Alkotmány, 1903. augusztus (8. évfolyam, 182-205. szám)

1903-08-01 / 182. szám

ALKOTMÁNY. 182. szám. pártok és a magyar kormány is hozzájárult, azt hiszi, hogy a Ház egyhangúlag elfogadja az el­nöki indítványt, (általános helyeslés.). Barta Ödön: Javasolja, hogy 8 napra függesz­­szék csak fel az üléseket. Rakovszky István : Én Barta Ödön indítványának második részéhez, bizonyos megszorítással, hozzá­járulok. Nem zárkózom el az elől, hogy veszedelem rejlik abban, hogyha a képviselőház bizonytalan időre el lenne napolva egy bizottság tárgyalása miatt, amelyet a képviselőház maga küldött ki. Én ezt csak azzal akarom pótolni, hogy ezen bizottság működését három nap alatt végezze be. (Ellenmon­dások a szélsőbaloldalon.) Gaják­ Géza: Ez a kihallgatásokra sem elég ! Szivák Imre : Három nap nem elég a tanúkihallgatásokra. Rakovszky István : Méltóztassanak kis türelemmel lenni. Én azért kérem a három napot, mert nem akarom az országot ezen izgalomban tovább tartani és mert előre látom, hogy ennek a bizottságnak a működése a teljes célhoz vezetni nem fog. Nem áll ugyanis az a közbe­szólás, amit itt egyik képviselőtársam közbevetett, hogy t. A három nap alatt Dienest nem lehet a bi­zottság elé idézni, mert Dienes Mártont semmikép­pen nem lehet akarata ellenére a bizottság elé hozni. (Zajos felkiáltások a szélsőbaloldalon: Miért enged­ték szökni? Le kellett volna tartóztatni!) Nem lehet őt a bizottság elé állítani. (Zaj a jobboldalon.) Én semmi esetre sem járulhatnék olyan házhatározathoz, amely a parlamenti bizottságnak bírói jogkörbe bele­vágó hatalmat adna. A bírói jogkör törvényeinkben van megállapítva és kivéve az összeférhetlenségi bi­zottságot, más bizottsághoz megidézni, megjelenésre kötelezni senkit sem lehet. Ennélfogva én azt hiszem, hogy a közügynek teszünk szolgálatot, ha ezen kíncs ügygyel mielőbb végezünk. Azért tehát csakis három napi időt javasolok. Elnök: írásban is beterjesztette Barta Ödön in­dítványát. Ezt felolvassa. Polónyi Géza: A bizottság eljárását és hatáskörét szeretné tisztázni. Pichler Győző: A bizottság nyilvánosságának ér­dekében szólal fel. Beöthy Ákos: Azért szólal fel, hogy ne korlátoz­zák a bizottságot azzal, hogy időhöz kössék műkö­dési idejét. Lovászy Márton: Minthogy az ügy nagyon fontos, kéri, hogy ne csak Pap és Nessi ügyét vizsgálja meg a bizottság, hanem minden ügyet, amelyet hozzá bejelentenek. (Helyeslés a szélsőbal­oldalon.) Vészi József: Kéri, hogy a bizottság ülései a sajtó részére is nyilvánosak legyenek és gyorsírókat ren­deljen ki a Ház a bizottsági ülésre. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Krasznay Ferenc: Indítványozza, hogy a bizott­ság az összeférhetetlenségi bizottság hatáskörében járjon el Elnök: A bizottság hatáskörét nem tudjuk a tör­vények és házszabályok rendelkezésein beterjesz­teni. Kéri a bizottság gyors megválasztását. Simonyi-Semadam Sándor: Lehetetlennek tartom azt, hogy bírói hatáskört házhatározattal bizottságra ruházzunk, mikor a bírói hatáskört a törvény álla­pítja meg. Tökéletesen abszurd dolog, ha e bizott­­ságot bírósággá akarnák