Alkotmány, 1902. december (7. évfolyam, 286-310. szám)

1902-12-02 / 286. szám

ALKOTMÁNY. 286. szám. 9? Kedd, 1902. december 2. kötelessége, hogy haladéktalanul beterjeszsze az ön­­állő autonóm vámtarifát. Arról beszél, hogy Magyar­­ország az osztrák államadósságok elvállalására sem jogilag, sem etikailag nem volt kötelezve. Ausztria, adóssága egy részét elvállaltuk, hogy Ausztria a terhek alatt össze ne roskadjon. A terhet el­vállaljuk, fizetjük becsületesen, de azt nem sza­bad tűrni, hogy az osztrákok úgy állítsák oda jelen­téseikben és nyilatkozataikban, hogy Magyarország ezzel köteles volt, hogy mintegy tributumot fizet. Határozati javaslatot akar benyújtani, hogy a kor­mány haladéktalanul terjessze be az autonóm vám­tarifát, hogy ha Ausztria 1903. január 1-én nem kötötte meg velünk a kiegyezést, mi háborítatlanul továbbra köthetünk a külfölddel kereskedelmi szerződést. (He­lyeslés a szélsőbalon.) Felolvasta a miniszterelnöknek a beszédjét, mely arról szól, hogy az önálló vámsorom­pókat is felállíthatjuk, ha nem sikerül a vámszövet­séget megkötni. — Gabonisi Miklós: Hallod Vészt! (óriási derültség.) — Dániel Gábor alelnök öt perc szünetet ad. Szünet után Barta udön folytatja a kiegyezési kérdések tár­gyalását. Ha igaz az, hogy a magyar állam érdekei a kiegyezés keretében megvédetnek, akkor nincs semmi akadálya annak sem, hogy pénzügyi érde­keink is meg legyenek óva. Utal arra, hogy a 67- ben önkéntesen átvett államadósságért 5 százalékot fizetünk, holott a kamatláb leszállt. Most ütött utolsó órája annak, hogy a tőkét is visszafizessük. De a túloldalon már­is hadakoznak ellenünk, azon a cí­men, mert osztrák minta szerint 16 százalék jöve­delmi adót fizetünk. Most azt követelik, hogy ezt is mt is fizessük meg. Határozati javaslatot nyújt be, mely szerint utasítja a Ház a kormányt, hogy az országra káros szerződéseket mondja föl, az auto­nóm vámtari­át pedig haladéktalanul terjessze be. (Taps a szélsőbaloldalon.) Vészi Jószefnek személyes kérdésben történt fel­szólalása után az ülés véget ért. Válság jelei. Budapest dec. 1. A félhivatalos sajtóorgánumok mindenáron azt akarják elhitetni, hogy válság nincs, hogy Fejér­­váiny báró bécsi utazása csupán az «általános politikai helyzettel» van összefüggésben s ettől egész távol áll Széll Kálmánnak Bécsbe történt felrendelése s csupán a puszta véletlen, hogy a két miniszter együtt utazott vissza Bécsből Budapestre. Egyszóval «válság nincs», de azért mégis mindenki arról beszél, Ma különben — amint hírlik — lényeges for­dulat történt a katonai javaslatok dolgában. A bécsi kettős miniszteri audienciának ugyanis az volna a megállapodása, hogy a kormány a sa­­rálylyal egyetértően visszavonna egy a múlt hónapban politikailag nevezetes törvényja­vaslatot, ha az országgyűlés obstruálás nélkül engedné letárgyalni s határozattá emelni a ka­tonai javaslatokat. Ebben az újabb paktumban tárgyalások folytak a Kossuth-pártiakkal s mint a képviselőház mai képe sejtette, a megállapo­dás sejteti, mindkét részre befejezettnek tekint­hető. Más kérdés az, hogy ebbe a miliőbe mint fog beilleszkedni Apponyi gróf, ki az elnöki székből elhangzott nyilatkozatában oly merev ellentétbe helyezkedett a honvédelmi miniszterrel. Apponyi a kiegyenlítés lehetőségéről hozzá intézett kér­désre kijelentette, hogy nyilatkozatát a Ház elnöki székéből kötelessége volt megtenni s ha Széll vagy Fejérváry azzal az üzenettel jönné­nek le Bécsből, hogy nyilatkozatát megkorrigálja, akkor rögtön lemondana elnöki tisztéről. Van még egy momentum, amely a válságba élesen belevág s ez a német vámtarifa-javaslat sorsa, mely direkte érinti a vámszerződéseket, az autonóm vámtarifát és az önálló vámterüle­tet. Ez a körülmény esetleg döntő befolyást gya­korolhat a válság mikénti megoldására. Mert hogy a helyzet válságos, az kétségtelen. Hiába cáfolnak a félhivatalosok. . . Széll Kálmán vasárnap reggel Bécsbe érkezett és délelőtt 11 órakor Schönbrunnba hajtatott, ahol őt a király hosszabb magánkihallgatáson fogadta. E ki­hallgatás folyamán a miniszterelnök referált a királynak a