Alkotmány, 1903. május (8. évfolyam, 104-129. szám)
1903-05-07 / 108. szám
ALKOTMÁNY 108. szám. 3 Csütörtök, 1903. május 7. 4034/tb. 899. Mosonmegye alispán hivatala átteszi a szolnoki iskolára vonatkozó s a megyei levéltárban elhelyezett iratokat. Végzés. Kobleter Ignác szolnoki plébános, mint a szolnoki római katholikus iskolaszék elnökének folyó évi szeptember 20-án 3700/1k. sz. a. tényleges birtoklás alapján tulajdonjog bejegyzése iránt benyújtott kérvényét a kvi járásbíróság mint tkvi hatóság az 1893. évi 24366/1. M. sz. rendelet 126 ill. 36. §-ai értelmében — tárgyalás mellőzésével — elutasítja, mert a bemutatott községi bizonyítvány, melynek alapján a kiigazítás kéretik, megyehatóságilag jóváhagyva nincs; már pedig a kiigazittatni kért szolnoki 102. sztjkvből, valamint a becsatolt községi bizonyítványból, továbbá az 1868. XXXVIII. t-c. 39. §-ának, illetve az 1871. Lili. t.-c. 88. §-ának rendelkezéseiből az látszik fenforogni, hogy a kiigazítás kérdésénél Szolnok községe mint erkölcsi testület, illetve mint jogi személy közvetlenül érdekelve van, amennyiben a kiigazítás tárgyát képező ingatlanok eredetileg Szolnok község tulajdonául voltak telekkönyviig bejegyezve s amennyiben a jelzett ingatlanok tulajdonosának a kérvényező szolnoki római katholikus hitközségen kívül (tekintve, hogy a telekkönyvben most bejegyezve levő «Iskola Szolnokon» jogi személynek nem tekinthető) csupán csak Szolnok községe vélelmezhető annyival is inkább, mert az iskola katholikus jellege, illetve azon tény, hogy az ingatlanok, illetve azok jövedelme mindeddig a római katholikus jellegű iskola céljaira szolgáltak, egymagában még nem zárja ki azt, hogy a római katholikus iskolai célokra szolgáló ingatlanok községi vagyont és községi tulajdont képezzenek. Ennélfogva, minthogy az eljárás alapjául szolgáló községi bizonyítvány tartalma a község mint jogi személy érdekébe ütközőnek látszik, az a felsőbb hatósági jóváhagyást nem nélkülözheti annál kevésbé, mert a telekkönyv előbbi kiigazításának alapjául szolgált községi elöljárósági nyilatkozat sem látszik olyannak, amely az annak idején érvényben volt törvények és szabályok szerint a község mint jogi személy ellen minden kétséget kizárva bizonyítékul szolgálhatna. Ezen okokból s tekintettel arra, hogy a bemutatott községi bizonyítványnak jelzett hiánya esetleges tárgyalás útján sem látszik pótolhatnak, a kérvény tárgyalás mellőzésével elutasítandó volt. Mirel a kérvényező Bobleter Ignác szolnoki római katholikus plébános a bizonyítvány és telekkönyvi kivonat kiadása mellett e végzés kézbesítésével értesittetik. A megyei levéltárból beszerzett iratok e végzés jogerőre emelkedése után fognak oda visszaküldetni. M.-Óvári kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság 1899. évi október hó 16-án. Virágh kir. albiró. Képzelhető, minő vegyes érzelmekkel fogadtam ezt az érdekes elutasító ítéletet indokaival együtt; nem talál jogalanyt; éppen a megyei beleegyezésre fekteti a fősulyt, sat! Szégyenszemre megapelláltam is, az eredmény elutasító volt! Ki fogja most már a szolnoki iskola fekvő vagyonának jogi természetét véglegesen megállapítani ? Itt elvi kérdésről van szó, ki viszi azt döntésre? Az ügyvéd is azt tanácsolta (!!): hagyjam a dolgot, nem bolygatja senki, a községgel csak nem perlekedem, mintha a község azt bánta volna! Én a per folytatását abbanhagytam, de megjegyzem : nem az ügyvéd tanácsára. Ma inkább meg vagyok győződve, mint valaha, hogy katholikus érdekek hathatós képviseletére kellenek külön egyházi megyei ügyészek, s ezek nélkül bele sem mehetünk önálló hitközségek szervezésébekező nézetet valló kormányt a törvényen kívüli állapotba nem követhet. Márpedig a kerület a szabadelvű párt programmján tisztelte meg bizalmával, azért kötelessége, hogy a mandátumáról is lemondjon. Óváry azt is kifejti, hogy