Alkotmány, 1901. szeptember (6. évfolyam, 208-232. szám)

1901-09-01 / 208. szám

ALKOTMÁNY. 208. szám. __ 3 Vasárnap, 1901. szeptember 1. A volt nemzeti párti «Budapester Tagblatt» érte­sülése szerint az általános választások kiírá­sának időpontja tekintetében még végleges megállapodás nem történt. E kérdésben a hét­főn, szeptember 2-án tartandó minisztertanács fog határozni. A hétfői minisztertanácsban az összes miniszterek részt vesznek. * Most már sokan megfordulnak a szabadelvű pártklubban, ahol még a képviselőházi ülések előtt meg fognak telni a termek új jelöltekkel, akik a központtal most fognak érintkezésbe lépni. A többi pártok jelöltjei közül is sokan ér­keztek már a fővárosba, hogy itt az országos központi párttal elintézzék dolgaikat. A jövő hé­ten már országosan megindul a választási moz­galom s a jelölések is a jövő héten mindenütt meg fognak történni. A választási propaganda ezúttal szokatlanul heves lesz. A jelölteknek oly nagy száma fog az utolsó pillanatban is a küzdő­térre lépni, amire még nem volt példa az előző választásoknál. -te Az új képviselőház még az őszi ködbe burko­lódzik s máris megindultak a kombinációk arra nézve, hogy a választások után minő változások lesznek a kormányban és a Ház bürójában. Perczel Dezső nem lesz többé házelnök, ez már határozott állításként felmerülő hír. Utód­jául Szilágyi Dezső volt kiszemelve, de a nagy cséplőgép elhunyván, sokan Horvánszky Nán­dorban vélnek ráismerni az új házelnökre. Ebbe beleegyeznének az óliberálisok is, akiknek sze­mében Horánszky, a néma házelnök még min­dig kisebb rossz, mint Horánszky, az aktív mi­niszter. Éppen ma ezüstjubileumát ülte az a hír, hogy Lukács László, a Bánff Jánus pénzügyminiszter mindjárt a választások után lemond, mandátu­mot sem vállal, hanem visszavonul a magán­életbe. Ezt a hírt már huszonnégyszer cáfolták meg. Ma huszonötödször. * «Kire szavazzunk ?» című néppárti röpirat bár­hány példányban, ad­dig, míg a készlet tart, ingyen kap­ható a ««Néppárt» kiadóhivatalában .Budapest, VIII., József­ körút 35. sz.) Ha annyit rendelne meg valaki, hogy csomagban kellene azt szállítani, akkor a szállítmány postadíját a megrendelő fogja viselni. A jövő képviselőház külső képéről is kezdenek piár álmodozni sokan. Nem kell merész fantázia ahhoz a feltevéshez, hogy a jelenlegi képviselő­háznak legalább 200 tagja helyet fog csinálni új embereknek, novi homines-eknek. Veteres mi­grate coloni . . . És másnap a fiúk hiába lesték-várták a szirén csábos énekét. Ismét lágy esti szellő fujdogált a sziget felől, de nem hozott dalt, csak talán sej­telemteli, szomorú történeteket susogott a sziget­­ csendes lakóiról, kiket napról-napra odahurcol a kérlelhetetlen fekete halál . . . Egyszer ismét a hajóra tért. Szótalanabb volt, mint egyébkor. A leány is hallgatott. Csak a rö­pülő csónak körül susogtak a habok. — No, kis japánka — szólt végre és magá­hoz vonta a leányt majdnem testvéri szeretettel, — ma semmit sem adok . .. Holnap el­megyünk. — A leány gyermekies kíváncsisággal nézett fel a hajós arcába. — Hová megysz, idegen? A férfi Nyugat felé mutatott: — Messze, messze, oda, hol lenyugszik a nap. — Oh, mint szeretnék egyszer én is elmenni, oda messze-messze, hol meghal a fényes nap ! — szólt a leány. — Nem, nem kis japánka! Maradj te itt, hol felkel a nap, hol kékebb az ég, melegebb a jég — hol egy kicsit mégis jobbak az emberek . . . — felelt a hajós és csókot lopva a pici, üde, piros ajkakra egy szökéssel a hajólépcsőn termett. A késő éjjeli órákban a fiúk még egyszer hallhatták volna azt a csábos, édes, ezüsthangú