átalakítani anélkül, hogy azok az urak, akik felett az intézkedni fog, bele­egyeznének és csinálnánk egy hamis analógiát és hamis választott­bíróságot. Az összeférhetlenségi bizottságnál a vizsgálatra vonatkozó bírói eljá­rást mindenütt a törvény állapítja meg, tör­vény határozza meg a garanciákat és a hatáskört. A harmadik indítvány pedig az, hogy nyilvánossá tegyük-e a bizottság tárgyalását? Ez abszurdum. Lehetetlen, hogy hírlapírók oda bemehessenek, mert a házszabályok ezt megtiltják az összes bizottsá­gokra nézve, a mentelmi bizottság ülései pedig a ház tagjaira sem nyilvánosak. A többire nézve mi kivételt nem statuálhatunk és akárhány bizottság ke­belén belül merült fel ez a kérdés, a házszabályt mindig szigorúan alkalmaztuk, hogy t. i. a bizottsági ülés senkire, csak a ház tagjaira lehet nyilvános. (Helyeslés a jobboldalon.) Plósz Sándor: Kijelenti, hogy Krasznay indítvá­nyához nem járul hozzá. Törvényes rendelkezés nél­kül nem lehet az állampolgárokat szankció mellett beidézni és nem lehet megbüntetni. (Helyeslés a jobboldalon.) Kelemen Béla: Akkor nem ér az egész eljárás semmit. Krasznay Ferenc: Kijelenti, hogy ő analógiára szorítkozott. Elnök: Kijelenti, hogy ő hozzájárul Barta indít­ványához. Felteszi az indítványok felett egyenként a kérdést. A Ház egyhangúlag elfogadja Barta indítványát, amely szerint a parlamenti bizottság tárgyalása alatt, de nem tovább, mint augusztus 10-ig napolja el a Ház ülését. A Ház egyhangúlag elfogadja Lovászy indítvá­nyát is. Vészi­­ indítvány­ának,, első­ részét elveti a Ház. Rakovszky István: Nekünk nincs szükségünk rá. Hozzánk nem jönnek vesztegetni. (Nagy zaj a szélső­baloldalon.) A Ház többsége elfogadja Vészi indítványának második részét. /Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A miniszter­elnököt leszavaztuk!) Elnök: Kéri, hogy a választásra vonatkozó részét azonnal hitelesítsék a jegyzőkönyvnek. Ha a bizott­ság augusztus 10-ike előtt fejezné be működését, akkor a Házat rögtön összehívja. A következő ülés napirendje az irományok előterjesztése és az utána jövő ülés napirendjének megállapítása lesz. (He­lyeslés.) Khuen-Héderváry. Khuen-Héderváry gróf: Nem szeretné, hogy hosz­­szú ideig maradna megjegyzés nélkül Kossuth fel­szólalása. Kijelenti, hogy meg fog jelenni a parla­menti bizottság előtt, konstatálja, hogy Kossuth őt nem gyanúsította. Ami pedig azt illeti, hogy ő el­hagyja a miniszterelnöki széket, (Helyeslés a szélső­baloldalon.) erre megjegyzése az, hogy azzal nem tenne szolgálatot sem magának, sem hazájának. (Helyeslés a szélsőjobboldalon.) Elnök: Az ülést öt percre felfüggeszti. Szünet után Elnök: Elrendeli a választás megejtését. Szünet után Elnök: Kihirdeti a választás eredményét, amely szerint a parlamenti vizsgáló bizottságba Andrássy Gyula (185), Beöthy Ákos (201), Heincz Hugó (202), Ivánka Oszkár (177), Josipovich Géza (197), Kubinyi Géza (177), Mandel Pál (194), Miklós Ödön (199), Nagy Ferenc (202), Polónyi Géza (180),Rátkay László /93/, Rohonyi Gyula (102), Szivák Imre (194), Tóth János (200), Zichy János gróf (195) választot­tak meg. Ezenkívül Molnár Ákos 76 és Mezősey Béla 27 szavazatot kapott, néhány képviselő pedig egy-egy szavazatot kapott. Kéri, hogy hitelesítsék a jegyző­könyvnek választásra vonatkozó részét. A jegyzőkönyv hitelesítése után az ülés fél 4-kor véget ért.