Alkotmány, 1902. december (7. évfolyam, 286-310. szám)
1902-12-02 / 286. szám
ALKOTMÁNY. 286. szám. 9? Kedd, 1902. december 2. kötelessége, hogy haladéktalanul beterjeszsze az önállő autonóm vámtarifát. Arról beszél, hogy Magyarország az osztrák államadósságok elvállalására sem jogilag, sem etikailag nem volt kötelezve. Ausztria, adóssága egy részét elvállaltuk, hogy Ausztria a terhek alatt össze ne roskadjon. A terhet elvállaljuk, fizetjük becsületesen, de azt nem szabad tűrni, hogy az osztrákok úgy állítsák oda jelentéseikben és nyilatkozataikban, hogy Magyarország ezzel köteles volt, hogy mintegy tributumot fizet. Határozati javaslatot akar benyújtani, hogy a kormány haladéktalanul terjessze be az autonóm vámtarifát, hogy ha Ausztria 1903. január 1-én nem kötötte meg velünk a kiegyezést, mi háborítatlanul továbbra köthetünk a külfölddel kereskedelmi szerződést. (Helyeslés a szélsőbalon.) Felolvasta a miniszterelnöknek a beszédjét, mely arról szól, hogy az önálló vámsorompókat is felállíthatjuk, ha nem sikerül a vámszövetséget megkötni. — Gabonisi Miklós: Hallod Vészt! (óriási derültség.) — Dániel Gábor alelnök öt perc szünetet ad. Szünet után Barta udön folytatja a kiegyezési kérdések tárgyalását. Ha igaz az, hogy a magyar állam érdekei a kiegyezés keretében megvédetnek, akkor nincs semmi akadálya annak sem, hogy pénzügyi érdekeink is meg legyenek óva. Utal arra, hogy a 67- ben önkéntesen átvett államadósságért 5 százalékot fizetünk, holott a kamatláb leszállt. Most ütött utolsó órája annak, hogy a tőkét is visszafizessük. De a túloldalon máris hadakoznak ellenünk, azon a címen, mert osztrák minta szerint 16 százalék jövedelmi adót fizetünk. Most azt követelik, hogy ezt is mt is fizessük meg. Határozati javaslatot nyújt be, mely szerint utasítja a Ház a kormányt, hogy az országra káros szerződéseket mondja föl, az autonóm vámtariát pedig haladéktalanul terjessze be. (Taps a szélsőbaloldalon.) Vészi Jószefnek személyes kérdésben történt felszólalása után az ülés véget ért. Válság jelei. Budapest dec. 1. A félhivatalos sajtóorgánumok mindenáron azt akarják elhitetni, hogy válság nincs, hogy Fejérváiny báró bécsi utazása csupán az «általános politikai helyzettel» van összefüggésben s ettől egész távol áll Széll Kálmánnak Bécsbe történt felrendelése s csupán a puszta véletlen, hogy a két miniszter együtt utazott vissza Bécsből Budapestre. Egyszóval «válság nincs», de azért mégis mindenki arról beszél, Ma különben — amint hírlik — lényeges fordulat történt a katonai javaslatok dolgában. A bécsi kettős miniszteri audienciának ugyanis az volna a megállapodása, hogy a kormány a sarálylyal egyetértően visszavonna egy a múlt hónapban politikailag nevezetes törvényjavaslatot, ha az országgyűlés obstruálás nélkül engedné letárgyalni s határozattá emelni a katonai javaslatokat. Ebben az újabb paktumban tárgyalások folytak a Kossuth-pártiakkal s mint a képviselőház mai képe sejtette, a megállapodás sejteti, mindkét részre befejezettnek tekinthető. Más kérdés az, hogy ebbe a miliőbe mint fog beilleszkedni Apponyi gróf, ki az elnöki székből elhangzott nyilatkozatában oly merev ellentétbe helyezkedett a honvédelmi miniszterrel. Apponyi a kiegyenlítés lehetőségéről hozzá intézett kérdésre kijelentette, hogy nyilatkozatát a Ház elnöki székéből kötelessége volt megtenni s ha Széll vagy Fejérváry azzal az üzenettel jönnének le Bécsből, hogy nyilatkozatát megkorrigálja, akkor rögtön lemondana elnöki tisztéről. Van még egy momentum, amely a válságba élesen belevág s ez a német vámtarifa-javaslat sorsa, mely direkte érinti a vámszerződéseket, az autonóm vámtarifát és az önálló vámterületet. Ez a körülmény esetleg döntő befolyást gyakorolhat a válság mikénti megoldására. Mert hogy a helyzet válságos, az kétségtelen. Hiába cáfolnak a félhivatalosok. . . Széll Kálmán vasárnap reggel Bécsbe érkezett és délelőtt 11 órakor Schönbrunnba hajtatott, ahol őt a király hosszabb magánkihallgatáson fogadta. E kihallgatás folyamán a miniszterelnök referált a királynak a