Alkotmány, 1901. május (6. évfolyam, 104-129. szám)

1901-05-22 / 121. szám

ALKOTMÁNY. 121. szám. 9 Szerda, 1901. május 22. »■■■■■■■« .....................» I '—­M' .... A „Turul“. — Levél a szerkesztőhöz. —• Nyitra, május 17. Tekintetes Szerkesztő ur! Hazafias kötelességemnek tartom a «Turul» cipő­gyár r. t. ügyére nézve abba az irányba terelni nagybecsű figyelmét, mely irányt követve, erről a nemzet romlására berendezett részvénytársaságról minden kétséget kizáró módon meg lehet állapítani, hogy a kereskedelmi minisztériummal egyetértő­­leg s a ma fennálló rossz iparpártoló, illetve szubvencionáló törvényünk védelme alatt bona fide folytatja ádáz munkáját. A «Turul» cipőgyár r.­t.-nak Magyarország min­den élénkebb kereskedelmi városában már körül­belül fél év óta gyári cipőraktárai vannak. E váro­sokban mindenütt a fő kereskedelmi utcákban dús raktárkészletekkel és elég csinos üzleti berendezé­sekkel díszelgő bolti helyiségek fölött, messzire fel­tűnő cégtáblákon látható a cipő gyári cég. Sőt az üzleti helyiségek bejáratainál és kirakataiban min­denütt olyan táblák is függnek, melyen ez a felírás olvasható: «Hazai gyártmány». Ezeknek a «Turul» cipő gyári raktáraknak az árukészlete legalább is egymillió korona ér­téknek felel meg. Azóta pedig, mióta e raktárak a kereskedelmi forgalomnak átadattak, valószínűleg elárusítottak félmillió korona értékű cipőt, mert élénk üzletük van. Ezekben a cipőgyári raktárakban csodálatos mó­don keresztény üzletvezetőt, vagy eladó személyze­tet nem találhatni, pedig nem hihető, hogy a tönkre ment kisiparosok és a keresztény kereske­delmi alkalmazottak között nem találkoznék a cipő­eladáshoz értő egyén. Pedig az állami szubvenció és adómentesség terhét úgy tudom, hogy eddig még jobbára a keresztény felekezetekhez tartozók viselik, azért talán joggal megilletné őket legalább az olyan vállalatoknál az állás, hol az állam szubvencióját él­vezik. Mert a magán cégtulajdonos izraelita polgár­társaink a keresztény kereskedelmi és ipari segéd­kezet egyszerűen bojkottálják, azaz mellőzik, nehogy soraik közül a magyar középosztály valaha meg­erősödhessék. ■. Önálló kereskedőkként vagy iparosokként pedig amiatt nem boldogulhatnak a keresztény kereskedő­segédek, mert ők, az izraelita polgártársak vélemé­nye szerint, mind szamarak, mert nem tudnak a mai áramlattal élni. De hát mit csináljunk, hogy mi a saját erkölcsi nevelésünk szerint megélhessünk? Hiva­talnokok és diplomás emberekké mindannyian csak nem lehetünk, hiszen már ezek most is oly sokan vannak, hogy szintén a megélhetés nehézségeivel küzdenek. A magyar kormány azonban ezzel a mi kétségbeejtő helyzetünkkel törődni nem akar s abban a téves véleményben van, hogy az új korszakba csak a teljes elpusztulás útján él­heti magát bele a magyar ember. Ennek követ­keztében mintegy szándékosan olyan törvények lép­­tettettek eddig jogerőre, melyek bennünket, a közép­­osztályhoz tartozókat, jövőnk s családi tűzhelyünk biztonságától megfosztanak. Ilyen tendenciával bír az iparpártolásra hozott törvényünk is, mert máskülönben lehetetlennek