­ ­ Szombat, 1903. augusztus 1. A vesztegetési botrány. Budapest, július 31. Szapáry László gróf szomorú esetének mai fázisait és következményeit az alábbiakban fog­laljuk össze: Szapáry László szerepe. Szapáry László gróf több, mint két héttel ezelőtt csaknem egész szolgaszemélyzetével együtt feljött Fiuméből Budapestre. Itt megtettek minden intézke­dést, hogy a gróf Karlsbadba utazzék, ahova az orvosok küldötték kúrára. E hónap 15-én azonban egyszerre megváltoztatta az eredeti tervet. Az emlí­tett időben két óráig tartó látogatást tett nála Khuen-Héderváry Károly gróf, miután a gróf már többször járt a kormányelnöknél Azóta a gróf csak­nem naponkint tett látogatást a miniszterelnöknél, ez is ő nála s azonkívül a Park-klubban is sűrűn együtt voltak. Szápáry László gróf idejének nagyon jelentékeny részét egy belvárosi bérházban töltötte, amely a Szerb­ utca 6. számú grófi palota közelében, a Kaplony-utca 7. száma alatt van. Ezen idő óta egész sereg­levél és távirat érkezett a lakásba. Szápáry László gróf automobilja és ma­­gánfogata napjában többször is megállott a néptelen utcában. Az élesebb szemű házbelieknek feltűnt, hogy a legutóbbi hét-nyolc nap alatt több idegen, addig ott nem látott férfi is jár a földszinti 1-es szám alá. Az első idegen, aki beállított. Hegyi Jenő volt, a Fiuméban megjelenő «Magyar Tengerpart» szerkesztője, a gróf régi bizalmas hive. A második a gróf jószágigazgatója volt. Azonkívül gyakran — egy napon belül három alkalommal is — megjelent ott Dienes Márton és Singer Artur. Járt oda azonkívül két ügynök, akinek nevét még nem tudják s egy ügyvéd. A Kaplony­ utcai lakásban főzték ki az egész tervet s onnan indult ki a rosszul sikerült hadjárat. Még bizonyára szenzációt fog kelteni — írja a P. Napló — a részletesebb firtatása annak, hogy a Kap­­lony­ utcai lakás elől két állandóan foglalkoztatott S­áitalpu kocsi a most emlegetett képviselőkön más függetlenségi képviselőkhöz is elvitte Singer Artúrt, illetve Dienes Mártont. Kétségtelen az is, hogy többször — e hónap 27-én délután két­szer — röpítette a kocsi a lakás látogatóit fel a várba. ■ .-»r I'S- • Szápáry László gróf maga állítja, hogy ő maga is áldozat. Őt is befonták, egy bűnszövet­kezet áldozatává lett és Khuen-Héderváry grófnak semmi köze a megvesztegetéshez, amelyet a gróf a maga szakállára, a közben­járókkal végeztetett. Andrássy Gyula elbeszélése. Andrássy Gyula gróf tegnap este a nemzeti kaszinóban szem- és fültanuja volt annak, mi­kor Szápáry László megvallotta tettét és beadta lemondását. Egy bécsi lap Andrássy meghatal­mazása alapján így írja le ezt a jelenetet: «Szapáry gróf odalépett a miniszterelnökhöz, aki éppen Andrássy Gyula gróffal beszélgetett. Sírva fakadt és zokogva mondta el a minisz­terelnöknek, hogy mit cselekedett. Ő a leg­jobb szándékkal és saját elhatározásából