folyó kormányzati ügyekről Széli tegnap este 9 órakor visszaérkezett Budapestre. A miniszterelnökkel együtt jött a fővárosba Fejérváry miniszter is, aki bécsi tartózkodása során referált a királynak a véderőjavaslatok plenáris megvitatását előkészítő tárgyalásokról. Bécs, dec. 1. A kormányhoz közelálló körökből megerősítik azt a hírt, hogy Széll Kálmán nem az állítólagos kormányválság dolgában jött ide. Az az ügy, amely miatt a kormányválság hírét terjesztették, már régen elintéződött volna, ha nem jött volna közbe az Apponyi-Fejérváry-incidens, azonban Széll Kálmán nyilatkozatával ez az ügy is véglegesen lekerült a napirendről. A magyar képviselőház véderő-bizottsága jövő kedden kezdi tárgyalni a véderőjavaslatot, amely talán már a legrövidebb idő alatt a képviselőház plénuma elé kerül. A magyar miniszterelnökre nézve tehát fontos volt megtudni, hogy Ausztriában milyen sors várja a véderőjavaslatot s miképpen szándékozik az osztrák kormány a javaslat parlamenti tárgyalását biztosítani. Hogy milyen fölvilágosításokat kapott Széll Kálmán erre vonatkozólag, azt még most nem lehet megtudni. De ennél sokkal fontosabb és égetőbb az a kérdés, amelyet a berlini kérdésnek lehetne nevezni. A magyar kormány tagjai a legnagyobb figyelemmel kísérik a berlini eseményeket. Egyszerre beállott annak a lehetősége, hogy Németország fölmondja a kereskedelmi szerződéseket, amelyeknek fölmondási ideje december 31-én lejár. Ez a legfontosabb kérdés ez idő szerint, mert Ausztriának és Magyarországnak sürgősen el kell határoznia, hogy ezzel az eshetőséggel szemben mit szándékozik tenni. Ezzel a kérdéssel kapcsolatosan újra napirendre kerülnek a kiegyezési ügyek és az autonóm vámtarifa egész komplexuma, amelyeknek elintézése a berlini események következtében sürgősen szükséges lett. Bécs, dec. 1. Ma már bizonyosnak látszik, hogy Németországban a vámtarifa, ha nem is éppen december 31-ig, de mindenesetre közeljövőben létre fog jönni s ennek az eseménynek nagy visszahatása van az osztrák-magyar viszonyokra. Ha a német vámtarifa a legközelebbi időben létrejön, úgy ezzel előtérbe lép a kereskedelmi szerződések felmondása. Bécsben valószínűnek hiszik, hogy most a németországi események nyomása alatt létre fog jönni az osztrákmagyar kiegyezés. A puchói választás. (Saját tudósításunk.) Illává, november 30. Sipeky Sándor, a szabadelvű jelölt november 30-án tartotta programmbeszédét Illaván. Sipeky rövid és tárgyilagos beszéde után felszólalt Hajdin Imre orsz. képviselő s midőn kifogyott a sok ígéretből, elővette a liberálisoknak legmegfelelőbb s őket legjellemzőbb fegyvert, a személyeskedést. A nagy számban megjelent Hunsere Leuh-ok örömére kiviccelte a katholikus papságot s különösen Chocholus esperest, akire ráfogta, hogy csak személyes indokokból küzdött Kubinyn ellen. Ezután foglalkozott Zmeskál képviselővel, aki múlt vasárnap beszélt Illaván, de dacára minden erőlködésének, Zmeskál beszédének hatását nem tudta lerontani. Haydin után szót kért és kapott Trencsén vármegye büszkesége, esze, szava és az ő hite szerint egyedül számbavehető tehetsége, névleg Ferényi Antal, trencsén-teplai körjegyző és anyakönyves, volt képviselőjelölt Ez a jó úr kétségtelenül igen éles nyelvére vette a katholikus papságot, de nem csak úgy ineidentaliter, de consequenter, első szavától az utolsóig. Kezdte egy igen-igen gyatra viccel, aztán megemlékezett a plébániai anyakönyvekről, melyeket szerinte a papok igen rosszul vezettek, mert hiszen azok csak a hasukkal törődnek, azt tömik szakadatlanul. Megemlékezett továbbá a szónok arról is, hogy az egyház fél vagy egész mérő aranyért felbontotta a házasságot. Végül egy olyan dolgot hallottunk attól az úrtól, melyet leirni a jólzlés és tisztesség elleni vétség volna. Legvégül felolvasott egy saját gyártmányú pamflettet, melyben szemérmetlenül bánván el a papsággal, egyben az ő saját külön, de kevésbbé bölcs tanácsaiban részesíti Az a néhány polgár és parasztember, akik véletlenül vagy kíváncsiságból tanúi voltak e Boccaccio tollára méltó