Alkotmány, 1903. június (8. évfolyam, 130-154. szám)

1903-06-11 / 138. szám

ALKOTMÁNY 138. szám. 9 Csütörtök, 1903. június 11. — (Nyugtázás.) A trencsén-vissnyói Mária-kegy­­templom renoválására legújabban adakoztak: Vácról: Motesiczky János 20 kor., Dr. Vitter Lajos 20 kor., Markovics 10 kor., Galcsek dr. 10 kor., Újhelyi 4 kor., in nomirie Dei 2 kor., B. Károly dr. 2 kor., váci káptalan 20 kor., Motesiczky Anna 10 kor., kis lánykák 2 kor. Budapestről: Egy katholikus csa­ládért 4 kor., Csuszka 20 kor., Révay Tibor 1 kor., Bundala János dr. 2 kor., szentendrei irgalmas test­vérek 10 kor., N. N. 6 kor., Finta Rozália 10 kor., Wenckheim gróf 10 kor., özv. gróf Pálffy Pálné előbbi 20 koronához 10 kor., N. N. 1 kor., In hono­rem B. M. Virginis 4 kor., In hon. B. M. V. 10 kor., Felmayer Vilma 4 kor., gróf Zichy Nándorné 16 kor., özv. Rudnyánszky Fer­ebenc 5 kor., B. K. 2 kor., H. J. 2 kor., őrgróf Pallavicini Edéné 20 kor., Maláth Gusztáv Károly 20 kor., özv. Vársdy Ká­­rolyné 5 kor., Fejérváry Cselesztin 10 kor., Krae­­mar Gézáné 10 kor., In nomine Domini 10 kor., Isten nevében 20 kor., Kövér Kálmánná 4 kor., G. L. 6 kor., Thier Józsefné 6 kor., dr. Emmer Kornél 10 kor., Szokol János 10 kor., Rostaházy 10 kor., S. J. kor., özv. Benedicty Gyuláné 6 kor., báró Révay Gyula 20 kor., Biró Ist­ván 10 kor., N. N. 5 kor., É. Gy. 10 kor., báró Lipthayné 5 kor., Almássy Fer. 5 kor., Cs. J. 1 kor., Tömöry Károlyné 10 kor., N. N. 2 kor., Jálics Kál­mánná 6 kor., N. N. 3 kor. Győrből: Balits Antal 5 kor., Surányi János 2 kor., Giesswein Sándor dr. 4 kor., N. N. 3 kor., Schlegel 4 kor., Szentiványi 2 kor., Nagy Elek 5 kor., Bedy Vince dr. 2 kor., Mohi 4 kor., Rucedek 5 kor., Sz. Benedekrendü tanárok 17 kor. 20 fillér. (Folyt. köv.) — (Micsinai üldözése.) A rendőrség még nem adta fel a reményt, hogy Micsinai Mihályt elfogja. Mindenfelé fel van állítva a kelepce és csak a tolvaj szerencséje, hogy már eddig is nem esett bele. A rendőrség mindent megtesz, hogy a bujdosó posta­tolvajt kézrekerítse. A vidéken nyomozó detektívek valósággal emberfeletti munkát végeznek Micsinai üldözésével. Még mindig hiteles nyomok vannak arra, hogy a postatolvaj nem jutott ki a detektívek által felállított körül, így ma délelőtt Vámos­ Mikoláról je­lenti Heilig csendőrőrs, hogy oda tegnap egy ember érkezett, akire teljesen ráillik Micsinai személyle­­írása. Ott kocsit fogadott és Zarándokra vitette ma­gát. A kocsis, aki elvitte, azt vallja, hogy utasa út­közben folyton térképet nézegetett. Valószínű, hogy vagy Tarcsára, vagy Nagy-Fügedre utazott. A rend­őrség intézkedett, hogy a postatolvaj útja elé vágja­nak a kinn nyomozó detektívek.­­ (Kormos Adolf jövője.) Tekintetes Kormos Adolf volt kúriai biró jövője nagy kérdőjel köré fonódik. Mi lesz Kormossal, milyen foglalkozást vállal majd, hogy a megélhetést biztosítsa? Ez a kérdés járja jogászkörökben. Mint biztos forrásból értesülünk, a nagy kérdés nemsokára megoldást nyer. Kormos Adolfnak ugyanis a bírói kvalifikációja mellett ügyvédi oklevele is van s ezen oklevél alap­ján a közeli napokban folyamodik a budapesti ügy­védi kamarához felvétele végett. Ha várjon a kamara nehézségeket fog-e támasztani a fölvétel iránt, az természetesen csak a kombinációk lapjára lehet írni; a szerencsétlen embernek azonban már­is je­lentkeznek barátai, akik latba vetve tekintélyüket, nem fogják engedni, hogy a megtévedt bírónak ezt az utolsó falatját is elüssék.