Alkotmány, 1902. február (7. évfolyam, 28-51. szám)

1902-02-01 / 28. szám

2 ALKOTMÁNY. 28. szám. Szombat, 1902. februári, szabadelvű pártban is megszólal. Tegnap Nesz Gyula tartott oly beszédet, melyet jobban helyeselt az ellenzék, mint a kor­mánypárt. Ez az önálló vámterületet sze­retné. Ma Papp József uj kormánypárti mutatkozott be, mint oláh nemzetiségi szabadelvű. Ezen beszéd után, merje még valaki­ a néppártot vádolni nemzetiségi törekvésekkel. S a következő szónok, Zselénski Róbert gróf kibontotta az agrárius zászlót, követelvén az uj német tarifa védő vámtételeit a magyar mező­­gazdasági termékek számára s ezzel egy­idejűleg a gabonabörze rendszabályozását, a fedezetlen határidőüzlet eltörlésével s az államvasutak főbb állomásain szabad gabonaraktárakat, melyek a gazdáknak búzásokra értékesíthető ve­vény­eket (war­­rantokat) állítsanak ki. Ezen követelések oly pozitivek voltak, mintha feltételei len­nének annak a bizalomnak, melylyel az agráriusok ezen vezérférfia a Széll-kor­mányt támogatja. Szavait nagyon sokan helyeselték, de épp oly sokan kedvetlenül fogadták. Leg­kivált maga Széll Kálmán és társa, Hege­dűs Sándor. Most már a merkantilisták is fognak beszélni vezérek, Wekerle nyomain. A koncert kitűnő, gratulálunk Széll Kál­mánnak Wekerléhez és Zselénskihez. Budapest, jan. 31. Az országgyűlési néppárt holnap, szomba­ton, február 1-én este fél 7 órakor közhelyisé­ben (József-körút 35.) értekezletet tart. A párt tagjainak mennél teljesebb számban való meg­jelenését kéri az elnökség. A képviselőházi holnapi ülésén megszakítja a költségvetés tárgyalását s mint tegnap már jelen­tettük, több választást végez el — köztük a házjegyzőségre valót — és néhány kisebb javas­latot meg­jelentést tárgyal. A holnapi ülés végén Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter vála­vivtuk ki a diadalokat — tizennégy csatá­ban ! . .. Az orosz és osztrák tisztek álmélkodva hall­gatták a szavakat s aztán látni szerették volna a hires lovat. Kimentek mindnyájan az udvarra. Egy huszár hamarosan elővezette a nemes állatot s megállította a tiszti csoport előtt. Gyö­nyörű almásszürke mén volt. Lábai megfeszül­tek, m­int az acél s prüszkölő orrcimpái remeg­tek, mintha vágyta volna már hátára gazdáját. Kazinczy oda ment hozzá, megsimogatta, meg­­veregette izmos, nemes tartású nyakát. Aztán a ló elkezdett táncolni. Az osztrák őrnagy Strasselde odalépett Ka­­zinczyhoz : — Százötven aranyat adok érte! Kazinczy ügyet sem vetett rá, hanem oda­fordult az orosz parlamentárhoz. — Nézze, ezredes úr, mint ugrik! — s azzal keresztülugratt az udvarban álló szekerem — Kétszáz arany! — kiáltott az osztrák őrnagy. Kazinczy szeme egy percre vérbe borult, aztán odafordult Nyekraszovhoz, az orosz tiszthez. — Ezredes úr, fogadja el tiszteletem zálo­gául. Tizennégy csatában volt velem! Pedig egyetlen fillér sem volt a zsebében. Kemény Farkas bárótól kért kölcsön pénzt, hogy megajándékozza az ezredes kíséretében levő ko­zákokat. Úr volt, még a halál torkában is úr Kazinczy brigadéros. És sejtelme is valóra vált. Kemény Farkas vezértársa kibujdokolt Angliába, őt pedig Haynau október 20-án Aradon kegyelemből agyonlövette. Nyugodtan halt meg — a lovára nem ült osztrák generális, Petrassevich Géza,­­ szólni fog Solymosy Ödön bárónak a keres­kedelmi ügynökök dolgában hozzáintézett inter­pellációjára. A költségvetési vitát hétfőn folytat­ják. Szólásra fel vannak jegyezve: Holló Lajos, Weszelovszky Ferenc, Serényi Béla gróf, Bizony Ákos, Rubinek Gyula, Bakó József, Er­nuszt Sándor, Vertán Endre, Rátkay László, Sebes Dénes, Gabányi Miklós, Bakó Mihály, Molnár János és Kovács Pál. 730 millió pénzkészlet. Azoknak kiegészí­téséül, amiket Csávolszky Lajos mondott el a képviselőházban a magyar állam pénzkészleté­ről, érdekes adatokat közöl a Ket. Zrt. E szerint