folyó kormányzati ügyekről Széli teg­nap este 9 órakor visszaérkezett Budapestre. A miniszterelnökkel együtt jött a fővárosba Fejérváry miniszter is, aki bécsi tartózkodása során referált a királynak a véderőjavaslatok plenáris megvitatását előkészítő tárgyalásokról. Bécs, dec. 1. A kormányhoz közelálló körökből megerősítik azt a hírt, hogy Széll Kálmán nem az állítólagos kor­mányválság dolgában jött ide. Az az ügy, amely miatt a kormányválság hírét terjesztették, már régen elintéződött volna, ha nem jött volna közbe az Apponyi-Fejérváry-incidens, azonban Széll Kálmán nyilatkozatával ez az ügy is véglegesen lekerült a napirendről. A magyar képviselőház véderő-bizott­sága jövő kedden kezdi tárgyalni a véderőjavaslatot, amely talán már a legrövidebb idő alatt a képviselő­­ház plénuma elé kerül. A magyar miniszterelnökre nézve tehát fontos volt megtudni, hogy Ausztriában milyen sors várja a véderőjavaslatot s miképpen szándékozik az osztrák kormány a javaslat par­lamenti tárgyalását biztosítani.­­ Hogy milyen fölvilágosításokat kapott Széll Kálmán erre vo­natkozólag, azt még most nem lehet meg­tudni. De ennél sokkal fontosabb és égetőbb az a kérdés, amelyet a berlini kérdés­nek lehetne ne­vezni. A magyar kormány tagjai a legnagyobb figye­lemmel kísérik a berlini eseményeket. Egyszerre be­állott annak a lehetősége, hogy Németország föl­mondja a kereskedelmi szerződéseket, amelyeknek fölmondási­ ideje december 31-én lejár. Ez a legfon­tosabb kérdés ez idő szerint, mert Ausztriának és Magyarországnak sürgősen el kell határoznia, hogy ezzel az eshetőséggel szemben mit szándékozik tenni. Ezzel a kérdéssel kapcsolatosan újra napirendre ke­rülnek a kiegyezési ügyek és az autonóm vámtarifa egész komplexuma, amelyeknek elintézése a berlini események következtében sürgősen szükséges lett. Bécs, dec. 1. Ma már bizonyosnak látszik, hogy Németország­ban a vámtarifa, ha nem is éppen december 31-ig, de mindenesetre közel­jövőben létre fog jönni s ennek az eseménynek nagy visszahatása van az osz­trák-magyar viszonyokra. Ha a német vámtarifa a legközelebbi időben létrejön, úgy ezzel előtérbe lép a kereskedelmi szerződések felmondása. Bécsben valószínűnek hiszik, hogy most a németországi ese­­mények nyomása alatt létre fog jönni az osztrák­­magyar kiegyezés. A puchói választás. (Saját tudósításunk.) Illává, november 30. Sipeky Sándor, a szabadelvű jelölt november 30-án tartotta programmbeszédét Illaván. Sipeky rövid és tárgyilagos beszéde után felszólalt Hajdin Imre orsz. képviselő s midőn kifogyott a sok ígéretből, elővette a liberálisoknak legmegfelelőbb s őket legjellemzőbb fegyvert, a személyeskedést. A nagy számban meg­jelent Hunsere Leuh-ok örömére kiviccelte a katho­­likus papságot s különösen Chocholus esperest, akire ráfogta, hogy csak személyes indokokból küzdött Kubinyn ellen. Ezután foglalkozott Zmeskál képviselő­vel, aki múlt vasárnap beszélt Illaván, de dacára minden erőlködésének, Zmeskál beszédének hatását nem tudta lerontani. Haydin után szót kért és kapott Trencsén vár­megye büszkesége, esze, szava és az ő hite szerint egyedül számbavehető tehetsége, névleg Ferényi Antal, trencsén-teplai körjegyző és anyakönyves, volt képviselőjelölt Ez a jó úr kétségtelenül igen éles nyelvére vette a katholikus papságot, de nem csak úgy ineidentaliter, de consequenter, első sza­vától az utolsóig. Kezdte egy igen-igen gyatra viccel, aztán megemlékezett a plébániai anyakönyvekről, melyeket szerinte a papok igen rosszul vezettek, mert hiszen azok csak a hasukkal törődnek, azt tömik szakadatlanul. Megemlékezett továbbá a szónok arról is, hogy az egyház fél vagy egész mérő aranyért felbontotta a házasságot. Végül egy olyan dolgot hallottunk attól az úrtól, melyet leirni a jólzlés és tisztesség elleni vétség volna. Legvégül felolvasott egy saját gyárt­mányú pamflettet, melyben szemérmetlenül bánván el a papsággal, egyben az ő saját külön, de kevésbbé bölcs tanácsaiban részesíti Az a néhány polgár és parasztember, akik vélet­lenül vagy kíváncsiságból tanúi voltak e Boccaccio tollára méltó kurjongatásnak, hangos