Alkotmány, 1902. július (7. évfolyam, 155-181. szám)

1902-07-01 / 155. szám

ALKOTMÁNY. 155. szám. 3 Kedd, 1902. júliusi. latkozik a Journal des Debets. A Le Frangais' kifejti: Az európai erők eloszlásában nem állott be a remélt változás. Franciaországnak ezután is erős hadseregre és éber diplomáciára van szüksége. Az olasz községi választások. Olaszországszerte elkeseredett harc folyt s folyik még a községi válasz­tások körül katholikusok, liberálisok, köztársaságiak és szocialisták között. Az eddigi választási eredmé­nyen már konstatálni lehet, hogy az utóbbi fölfor­gató pártok országszerte nagy vereséget szenvedtek. Különösen a nagyobb városokban (a régi egyházi állam határain kívül) a katholikusok szövetségre lép­­tek a monarchistákkal s jelöltjüket, mint többséget hozták be a községtanácsokba. Legérdekesebb a küzdelem Rómában. Itt még a hivatalnokok is alkot­tak külön pártot, a többi párt ereje pedig szétforgá­­csolódott. A liberálisokat és szocialistákat egyaránt nagy veszedelem fenyegeti a katholikusok részé­ről. Negyvenhat községi tanácsosi széket kellett betölteni s ebből törvény szerint tizenhat van a bizottságnak föntartva. Azt remélték tehát, hogy a katholikusok, akiknek eddig is jelentékeny kisebbségük volt, meg lesznek elégedve 16 választott­jukkal, akiket nekik szívesen átengedtek volna. A választási küzdelem azonban kimutatta, hogy 36—38 jelöltjük megválasztására is alapos lehet a reményük. A harc elé tehát osztatlan érdeklődéssel néznek, s mindenesetre tanulságos lecke volna az olasz kor­mányra, ha az örök városban, amelyet a pápától elraboltak, a községi tanácsban katholikus több­ség ülne. A romániai kivándorlás, Bukarest, június 29. A helyzet, legutóbbi tudósításom óta, változatlan. A kivándorlási láz napról-napra fokozódik és nincs nap, hogy egy vagy több csoport ne hagyná el az oláh területet. Széll Kálmán miniszterelnöknek be­szédét, melyet a képviselőházban egy kérdésre vá­­lászolt, mindenki elolvasta, bár azt mondják, feles­leges volt ezt tárgyalni a magyar képviselőházban, miután senki sem gondolt a Magyarországban való letelepedésre, miután tudják, hogy ott is nagyon rosszak a viszonyok; magyarok lakta vidéken pedig egy sem tudna letelepedni, tekintve, hogy nem értik az állam nyelvét, a magyart. Most összeírják azokat, akik napszámból éltek eddig, tehát akik a létminimumot képezték, ezeknek száma több mint háromezer. A Choráltemplom bizottsága e végből ankétet hívott össze, hogy ezek­nek az utazásukat biztosítsa. Hogy ezen szerencsét­lenek minél előbb elutazhassanak, akiknek létfentar­­tása Romániában teljesen lehetetlenné vált, elhatá­rozta a bizottság, hogy közöttük egyelőre 10.000 frankot oszt ki, a többit peddig az «­ca» nevezetű egyesülettől fogja kérni, mely erre a célra már nagyobb összegeket utalványozott. Annak idején — mint említem ■— nagy izgatottsá­­got keltett az a hír, hogy az új törvény (ipartörvény) kizárja a zsidóhitü iparosokat az iparból. Emiatt a zsidóhitü népfölkelők gyűlést is tartottak, melyben felhozták, hogy ők a román hadseregben szolgáltak, tehát méltánylást várnak és egyben elhatározták, hogy Missir és Aureliárt minisztereknek emlékiratot fognak ebben az ügyben átadni. Közben a bukaresti zsidó hitközség egy küldöttségét fogadta a király, aki megnyugtatta a küldötteket és oly szabadelvű nyi­latkozatokat tett, hogy mindenki megelégedett vele. Időközben a külföldi sajtó is kezdett a romániai dolgokkal foglalkozni s egyremásra érkeztek jegyzékek a hatalmaktól. Erre a kormány a király határozott parancsára, rendeletet adott ki, melyben az ipartörvény egyik szakaszának oly értel­mezést adtak, hogy minden idegen, aki a törvény életbeléptetésének napjáig