Alkotmány, 1903. június (8. évfolyam, 130-154. szám)

1903-06-04 / 132. szám

a Jánil i - i-ill- 6 ALKOTMÁNY. 132. szám. Csütörtök, 1903. június 4. beiratás, 2-án pedig a felvétel. Az összeírás jú­lius 1-én reggel 8 órakor kezdődik a papnevelő intézetben és tart déli 1 óráig. A jelentkezők a következő okmányokkal legyenek ellátva: 1. a múlt iskolai évről szóló bizonyítvány; 2.kereszt­­levél; 3. az illetékes plébános vagy hittanár ajánló levele. A beiratás után orvosi vizsgálat alá vétetnek a jelentkezők. Felvételre csak oly ép testű, egész­séges tanulók számíthatnak, akik a gimnázium IV. vagy felsőbb osztályait jó sikerrel végezték és er­kölcsi viseletük által ajánltatnak. Kívánatos, hogy a főegyházmegye területén divó nyelvekben jár­tasak legyenek. A magasabb gimnáziumi osztá­lyokból és különösen érettségi vizsgálattal jelent­kezők előnyben részesülnek. Július 2-án reggeli 8 órakor veszi kezdetét a felvételi vizsgálat, amelynek befejezése után azonnal kihirdettetik az eredmény. A felvételi vizsgálat tartama alatt a szegényebb sorsú tanulók ingyenes szállást és ellátást kaphatnak a papnevelő intézetben, ha ez iránt az intézet kormányzói hivatalában elő­zetesen jelentkeznek.­­ (Negyedmilliós postalopás.) Oly óriási mé­retű postalopás történt ma este 8 és 9 óra közt a főváros kellő közepén, amely méltán so­rakozik a Csombor-féle hírhedt posztkiszli lopás­hoz, Tóth Kálmánnak, Papes Emilnek eseteihez. Arról van szó, hogy egy 19 esztendős Micsinai Mihály nevű postakocsis egy 118 ezer korona ér­­tékű pénzeslevelet s körülbelül 10 ezer koro­­nányi pénzescsomagot tartalmazó postakocsival kereket oldott. Az esetnek részletei a következők: Esti 8 óra 15 perckor a Csömöri-út és Hernád­ utca sarkán levő 7. számú postahivatal előtt megállott egy pénzgyűjtő postakocsi, amelyet Micsinai Mihály postakocsis hajtott Erőss István postaaltiszt és kéz­besítő ellenőzése mellett. A postakocsi előzőleg az ő.­ 55. és 6. számú postahivatalokban gyűjtötte össze a mai értékküldeményeket. A hivatal előtt Erőss le­szállt a kocsiról, hogy átvegye a hivatalnál ma fel­adott pénzküldeményeket, amelyeket a már össze­gyűjtött pénzzel együtt a verseny­ utcai posta­­kézbesítő és rovatoló osztályhoz kellett volna szállítaniok. Három perc múlva jött ki Erőss az utcára az ellenőrző postatiszt kíséretében, de ekkorra a postakocsinak már csak hűlt helyét találták. A postatiszt nyomban értesítette az óriási lopásról Pavlik rendőrfelügyelőt, aki a keleti pályaudvarnál teljesített ügyeletes szolgálatot. A főfelügyelő nyom­ban jelentést tett a főkapitányságnak, honnan Pereg­­rinyn kapitány Markovics központi ügyeletes fogalmazó kíséretében kiment a színhelyre. Oda megérkezett Kre­­csányi Kálmán detektívfőnök Dom­ján detektív főfelü­gyelő és 40 titkos rendőr kíséretében. A központból azonnal értesítették az összes kerületi kapitány­ságot s a fővárosból kivezető országutakra ötven lovasrendőrből álló őrjáratot küldtek ki, Erőss­­nek s a szolgálatot tevő postatisztnek kihallga­tásához azonnal hozzáfogott Peregrinyi kapitány. Éjfél után egy órakor egy ember jelentkezett a főka­pitányságon, aki 9 órakor a Külső Váci-úton látott egy sánta lova vágtató postakocsit