dalt a sziget felől... de akkor aludtak ők már mindnyájan. A kis japánka bucsudala volt: a fiatal hajós virrasztott éjjeli őrségen. .. * B. F. Választási mozgalmak. Budapest, aug. 31. Bácsmegye ó-kanizsai kerületében a Kossuth­­párt Pataj Sándort jelölte a kormánypárti Bezerédj István elllen. Csongrád megye lápéi kerületében Enyedi Lukács nem lép fel többé. Itt Kelemen Bélát léptették fel pártonkivüli programmal. Nyitra megye vezető Bánffyánusai máris kioktatják a «tiszta választások» nagyobb dicsőségére a megye jegyzőit, ezeket írván a megye hivatalos közlö­nyében : «Emlékeztetjük derék jegyzőinket Széll Kálmán­nak Liptó vármegye közigazgatási bizottságához a napokban intézett felvilágosító válaszára, melyben ő az előadottakra hivatkozva, figyelmeztet arra, hogy az 1899. évi XV. t.-c. 167. §-ában foglalt ren­delkezés szelleménél fogva egyáltalán nincs tiltva az, hogy községi és körjegyzők politikai vagy kép­viselő választási kérdésekkel is foglalkozó pártba, bizottságba vagy egyesületbe belépjenek. És e sza­vakat figyelmükbe ajánlva, amaz erős várakozásunk­nak adunk kifejezést, hogy községi és körjegyzőink, mint a vidéki kisebb centrumok társadalmi közgazda­­sági és politikai életének vezető tényezői, nem fog­ják megtűrni, hogy illetéktelen beavatkozások, ellenséges indulatú machinációk és üres rémetgeté­­sek által hivatottságuk e vezető szerepéről leszorít­­tassanak, hanem elvárjuk, hogy az eddigi tradíciók­hoz hí­ven férfias bátorsággal, kezükbe ragadj­ák a szabadelvűség propagandájának zászlaját és energi­kus vezetéssel, a megfélelemlítésre számító gyaláz­­kodástól meg nem riadó elszántsággal fognak e vármegye minden választó­kerületében odaadó buz­galommal közreműködni pártunk hivatalos jelölt­jeinek, minden hívatlan vagy más pártbeli ellen­jelölttel szemben biztosítandó győzelmére.» Jó ezt tudni. — A nagytapolcsányi kerület Bánffvános képviselője, Szulvovszky Dezső a napok­ban tartotta ott beszámolóját. A beszámolót, mint hivatalosan jelentik, magyarul Kicska Emil, tótul Hollady Jenő ürmend­ plébános tolmácsolta. El­tekintve Hollady plébános fura szerepétől, szeretnék most tudni, hogy Szulyovszky minő nyelven is tar­totta beszámolóját a magyar és tót kerületben ? Pest megye szabadelvű pártjának elnöke, Podma­­niczky Géza báró erről az állásáról lemondott s egyúttal kilépett a szabadelvű pártból. Ezt a pél­dát a párt még több tagja fogja követni. —A tiszna­­pataji kerületben a kormánypárti Földváry Mihály valószínűleg nem lép fel többé. A Kossuth-párt, jelöltje üt a Bánffyánusok­ támogatásával Krasz­­nay Ferenc ügyvéd, kivel szemben az agrárius függet­lenségi Förster Aurélnek reménye van a győzelemre. Pozsonym­egye morva­szentjánosi kerületében a néppárti Kubina József, aki ellenjelölt nélkül áll, most látogatja választóit s a néppárt parlamenti tevékenységéről, számol be. A nép érzi és tudatában van annak, hogy képviselőjében igaz barátot nyert, amiért is hozzá rajongással ragaszkodik. Trencsán megye trencséni kerületének jelenlegi kormánypárti képviselője, Rakovszky Géza ma tar­totta beszámolóját, amelynek végezetéül kijelentette, hogy többé mandátumot nem vállal. Ezután Baross Jusztin alispánt jelölték, aki nyomban el is mondta programmbeszédét. Vesz­prém megye somló­vásárhelyi kerületében a szabadelvű párt ma Devecserben Erdődy Sándor grófot jelölte. A függetlenségi párt holnap tart ala­kuló gyűlést. Budapest­­I. kerületében (Terézváros) a kor­mánypárti Radócza János ellenjelöltje a demokrata szabadelvű Vázsonyi-Weiszfeld Vilmos. Hajdumegye tasnádi kerülete szabadelvű pártjá­nak egy