igazolványt kér, te­kintet nélkül a nemzetiségére és vallására, an­nak minden további eljárás mellőzésével, ily ipar­igazolvány 48 órán belül kiszolgáltatandó. Dacára e kedvezésnek, a kivándorlás nem akar megszűnni. Megmondom az okát is, miért. Azok ugyanis, akik már Amerikába kiértek, azt írják, hogy az ottani kormány nagyon szívélyesen fogadta őket, földet kaptak, iskolákat állítottak fel számukra, melyben az oláh nyelvet is elő fogják 1—2 órában adni, hogy az érintkezés könnyebb legyen. Montreál­ben. (Kanada) oly nagy iskolákat építtetett a kormány, hogy abban 400 tanuló kényelmesen elfér. Ez tehát az oka, hogy mindenki a kivándorlásra gondol, nem pedig az ipartörvény, melyben igaz, van még egy súlyos rendelkezés, az t. i. hogy ha a románok árajánlata 5 százalékkal drágább, övék az elsőbbség, továbbá: nekik megengedték, hogy a kauciónak a felével is megelégszik a kormány. Érdekes, hogy eleinte arra gondoltak, hogy Kis- Ázsiában fognak letelepedni s evégből Herzl dr. le is utazott Konstantinápolyba, ahol a szultán vendége volt, ahová levitte magával Mr. Cowen-t is, aki egyik kormányzója a londoni Jewish Colonial Trust-nek, de a dologból nem lett semmi. A kivándorlást élénken jellemzi a következő: egy csomó zsidóhitű leány, jórészt munkásnők, azért hagy­ják el az országot, mert itt feladták már minden remé­nyüket, hogy férjhez mehessenek, ezért kivándorolnak Amerikába, ahol szerintük könnyebben lehet férfit kapni. Érdekes, hogy 5 héttel ezelőtt 25 zsidóhitű munkás, akik itteni kőolajtelepeknél voltak alkalma­zásban, Amerikába vándorolt s amint megérkeztek, azonnal felvették őket a Rockefeller-féle kőolaj­forrásoknál, ahol oly kitartóan dolgoznak, hogy — mint írják — hetenkint 25 dollár keresetre (100 korona) tesznek szert. Egyébként megnyugtatásul közlöm, hogy a gazdag zsidóknak cseppet sincs rossz dolguk. Ők egyáltalán nem gondolnak a ki­vándorlásra. Ez a tényállás. TÁVIRATOK. A pápa és Németország. Bonn, június 30. A pápa 23 éves jubileuma alkalmából tegnap tartott díszgyakorlaton Lee altábornagy beszédet mondott, amelyben azt hangoztatta, hogy a császár aacheni beszédével szemben el kell némullnia a kicsinyes kritikának és félénk aggodalomnak, amelylyel a kislelkű felekezeti polémia a császár pompás szavait ki­kezdte. Az elhangzott aggodalmak és veszedel­mek csak a kritikusok képzeletében voltak meg. Azután így folytatta beszédét Lee: Hogy a Szentatya a császár személyes tulajdonságait, katholikus alattvalói iránt való igazságossá­gát és a poroszországi rendezett állami és egy­házi viszonyokat tartózkodás nélkül és ma­­gasztalóan elismerte, arról biztosítja a csá­szárt követének kétszeri küldetéséről való jelentéstétele és tábornokának katonaszava. Hogy ezzel nem akartam azt mondani, hogy a pápa most már mindent olyannak talál Németor­szágban, amint nézete szerint legjobb volna a katholikusokra nézve és hogy ennélfogva nem jogosult kívánságokat hangoztatni, bizonyára nem szorul magyarázatra. A Vatikáninak Németországban is sok kívánsága van még, amiről a császárnak kötelességszerűen jelentést tettem. A német kormánynak feladata ezeket a kívánságokat megvizsgálni és megfontolni, mi­képpen egyeztethető össze teljesítésük az állam érdekeivel. Mindenesetre hasznos tényező e kér­dés tárgyilagos megoldásánál az a barátságos viszony, amely a császár és a pápa között ma fennáll. Reméljük, hogy ez a viszony tovább is ilyen kedvező marad. Vilmos császár és Edvárd király, Kiel, jun. 30. Vilmos császár tegnap Edvárd királytól táviratot kapott, amely így szól: Mély sajnálkozással értesülök éppen most arról a szerencsétlenségről, amely torpedónaszádodat Cuxhavenben érte s a hajó parancsnokának és a legénység