az Angyalföld felé rohanni. A vakmerő postatolvaj mindössze ti­zenkilenc éves s a Külső Soroksári-úti lovag Beer- féle postatelepen lakott. Lapunk zártáig a ne­gyedmilliós tolvajt még nem kerítették kézre, bár Budapest összes rendőrsége tűvé teszi ezt a roppant kőrengeteget, hogy elfoghassa. Éjfél után 2 órakor értesülünk, hogy az elrablott postakocsit Rákosfalva határában az útszéli árokba fordulva, megtalálták. A tolvajnak azonban egyelőre nyoma veszett. A rendőrség még az éj fo­lyamán táviratilag rendelte el Micsinai országos körözését.­­ (Szerencsétlenségek a tengeren.) Val­paraisoból táviratoztak. Egy tengeri vihar kö­vetkeztében a Fogledale nevű angol bárka hajó­törést szenvedett. Tizenkét ember életét vesz­tette. A Chivilingo nevű chilei bárka, a Holanda nevű kotróhajó és néhány naszád megsérültek. A Pacific Company Arequipa nevű gőzöse is elsülyedt, a víz több hullát vetett a partra. Az Araquipán 80 ember volt A kapitány és neje, a tisztek és a legénység legnagyobb része Oda­veszett. '■ ví­z ' . — (Mailáth püspök Csiksomlyóban.) A csik­­somlyói római katholikus főgimnázium Mária­­kongregációja folyó hó 7-én délután 0 órakor ünnepélyes felvételt tart a «Csodatevő Szűz Mária» templomában. A jelölteket székhelyi Mailáth Gusztáv Károly erdélyi püspök avatja fel. Az ünnepi beszédet Rancz János csikkare­­falvi esperes-plébános mondja. A felvétel után a kongregáció főpásztora tiszteletére ünnepélyt rendez, melynek műsora a következő i­s. Ünnepi nyitány, előadja a gimnáziumi zenekar. 2. Megnyitó, tartja Balog József praeses. 3. «Hozzád jövünk» ... énekli a vegyeskar. 4. «Zengő szobor», irta Mindszenty Gedeon, szavalja Pál Gyula secretá­­rius. 5. Ima Verditől, előadja a zenekar. 6. Felolvas Pap Béla praefectus. 7. «Üdvözlégy Mária» Beleznay Antaltól, énekli Jánki Vilmos IV. o. t., hegedűn ki­séri Gábor László VI. o. t. lector, harmoniumon Friedrich Alajos VI. o. t. 1. assistens. 8. «A szentek unokáihoz», irta Mindszenthy, szavalja Gidó Ferenc III. o. t. 9. «Ave Mária» Riszner Józseftől, énekli a vegyeskar. 10. «Isten a viharban» Schuberttől, elő­adja a zenekar.­­ (Ötvenéves tanári jubileum.) Kiinger István dr. siklósi apát, a budapesti tudományegyetem nyilvános rendes tanára és volt rektora, az idei őszön üli meg főiskolai tanárságának félszázados jubileumát. Kiin­ger a rozsnyói papnevelő-intézetben kezdte ötven év előtt tanári működését és 1870 óta nyilvános rendes tanára a budapesti tudományegyetemnek, ahol a hit­­tudományi karnak három ízben volt dékánja. A jubiláns jelenleg egészségének helyreállítása végett az Abbázia mellett levő lkán időzik.­­ (A kassai Rákóczi-kiállítás.) A kassai Rákóczi­­erekhje-kiállítás nagybizottsága kedden délután 4 órakor Kassán a vármegyeház nagy dísztermében Takács Menyhért dr. jászóvárosi prépost-prelátus elnöklete alatt gyűlést tartott, amelyen jelen voltak Kassa város társadalmának kitűnőségei, többek kö­zött Pedig Zsigmond főispán, és a karzaton Kassa és Abaujmegye előkelő hölgyei foglaltak helyet. A gyűlésen jelen voltak Zichy Jenő gróf és Berzeviczy Albert védnökök is. A rendkívüli népes gyűlést Takács Menyhért dr. prépost-prelátus nyitotta meg. Annak a nagy és ma­gasztos