tette ezt a lépést. A legmélyebben sajnálja, hogy erre ragadtatta magát. Bocsánatot kért a minisz­terelnöktől, hogy ebbe a fatális helyzetbe so­dorta, amelyből ő maga személyére levon min­den konzekvenciát. Khuen gróf a legnagyobb mér­tékben megdöbbent, átvette az írásbeli lemondást és nyomban kijelentette, hogy a fiumei kor­mányzó lemondását elfogadja és Szápáry grófot hivatalától felmentik Hire jár, hogy a miniszterelnök még tegnap este jelentést tett az esetről a királynak. A mágnások­­szerepei Ultraszabadelvü és demokrata körökben nagy gaudiummal regisztrálják és regisztrálják Kossuth­­párti lapokban is, hogy egyes mágnás-képviselők, nevezetesen kaszinótagok is tudtak Szápáry László gróf vállalkozásáról és azt támogat­ták, így például felhányják, hogy szabad­­elvűpárti mágnásképviselők rendkívüli meg­vetéssel nyilatkoznak az obstrukciót folytató ellenzéki képviselőkről. Az egyik ezt mondta: " Az egész obstrukció arra való, hogy ezután azok kapjanak pénzt, akik eddig nem kaptak. Még tegnapelőtt is, amikor Pap Zoltán a tízezer koronát a Ház asztalára letette, Andrássy Tivadar gróf odakiáltotta: — A Sándor Pál ötszáz forintjáról be­széljen! Ez célzás, akart lenni arra, hogy Pap Zoltán Sándor Páltól a Kossuth-jubileumra ötszáz forintot kapott s ezt a pénzt állítólag a­­Független Magyarországi­ vállalat céljaira for­dította. Kiszimatolták továbbá azt is, hogy Singer Arthur tegnap korán reggel Bánfffy Miklós gróf országgyűlési képviselőnél járt, majd a Nemzeti Kaszinóba hajtatott, ahol Bánffy grófot kereste. Délután a Nemzeti Kaszinóban Bánffy Miklós grófot és Szápáry László grófot kereste, akik azonban nem fogadták, amire Singer boszosan azt mondotta németül: — No most már mindannyiatokra fütyülök! Belekeverik az ügybe Károlyi Mihály gróf nevét is. Mindezen demokrata állításokkal szemben Bánffy Miklós gróf ma előadta a képviselőház folyosóján, hogy ő Szápáry Pál gróf ifjúkori barátja és évek óta benső barátja Szápáry László grófnak is. Mikor ő, Bánffy, emlegetni hallotta Ritter Imre nevét, akiről tudta, hogy Szápáry László grófnak titkára, elment ez utób­bihoz, hogy megtudja, vájjon Szápárynak van-e valami köze a Pap Zoltán-ügyhöz. Ekkor Szá­páry gróf előadta neki a valódi tényállást és arra kérte, menjen Dieneshez és tudja meg, mit akar ez csinálni. Ő, Bánffy, meg is tette Szá­párynak ezt a baráti szívességet. Dienes Márton éppen megfogalmazott egy nyilatko­zatot. Bánffy gróf elhozta ezt Szápárynak és mikor ez utóbbi ezt a nyilatkozatot nem fo­gadta megnyugvással, Bánffy még egyszer elment Dieneshez, hogy ezt vele közölje. Ennyiben áll Bánffy gróf szerepe ebben az ügyben, amelyről tegnapelőttig tudomása nem volt. Megzsarolták Szapáryt. A képviselőház mai ülése alatt a folyosókon azt beszélték, hogy a képviselők vesztegetésére összeállott banda tagjai a leleplezés napjának délutánján beállítottak Szápáry László grófhoz s tudtára adták, hogy komoly veszedelem követ­kezett be s most már csak arról van szó, hogy a sajtót is el kellene hallgattatni. Erre a célra­­ ötvenezer koronát szántak a vesztegetők és

Next