Alkotmány, 1902. április (7. évfolyam, 78-103. szám)

1902-04-01 / 78. szám

Kedd, Budapest, 1902. április­­ VII. évfolyam, 78. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS LAPKIADÓ-HIVATAL: VIII., Szentkirályi­ utca 28­. HIRDETÉSEK felvételnek s kiadóhivatalban és BÉCSBEN: Friedl Hubertnél VH., Matzleinsdorfer-Strasso 7. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁR: évre......... „ kor. 29— f­élé­vre „ .......... « 34— Negyedévre „ « 7.— Egy holnapr­ ..... « 2.40 Egyes szára 3 fill., vidéken 10 áll. Megjelenik naponként reggel, kivéve hétfőn. Távbeszélő száma : SS—C8. A katholicizmus mérlege. budapest, márc. 31. A «föltevés nélkül való tudomány» baj­nokai, midőn a katholikus egy­házról be­szélnek, vagy a katholikus egyházat is érdeklő ügyet tárgyalnak, olyan elfogultak, amint nem lehetett a «legsötétebb» közép­kor «legfanatikusabb» katholikusa sem. A józan ész szava és a logika törvényei egy­szerre cserben hagyják őket, s ha ezeket az utakat kell a modern műveltség igazi képviselőinek tartani, akkor a modern műveltség bizony nagyon fogyatékos mű­veltség lehet. Yves Guyot, volt francia közmunka­miniszter, a dreyfassista «Siécle» szer­kesztője, legújabban könyvet adott ki, mely «a katholikus egyház mérlege» kiván lenni. Guyot úr főfoglalkozása a katholikus egyház becsmérlése. Komoly érvekkel nem tud a katholikus egyház ellen harcolni, tehát szidalmakkal próbálkozik; a logika fegyvereivel nem tudja tönkretenni a katho­­licizmust, tehát a logika törvényeit is láb­bal tapossa. Legújabb művében azt állítja, hogy Európa és Amerika katholikus nemzetei­nek népessége az utolsó száz év alatt 96 millióról 178 millióra emelkedett, a nem­­katholikus nemzeteké ellenben 92 millió­ról 285 millióra. Hogy a katholikus nem­zetek népessége nem gyarapodott oly mértékben, mint a nemkatholikusoké, eb­ben Guyot szerint a katolikus egyház bűnös. Ugyancsak a katholikus egyházat okolja, hogy a «protestáns nemzetek» ke­reskedelmi forgalma és ingó értékei né­hány milliárddal többre rúgnak, mint a katholikus nemzetekéi. Éves Guvot nem úttörő a statisztikával­­ űzött ilyes­fajta visszaélésben. Hiszen La­­veleye óta igen sokan járták ezt az utat, melyen a logikának semmi keresni valója s csak a fanatizmus a vezető. Vájjon a vallásbeli különbség az egyet­len megkülömböztetési alap az emberek közt? Korzina­ szigetén a vérboszu ural­kodik, Dániában ellenben nem; a korzi­­kaiak katholikusok, a dánok pedig luthe­ránusok. Eszerint Ives Guyot úr logikája szerint — a katholicizmus előmozdítja a vérboszut, ellenben a lutheranizmus meg­akadályozza. Nem esztelenség-e, a ka­tholikus egyház rovására írni azt, hogy némely latin nemzetek gyengén szaporod­nak? Az összes civilizált nemzetek közt a lengyelek és az írek a legnagyobb nép­­szaporodást tüntetik fel, pedig mindkét nemzet katholikus. Ha Franciaországban az ellenkezője észlelhető, Guyot legjobban tudhatná, hogy e jelenség okai olyan el­vek, melyek nem katholikusok, hanem az egyháztól való elszakadásra vezetnek. Hi­szen el lehet szakadni a katholikus egy­háztól, anélkül, hogy az ember alakszó­­szerűen kilépne belőle. Az Egyesült­ Államokban a katholikusok csak egyhetedrészét teszik a lakosság összes számának, 10 millió a 70 millió között. És Észak-Amerikában még a franciaországi állapotoknál is siralmasab­bak a szóban forgó viszonyok. A hivata­los amerikai statisztika maga is elismeri, hogy a bevándorlók nélkül és ezek erős természeti szaporasága nélkül az amerikai népesség nemhogy szaporodnék, hanem inkább csökkenne; olyan aránytalanul nagy a bevándorlott népesség születési száma a született amerikaiakéhoz képest. Ehhez természetesen hozzájárul maguk­nak a bevándorlóknak a száma is és innét magyarázandó az amerikai népesség nagy szaporodása. Utalhatunk Olaszországra is. Az olasz népesség igen erősen szaporodik. Ez egyáltalán nem vág össze a Guyot-féle doktrínával. Másfelől igaz, hogy Olasz­ország gazdaságilag hanyatlik. De a katho­licizmus az oka ennek? Nem, hanem az az oka, hogy Olaszországnak nincs sem vasa, sem kőszene, tehát soha nem lehet iparállam. De ezt Ives Guyot nem veszi figyelembe; ő csak katholikus és nem­­katholikus népek közt tesz különbséget Belgiumot is figyelmébe ajánlhatjuk Ives Guy­otnak. Belgium óriási gazdasági föllendülésnek örvend; népe szorgalmas és vállalkozó, Ives Guyotnak bizonyára fájdalmas lehet az a tudat, hogy a bel­gák katholikusok. Csakhogy, ellentétben az olaszokkal, a belgáknak kedvez az újabb gazdasági fejlődés; van vasuk és kőszenük bőven; a világforgalom köz­pontjában állanak, sok vasúttal bírnak. Még REGÉ­NY-CSARNOK. EGY PÁ­RBAJ. REGENT. Irta: lHippo trisvolti. 