gondolatnak megvalósítása — úgymond, — amelyet a Rákóczi-k­iállitás rendezősége tűzött maga elé, a nemzet ideális hősének, Rákóczinak nemzeti székhelyén, Kassán, a történeti tudás, a hazasze­retet kiapadhatatlan forrása lesz. Ezután Berzeviczy Albert dr. emelkedett szólásra s többek között eze­ket mondotta: A történeti nagy alakokra és nagy korszakokra való visszaemlékezés kétségkívül a lelkesedésnek, a hazafiasságnak, a nemzeti érzésnek kimeríthetetlen forrásai. De ennek a visszaemlékezésnek az illető kor és a kor alakjainak beható és alapos ismereté­vel kell párosulnia. A nagyközönség, a nép látni, szemlélni akarja maga előtt azt a kort, amelyet csak akkor érthet át teljesen és egészen. Ez a kor erre teljesen alkalmas és méltó. A régi magyar daliás időnek utolsó megjelenése ez történetünk láthatárán. Minden hősiségével, minden romantikájával, minden fényével egy darab hőskor belehelyezve a XVII. és XVIII. század elejére. Egy korszakban sem volt oly dús és színgazdag a nép, költészete, mint ebben a korban. Nemcsak a nép, hanem a nemzet minden szenvedélye nyilvánul meg benne. Rákóczi fényűzése és pompaszeretete a legneme­sebb alakban nyilvánul meg. A kurucnak vitézi nyalkasága, a daliák fegyverzete, a katonák viselete, mind oly gyönyörű dolog, hogy még most is csodás­nak tűnik fel és jellegzetes különösen azért, mert a magyar fajnak hadviselését ősi motívumokban mu­tatják be. Tudvalevő, hogy a művészetre is kiterjedt Rákóczi figyelme. Bercsényi ungi várában ritka mű­élvezettel vette körül magát. Ott látjuk megjelenni a barokk still első nyomait, a festőművészet is megta­lálja a maga művelőit Rákóczi udvarán, Kupetzky és Mányoky, mindketten hazánkfiai, a kor kimagasló művészei. Végül ez a kor hozta virágzásba a legsa­játosabb magyar nemzeti zenét. Azok a kurucdalok, amelyek elfeledetteknek látszottak és amelyeket a kutatás még most is felszínre hoz, gyönyörködtetnek a tárogató hangjaival. Takács Menyhért dr. indítványozza, hogy a beszé­det jegyzőkönyvben örökítsék meg és a bizottság jegyzőkönyvben mondjon érte köszönetet. A gyűlés egyhangúlag magáévá tette ezt az indítványt. Majd felolvassa Apponnyi Albert grófnak Eber­­hardról kelt levelét, amelyben kimenti távolmaradá­sát. Távolmaradásomat — írja levelében — ne mél­­­tóztassanak az ügy iránt való lelkesedés hiányának tekinteni, amelyet lelkem egész melegével magamé­nak is vallok, mert egyik legdicsőbb nemzeti vissza­emlékezésünk kultuszát látom benne megtestesülve. Ezután Hoffmann Arnold theológiai tanár, a ki­állítás főtitkára olvasta fel lendületes, mindenre ki­terjeszkedő jelentését a kiállítás eddigi munkájáról. A jelentés szerint a kiállítás 1500 ereklye­tárgyat tár a közönség elé. Dr. Takács Menyhért ezután a kiállítás megnyitá­sára tesz indítványt. A kiállítást e hó 26-án nyitják meg.