szavakkal ad­tak kifejezést megbotránkozásuknak, sőt még zsidók is elítélték azt az ocsmány hangot, melyet ez a «jó katholikus» úr használt egy egész testület ellen. És most csodálkozzunk!! Csodálkozzunk először afölött, hogyan léphet föl büntetlenül egy tiszt­viselő ilyen módon egy tekintélyes osztály ellen? Csodálkozzunk másodszor afölött, hogy vehet maga mellé Sipeky Sándor, aki magát — és mi elhiszszük neki — jó katholikusnak vallja, egy ilyen zabolát­­lanságáról híres embert, hogyan tűrheti azt, hogy ezen ember az ő nevében oly gyalázatos módon be­széljen saját hitének papjairól. Csodálkozzunk harmadszor afölött, hogyan tűr­hette végesvégig ezen myik­ osztály elleni izgatást Khádé Géza főbíró, kinek hivatalbéli kötelessége minden féktelenséget és izgatást meggátolni H Ha! Magyarországon sok mindenféle fölött lehet ám csodálkozni! Reméljük azonban, hogy a néppárti képviselők meglelik módját, hogy a Ferényi úr esete az illeté­kes hatóságoknál kellő elbírálás alá essék és a tör­vény, jog és igazság ez esetben ne maradjon üres ígéret, üres szó.* Ami már most magát a választási aktust illeti, Petrás Károly, a választás elnöke november 27-én járt Puchón «tereptanulmányra». Petrás — valószínű­leg várnai reminiszcenciáinak hatása alatt — már előre érzi, hogy ő december 4-én, a választás napján nagyon kellemetlen helyzetekbe juthat. Valószínűleg ez az előérzet csalta ajkaira azt a nyilatkozatot, hogy ő párbajozni nem fog (ah, őt nem fogja senki provo­kálni !) A képviselőket a szavazási helyiségbe be­­bocsátani nem fog. Az azonossági tanuk bejelentését már december 3-ikára követeli a néppárttól és Csak a választási helyiség előtt fog kordont tartani, másutt nem, úgy hogy a pártok majd szabadon fognak közlekedhetni (ami buzdításul szolgál a kormány­­párti korteseknek : csak «közlekedjetek» sokat a nép­párti táborban.) A kormánypártiak csak abban reménykednek, hogy a szavazás napján, az est beálltával halászhatnak a zavarosban. A szavazás valószínűleg másnap reggelig fog eltartani, mert a kerületnek 64 községe csak egy bizottság előtt szavaz. KÜLFÖLD. A német császár legújabb beszéde. Alig pár napja, hogy a Krupp ravatalánál elmondta a császár intő beszédét a szocializmus ellen s most ismét hatalmas beszéddel állott elő Görlitzben, a Ruhmes­­halleben, véleményt mondván az uj századról, me­lyet a tudomány századának nevez. A beszéd kima­gasló része a következő: Uj erők kifejtésének küszöbén állunk. Korunk oly nemzedéket k­íván, mely megérti. Az uj századot a tudomány uralja, beleértve a technikát is, és nem mint az előbbit, a filozófia. Ennek meg kell felelni Nagy a német tudományos kutatásában, nagy szer­vezésében és fegyelmezettségében. Az egyes szabad­sága az individualitás kifejlődésére való törekvés, mely fajunknak sajátja, feltételezve van attól hogy alárendeljük magunkat a összesség javának. Vajha tehát a jövő oly nemzedéket látna felnőni, mely e tények teljes felismerésével örömteljes mun­kában fejleszti az egyént, aki alárendeli ma­gát az összesség javának, a nép és a haza javára. Akkor válik majd valóra az, amit Aachenben jeleztem, külsőleg korlátolva, bensőleg korlátlanul És itt Szilézia földjén bizonyára illik megemlékeznünk a nagy királyról, aki ezt a drága­követ koronájába illesztette és amit ő hazájának jövőjére nézve szem előtt tartott, azt mi is fejlesz­­szü­k tovább: szabadságot a gondolkozásnak, szabad­ságot a vallás továbbfejlesztésében és szabadságot a tudományos kutatásunknak. Ez az a szabadság, me­lyet én a német népnek kívánok és amelyet neki ki akarnék küzdeni, de nem azt a szabadságot, hogy tetszés szerint rosszul kormányozza magát. A Szentpétervárott székelő szláv jótékonysági egyesület, melynek tendenciáját eléggé jellemzi az a tény, hogy elnöke Ignatieff gróf, vasárnap tartotta közgyűlését, amelyen tárgyalták a macedóniai mene­külteknek a­ Szerbiában ás Bulgáriában miként leendő segítését A bandák főnökei visszavonultak és igy az­­ egyes bandák csak a saját szakállukra folytatják az­­ akciót. Az egyesület 10.000 rubel segítséget szavaz

Next