tar­tom, hogy ezt a rombolásra és nem az építésre berendezett törvényt hatályon kívül nem helyezték volna ama felvilágosító magyarázatok után, amit er­ről egyik lapban a múlt év végefelé olvastam. A cikknek, ha jól emlékszem ez volt a címe: «Miért nem fejlődik hazánkban a gyáripar»* — Ez a cikk olyként ajánja az ipar­pártolásról szóló törvény módosítását, hogy a vállalatok csak a kifizetett munkabér menynyisége után kapjanak szubven­ciót az év végével. A szubvenció egy bizonyos százalék visszatérítésé­ből álljon, aszerint, amily fontossággal bír a gyártott iparcikk közgazdaságunkra. Ha ez a szubvencionális mód fennállana, akkor most a «Turul» cipőgyár még nem élvezhetne az összes gyári raktáraira adó­­mentességet és talán a teljes szubvenciót sem. Mert a temesvári­ iparfelügyelő a 15 naponkint hozzá be­küldött munkabérkimutatásból, melyhez igazolásul a munkáskönyvek is csatolvák és amelyeket ő lebélyegezni tartoznék, számadással volna képes beigazolni, hogy a temesvári kérdéses cipőgyár, mely Frankl Alfréd vallomása szerint három havi működés után még csak 110 munkást foglalkoztat, mily értéket képező cipőt állíthatott elő. Mert minden egyes vala­mire való kereskedő tudja azt, hogy az ipar­cikkei mér hatvan százaléka a gyári árnak, a munkabér. Azért bizonynyal feltehető, hogy a temesvári iparfelügyelő szintén bír annyi tudás­sal, hogy megállapíthatná a kifizetett munka­bérhez viszonyítva, hogy hány ezer korona értékű kész áru kerülhetett ki eddig a cipőgyárból ? Mert azt is tudnia kell az iparfelügyelőnek, hogy a kézmű­ipari kész cikkeknél, a nyersanyag értéke csak 10 százalék. Tehát a gyáros hasznára és a tőke kamat­jára cirka 30 százalék esik. De a szubvencionálás ajánlott módja szerint megállapítható volna az is hogy az ipari munkások évente hány ezer korona árányi készárut állítanak elő átlag az ipari szakmák szerint. Az itt bemutatott kulcs alkalmazásával a miniszter nyilatkozása nélkül is igen könnyen és majdnem krajcárig kiszámítható volna, hogy a temesvári cipő­gyár 110 munkása az egy és fél millió korona értékű kész cipőt semmi körülmények között elő nem állít­hatta, mert általában ismeretes, hogy egy ipari mun­kás évente átlag csak 600 koronát kereshet. Minden kétséget kizárólag bebizonyítható Frankf­er vallo­másából, hogy a forgalomban levő­­Turul-cipők kilenctizedrésze a mödlingi cipőgyárból került ki, valamint hogy megdönthetlenül igaz az, hogy a kereskedelmi miniszternek és a minisztérium ipari osztályának az új szubvencionálási mód nincsen ínyére és hogy a mai állapotot dédelgetve tartja fel, mit egyébként még frappánsabb formában is bizonyí­tani lehetne. A kereskedelmi miniszter «iparfejlesztésé»-ből azért az tűnik ki, hogy nem hordja szívén a köz­gazdaság hasznát és az ország szociális fejlődését, mert nem törődik azzal, hogy a szubvenció, az igazi ellenszolgálmány mértékének megfelelő összegét ké­pezze.» Egy magyar kereskedő. * _ A «Turul» r. t. elleni ügyben a kereskedelemügyi miniszter intézkedése következtében minden irány­ban folyik a vizsgálat. Amikor a kormány a gyár