miért nincs egy nézeten a kormánynyal. Az újonclétszámfelemelési törvényjavaslat s a követett eljárás — úgymond — kezdettől nélkülözte a gondos előkészítésnek elengedhetetlen mértékét és a legfontosabb nemzeti érdekek megóvására irányított folytonos törekvést. Szerinte is mindenekelőtt az országos költségvetést kellett volna letárgyalni s igy az ex-lex-állapotba jutás lehetősége is ki lett volna zárva. A kormány aligha fog örülni e nyílt levélnek, mely ugyancsak fején találja a szeget. Keres is már a kormány a kilépések, a feliratok, küldöttségek ellensúlyozására bizalmi nyilatkozatokat Nemrég Vas megye, most Trencsén vármegye választmányi ülése, Pozsony város közgyűlése helytelenítték az indemniti ellen való obstrukciót. Széli ugyancsak hosszú és meleg hangú válaszszal köszönte meg a vasmegyeieknek is a nyilatkozatot. De azt nem veszi észre Széli, hogy tulajdonképpen az obstrukciót előidéző okot: a katonajavaslatokat — ezer — «bizalmi» nyilatkozatok sem ítélik el. Pedig ez nagy különbség. A néppárt is elítéli az obstrukciót, de a katonajavaslatokat s a kormány eljárását is. A városok is aligha így nem gondolkoznak, csakhogy nem bátrak és őszinték nyilatkozataikban. Zsidó szemtelenség. A zsidó-liberális lapok politikai pletykái között találjuk a következőt: Szentiványi Árpádnak ezt mondta egy néppárti képviselő: — Igaznak bizonyul a betyárvilág politikája, hogy a betyárokból válnak a legjobb pandúrok. — Az lehet — felelt a tréfás megjegyzésre ügyes riposzttal Szentiványi — de ti még a betyárság stádiumában vagytok. Erre a zsidó viccre a következő megjegyzésünk van: Aki kitalálta, az —úgy látszik— hozzá van szokva az ilyen megjegyzések zsebretételére. A néppárt azonban nincs. A néppárt ilyen inzultust nem vág zsebre. Különben nagyon jól tudja ezt az illető is, azért takarta be magát a névtelenség tógájába, mikor a fórumon ilyen szemtelen híreket kolportált. Lukács László pénzügyminiszter a mai napot Bécsben töltötte. A magyar pénzügyminiszter bécsi útja tárcája ügyeinek intézésével van összefüggésben. Lukacs miniszter a nap folyamán tanácskozott Böhm-Bawerk lovag osztrák pénzügyminiszterrel úgy a valutával összefüggő kérdések dolgában, mint a cukorkérdés ügyében, amely utóbbi ügyben a megbeszélést a külföldről hazaérkezett Hieronyminek és Baermreiternek jelentései tették kívánatossá. Mint Bécsből táviratoztak, Lukács László pénzügyminiszter ma este Budapestre visszautazott. Minisztertanács. Ma délután minisztertanács volt, amelyen a kabinetnek a fővárosban időző valamennyi tagja részt vett. Apponyi Albert gróf, a képviselőház elnöke — mint értesülünk — gyengélkedik s ezért ma nem elnökölhetett a képviselőház ülésében. Küldöttség a Házban Dunakecelről ma délelőtt küldöttség járt a képviselőházban Pozsgay Miklós vezetése alatt, népgyűlési kérvényt hozva az újonclétszámra vonatkozó törvényjavaslat ellen. A küldöttséget Tallián Béla, a Ház alelnöke fogadta. A zárszámadási bizottság ma délután 6 órakor ülést tartott. Tárgyalás alá került az igazságügyi tárca zárószámadása, amelyet Nagy Sándor előadó referált s amelyet a bizottság többek hozzászólása után tudomásul vett. A tárcának hiteltúllépése nem volt, sőt megtakarítást mutatott fel. A zárszámadási bizottság legutóbbi ülésére vonatkozólag a Magyar Távirati Iroda következőket közli: «A képviselőhöz zárszámadási bizottságának május elsején tartott üléséről egy napilap az állami számvevőszék elnökének az országgyűléshez intézett jelentéséről szólva, azt állította, mintha Szüllő Géza képviselő kérdésére Rakovszky István elnök kijelentette volna, hogy jelentésének szövege teljesen hibás s ezért ő vezekelni fog. Budapest, május 6. A képviselőház holnap, csütörtökön délelőtt 10 órakor ülést tart, amelyen az irományok előterjesztése után folytatják a vitát a miniszterelnök ex-lex-jelentései fölött. Ennek