része Rassó János vármegyei tisztviselő, Rassó Gyula hajdumegyei alispán fiút szándékozik felléptetni. Kérelem. Mindazon választókerületben, hol még nincs néppárti jelölt, de ott is, hol talán nem is lesz, nagyon kérjük a néppárti érzelmű­ szavazókat, hogy semmiféle jelölt mellé se sora­kozzanak s egyáltalán le ne kössék szavazatu­kat, hanem várjanak mindaddig, mig az alulírt vezetőség tudtukra nem adja, hogy szegődjenek-e valamely jelölthöz és ha igen, melyikhez. Csak ily egyöntetű eljárás mellett érhetünk célt. A néppár­ti központi vezetőség. Mozgolódnak a Tiszák. Budapest, aug. 31. (b.) Tisza Kálmánnak szeptember 4-ikére ki­tűzött beszámolója már előre veti árnyékát. A nagyszalontai református egyházkerület Széll Kálmán (nomén n­omen ?) elnöklésével ülést tar­tott, amelyen jelen voltak Tisza Kálmán és Tisza István gróf is. Az ülésen többek között kimondották, hogy «kapcsolatban az 1848: XX. t.-c. szellemében folyósítandó államsegéllyel ki kell mutatni az egyházak szükségleteit és azok fedezetét s amennyiben a fedezet elégtelen, a szükséges összeg államsegély gyanánt bocsá­tandó a ref. egyház rendelkezésére és pedig nem a büdzsé keretében, hanem külön orszá­gos törvényben. A gyűlés után lakoma volt, amelyen Széll Kál­mán Tisza Kálmánt köszöntötte föl. Sipos Imre lelkész tósztjára Tisza István felelt, aki válaszá­ban súlyosnak mondta az időt, de nem a külső viszonyok tekintetében, mert hiszen a külső vi­szonyok még nem dönthetnek Magyarországon. Az országban szellemi téren a protestantizmus eddig is vezető szerepet vitt, de «most körjelek kezdenek mutatkozni, amelyek elfelejtetve a protestantizmus magyarországi hivatását a fele­­k­ezetieskedés medrébe akarják azt szorítani. Attól pedig óvakodni kell». Hogy a reformátusok hogy mint vélekednek az 1848: XX. törvénycikk dolgában, az ma még az ő legbensőbb házibajuk. A Bánay által sugalma­zott «Erdélyi Protestáns Lap»-nak éppen ma ér­kezett száma kimondja röviden és szárazon: «Nem ringatjuk magunkat abban a csalóka re­­ményben, mintha az állam az 1848 : XX. t.-cikket most, mondjuk egy pár esztendő leforgása alatt, végrehajtaná. Arra gondolni, hogy az állam ke­resztül viszi a szekularizációt és úgy hajtsa végre az 1848. évi XX. t.-cikket, szintén nem lehet. Sem a magyar állam, mely azt keresztül vinné, sem a protestantizmus, melynek érdeké­ben azt megtenné, nem elég erős ehhez. Sőt ez utóbbi lehetőség esetében is felmerül a kérdés : várjon reánk nézve jó lenne-e a szekularizáció? A pápista vagyon szekularizációja nem vonná-e maga után a más felekezetek, saját szerzeményű egyházi javainak elkobzását is? Fenmarad még azon eshetőség, hogy a megfelelő összeget állam­segély alakjában, mint tőkét, bocsátaná feltétlen rendelkezésünkre, anélkül, hogy a kath. alapokat bántaná.» Ami a nagy-szalontai ülésen a politikai sulylyal biró, az a Tiszák ottléte és Tisza István gróf tosztja. Szól ez a teszt a protestantizmus vezető szerepéről az ország szellemi terén. Ez ha igaz (tessék elmélkedni), végtelenül megszégyenítő szegénységi bizonyítványa lenne a magyarországi katholicizmusnak. De talán nem igaz. Tisza István talán csak hallucinál. Bizonyos «kórjeleket» is emleget Tisza István és ezzel, a protestánsoknak itt-ott jelentkező önálló felekezeti alapon való politikai szervezke­désére céloz. Tisza István szerint ez «kórjel», ő ezt károsnak tartja a protestantizmusra nézve. Ebből kiviláglik, hogy Tisza István nem óhajtja a kimondott, őszinte protestáns politikát, hanem, mint apjától tanulta, a szabadelvű párt köntö­sében, az «ország érdeké»-nek örve alatt

Next