­­ (A horvát mozgalom.) Zágrábból írják, hogy az utóbbi tűzvész egy összeesküvés terve volt. Az általános zavarban ugyanis el akarták vágni a gáz­csöveket, hogy így annál könnyebben megtámadhas­sák a bán palotáját. A tűz jel gyanánt szolgált a vidéki parasztságnak, de ezeket idejekorán még sze­rencsére elriasztották az országutakon cirkáló csend­őrök. A környékbeli falvakat azután katonaság szállta meg és Zágráb körül katonai kordont vontak, melyen nem eresztettek át mást, csak aki igazolni tudta útjának célját. Fiuméból sürgönyzik, hogy Su­­sakban a statáriumra vonatkozó hirdetményeket több ízben letépték és bemocskolták, de eddig nem sikerült a tetteseket kinyomozni. Tegnap este végre egy rendőr Susits Rezső diákot rajtakapta, amint egy hirdetményt letépett és bekísérte. A diák ettől annyira megijedt, hogy idegrázkódást kapott. Állapota az orvosok véleménye szerint veszedelmes.­­ (A Libau katasztrófája.) Marseilleből távira­tozzék lapunknak. A francia tengerészeti miniszté­rium megbízásából a Maire-sziget közelében búvárok szálltak le a tenger fenekére, hogy az elsülyedt Libau-hajóból kiszedjék a halottakat. Eredménytele­nül kellett visszatérniük, mert nem tudtak bejutni a hajó belsejébe. Az Adria Tengerhajózási Társaság Rákóczi nevű gőzöse az általa megmentett utasokat a nyílt tengeren átadta a Planier és Balcon nevű­ francia hajóknak. _ — (Meglopott főispán.) Beniczky Ferenc fő­ispán ma reggel jelentést tett a rendőrségnél 6300 koronát tartalmazó tárcája, melyet lefekvés előtt min­dig párnája alá szokott tenni, eltűnt. Azonnal detek­tívek mentek a főispán Bajza­ utca 8. szám alatti lakására, felkutatták az ágyat, az összes szobákat, megmotozták a cselédséget, de nem találtak semmit. Már távozni készültek, midőn az egyik detektív az ágy lepedőjén egy domborodást látott. A lányuk­ és ott találta a tárcát a pénzzel. Valószinű­, hogy míg a detektívek más szobában kutattak, addig a házi­tolvaj félelmében visszatette a tárcát.­­ (Soknevü tolvaj.) A luzerni rendőrség letartóz­tatta Szomolai József budapesti születésű 33 éves rovott múltú építési rajzolót, volt pénzügynököt és urasági inast, aki Kuthruff Gusztáv, Oroszi József, Bezerédi József, Széll Kálmán, Czeri Zsigmond, Gzerni Zsigmond, Kovalovszki Ferenc, Spielmann Lajos, Spielmann Henrik, Koda József, Sirch Lajos, Schuhr Miksa, dr. Hoffmann nevek alatt egész Euró­pában különböző agyafúrt szélhámosságokat követett el. A szélhámos megfordult Budapesten, Bécsben, Temesváron, Krakkóban, Varsóban, Smolensben, Velencében, Genuában, Nápolyban, Floreneben, Tu­rinban, Milanóban, Anconában, Monacóban, Mentone­­ban és Cannesben, mindenütt szélhámoskodva.­­ (Elfogott, tolvajnő.) A rendőrség ma letartóz­tatta Wikler Cecíliát, aki szerelmi találkozásokon rendszeresen lopja gavallérjait. A tolvaj leányt Bónis rendőrfogalmazó hallgatta ki. Kihallgatása során egyszerre lefordult a székről és görcsök lepték meg. Ennek dacára is átkísérték az ügyészséghez. IRODALOM És MŰVÉSZET. * Az Operaházban holnap, csütörtökön, Verdi «Aidá»-ja kerül előadásra Radamesz szerepében Dippel Andrással. Az előadás, melyet Benkő Henrik karmester dirigál, a rendes időben, fél 8 órakor kezdődik. E hét szombatján kezdik meg a M. Kir. operaházban a Wagner-ciklus második sorozatát, mely a «Nibelung gyűrűje» négy estélyéből fog állni. Szombaton a «Rajna kincsei, vasárnap «A walku­rs, kedden «Siegfrieds és csütörtökön, 18-án az «Istenek Alkonyai kerül előadásra. E négy előadásra 25 szá­zalék engedménynyel bérelni már csak a holnapi nap folyamán — június 11-én — lehet a nappali pénztárnál és a jegyirodákban. Azontúl csak rendes helyárakon, a szokásos elővételi díj mellett lesznek válthatók a jegyek. * ’A Népszínházból. A kis herceg premierje. Lecoque híres operettejét A kis h­erceg­et a jövő héten premiere bérletben hozza szinre a Népszínház személyzete, mely most készül Lecoque operettjére. Fő női szerepét Parthenét Zilahyné Singhoffer Vilma vendég gyanánt fogja játszani. A cigánybárót pén­teken ismét szinte hozza a Népszínház Saffi szere­pében Hegyi Arankával és a címszerepben Kenedics Kálmánnal. * A városligeti nyári színházban holnap, csü­törtökön délután felére leszállított helyárak mellett ismét «Goldstein Számi» mulattató életképet adják Gergely Gizellával és Gyöngyi Izsóval a főszerepek­ben. Este fél 8 órakor Zeller szép zenéjű operettje, «A madarász» kerül szinre Katonáné­ Ottinger Aranka vendégfelléptével. Pénteken Fedák Sári folytatja nagysikerű vendégjátékát a «Lotty ezredesei» című bohózatban. * Színésznövendékek vizsga-előadása a Nép­színházban. A Solymosi Elek-féle színésziskola vizsga-előadásának műsorában premier is lesz. Elő­adják Caragiale bukaresti román írónak «A boszu» című kétfelvonásos drámáját, amelyet már Berlinben is adtak. Az előadás szereplői többek között: Hor­váth Gizella, Margittai Erzsi, Nyilasi Mariska, Bója Mariska, Baróti Olga, Rádai Lili, Baranyai Mariska, Füredi Ibolya, Lívia Barna Mariska, Rózsahegyi Sári, Szécsi Rózsi, Rózsa Sándor, Némedi Mátyás, Nyilas Kálmán és az intézetnek régebben végzett két növen­déke: Dunai Miklós és Solti Károly. * Az Erzsébet királyné emlékszobor-pályázat bírálóbizottságának tagjai, Ráth György főrendiházi tag elnökkel az élükön, ma is folytatták a Műcsar­nokban a pályaművek magánjellegű tanulmányozá­sát, amit a mai napon be is fejeztek. A holnapi napon megkezdődik a hivatalos szemle. A bizottság előadója, Radisics Jenő mint tanácsos, a külföldi szakértőkre való tekintettel németül és franciául is ismertetni fogja e leírásokat. A döntés előrelátható­lag még e héten megtörténik. A zsűri tagjai ma dél­után megtekintették az Országházat, majd az Orszá­gos Iparművészeti Múzeumban az Iparművészeti Társulat lakberendezési kiállítását, ahol Ráth György társulati elnök fogadta a vendégeket. Este Vala­mennyien résztvettek a «Fészek» művészeti klub lakomáján. ' ' *" : , i * A magyar ügyvédség. A budapesti ügyvédi kamara hazánk ezeréves fennállásának ünnepségei alkalmából még 1893. évben elhatározta, hogy gon­doskodni fog arról, hogy a magyar ügyvédség tör­ténete eredeti irutforrások alapján és a rendelkezésre álló levéltári adatok és okmányok felhasználásával meghassák. A múlt év folyamán a kamara újból fölvette a monográfia ügyét és fölkérte Králik Lajos dr. fővárosi ügyvédet a mű megírására. A munka most jelent meg két kötetben ezzel a kettős cím­mel: «Magyar ügyvédség. Az ügyvédi kar». Králik műve azonban nem tartalmazza azt, amit a buda­pesti ügyvédi kamara eredetileg elhatározott: a ma­gyar ügyvédség történetét, hanem az ügyvédi hiva­tást intézményszerűen ismerteti. Tájékoztat az ügy­védség rendeltetéséről, az ügyvédség külföldi szabá­lyozásáról; ismerteti a magyar ügyvéd