lé­tesítését, illetőleg jelentékeny anyagi támogatását el­határozta, a mértékadó szempontok közt nem a leg­utolsó volt az, hogy a gyár magyar nyersterményt dolgoztasson fel; most pedig kitűnik,­hogy a Ger­­hardus et Söhne cég, mely a Turul tulajdonképpeni tulajdonosa, kizárólag keletindiai kecskebőröket készít ki, mert ezek a legolcsóbbak és ezt azután, mint zergebőrt bocsátja áruba. A temesvári gyár tehát, ha üzemét meg is kezdi, magyar nyersterményt egy­általában nem dolgoztat fel. A cipőgyár létesítése ellen egyébként nemcsak a kisiparosok, hanem a ke­reskedők is felzúdulnak, mert a gyár az összes na­gyobb városokban felállított fióküzletek által a köz­vetítő kereskedelmet is rendkívül károsítja, téri munkálatok gyorsítására szükséghez képest külön munkaerők alkalmazását tartja célszerűnek.­­Mezőgazdasági szempontból fontos igen a javaslatok­ ama része, mely a tagosítási eljárások előtt szokott, rabló gazdálkodások ellen kér orvoslást, továbbá, amely az állattenyésztés emelésére a tagosítások al­kalmával kellő nagyságú közlegelők kihasítását tartja kívánatosnak. Ezután tárgyalás alá vették dr. Braunecker Lamorál báró­ ügyvédnek a birtokok-­ rendezési kérdésre vonatkozó javaslatait, melyek, mi­után nagy részt megegyeznek az előbb elfogadott javaslatokkal, némi módosítással elfogadtattak a­­szakosztály által. Szatócsok árusítási joga. A budapesti kereske-­­delmi és iparkamara azzal a kérdéssel fordult a ke­reskedelemügyi miniszterhez, várjon a szatócsoknak,­­akik italmérési engedélylyel is bírnak, szabad-e az­ italm­érési helyiségben hideg ételeket, mint pl. sajt,­ szalonna, hentesáruk stb. a vendégek által való el-­ fogyasztásra kiszolgáltatni. Erre a miniszter leiratban értesítette a kamarát, hogy azok a szatócsok, kik italmérési engedélylyel bírnak a szatócsipar üzlet­körébe tartozó élelmi cikkeket, szatócs iparigazolvá­nyuk alapján az ületi helyiséggel ajtó által össze­kötött külön korcsmahelyiségben is kiszolgáltat­hatják. Budapesti gabonaforgalom: 1901. május 19. esti 6 órától május 20. esti 6 óráig a helyi for­galomban érkezett: búza 40366 métermázsa, rozs 859 mm., árpa 1408 mm., zab 3593 métermázsa, tengeri 47033 mm., repce 8 mm., liszt 359 mm., korpa------mm, összesen 93618 mm.; elszállittatott: búza 3085 mm., rozs 307 mm., árpa------ mm. zab 202 mm., tengeri 13364 mm., repce — mm., liszt 11818 mm., korpa 3142 métermázsa, összesen 31918 mm.; az átmeneti forgalomban­ érkezett búza 310 mm., rozs — mm., árpa — mm., zab — mm., tengeri — mm., repce — mm., liszt — mm., korpa------mm., összesen 310 mm.; elszál­littatott: búza — mm., rozs------ m­m. árpa — mm., tengeri — mm., repce — mm., liszt — mm., korpa — mm., összesen------mm. KÖZGAZDASÁG. Az Osztrák-Magyar Bank főtanácsa ma Budapes­ten tartott ülésén jóváhagyó tudomásul vette Pran­ger József dr. vezértitkárnak a bank üzleteredmé­nyeiről és a pénzpiac helyzetéről előterjesztett jelen­tését, amely a bankrészleten alul való leszámítolás­sal is foglalkozott. Elhatározták továbbá, hogy a Budapesten épülő banképület részletes terveinek ki­dolgozásával