Alkotmány, 1902. december (7. évfolyam, 286-310. szám)

1902-12-25 / 306. szám

ALKOTMÁNY. 306. szám. 21 Csütörtök, 1902. december 25. hogy mindnek a közös ősanyja Unrad Modeszta bárónő, az 1840-ben elhunyt Vilmos Ernő gróf neje. Már pedig a XVIII. századbeli házi törvény szerint csak az lehet a fejedelemség ura, aki legalább is grófi házasságból származik. De ez a törvény nem vonatkozik a Biesterfeld- és Weis­­senfeld-ágakra, amelyek azt sem nem hozták, sem ahhoz soha hozzá nem járultak. Így magya­rázta ezt a birodalmi főtörvényszék is, mikor a német császár ellenére 1895-ben, Woldemar lippei fejedelem halála után a császár által Lippére erőszakolt Adolf, schaumburg-lippei herceget megfosztotta a régensségtől és Ernő grófot mondta ki régensnek. Különben a Biester­­feld-ág után a Weissenfeld ág jönne még a Schaumburg-ház előtt, csakhogy a német császár már régebbről trónképtelennek tekinti a Biester­­feld- és Weissenfeld-ágat egyaránt, mert úgy a Biesterfeld-, mint a Weissenfeld-ház alapítóinak, Frigyes Károly és Ferdinánd János testvéreknek édes­anyja már nem rangegyenlő. Ez az anya az 1754-ben elhunyt köznemes Kunowitz Juliana Lujza, Rudolf Ferdinánd gróf neje. De mi lehet a német császár érdeke, hogy így beleavatkozik a rá nem tartozó ügybe ? Az, hogy Schaumburg- Lippe Adolf herceg az ő testvérét, Viktória porosz hercegnőt vette el, akinek regényes szerelméről Battenberg Sándor bolgár fejedelemhez, annyit beszélt a hír annak idején. A német császár tehát testvérét szeretné trónra segíteni. A régens­­ség ügye elhő­lt ugyan már, de az örökség iránti perek évek óta még mindig folynak. Ha a Schaumburg-háznak sikerülne kizárni a trón­képességből, mint nem egyenlő születésűeket a Biesterfeld- és­­ Weissenfeld-ágak tagjait, ez ki­hatna a Waldeck-, Szász-Meiningen- és Salm- Horstmar-házakra, a melyek tagjai Lippe-Bies­­terfeld grófnőket vettek el. A Weissenfeld-ház leányai nem mentek uralkodó házbeliekhez s igy általuk nem lehet zavar. Íme, a vihar egy pohár vizben! Mecklenburg-Schwerinben a 20 éves IV. Frigyes Ferencz nagyherceg uralkodik. A mai jogosult trónutód a nagyherceg apjának öcscse. Pál Frigyes herceg, aki 1852-ben született és két fiú apja. Mecklenburg-Strelitzben Frigyes Vilmos nagy­herceg uralkodik. Trónörökös fia, Adolf Frigyes, aki 1848-ban született. Két fia van és apósa Montenegró trónörökösének. A Nassaui-ház idősb vonala 1890 óta Adolf nassaui herceg személyében Luxembourg nagy­­hercegség trónját bírja. Örököse Vilmos herceg, aki 1852-ben született, de fia nincs. A nagyher­cegnek van egy, apáról feltestvére, Miklós herceg, aki Puskin Natáliát vette el, tehát rangon alul nősült és így utódjai trónképtelenek. Velük az egész Nassau-ház fiága kihal és Luxembourg, ahol a leányág nem örökösödhet, könnyen Eris almá­jává lehet Francia- és Németország között. A Nassau-ház ifjabb ágát ma már csak Vilma, Németalföld királynője képviseli, aki 1880-ban született és 1901-ben Henrik mecklenburg­­schwerini herceghez ment nőül. Ha házasságuk gyermektelen maradna, a trónutódlás a királynő apja húgának, Zsófia weimari nagyhercegnének gyermekeire és unokáira, első­sorban Weimar mai nagyhercegére, az 1876-ban született Vilmos Ernőre szállt. Akkor a Wettin-háznak tíz koro­nája volna Európában. A Flauen-ház idős­­ágát egyetlen férfi képvi­seli, a 24 éves XXIV. Henrik, Reusz-Greiz feje­delme, aki elmebeteg. Helyette az ifjabb Flauen­­ház feje a régens. Ez XIV. Henrik, Reusz-Schleiz és Gera fejedelme, akinek, fia XXVII. Henrik, valószínűleg mindkét fejedelemséget örökölni fogja. Ő 1858-ban született és két fia van. Még egy családnak van két trónja, a Schwarz­­burgoknak, de ezek is valószínűleg egy személyei lesznek. Sondershausenben Károly Günther feje­delem uralkodik. Sem neki, sem 70 éves öcscsé­­nek, Lipótnak nincs fia. Rudolstadtban a gyer­mektelen Günther fejedelem az ur. Örököse, aki Sondershausent is fogja örökölni, ősnagyapjának Lajos fiától származó kis