Alkotmány, 1902. április (7. évfolyam, 78-103. szám)
1902-04-01 / 78. szám
Kedd, Budapest, 1902. április VII. évfolyam, 78. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS LAPKIADÓ-HIVATAL: VIII., Szentkirályi utca 28. HIRDETÉSEK felvételnek s kiadóhivatalban és BÉCSBEN: Friedl Hubertnél VH., Matzleinsdorfer-Strasso 7. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁR: évre......... „ kor. 29— félévre „ .......... « 34— Negyedévre „ « 7.— Egy holnapr ..... « 2.40 Egyes szára 3 fill., vidéken 10 áll. Megjelenik naponként reggel, kivéve hétfőn. Távbeszélő száma : SS—C8. A katholicizmus mérlege. budapest, márc. 31. A «föltevés nélkül való tudomány» bajnokai, midőn a katholikus egyházról beszélnek, vagy a katholikus egyházat is érdeklő ügyet tárgyalnak, olyan elfogultak, amint nem lehetett a «legsötétebb» középkor «legfanatikusabb» katholikusa sem. A józan ész szava és a logika törvényei egyszerre cserben hagyják őket, s ha ezeket az utakat kell a modern műveltség igazi képviselőinek tartani, akkor a modern műveltség bizony nagyon fogyatékos műveltség lehet. Yves Guyot, volt francia közmunkaminiszter, a dreyfassista «Siécle» szerkesztője, legújabban könyvet adott ki, mely «a katholikus egyház mérlege» kiván lenni. Guyot úr főfoglalkozása a katholikus egyház becsmérlése. Komoly érvekkel nem tud a katholikus egyház ellen harcolni, tehát szidalmakkal próbálkozik; a logika fegyvereivel nem tudja tönkretenni a katholicizmust, tehát a logika törvényeit is lábbal tapossa. Legújabb művében azt állítja, hogy Európa és Amerika katholikus nemzeteinek népessége az utolsó száz év alatt 96 millióról 178 millióra emelkedett, a nemkatholikus nemzeteké ellenben 92 millióról 285 millióra. Hogy a katholikus nemzetek népessége nem gyarapodott oly mértékben, mint a nemkatholikusoké, ebben Guyot szerint a katolikus egyház bűnös. Ugyancsak a katholikus egyházat okolja, hogy a «protestáns nemzetek» kereskedelmi forgalma és ingó értékei néhány milliárddal többre rúgnak, mint a katholikus nemzetekéi. Éves Guvot nem úttörő a statisztikával űzött ilyesfajta visszaélésben. Hiszen Laveleye óta igen sokan járták ezt az utat, melyen a logikának semmi keresni valója s csak a fanatizmus a vezető. Vájjon a vallásbeli különbség az egyetlen megkülömböztetési alap az emberek közt? Korzina szigetén a vérboszu uralkodik, Dániában ellenben nem; a korzikaiak katholikusok, a dánok pedig lutheránusok. Eszerint Ives Guyot úr logikája szerint — a katholicizmus előmozdítja a vérboszut, ellenben a lutheranizmus megakadályozza. Nem esztelenség-e, a katholikus egyház rovására írni azt, hogy némely latin nemzetek gyengén szaporodnak? Az összes civilizált nemzetek közt a lengyelek és az írek a legnagyobb népszaporodást tüntetik fel, pedig mindkét nemzet katholikus. Ha Franciaországban az ellenkezője észlelhető, Guyot legjobban tudhatná, hogy e jelenség okai olyan elvek, melyek nem katholikusok, hanem az egyháztól való elszakadásra vezetnek. Hiszen el lehet szakadni a katholikus egyháztól, anélkül, hogy az ember alakszószerűen kilépne belőle. Az Egyesült Államokban a katholikusok csak egyhetedrészét teszik a lakosság összes számának, 10 millió a 70 millió között. És Észak-Amerikában még a franciaországi állapotoknál is siralmasabbak a szóban forgó viszonyok. A hivatalos amerikai statisztika maga is elismeri, hogy a bevándorlók nélkül és ezek erős természeti szaporasága nélkül az amerikai népesség nemhogy szaporodnék, hanem inkább csökkenne; olyan aránytalanul nagy a bevándorlott népesség születési száma a született amerikaiakéhoz képest. Ehhez természetesen hozzájárul maguknak a bevándorlóknak a száma is és innét magyarázandó az amerikai népesség nagy szaporodása. Utalhatunk Olaszországra is. Az olasz népesség igen erősen szaporodik. Ez egyáltalán nem vág össze a Guyot-féle doktrínával. Másfelől igaz, hogy Olaszország gazdaságilag hanyatlik. De a katholicizmus az oka ennek? Nem, hanem az az oka, hogy Olaszországnak nincs sem vasa, sem kőszene, tehát soha nem lehet iparállam. De ezt Ives Guyot nem veszi figyelembe; ő csak katholikus és nemkatholikus népek közt tesz különbséget Belgiumot is figyelmébe ajánlhatjuk Ives Guyotnak. Belgium óriási gazdasági föllendülésnek örvend; népe szorgalmas és vállalkozó, Ives Guyotnak bizonyára fájdalmas lehet az a tudat, hogy a belgák katholikusok. Csakhogy, ellentétben az olaszokkal, a belgáknak kedvez az újabb gazdasági fejlődés; van vasuk és kőszenük bőven; a világforgalom központjában állanak, sok vasúttal bírnak. Még REGÉNY-CSARNOK. EGY PÁRBAJ. REGENT. Irta: lHippo trisvolti. 