A­lpár Ignác budapesti építészt bízzák meg, akinek pályamunkája tudvalevőleg az első díjat nyerte. Azonkívül csak a folyóügyek kerültek elinté­zésre. Bilinszki lovag kormányzó Pranger József dr. vezértitkár kíséretében Budapestről Szabadkára uta­zott és holnap az ottani fiókot, a következő napokon pedig a szegedi, temesvári és aradi bankintézeteket fogja megszemlélni. Az O. M. G. E. közgazdasági szakosztályának ülése. Az O. M. G. E. közgazdasági szakosztálya ma délután folytatta a tagosítás kérdésére vonatkozó javaslatok tárgyalását. Az ülésen Szcitovszky János elnökölt. Forster Géza előterjesztette a javaslatok 7-ik pontját, mely mindjárt a tagosítási eljárás kez­detén gazdasági szakértő alkalmazását kívánja. Pataky Viktor hozzászólása után a javaslat e részét elfogadták. A javaslat 8-ik pontja az erdőfelügyelő­ségeknek a tagosítási­ eljárásba bevonását kívánja, — a szakaszt többek felszólalása után a szakosztály megszavazta. A következő szakaszok — a tagosítás­nál bírói eljárás s a kataszteri munkálatok gyorsítá­­sását kérik, a szakosztály oly értelemben határozott, hogy tagosítási ügyekre külön bírák, illetve bírósá­gok delegálását tartja kívánatosnak, míg a katasz- BUDAPESTI TŐZSDÉK, Gabona­tőzsde. A búzapiac ma lanyha irányzat mellett nyílt meg és a vásárlók tartózkodó magatartása következtében az árak lemorzsolódtak. Mintegy 29.000 mm. búzát helyeztek el, melyet 5 fillérrel alacsonyabban fizet­tek. Zab és tengeri változatlan, Készáru eladások. Búza. Tiszavidéki: 300 mm. 78 k. 7.80 ko­rona, 1300 mm. 78'2 k. 7.77Vs korona, 400 mm. 78-5 k. 7.77V2 korona, 100 mm. 79 k. 7.77Vs ko­rona, 200 mm. 78 k. 7.67V2 korona, 150 mm. 77 k. 7.67V2 korona, 100 mm. 76 k. 7.70 korona. Pestvidéki: 600 mm. 79 k. 7.95 korona, 100 mm. 76'2 k. 7.55 korona, 700 mm. 75‘6 k. 7.621/a korona, 100 mm. 75k. 7.45 korona. Szwáci: 1300 mm. 73‘5 k. 7.35 korona. Temesvári: 2000 mm. 74-3 k. 7,20 korona. 1.-Becsei: 1300 mm. 77 k. 7.50 korona. Marosi: 2800 mm. 78-5 k. 7.421/2 korona, 1500 mm. 77'8 k. 7,421/s korona, 3420 mm. 78 £ 7.60 korona. Bácskai: 4200 mm. 75 k. 7.55 korona. Raktár: 1800 mm. 76-2 k. 7.55 kor., 3400 mm. 76 k. 7.45 kor. Vukován: 2800 mm. 75 k. 7.37 és fél korona Árpa: 100 mm. 6.65 korona. Tengeri: 500 mm. 5.37 V2 korona, 600 mm. 5,34 korona, 800 mm. 5.05 korona. Zab: 100 mm 7.05 korona. Rozs: 200 métermázsa 7.35 korona, 100 mm. 7.10 korona, 550 mm. 7.25 korona. Határidőüzlet A hangulat kedvezőtlen. Hivatalos zárlati árak: Érték­tőzsde, Búza májusra________7.37 okt.-re _ _ 7.58 Rozs októberre _____ 6.62 Zab októberre _ — 5.64 Tengeri májusra_ _ _ 5.34 Olaj április—májura 0.— Repce aug.—szept.-re — 0.— Kedvetlen hangulat mellett a helyi értékek árfo­lyamcsökkenést szenvedtek. Valuták és ércváltók változatlanul irányoztattak. Előfordult jegyzések: Osztrák hitelrészvény 692.— 691.— 690.75 — Magyar hitelrészény 694.— —.— —.— —.— Rima-Murányi_ _ 496.— —.— —.— —•.—• Államvasut ..._ 680.25 679.— 677.50 —.— Jelzálogbank _ _ 443.50 —.— —.— —.— Közúti vasút _ _ 568.— 566.— 565.50 —.—­Városi villamos ... 300.— —.— —

Next