azt, amit a párttal és a kereskedelmi miniszterrel szem­ben a képviselőházban már elmondani akartam. Igaz, hogy d e hó 22-én, midőn a Házban szünet volt, több képviselőtársammal a függetlenségi párti padsorok és a gyorsírók asztala közötti téren a napi­renden volt tárgyról össze-vissza beszélgettünk, ami­kor a helye felé igyekvő Rakovszky Istvánnak fenh­an­­gon s nem törődve azzal, hogy kik hallják tréfásan és az akkor már szállongó mende­mondák stig­­matizálására a következőket mondtam: «Azt beszé­lik, hogy az Adria részvényeinek egyharmadrésze a miniszter pénztárában volt», mire Rakovszky István minden szó és megjegyzés nélkül a helyére sietett, hogy beszédjét megkezdje. Tehát nem alattomos módon, nem besúgással, hanem fenhangon, a kö­­rülállók és az ott járó­kelőkre való tekintet nél­kül mondtam ezt, nem is gondolva és nem is oly hangon, hogy azt hihettem volna, hogy egy ily képzel­­hetetlen valótlanságot valaki komolynak és valónak vegyen. Megengedem, hogy Rakovszky István komo­lyan vette. De úgyis vélem, hogy ha valaki valaki-­ nek valamit besúgni akar, az nem azt a helyet ke­­­resi ki magának, ahol sokan vannak és ahol folyton járnak-kelnek. De a besúgás nem a természetem. Rakovszky István beszédét végighallgattam s mint­hogy beszédében az általam tréfásan mondott mende-mondát még csak a hatás kedvéért sem említette fel, ebből azt következtettem, hogy ő is élőnek vette azt az abszurdumot, melyet én an­nak tekintettem és melyet mindenki annak tekintett. Legnagyobb meglepetésem és mély sajnálatomra ez az abszurd éle hat vagy hét nap múlva besúgás és rágalom alakjában lett a Házban fölemlítve, hol a kereskedelmi miniszter meggyanúsítására és a Ház és főkép a párt legnagyobb felháborodására szolgál­tatott okot. Beismerem és pedig őszinte fájdalom­mal és mély sajnálattal ismerem be, hogy súlyos hibát követtem el, hogy az általam használt éle egy rosszul megválasztott helyen és időben használó meggondolatlan, ízléstelen és könnyelmű éle volt, melynek megtételénél azonban — és ezt méltóz­­tassék nekem elhinni — éppen oly távol állott tőlem a pártkötelék megsértése s a kereskedelmi miniszter általam mindig nagyrabecsült egyéni és hivatali be­csületének meggyanusítására irányzott szándék, mint ahogy­ fel nem tehettem, hogy a fentebb ecsetelt kö­rülmények között általam használt és abszurditásig képtelen ék­et valaki komolyan vehesse. És mélyen sajnálom, hogy meggondolatlan eljárásommal okot szolgáltattam arra, hogy­ a párt kínos és kelle­metlen helyzetbe jusson és hogy a kereskedelmi mi­niszter intakt becsületessége meggyanúsíttassék : a 1. párt iránti kötelességemnek tekintem, hogy úgy a t. párttól, mint a t. kereskedelmi miniszter úrtól ezennel bocsánatot kérek.» (Általános helyeslés.) Hegedűs Sándor miniszter: Miután Bessenyey kép­viselő eljárását jellemezte s intenciója ártatlanságára nézve bizonyságot adott, kötelességének tartja kije­lenteni, hogy erős megrovó szavai ő reá vonat­kozólag elveszítették sulijukat, mert szóló meg­győződött arról, hogy távol állott tőle minden gya­núsító intenció. Ezzel el volna intézve ez is dolog. Szereti, hogy eljárását objektivitással ítélik meg, kéri ezt különösen attól a párttól, amelyben felnőtt és annyit munkálkodott, amely annyi kitü­ntetésben ré­szesítette. Sajnálja, hogy ez ügyet Rakovszky kép­viselő jóakaratukig tett magánközleménye alapján a Házban fölemlítette. Vegyék tekintetbe az Adria-szer­­ződés ellen a lapokban és a Házban használt erős ki­fejezéseket. Pozitív és komoly alakban oly vád jutott Rakovszky útján szólónak tudomására, amelynek gazdája nem akadt Ezzel a tudattal kellett hallania a különböző vádakat és gyanúsításokat. Mindenki lélektanilag megmagyarázhatja, hogy ezekben össze­függést vélt felismerni a szóban forgó gyanúsítással. Hogy ily körülmények közt kitört belőle az indig­­náció, ez természetes joga, ez kötelessége volt. Ha ebből­­kifolyólag a párt kínos helyzetbe jutott, el­ismeri szóló, hogy ez sajnos esemény volt, amelyet — mint a­ Házban is kijelentette— őszintén sajnál. Hogy ezt most ismét kijelenti, ezzel az a célja,hogy minden bizalmatlanságot eloszlasson. Mert csak úgy teljesítheti bármely minőségében feladatait, ha­ a párt azzal a bizalommal és ragaszkodással, melyet eddig tapasztalt, jövőre is megajándékozza. Kéri, vegyék szavait ily értelemben tudomásul. (általános hosszas helyeslés.) Széli miniszterelnök kéri, tekintsék a kérdést ezzel végleg tisztázottnak és elintézettnek. Bessenyey kijelentette, hogy a legtávolabbról sem volt szándéka komolyan venni azt, amit mondott. Ezért a — mint kifejezte magát — meggondolatlan rész éléért a párttól és a minisztertől bocsánatot kért. Ezzel expiálta hibáját. Tanulságul szóló egy kérést von belőle le. Tartalék nélkül való őszinteséggel és bizalommal viseltetik a párt iránt; minden kérdést teljes őszinteséggel és nyugalommal kezel, tapasztalhat­ták, hogy minden észrevételt kellő tisztelettel fogad s egy kérdés elől sem tér ki, sőt fel is kérte a párt tagjait, hogy észrevételeikkel s kívánságaikkal forduljanak­­ hozzá. Kérése ezúttal is az, hogy min­den észrevételt, kifogást, kívánságot, bármit illessen is, őszintén tárjanak fel és azokat beszéljük meg

Next