76 Olasz eredetiből fordította: Dr frada István. Mit tett az, hogy már felnőtt volt, hogy férfias érzelmei, gondolatai, kötelességei voltak, hogy megszokta az emberektől az előrehaladottabb kort megillető bánásmódban részesülni, hogy a korai érettségnek mások által való elismerése oly jól esett neki ? Mint mindazok, akik nagyon szeretik magukat, megőrizte belsejében önmagának mint gyermeknek képét, mert e képre való vonatkozással a sikereivel járó gyakori gyönyörűségek az aránytalanság folytán élvezhetőbbek voltak, a ritka viszontagságok pedig az ellentétnél fogva nagyobb gyengédséget szültek benne. Mennyire szerette önmagát! S e szeretet kisugárzása által mennyire bizonyos volt abban, hogy szerencsére öröm mindenkire nézve, hogy annak megszerzésére törekedni jó cselekedet, hogy csupán azért, hogy él, hogy előbbre jut, hogy diadalmaskodik, megérdemli, hogy elmondják róla: pertransivit benefaciendo! S képzelhette-e másoknak iránta való szeretetét mulandónak, mikor ez saját halhatatlan önszeretetén alapult ? Ezért keltett benne mások gyűlöletének új és váratlan látványa bámulatot, csüggedést, szánalmat önmaga iránt, amelyek őt még attól a vigasztalástól is megosztották, hogy haragudjék! Hiába készítették őt elő e látványra az eme napokban tapasztalt ellenségeskedések. Ezek hátulról sebeztek meg őt, ezek csak a neki tartozó adót illetőleg elkövetett csempészetek és csalások s nem szeme láttára végrehajtott rablások voltak; nem tetszelegtek azokkal előtte, miután megkísértették őt megalázni, nem óhajtottak megaláztatásán szemtenül gyönyörködni. Tomabuoni arculütése is hirtelen haragból történt, nem pedig előre kiszámítva; egyetlen embernek műve, nem sokaknak összeesküvése; sértés, nem gyalázat. Meddig tartott benne ez a csügvedés ? Mikor e szörnyű látvány tétlen szemléletéből lelke felocsúdni kezdett annyira, hogy fontolóra tudta venni a körülményeket és okokat, elfojthatatlan lelkifurdalások gyanánt jelentek meg előtte Agata bárónő tanácsai. Hogy tüntethetted föl magadat a meglepetés és tudatlanság áldozatának, mikor a kárt mások előre láttán s te merész könnyelműséggel rohantál a veszedelembe? És azután, mint az után elesett szolgáló, aki az eltört edények cserepeit összeszedi, habár azokat csak mentesetedzésre használhatja, ő is összeszedni kezdte belül széttépett jó hírnevének rongyait, hogy saját szemei előtt összeállítsa és összeilleszsze azokat, habár lehetetlen volt is, hogy mások azt ismét egésznek tekintsék. S makacsul kérdé önmagától: — Mikor Gallotti föltette rólam, hogy a kezet, mely már kész volt őt arculatni, leeresztem, talán az ő parancsának engedelmeskedtem ? Hosszú elmélkedés után azt vélte, hogy ekként felelhet: — Nem, lelkiismeretem parancsának engedelmeskedtem, amelynek törvényeit ő csak eszembe juttatta. Nem az ellenfélnek engedelmeskedtem, aki parancsol, hanem az ellenfélnek, aki saját gonosz érdekében jó tanácsot ad. Lassan, lassan erre a végkövetkeztetésre jutott. — Ha nem gyengeségből engedtem, hanem következetesen viselkedtem, belső méltóságom meg van mentve. Ugyanazzal a sértetlen jellemmel jöttem ki, amelylyel bementem. Kiálltam a próbát, nem buktam el alatta. És mivel a báróné tanácsai nem szűntek meg agyában kavarogni, azt hitte, hogy végre ennek számára is talált feleletet: — Jól van, nem akarta, hogy kitegyem magamat ennek a veszedelemnek, ha nem vádolhat, hogy gyermekes fejvesztettséggel végeztem be, amit vakmerőn kezdettem, fájlalhatja, hogy ily kárt tettem magamnak, de örülnie kell, hogy mikor a szerencsétlenség megtörtént, elég bátorságom volt azt elviselni. Nem kérdezte, várjon a meggyalázás pillanatában félt-e egy elkésett és egészen másnak, mint első megsértőjének, Tornabuoninak adott arculütéssel olyan embernek feltűnni, aki nagyon későn ébred föl s aki sok zajjal és időn kívül akarja helyre ütni azt, hogy a kellő pillanatban hallgatott? Nem kérdezte, vajjon annak félelemnek engedett-e, hogy az öreg Ripa marchese rossz nyelve így szól hozzá: «fölmelegített kelkáposzta !» Beérte azzal, hogy azt mondta önmagának, hogy szerencsétlensége ama magasabb törvényeknek való engedelmességből származott, amelyek megtiltották neki a párbajozást. (Folyt. köv.)