unokája, az 1860-ban született Sizzo herceg, akinek azonban eddig csak leányai vannak s igy az ősi uralkodóház Schwarzburgban is kihalófélben van. Az Ascania-háznak, amelye volt hajdan Bran­denburg, Lauenburg és az egész szász föld, ma már csak Anhalt van meg, Frigyes herceg az uralkodó. Élő legidősb fia, Frigyes, aki 1856-ban született, a trónörökös, de sem neki, sem öcs­séinek nincs fiuk. Az egész családban csak az 1865-ben meghalt György hercegnek vannak fiai Erdmannsdorff Terézzel kötött egyenlőtlen házas­ságából. Ezek a fiuk Reina grófjai, de nem trón­képesek s igy az Ascania-ház uralkodó ága is kihalás elé néz. Spanyolország a Bourbonok sok országa közül az egyedüli, amelyben még uralkodnak. A trónt az 1886-ban született XIII. Alfonz király foglalja el, aki, mint királyunk, a Habsburg grófja címet is viseli, mint a spanyol Habsburgok leányági ivadéka. Jogosult trónutód, a m­ennyire el lehet igazodni az igen bonyolult spanyol örökösödési renden, nénje, az 1880-ban született Maria de las Mercedes, aki a spanyol trónörököst megillető Astoria hercegnője címet is viseli és 1901 óta Ferdinánd Bourbon-sziciliai herceg, Caserta-i gróf neje. Egy fiuk van, az egy éves Alfonso. Hessenben a Brabant házbeli Ernő Lajos nagyherceg, Árpádházi szent Erzsébet ivadéka, uralkodik, aki 1868-ban született. Fia nincs. Apjának fivérei, Henrik és Vilmos hercegek ran­gon alul nősültek s igy sem Henrik gyermekei: Nidda gróf és Dörnberg báró, sem Vilmos fia, von Lichtenberg nem trónképes. A nagyherceg nagyapja egyik ősének, Sándor hercegnek iva­dékai a Battenberg hercegek, de egyenlőtlen házasságból s igy a Brabant-Hessen uralkodó­ház ifjabb, darmstadti ágában ma nincs trón­képes fisarj. Az idősb, ma már nem uralkodó casseli háztól Sándor Frigyes tartománygróf (született 1863) és Frigyes Károly (született 1868) a legközelebbi trónjogosultak, mert az őket meg­előző ágbeli Hanau hercegek szintén nem egyenlő házasságból valók. Sándor Frigyes tartomány­gróf gyermektelen, Frigyes Károlynak ellenben négy fia van. A darmstadti ág kihalása esetén erre az ágra, a Hessen-Rumpenheim-ágra száll a nagyhercegi korona. Braunschweigban ma régensség van. Az Este­­welf-házben­ jogosult herceget, Ernő Ágostont, ugyanis nem eresztik be, a­míg le nem mond az apja által 1866-ban elvesztett Hannover király­ságról. Utódja fia, az 1880-ban született György Vilmos cumberlandi herceg, aki valószínűleg alkalmazkodni fog Poroszország követelményei­hez és elfoglalja annak idején a braunschweigi trónt. Monacóban a Coyon de Matignon Albert feje­delem az úr. Örököse fia, a 32 éves Lajos her­ceg, a­kinek anyja jelenleg gróf Festetich Tassilo hitvese. Liechtensteinban sem az uralkodó II. János fejedelemnek, sem öcscsének, Ferenc hercegnek nincs fia. Trónutód valószínűleg Alfréd herceg, aki 1842-ben született, unokaöcscse a fejedelemnek és hét fia van. Szerbiában Sándor királylyal kihal az úgy­nevezett Obrenovics-ház. Ha a királynak nem lesz fia, leányágon a Nikolics vagy a Baics báró­kat illetné a trón. De Szerbiában a nép dönt választás útján és a hatalmak beleegyezése is kell. Egyelőre tehát még csak nem is sejthető, ki lesz Sándor király utódja. A török törvény szerint az uralkodó Abdul Hamid szultánt nem fiai, hanem öcscsei követik. Legidőbb öcscse az 1844-ben született Mohammed Resád effendi, azután Ahmed-Kemál effendi, Walid-Eddin effendi és mint legifjabb öcscse, az 1861-ben született Suleimán effendi jönnek, de persze Törökországban mindenféle eshetőségek vannak, olló, zsinór és egyéb hasonló dolgok, amik előre láthatatlanná teszik a trónöröklés rendjét. Montenegróban I. Miklós fejedelem örököse legidősb fia, Danilo herceg, aki 1871-ben született és még gyermektelen. Olaszországban 111. Viktor Emánuel királynak még nincs fia. Ma jogosult trónutód apja öcscsének fia, Emánuel, Aosta hercege, aki 1869-ben szü­letett és egy fia van. Waldeckben Frigyes fejedelmet idősb fia, a hat éves Józsás herceg fogja