kötelességeit, jogait, küzdelmeit a tekintélyéért meg az anyagi létéért. Felöleli az ügyvédi becsület és tekintély fel­tételeit és a fegyelmi jogot. Nem tudjuk, mi indította a budapesti ügyvédi ka­marát arra, hogy eltérjen eredeti szándékától, mely az volt, hogy a magyar ügyvédség pragmatikus tör­ténetét íratja meg. Alkalmasint nem talált embert, aki egy személyben alapos történettudós és alapos jogász is és aki ilyen kvalifikációval e feladatra vál­lalkozott volna. Tudvalevőleg jogtörténészünk igen kevés van; olyan ember meg, aki csak történettudós és nem egyúttal jogász, nem tudna boldogulni ilyen kizárólag jogi tárgyú történelmi anyaggal. Králik műve nem történettudós munkája, de nem is a szakmabeli jogtörténész munkája, hanem egy jogászé, aki ad hoc vállalkozik történelmi feladat megoldására. Nagy anyagot hordott össze, laikus­nak, ügyvédnek érdekesek és e nagy anyagban sok olyasmi van, ami a napilapok «Különfélék» rovatára emlékeztet és amit «Unverbürgte Nachrichten» cím alatt lehet közölni. Ilyen az, amidőn egy helyen azt mondja, hogy VII. Gergely minden ingatlan tulajdon­jogát magának vindikálta (!). Králik műve tehát a «Festschrift»-ek rendes gyarló­­ságait viseli magán. Ha a budapesti ügyvédi kamara a maga valamelyik jubileumán adta volna ki ezt a művet, hagyján, de a millennium alkalmából talán monumentálisabb alkotással állhatott volna elő. Nem lett volna szükség éppen történeti művet kiadni, hisz az ügyvéd nem történettudós! * Felolvasás a győri műkiállításon. A pannon­halmi ebédlőterem freskói és stukkói cím alatt ma Recsey Viktor dr. felolvasást tartott a győri műtár­­latban. E régi hazai falfestészet történetéből indulván ki, kiterjeszkedett a török uralom után Dunántúl újra épült templomok és főúri kastélyok művésze­tére. Ebbe a keretbe foglalta a felolvasó a pannon­halmi ebédlőterem régi falfestményeit és remek stuk­kóit, melyek 1720—30-ban készültek. Megokolt véle­ménye szerint ezek és a velük tökéletesen megegyező győri apátház freskói a híres Troger Pál ecsetjére vagy iskolájára vallanak. Végül elmondta, hogy Fehér Ipoly szépérzéke következtében Mellcher Teofil híres specialista konzervátornak hogyan sike­rült 1900-ban a remek műemléket felújítani, * Eisenhut Ferenc hagyatéka. Az Országos Ma­­■­gyar Képzőművészeti Társulat értesült arról, hogy Eisenhut Ferenc hazánkfia milyen szegényesen hunyt el idegenben és ezért érintkezésbe lépett "az özvegy­­gyel, hogy a festőművész hagyatékában lévő képeket és műalkotásokat Budapesten a műcsarnokban kiál­líthassa. A befolyó jövedelmet az özvegynek juttat­ják. Ha a társulat megegyzik Eisenhut özvegyével, akkor a kiállítást ez év októberében már "meg­nyitják. * A cenzúra Olaszországban. Rómából táviratoz­­zák, hogy ott nagy feltűnést kelt a Robespierre dráma előadásának betiltása. A darabnak tegnap este lett volna előadása a nemzeti színházban. Firen­zében néhány héttel ezelőtt már előadták a darabot, de Rómában nem engedték meg az előadását, mert a szerző, Dominico Oliva konzervatív képviselő republikánus eszméket hirdet benne. A cenzúra mindenféle változtatást követelt a darabon, annyira, hogy ahol egy szereplő azt kiáltja éljen a szabad­ság, a cenzúra azt kívánta, hogy ezt helyettesítsék éljen a nemzet kiáltással. Azt a mondást, hogy éljen a köztársaság teljesen kiküszöbölték a drámából, amelyet ilyen körülmények között természetesen nem lehetett előadni.

Next