az állami számvevőszék három csoportba sorozza az egyes intézeteknél elhelyezett állami pénzkészleteket. Az első csoportban fel vannak sorolva azon összegek, melyek a pénzintéze­teknél vannak elhelyezve és mely összegek 131.468.863 koronára rúgnak. A második cso­portban fel vannak sorolva az egyéb előlegek, melyek összesen 572.381.995 koronára rúgnak. A harmadik csoportban vannak a posta- és távirdapénztárak részére adott előlegek, melyek összesen 26.670.064 koronát tesznek ki. E három csoportban felsorolt összegek együtt kitesznek 730,520.012 koronát. A pénzintézeteknél elhe­lyezett pénzkészletek ezek: A demokrata körök és a katholikus körök. Nagy mulatsággal olvastuk a minap, hogy a fővárosi demokrata körök a legutóbbi Vázsonyi­­ügyből kifolyólag mélységes megvetést­­szavaz­tak­ a képviselőháznak. De van ennek a dolog­nak egy komoly oldala is. Ezek a demokrata körök tudvalevőleg nem politikai testületek, hanem társadalmiak. A társadalmi köröknek pedig alapszabályaik értelmében politikával foglalkoz­­niok nem szabad. Ám a demokrata körök nagyon erősen politizáltak mostanában, midőn nem érték be azzal, hogy a maguk körében «elégtételt» nyújt­sanak «szeretett» elnöküknek, szálkái Vázsonyi Vilmosnak, hanem a képviselőház dolgaiba is avat­koztak. Vártak tegnapelőtt is, tegnap is, várjon megrendszabályozza-e politizálásukért a demo­krata köröket az a belügyminisztérium, amely sértő éberséggel őrködik a katholikus körök mű­ködése fölött és amelynek közegei minden ka­tholikus kört majálisban vagy házi mulatságában «néppárti politizálást» szimatolnak. Hanem hát persze, a demokrata kör is más, a katholikus kör is más, a belügyminiszter pedig nem más, mint Széll Kálmán. A pécsváradi mandátum. A kir. Kúria a pécs­­váradi mandátum ellen benyújtott petíció következ­tében elrendelte a bizonyító eljárást és ennek foga­natosításával a pécsi kir. ítélőtáblát bízta meg. A pécsi kir. tábla­ a bizonyítási eljárás foganatosításá­val Varga Nagy István kir. ítélőtáblás bírót bízta meg, aki a tegnapi napra hívta be Pécsre a tanukat, akiket nyilvános ülésen hallgatott ki. A mandátum birtokosát, Egry Dezső drt, ezúttal Edvi Illés Károly dr. képviselte, m­íg a peticionálók védel­mét letétiem Armin dr. budapesti ügyvéd látta el. Az eljáró a tanukat a petícióban fölhozott pa­­naszpontokra nézve hallgatta ki, akik ismételték a petícióban fölhozottakat és vallomásukra esküt tettek. A védők is kérdéseket intéztek a tanukhoz és késő este volt, mire azoknak kihallgatását befejezték. A tanúkihallgatásokról fölvett jegyző­könyvet most a királyi Kúriához terjesztik föl, mely rövid idő alatt meghozza végleges ítéletét. Ameny­­nyiben a Kúria a tanúvallomásokból a vesztegetés kísértetét megállapíthatja, mert a tanúk csakis kísérletről és nem tényleges vesztegetésről tettek vallomást, meg fogja semmisíteni a pécsváradi mandátumot. Megtámadott mandátumok. Ma a kápolnai ke­rület választása foglalkoztatta a Kúriát. A kerületnek Samassa János dr. lett a képviselője, miután a füg­getlenségi párt jelöltjével, Kállay Emánuellel szem­ben több mint 600 szótöbbséget kapott. A kisebb­ségben maradt párt azonban petícióval támadta meg a választást, azt panaszolva, hogy a kormánypárt részén vesztegetés, etetés-itatás folyt. A tárgyalást Paiss Andor kúriai tanácselnök vezette. A kérvé­nyező függetlenségiek képviselője, Nagy Péter dr. miskolci ügyvéd, előadta a petíció tartalmát és nem kevesebb, mint 1178 szavazatot kifogásolt, illetőleg kért érvényteleníteni. Előadta, hogy a győztes jelölt érdekében atyja, Samassa János érsekuradalmi igaz­gató az uradalmi tisztek utján etette-hatta és vesz­tegette a választókat s különböző ígéretekkel, legelő- és fakiosztás ígéretével csalogatta őket a szabadelvű párt oldalára. Erre nézve kéri kihallgattatni Sa­massa József egri érseket