követni. Bajorországban az elmebeteg Ottó királynak apja öcscse, Luitpold régens-herceg az utódja, akinek három fia van. Badenben Frigyes nagyherceg fiának, Frigyes trónörökösnek nincs fia s igy valószínű trónutód a nagyherceg elhunyt öcscsének, Vilmosnak fia, a 35 éves Miksa herceg. Württembergben Frigyes Eugén herceg öt fia öt ágat alapított. Az első fia, II. Frigyes herceg ivadéka, II. Vilmos ma Württemberg királya. Fia nincs és igy a korona a második ágra szállna, amelyet Lajos herceg alapított. Ennek az ágnak azonban nincs utódlási joga, mert belőle Sándor­ herceg Rhédey Claudia grófnőt vette el. Gyer-­­mekei Teck hercegei, akik közül Ferenc legidő-­ sebb leánya, Mária, György walesi herceg neje s így gyermekeiben Rhédey Claudia grófnő ivadéka fog a földgömb legfényesebb trónjára,­­Nagy-­ Britanniáéra lépni. A Württembergi-ház harmadik ága az 1833-ban született gyermektelen Miklós herceggel ki fog ugyan halni, de azért ma még­is ő a trónörökös. A negyedik ág a szintén egyen­lőtlen házasságból való Württemberg grófokban és Urach hercegekben virágzik, akik nem trión­­képesek és igy eltekintve a gyermektelen Miklós hercegtől, az 1833-ban elhunyt Sándor herceg által alapított ötödik ágra száll a korona. Ennek az ágnak feje ma az 1838-ban született F­ülöp herceg, akinek három fia van. Württemberggel befejeztük az Európában uralkodó huszonnégy család negyvenhárom trón­örökösének ismertetését, amely különösen azt a tényt tünteti fel, hogy míg a nagyobb, hatalma­sabb családok szinte példátlan virágzásnak indulnak, a kisebbeket jórészt a kihalás vesze­delme fenyegeti uralkodásra jogosult ágaikban. Z. A. G­. Az elégtétel. 1. Ourcet Emile úr, Louis Ourcet-nek, a többszörösen milliomos nagykereskedőnek volt a fia. Foglalkozás­nak ugyan sajátságos ez, de más nem volt­ neki. A lényeges különben az, hogy ő meg volt elégedve ezzel a foglalkozással és önmagával. Emile úr elég gondolt okozott a duszárcájú papá­nak, pedig ez mindent elkövetett arra, hogy a fiatal urnak önmagára se legyen gondja. Az csak hagyján, hogy a hónap elején adott zsebpénzek már ötödikén­­hatodikán teljességgel nem voltak, de az ifjú Ourcet­­nek a kötekedő természete nagyon sok kellemetlen órát szerzett az öregnek, aki a maga egyszerű be­csületességében éppenséggel nem tudta belátni, miért szükséges az úriemberséghez a mindig kihívó modor és hogy miképp lehet azon az úri becsületen esett csorbát karddal vagy vivótőrrel kiköszörülni. Ha erről volt szó, Emile — jóindulatú jelzőt hasz­nálva — nagyképű lett egyszerre: — Ugyan, papa, a te idődben mindez másképp volt. Te még mindig a szerint a kor szerint gondol­kodós. Az öreg nem igen elegyedett hosszú vitába a fiá­val. De egynéhányszor megmondta neki: — Tudod, meddig fogsz te kepciáskodni ? Émile fölényes mosolylyal kérdezte: — Ugyan meddig ? Az apa komolyan felelte: — Amíg emberedre nem akadsz. — És pedig ? — És pedig, aki majd lehűti a lovagiaskodó vére­det azzal, hogy jól elagyabugyál. Émile úrból száz párbajhős pattogott: — No, annak szeretnék a szeme közé nézni. Az apa arcán szelid mosoly játszott . — Végre is: a szeme közé nézhetsz az illetőnek. Ellenben, amit kapsz, az a tiéd lesz. — Állok elébe! — Fiam, ne nagyképüsködjél. Mit csinálsz, ha mégis megtörténik veled, hogy valaki alaposan hely­benhagy azzal a — mondhatnám józan — megjegy­­zéssel, hogy ő így és nem párbajosdi útján szerzi meg adja az elégtételt? — Ilyet az nem tesz. — Kérlek, közöttünk az úri emberségről meddő a vita. Afelől megnyugtathatlak, hogy én is, meg velem együtt nagyon sok más úri­embernek tartanák azért az illetőt, még­pedig nem is ostobának. Émile türelmetlen mozdulatot tett: — Végre is, ilyen ember egyszerűen nem akad. Az öreg Ourcet szelid komolysággal mondta: — No, csak jól vigyázz! IL ■ És akadt ilyen ember... Valamelyik éjszaka egy harmadrendű mulatóhely után — nem épp józan állapotban —­ odafordult Émile Ourcet a veletartó barátjához, Hector d’ Eloysse­­hez.

Next