76 Olasz eredetiből fordította: Dr frada István. Mit tett az, hogy már felnőtt volt, hogy fér­fias érzelmei, gondolatai, kötelességei voltak, hogy megszokta az emberektől az előrehaladot­tabb kort megillető bánásmódban részesülni, hogy a korai érettségnek mások által való elis­merése oly jól esett neki ? Mint mindazok, akik nagyon szeretik magukat, megőrizte belsejében önmagának mint gyermeknek képét, mert e képre való vonatkozással a sikereivel járó gya­kori gyönyörűségek az aránytalanság folytán él­vezhetőbbek voltak, a ritka viszontagságok pedig az ellentétnél fogva nagyobb gyengédséget szül­tek benne. Mennyire szerette önmagát! S e szeretet ki­sugárzása által mennyire bizonyos volt abban, hogy szerencsére öröm mindenkire nézve, hogy annak megszerzésére törekedni jó cselekedet, hogy csupán azért, hogy él, hogy előbbre jut, hogy diadalmaskodik, megérdemli, hogy el­mondják róla: pertransivit benefaciendo! S kép­zelhette-e másoknak iránta való szeretetét mu­­landónak, mikor ez saját halhatatlan önszerete­­tén alapult ? Ezért keltett benne mások gyűlöle­tének új és váratlan látványa bámulatot, csü­g­­gedést, szánalmat önmaga iránt, amelyek őt még attól a vigasztalástól is megosztották, hogy ha­ragudjék! Hiába készítették őt elő e látványra az eme napokban tapasztalt ellenségeskedések. Ezek hátulról sebeztek meg őt, ezek csak a neki tartozó adót illetőleg elkövetett csempésze­tek és csalások s nem szeme láttára végrehaj­tott rablások voltak; nem tetszelegtek azokkal előtte, miután megkísértették őt megalázni, nem óhajtottak megaláztatásán szem­te­­nül gyönyör­ködni. Tomabuoni arculütése is hirtelen harag­ból történt, nem pedig előre kiszámítva; egyet­len embernek műve, nem sokaknak összeeskü­vése; sértés, nem gyalázat. Meddig tartott benne ez a csügvedés ? Mikor e szörnyű látvány tétlen szemléletéből lelke fel­ocsúdni kezdett annyira, hogy fontolóra tudta venni a körülményeket és okokat, elfojthatatlan lelkifurdalások gyanánt jelentek meg előtte Agata bárónő tanácsai. Hogy tüntethetted föl magadat a meglepetés és tudatlanság áldozatának, mikor a kárt mások előre láttán s te merész könnyel­műséggel rohantál a veszedelembe? És azután, mint az után elesett szolgáló, aki az eltört edé­nyek cserepeit összeszedi, habár azokat csak mentesetedzésre használhatja, ő is összeszedni kezdte belül széttépett jó hírnevének rongyait, hogy saját szemei előtt összeállítsa és összeil­­leszsze azokat, habár lehetetlen volt is, hogy mások azt ismét egésznek tekintsék. S maka­csul kérdé önmagától: — Mikor G­allotti föltette rólam, hogy a ke­zet, mely már kész volt őt arculatni, leeresztem, talán az ő parancsának engedelmeskedtem ? Hosszú elmélkedés után azt vélte, hogy ekként felelhet: — Nem, lelkiismeretem parancsának enge­delmeskedtem, amelynek törvényeit ő csak eszembe juttatta. Nem az ellenfélnek engedel­meskedtem, aki parancsol, hanem az ellenfél­nek, aki saját gonosz érdekében jó tanácsot ad. Lassan, lassan erre a végkövetkeztetésre jutott. — Ha nem gyengeségből engedtem, hanem következetesen viselkedtem, belső méltóságom meg van mentve. Ugyanazzal a sértetlen jellem­mel jöttem ki, amelylyel bementem. Kiálltam a próbát, nem buktam el alatta. És mivel a báróné tanácsai nem szűntek meg agyában kavarogni, azt hitte, hogy végre ennek számára is talált feleletet: — Jól van, nem akarta, hogy kitegyem ma­gamat ennek a veszedelemnek, ha nem vádol­hat, hogy gyermekes fejvesztettséggel végeztem be, amit vakmerőn kezdettem, fájlalhatja, hogy ily kárt tettem magamnak, de örülnie kell, hogy mikor a szerencsétlenség megtörtént, elég bátor­ságom volt azt elviselni. Nem kérdezte, várjon a meggyalázás pillana­tában félt-e egy elkésett és egészen másnak, mint első megsértőjének, Tornabuoninak adott arculütéssel olyan embernek feltűnni, aki nagyon későn ébred föl s aki sok zajjal és időn kívül akarja helyre ütni azt, hogy a kellő pillanatban hallgatott? Nem kérdezte, vajjon annak félelem­nek engedett-e, hogy az öreg Ripa marchese rossz nyelve így szól hozzá: «fölmelegített kel­káposzta !» Beérte azzal, hogy azt mondta ön­magának, hogy szerencsétlensége ama maga­sabb törvényeknek való engedelmességből szár­mazott, amelyek megtiltották neki a párbajo­zást. (Folyt. köv.)

Next