befejezése esetén az indemnity-javaslatot tárgyalják. Az ülés végén a máról elmaradt interpellációkat teszik meg. Bizalom és bizalmatlanság. Tegnap már megírtuk, hogy Óváry Ferenc lemondott a mandátumáról. Lemondásának oka, mint nyílt levelében megírja, az, hogy meggyőződésével ellenez a közlemény határozottan tévedésen alapul. Az állami számvevőszék elnöke, Rakovszky István nemcsak nem dezavuálta jelentésének szövegét, de azt és az abban kifejtetteket mint törvényen alapulókat teljes mértékben fenntartotta.» Tisztviselők a kormánynál. Az állami tisztviselők országos egyesületének igazgató-választmánya tegnap Vörös László nyugalmazott államtitkár elnöklésével ülést tartott. Az ülésen elhatározták, hogy a napokban küldöttséggel fogják megkérni a kormányt, hogy a tisztviselők fizetésemelés dolgában benyújtott javaslatot minél előbb tárgyalja a képviselőház. A horvát regnikoláris küldöttség —mint Zágrábból jelentik — 10 órakor újból ülést tartott, amelyen véglegesen elfogadták Vrbanics módosítását, melyet felvesznek a nunciumba. Holnap hitelesítik a nuncium szövegét. Az obstrukció folyik. — A képviselőház ülése. — Budapest, május 11. Dániel Gábor, a «viharelnök» nyitotta meg az ülést, tehát ha mindjárt az ülés végén is, de viharnak kellett lenni, ez vele jár azzal a népszerűséggel, amivel Dániel az ellenzék részéről dicsekedhetik. Napirend előtt Lengyel Zoltán tette szóvá, hogy oda át a Lajthán túl sorozzák a magyar fiúkat. Fejérváry báró nyomban felelt, kijelentve, hogy ez csupa méltányosságból történt, nehogy az illetők többször legyenek kénytelenek szülőföldjükre hazautazni. Áttérve a napirendre, legelőbb is a tegnapról áthozott név szerinti szavazáson estek át, melyben a honvédelmi miniszter válaszát tudomásul vették. A hátralevő időt, kedélyes kormánypárti diskurzus mellett Roth Endre olvasta ki, amenynyiben közel kétórás beszéde fölolvasásokból állott. Hodossynak egy régebbi obstrukciós beszédét olvasta a többség fejére. Ekkor nagyobbszabású napirend-vita indult meg az elnöknek a fölött az indítvánia fölött, hogy a holnapi ülésen a Ház a mentelmi ügyeket tárgyalja. A mostani kormány «Jó Bénije»: Ballagi Géza rukkolt ezután elő a többség által kieszelt újabb stiklivel, amiben bizonyára részes a főminiszter is és azt rebegte el, hogy legjobb lenne, ha holnap a Ház pihentetné a mentelmi ügyeket és folytatná az állandónak ígérkező indemnitási vitát. — Hogy elévüljenek a mentelmi ügyek! — kiáltotta Zboray. Polónyi ellenzi Ballagi indítványát már csak azért is, mert ha még tovább is elodázzák a mentelmi ügyeket, azok elévülnek és így a Ház is bűnrészes lesz az eltussolásban. Feilitzsch erősen pártolja Ballagi indítványát, amihez Széll Kálmán is hozzájárul szerény felszólalás alakjában. Stubik Béla fulmináns beszédben kikelt a nyilvánvaló erőszak ellen, kijelentve, hogy a főminiszternek nem elég, hogy lábbal tiporta a törvényt és ugyanígy akar tenni a házszabályokkal, hát magának tulajdonítsa a következményeket. Nagy zaj keletkezett erre a pretoriánusok között, mire Kubik rájuk szólott: — Ezek az apjukat is megölnék! Nem türjük a gazságukat ! Kubinyi torkaszakadtából ordított erre, a főminiszter szűkebb testőrsége , Gajdry, Vészi és a szép Gyula verték a padokat. Jó félóráig tombolt a vihar, midőn ellenzéki részről beadták a zárt ülést kérő ívet. Itt egymásután szóvá tették a felszólalók a tervezett stiklit, amire nézve Széll Kálmán kijelentette, hogy ilyen esze ágában sem volt, mire ismét nyílt üléssé változott a zárt, amelyben a többség leszavazta az elnök indítványát, amivel Györffy Gyulát fonógépestül együtt futni hagyta. Az ülésről, mely fél ötkor ért véget, a következő tudósításunk számol be: Elnök: Dániel Gábor, később Tallián Béla. Jeyzők: Szőts, Dedovics, Endrey. A kormány részéről jelen voltak: Széll, Fejérváry b., Láng, Plósz, Cseh.