is. Kéri a választás megsemmisítését. A választásvédő ügyvéd beszédének meghallgatása után a Kúria elhatározta, hogy ítéletét holnap dél­ben hirdeti ki. A szálkai mandátum ellen beadott petíció dolgá­ban a Kúria II. választási tanácsának elnöke, Vav­­rik Béla, ma délelőtt hirdette ki a tanács végzését. A Kúria a bizonyítási eljárást elrendelte s foga­natosításával a budapesti ítélőtáblát bízta meg. A Kúria csupán csak a Jakabff­y István képviselő ál­tal állítólag elkövetett vesztegetési esetekre nézve rendelte el a bizonyítást, ellenben az egyházi ado­mányozásokra nézve a kérvény panaszait mellőzte. A szabadelvű párt ma este értekezletet tartott, melyben a napirend első pontja értelmében a meg­ürült bizottsági tagsági helyek betöltésére nézve ejtették meg a jelöléseket. Az értekezlet egyhangúlag magáévá tette a párt kijelölő bizottságának indít­ványát. Az értekezlet azután letárgyalta a kisebb tárcák költségvetését,és egyben tudomásul vette a miniszter­­elnök jelentését az állandó országház munkálatainak 1900-ban és 1901-ben való elhaladásáról, letár­gyalta továbbá a belügyminiszteri tárca előirányzatát s a belügyminiszter törvényjavaslatát a vármegyék közigazgatási árva- és gyámhatósági kiadásainak fedezésére szolgáló póthitelről és letárgyalta végül a kereskedelmi tárca előirányzatát. Sopron házadómentessége. Lukács László pénz­ügyminiszter a Sopron szab. kir. város részére az 1896. évi XXIII. törvénycikk 5. §-a alapján engedé­lyezett rendkívüli házadómentesség tárgyában ma jelentést terjesztett a képviselőház elé. A házadótörvények némely intézkedéseinek módo­sításáról szóló 1896. évi XXIII. törvénycikk 5. §-s felhatalmazza a pénzügyminisztert, hogy a legalább 10.000 lakossal bíró, az általános hátbéradó alá tartozó oly helyeken, hol nagyobb terjedelmű és ki­váló fontossággal bíró városrész-rendezések szüksé­gessé teszik s azok 1905. évi december hó végéig végrehajtatnak, az addig ott felépült és lakható álla­potba helyezett, legalább is egyemeletes házakra nézve az idézett törvény 4. §-ában említett 15, ille­tőleg 12 évi házadómentességet további három év­vel meghosszabbíthassa. A törvény ezen kedvezmé­nyének megadásáért folyamodott Sopron szabad kir. város közönsége. A megtartott helyszíni vizsgálat alapján a pénzügyminiszter megengedte, hogy Sopron szab. kir. városnak a kérvényben fölsorolt utcáiban és terein 1900. évi december hó végéig fölépült és lakható állapotba helyezett legalább is egyemeletes házakra nézve az idézett törvény 4. §-ában említett 15, illetőleg 12 évi házadómentesség további három évvel meghosszabbittassék. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 23. 29. 30. 31. 32. A magyar általános hitelbanknál Osztrák-magyar banknál A bécsi Union banknál A Pesti Magy. Kereskedelmi banknál Korona. 80,110.645 12.000.000 2.410.000 6.850.000 A Magyar Ipar- és keresk. banknál 2.400.400 Hazai Szövetkezetek intézeténél 438.308 Pesti Hazai első takarékpénztárnál 4,525.023 Országos zálogkölcsön társaságnál 803.568 Kisbirtokosok földhitelintézeténél 1,600.1­00 Budapesti gíro-pénztárnál 1,000.713 Agrárbanknál 1,009.041 Orsz. magy. kölcsönös bizt. szövetkezet 200.000 Leszámítoló és pénzváltó banknál 1,700.441 Hazai banknál 2,051.217 Egyesült fővárosi takarékpénztárnál 1,009.527 Általános takarékpénztárnál 807.388 Központi takarékpénztárnál 2,013.845 Belvárosi takarékpénztár 811.086 Mezőgazdák szövetkezeténél 200.000 Jelzálog hitelbanknál 1,009.333 Központi hitelszövetkezetnél 3,600.00 Hermes váltóüzletnél 401.827 Anglo-osztrák bank fiókja 1,004.472 Első magyar iparbanknál 1,003.888 Budapesti bankegyesületnél 1,004.472 Erzsébetvárosi takarékpénztárnál 400.000 Lipótvárosi » 401.000 Békéscsabai » 300.000 Kisújszállási » 125.193 Mármarosszigeti » 234.696 Hajdúböszörményi » 148.351 Székesfej­ér­vári » 423.257

Next