Alkotmány, 1901. szeptember (6. évfolyam, 208-232. szám)
1901-09-01 / 208. szám
18.-4.-7.— .408 fill., vidéken 30 fül.dik naponként reggel, kivéve hétfőn, távbeszélő száma : 58—66. j*, (;■ W •—aj.\71rfeJ 208. szám. Vasárnap, Budapest, 1901. szeptember 1. SZERKESZTŐSÉG ÉS LAPKIADÓ-HIVATAL, VIII., Szentkirályi-utca 2.a. HIRDETÉSEK felvételnek s kiadóhivatalban és BÉCSBEN: Friedl Hubertnél TO., Matzleinsdorfer-Strasse 7. Kéziratokat nem adunk vissza. A vakáció végén. Budapest, aug. 31. Kitellett az aranyos szünidő, mert hát semmi sem olyan hosszú, hogy vége ne lenne. Két hosszú, forró nyári hónapig tartott a pihenés és a szükséges munkaerő-gyűjtés ideje és két hónap múltán ott vagyunk, hol a mádi zsidó, minden újból kezdődik. A «tanbetyárok» és «trágerek», amint Tóth Béla úr csupa hálából nevezi a tanítókat és a tanárokat, újból megkezdik nehéz, kevés elismeréssel, de annál több meg nem érdemlett gáncscsal, rosszakaratú támadással járó kulturális munkájukat. A mindenféle rendű és rangú tanintézetek, amelyek két hónapon át üresen és elhagyatottan állottak, egyszerre megnépesülnek élénk, ifjú, nyugtalan néppel, a haza reményeivel. A falvakból megindul a költözködés a kulturális gócpontok felé. Mennyi gondot okoz mindez a «tanbetyár»-oknak és a «tráger»-eknek, menynyi kiadást a szülőknek és mennyi keserűséget és bánatot a haza reményeinek, az aranyos ifjúságnak !? Feltétlenül legsúlyosabbak a tantestületek, a «tanbetyár»-ok és a «tráger»ek helyzete. A szülök vállaira csak az anyagi gondok nehezednek, a tanítók és a tanárok a megkezdendő nehéz munkának teljes szellemi és erkölcsi súlyát viselik. Munkájukért felelősek az Isten, haza, szülök és tanítványaik előtt. Nagy szó ez, különösen ha meggondoljuk, mennyi boszantó utasítás, következetlen rendszabály, irracionális törvény, összekapkodott tanterv köti meg kezeiket, lenyűgözi legjobb meggyőződésüket és bénítja buzgó, odaadó munkásságukat! A tanárok működését különösen a nyakra-főre változó tantervek nehezítik meg. E tekintetben a középiskolai tanár jóformán soha sem tudja biztosan hányadán van. Ami ma jó volt, holnap rész, amit most ajánlanak, azt rövid időre rá már kifogásolják, sőt tiltják. A folytonos változtatásokon kívül tanterveinket általában egyoldalúság, rendszertelenség, nagyfokú könnyelműség, következetlenség és tág lelkiismeretre valló kapkodás jellemzik. Tanrendszerünkön is megérzik az egész társadalmi és politikai életünket átható stréber szellem és üres nagyképűsködés. Minden kultuszminiszter valami új reformmal akar feltűnni, természetesen minden tekintet nélkül arra, várjon az ön reformja megfelel-e a mi körülményeinknek vagy sem. Csáky brevi manu kilökte klasszikus jellegű középiskoláinkból a legklasszikusabb nyelvet, a görögöt. A szellemképző tárgy helyett behozták az úgynevezett «görög pótlót». E tárgy azelőtt teljesen ismeretlen volt, ilyet sehol, semmiféle európai egyetemen nem adtak elő, sem hazai, sem külföldi irodalma nem volt. Ilyen könnyelműen került gimnáziumainkba egy teljesen ismeretlen, új tárgy egyetlen szaktanár és megfelelő tankönyv nélkül. Az egész valóságos sötétbe ugrás volt, ma is tapogatóznak, ma sincsenek e tárgyra megfelelő tankönyveinek, nincs tanszék egyetemünkön, ahol a tanárok e tárgy előadásához szükséges ismereteket elsajátíthatnák. A tanárok egy része hivatalból, jobb meggyőződése ellenére kénytelen volt tapsolni e rosszul elsült miniszteri hóbortnak. Csáky lemondása után jött Eötvös Lóránt, majd Wlassics. Ezeknek is kellett valamit lendíteniük, reformálniuk az agyon reformált tanügyön. A tantervet újból dolgozták át, helyesebben agyon. Csakhogy most már nem elégedtek meg puszta dicsőséggel egy kis, olcsó népszerűség is kellett. Kilátásba helyezték, hogy a sokszor és nem minden ok nélkül hangoztatott túlterhelésen könnyíteni fognak és nagyobb súlyt fektetnek a hazafias momentumok érvényesülésére. A hazafiasság ugyanis mindenkinek imponál. A teherkönnyítés szempontjából az alsó osztályokba behoztak egy új tantárgyat, a természetrajzot. A régi tanterv szerint az alsó két osztályban a földrajz keretén belül szerezték meg a szükséges természetrajzi ismereteket heti négy órában. Jelenleg a kettőt elválasztották s lett négy óra helyett öt, egy tárgy helyett kettő. A teherkönnyítés céljából fölemelték a görög pótló óra számát, következetesség okból ugyanekkor