­­ (Rektorválasztás az egyetemen.) A budapesti tudományegyetemen az e hó 8-án megejtendő rek­torválasztásra az egyes fakultások a következő rek­torválasztókat küldötték ki: A hittudományi kar: Bitta Dezső dr., Breznay Béla dr., Kangurszky György dr. és Kiss János doktort. A jog- és állam­tudományi kar: Mariska Vilmos dr., Concha Győző dr., Balogh Jenő dr. és Szentmiklóssy Márton doktort. Az orvostudományi kar : Klug Nándor dr., Réczey Imre dr., Bókay Árpád dr. és Bársony Já­nos doktort. A bölcsészettudományi kar: Than Ká­roly dr., báró Eötvös Loránd dr., Török Aurél dr. és Pasteiner Gyula doktort. — (Torontálmegye) az igazi nábobok me­gyéje. Nagykiterjedésü uradalmak József főher­ceg tiszaszentmiklósi, Róbert pármai herceg tóbai, a zágrábi érsekség sándorházai, a zágrábi káptalan módosi, az orániai perjelség jegyezi, a kincstár többhelybeli, San Marco hercegnő kis­­vitézi, herceg Odescalchy Gézáné, Zichy Ágoston gróf kis-oroszii, Csekonics Endre gróf zsombolyai, Szápáry Pál gróf gyálai, Pejacsevich Péter gróf örök. tordai, Wimpffen Simon gróf ó­bébai, Sina Simon báró örök. kocsorházi, Karácsonyi Aladár gróf beodrai, Karácsonyi Jenő bánlaki, Kará­csonyi Kamilló gróf zichyfalvi, Nákó Sándor gróf nagyszentmiklósi, Harnoncour Félix gróf ócskái, Batthyány László gróf oroszlámosi, Gerliczy Fe­renc báró deszki, Nikolics Fedor báró örök. rudnai, Dániel Ernő báró nagy-gáji, Csávossy Béla csávosi, Csávossy Gyula bobdai, Balch Iván báró bocsári, Dungyerszky Lázár istvánvölgyi, Lederer Arthur és Károly csókái uradalmai. Zsidó bérlő van 49 közül 18 a megyében 20.000 holddal, mig tiz év előtt volt 45 közül 12 zsidó 15.000 holddal. Zsidó birtokos van most 74, összesen 62.000 holddal, mig tiz év előtt nem volt csak 23 zsidó birtokos 12.000 holddal. —■ (Gyászrovat.) Verzár István nyíregyházai al­­esperes plébános junius hó elsején, életének 78-ik, áldozó­papsága 54-ik évében elhunyt. A megboldo­gult tetemeit ma helyezték nyugalomra.­­ (Budapest küldöttsége Szentpétervárott.) A szentpétervári nagy ünnepségekre a törvényható­ság közgyűlése tndvalevőleg kiküldte Márkus főpol­gármestert és Rémsi főjegyzőt. A küldöttség szerep­léséről most a a következőket jelentik: A jubileum azzal kezdődött, hogy a sok érdekes, messze földről jött vendéget megvendégelte a város. A duma, Szentpétervár községháza, ragyogó társaságot látott vendégül csütörtökön este s a házigazdák is igen illusztris emberek voltak: Pléve belügyminiszter, Kleigelsz rendőrfőnök, a cár tábornok-adjutánsa, Leljanov polgármester. Mintegy nyolcvan külföldi nagyváros vezetősége volt jelen az estén. Márkus főpolgármester alakja mindenkinek féltünk, amint a vele egyarányú fehérhajú­al évével különhúzódtak beszélgetni. A pénteki ünnep egyik momentuma volt a h­idavatás. Budapest küldöttsége néhány perccel a cár megérkezése előtt érkezett meg s hintája ott haladt el a felállított tribünök, a cári sátor és a diplomáciai kar csoportja előtt. Márkus József főpolgármester és Rényi Dezső főjegyző pompázó diszmagyarban szállottak le a hintóról és a főváros huszárja, festői viseletben, amint lesegitette őket, valóságos keleti fejedelmek hatását tették a fényes társaságra. Elkáprázott tőle az idegenek szeme s kíváncsian kérdezősködtek: — Kik ezek? Honnan jönnek? Miféle a ruhá­zatuk ? Kár, hogy az ünnepséget egy kis nemzeti sérelem megzavarta. A küldöttségek rendjében ugyanis Buda­pest városa Belgrád és Bukarest után következett Az illetékes tényezők igyekeztek ugyan a tévedést eltussolni, de azért az mindenesetre szépséghiba ma­rad az ünnepély fényében.

Next