több tagjának halálát okozta. Nagyon tudom méltányolni, hogy Rosenstock von Röh­­neck kapitánynak utolsó parancsa halála előtt az volt, hogy előbb az angolokat vegyék fel a mentő­csónakba. Vilmos császár a következő távirattal vála­szolt : * Meleg részvétel barátságos megnyilatkozásétól­­ mélyen meghatva, rögtön közöltem azt jelek útján a hajórajjal. A tisztek és a legénység meg tudják becsülni, hogy új tengernagyunk első cselekedete ilyen barátságos üzenet volt. Arra kérnek, hogy­ hálájukat fejezzen ki és velem együtt kívánságai­kat egyesítik hajórajod kívánságával, hogy drága, egészséged teljesen helyreálljon. A Firmilián-ügy, Konstantinápoly, jun. 29. Gruics szerb követ­­ma kormánya nevében köszönetet mondott az ökuméni patriarchának Firmilian fölszenteléséért. Firmi­lian engedelmet kért a portától, hogy köszönetének kife­jezése és különböző egyházmegyei ügyek rendezése miatt Konstantinápolyba jöhessen. A porta eddig nem adta meg az engedelmet. Tiencin visszaadása: London, június 30. A Times jelenti Pekingből. A követek szombaton tanácskoztak arról a 24 fel­tételről, amely mellett a katonai parancsnokok bele­egyeznek abba, hogy Tiencint visszaadják a kínaiak­­­nak­. A német követ ragaszkodott ahhoz, hogy a már megállapított feltételeket ne változtassák me­g. Az angol követ támogatta ezt az álláspontot. A tanács­kozás eredménytelenül végződött. Felhívás előfizetésre. 1902. július hó 1-ével új előfizetést nyitunk Előfizetési ár a magyar korona országaiba, Ausztriába, és a megszállott tartományokba: 1902. julius hóra ....................2 kon 40 n­L » » 1-től szept. 30-ig 7 » — s » » » dec. 31-ig 14 »• — » Kérjük azokat a t. c. vidéki előfizetőket, kiknek előfizetése junius végével, vagy már előbb le­járt, hogy a lap megrendelését minél elő­bb megú­jítani szíveskedjenek. Lakóhelyüket változtató hely­beli, valamint vidéki előfizetőinket is arra kér­jük, hogy új címüket velünk tudassák, nehogy a lap küldése fennakadást szenvedjen. A kezelés könnyebbsége okából legegy­szerűbb, ha az utolsó címszalagját az utal­vány hátlapjára ragasztják, mert úgy a pontos cim megadatik s ezáltal sok félre­értésnek s reklamációnak veszszük elejét. . Elvbarátainkhoz pedig, kik lapunkat bármely okból nem tarthatják, de mégis azt olvasni óhajtják, úgy lapunkat pártoló előfizetőinkhez is azon tiszteletteljes kéréssel járulunk, hassanak oda, hogy az «Alkotmány» minden kávéházban, vendéglőben, kaszinóban, ahol megfordulnak­­feltalálható legyen. Nyáron át az egész fürdőévad alatt előfi­zetőink kívánságára a lapot bárhová utánuk küldjük, még akkor is, ha többször változtat­ják tartózkodásuk helyét. Az «Alkotmány»-t megismerés céljából 8 napig készséggel küldjük mutatványképpen. Portótöbblet a külföldre: Németországba és Szer­biába negyedévre 1 korona 60 fillér. A többi országba negyedévre 3 korona 10 fillér. Előfizetéseket mindennap elfogad Az «Alkotmány» kiadóhivatala, Budapest, VIII. ker. Szentkirályi­ utca 28a. NAPIHÍREK. Budapest, jan. 10. — (Időjárás.) A levegőnyomás eloszlásában jelen­tékenyebb változás nincs. Európában az idő meleg és túlnyomóan száraz, esők Francia- és Oroszország­ban voltak, Németország partjain pedig zivatarok is előfordultak. Hazánkban száraz és meleg idő ural­kodik. Reggel 7 órai hőmérsékletek: Szent-Pétervár -1-12,, Stockholm +14, Berlin +23, London +14, Páris + 19, Biarritz +20, Nizza +22, Turin+21, Ná­poly + 22, Bécs + 18, Budapest + 19, Kolozs­vár­ + 19, Fiume + 19, Belgrád + 24, Konstan­tinápoly + 22 és Athén +25 Celsius fok. A hőmérséklet a fővárosban ma délben + 25­0 Celsius fok volt. A meteorológiai intézet jóslata Magyaror­szágra . Meleg és száraz idő várható, elvétve ziva­­­tarokkal

Next