leszállították a tananyagot s hogy a zavar teljes legyen, ez utóbbit meg is változtatták anélkül, hogy megfelelő tankönyvről gondoskodtak volna. A hazafias érzelmek megszilárdítására megszaporították a magyar nyelv és a magyar történelem óráinak a számát, természetesen a többi tantárgy rovására. A történelem tanítása hat évig tart, ebből három kizárólagosan és három félig pusztán a magyar históriára fordittatik, csak a A hornyas tehén. — Az Alkotmány eredeti tárcája. — Mosolyogva, olykor-olykor hahotázva nézte a félügyü Matyi a sovány tehenet és szopós hornyát. A kicsi, gömbölyű fejű, nagy fülü jószág mindegyre bebökte suta homlokát az anyja tegyei közzé úgy, hogy fartalt, rúgott a szegényéhen . . . s azután újra szitta kényesen széles, igatlan szájával. — Ho-ho-ho . . . he-he-he. Csak nézzék meg endtek is, hogy elégette a gok forralt tej a bolgam száját ... né, milyen kényes . . . Egyre-másra állította, csőditette a járókelőit .. . Ezek pedig bámulták. — Jéheh furcsa . . . soha világéletemben nem hallottam, hogy anyás hornyát forralt tejjel tartsanak ... S ezt azzal tartották-e ? — Jatyi he, ne mókázz . . . ilyen módos hornyadolna neked . . — Hát csak nézze a száját, néném asszony.. jy elégette . . . Nézze, kínjában bökdös . .. zért ejti ki a csecset a nyelve közül Nézze is mindenki a sovány állatokat. Már jó sok nép zsongott a tornácos, meghányt házikó előtt, mikor a szűk ablakokon női tejek kandikáltak ki. Visszahúzódtak, újra kinéztek . . . Majd megnyílt az ajtó — elején csak az ütközőig — épen akkor, mikor a félügyü fiú magyarázta, úgy azt teszi a forralt tejevés, hogy ezeknek az árva, sovány jószágoknak nem hagynak békét a nénék . . . Pedig csak ezt hagyták a nagy örökségből neki . . . így oszoztak — a többi mind nekik maradt ... Ő az egyedüli fiú ért a tehén tartáshoz . . . Majd megnő a bornyu is, megerősödik és lesz, mivel keressen! Éppen nekivalók ezek . . . De mitől erősödjenek s mitől hízzon az apró bornyu, mikor kifejik a nének az anya tejét... fölforralják . . . megkávézzák ... ők laknak jól helyette . . . Azért bökdös szegény, mert éhes és nem szivárog fölülről széles, fogatlan szájába ... Ezért húzódik, rugdos a sovány kérődző anyatehén is. — így él az én hornyain forralt tejjel . . . ho-ho-ho — kacagott a kolontos fiú. Hanem erre már kinyílott végtére az ajtó a háta megett s a lármával egyszerre teremtek a küszöbön a nénék. Kettő-három kórusban kiáltotta rá: — Ebadja . . . ilyen-olyan ... rágalmazó, hazug . . . Többé át ne lépd az apád háza küszöbét, ... ki ilyen háladatlan az emlékezete iránt . . . Még piszkolja... Köszönje meg a bolond, hogy azt is kapta . . . Még kételkedik a végrendeletben . .. úgy van az,ahogy hagyták az öregek — sem semmiféle erőszakolás nem volt . . . — Pusztulj innen a rongy teheneddel . . . nincs helyed az apánk építette házban — lármáztak a nénék az ámuló, zsongó nép előtt. A bolond fiú jókat nevetett rajta, még egyet tűrt állásából kigyúrt kalapján s — hoj de, Kajla ! — megindította jószágait, karjával integette és elvezérelte a falu más végére ... Ott vert magának tanyát. Minden félügyüsége, bolondsága dacára rábízta a szánakozó falu a határ egyik részét, hogy legyen csésze . . . Hisz jó is volt erre . . . megfelelt becsülettel a dolgának késő őszig. Mikor aztán az első hó leesett, betakarta a tarlót és a nyomást úgy, hogy nem akadt rajta egy harapásnyi se a sovány tehénnek és a növő hornyának, akkor a bolond fiú megtakarította tiszta hófehérre, a hornyát kissé vörhenyesre, megcirógatta mind a kettőt, megkötözte a nagyjószág szarvait, a kicsi szabadon is futott anyja után, meg-megrázta piros nyakra valós fejét vagy százszor is, amig beértek a városba. Ott pedig a félügyü Matyi beállott a többi marhás gazdák közé és elkezdette árulni a maga jószágait. — Én adom a legolcsóbban . . . Ezt vegyék meg . . . Mert úgy sincs hol . . . s nincs amivel kiteleljen . . . Olcsón adom ... De nem külön ... a kettőt együtt . . . mert sajnálom elválasztani . .. — Hiszen úgyis megütni veszik ezek a mészárosok. Rágyültek és ennek a kacaja elütte a hangjukat beszédjüket . . . — He-he-he, legalább nem éheznek tovább. . . . Olcsón adom, pedig forralt tej mellett tartottam föl. . . He-he-he.. He-ho-ho. .. . . . Olyan hahótára fakadt! . . . Egy magára, de vigan ment haza a faluba. . . Öröme kacaja kicsőditette az ajtókba, kapukba a népet.