kurjongatásnak, hangos szavakkal adtak kifejezést megbotránkozásuknak, sőt még zsidók is elítélték azt az ocsmány hangot, melyet ez a «jó katholikus» úr használt egy egész testület ellen. És most csodálkozzunk!! Csodálkozzunk először afölött, hogyan léphet föl büntetlenül egy tisztviselő ilyen módon egy tekintélyes osztály ellen? Csodálkozzunk másodszor afölött, hogy vehet maga mellé Sipeky Sándor, aki magát — és mi elhiszszük neki — jó katholikusnak vallja, egy ilyen zabolátlanságáról híres embert, hogyan tűrheti azt, hogy ezen ember az ő nevében oly gyalázatos módon beszéljen saját hitének papjairól. Csodálkozzunk harmadszor afölött, hogyan tűrhette végesvégig ezen myik osztály elleni izgatást Khádé Géza főbíró, kinek hivatalbéli kötelessége minden féktelenséget és izgatást meggátolni H Ha! Magyarországon sok mindenféle fölött lehet ám csodálkozni! Reméljük azonban, hogy a néppárti képviselők meglelik módját, hogy a Ferényi úr esete az illetékes hatóságoknál kellő elbírálás alá essék és a törvény, jog és igazság ez esetben ne maradjon üres ígéret, üres szó.* Ami már most magát a választási aktust illeti, Petrás Károly, a választás elnöke november 27-én járt Puchón «tereptanulmányra». Petrás — valószínűleg várnai reminiszcenciáinak hatása alatt — már előre érzi, hogy ő december 4-én, a választás napján nagyon kellemetlen helyzetekbe juthat. Valószínűleg ez az előérzet csalta ajkaira azt a nyilatkozatot, hogy ő párbajozni nem fog (ah, őt nem fogja senki provokálni !) A képviselőket a szavazási helyiségbe bebocsátani nem fog. Az azonossági tanuk bejelentését már december 3-ikára követeli a néppárttól és Csak a választási helyiség előtt fog kordont tartani, másutt nem, úgy hogy a pártok majd szabadon fognak közlekedhetni (ami buzdításul szolgál a kormánypárti korteseknek : csak «közlekedjetek» sokat a néppárti táborban.) A kormánypártiak csak abban reménykednek, hogy a szavazás napján, az est beálltával halászhatnak a zavarosban. A szavazás valószínűleg másnap reggelig fog eltartani, mert a kerületnek 64 községe csak egy bizottság előtt szavaz. KÜLFÖLD. A német császár legújabb beszéde. Alig pár napja, hogy a Krupp ravatalánál elmondta a császár intő beszédét a szocializmus ellen s most ismét hatalmas beszéddel állott elő Görlitzben, a Ruhmeshalleben, véleményt mondván az uj századról, melyet a tudomány századának nevez. A beszéd kimagasló része a következő: Uj erők kifejtésének küszöbén állunk. Korunk oly nemzedéket kíván, mely megérti. Az uj századot a tudomány uralja, beleértve a technikát is, és nem mint az előbbit, a filozófia. Ennek meg kell felelni Nagy a német tudományos kutatásában, nagy szervezésében és fegyelmezettségében. Az egyes szabadsága az individualitás kifejlődésére való törekvés, mely fajunknak sajátja, feltételezve van attól hogy alárendeljük magunkat a összesség javának. Vajha tehát a jövő oly nemzedéket látna felnőni, mely e tények teljes felismerésével örömteljes munkában fejleszti az egyént, aki alárendeli magát az összesség javának, a nép és a haza javára. Akkor válik majd valóra az, amit Aachenben jeleztem, külsőleg korlátolva, bensőleg korlátlanul És itt Szilézia földjén bizonyára illik megemlékeznünk a nagy királyról, aki ezt a drágakövet koronájába illesztette és amit ő hazájának jövőjére nézve szem előtt tartott, azt mi is fejleszszük tovább: szabadságot a gondolkozásnak, szabadságot a vallás továbbfejlesztésében és szabadságot a tudományos kutatásunknak. Ez az a szabadság, melyet én a német népnek kívánok és amelyet neki ki akarnék küzdeni, de nem azt a szabadságot, hogy tetszés szerint rosszul kormányozza magát. A Szentpétervárott székelő szláv jótékonysági egyesület, melynek tendenciáját eléggé jellemzi az a tény, hogy elnöke Ignatieff gróf, vasárnap tartotta közgyűlését, amelyen tárgyalták a macedóniai menekülteknek a Szerbiában ás Bulgáriában miként leendő segítését A bandák főnökei visszavonultak és igy az egyes bandák csak a saját szakállukra folytatják az akciót. Az egyesület 10.000 rubel segítséget szavaz