Alkotmány, 1903. október (8. évfolyam, 232-258. szám)

1903-10-01 / 232. szám

ALKOTMÁNY. 232. szám. táviratozzák. Both szerkesztő és társai indítványára az állandó választmányi javaslathoz képest a követ­kezőket fogadták el: 1. Tiltakoznak az ellen, hogy törvényeink végrehajtása érdekében folytatott küz­delmeink idegen állam törvényhozó testületei és államférfiai által bármikor befolyásoltassanak. 2. Miután a chlopy-i hadparancs az 1790—91 : X. és XIL törvénycikkel ellentétben áll, feliratot intéznek az országgyűléshez, hogy alkotmányunk sértetlen fentartását megfelelő módon biztosítsa. 3. A ható­sága alá tartozó rendezett tanácsú városok és köz­ségek elöljáróságainak nem engedi meg, hogy meg nem szavazott adót a szabad felajánlás örve alatt, vagy bármely más címen is elfogadhasson. 4. Meg­tiltja összes járási tisztviselőinek, hogy az ország­gyűléstől meg nem ajánlott újoncok kiállításában közreműködjenek és intézkedjenek. 5. A harmadévet kiszolgált katonák bentartása ügyében feliratot intéz a képviselőházhoz a törvénytelen hadügyminiszteri rendelet megszüntetése végett. A pontokat a román­­nyelvűek is egyhangúlag elfogadták. A szabadelvű párt. A szabadelvű pártkörben — amint értesülünk — ma is a legnagyobb bizonytalansággal kombinálgat­­ták az eshetőségeket. Ezek között volt az is, hogy ő­felsége most bárkit megbíz a kormány megalakítá­sával, aki erre vállalkozik s a kormány bemutatko­zása után azonnal elnapolja egy-két hónapra a Ház üléseit, hogy az ülések minduntalan való összehi­­vatása ne zavarja a kedélyeknek különben sokkal könnyebb lecsillapodását, a nézeteknek biztosabb tisztázását. Más felfogás szerint ez a kombináció teljesen elfogadhatatlannak minősült, mivel ma,­­ legalább mint nem egy korifeus állítja — senkit többé az a veszedelem nem fenyegethet a kormány átvételével, ami Héderváry működését az első pilla­nattól kezdve akadályozta. Ma az ellenzék már egész más húrokat penget a a nemzeti vívmányok­ megva­lósításának terminusára nézve, mint ezelőtt csak há­rom négy héttel is. Előbb három év, aztán tíz év tűzetett ki a magyar kommandó behozatalára, most elegendő volna már valamelyes elvi kijelentés is. A csöndes morfondírozást Kubinyi Géza hangja zavarja meg, aki azt explikálja barátságos társalgás­közben — a harmadik szobában is hallani — hogy ő és barátai, akik tegnap Héderváry leszavaztatásá­­ban résztvettek, a legjobb akarat mellett se tehettek másképpen. Mert hát az alkotmányos felfogás. Koer­­ber, hadparancs stb. Akik a vidéken jártak, csoportosan jöttek a párt­körbe : “ . — Mi történt, mi történt? Ezek még azt se tudják némely része, hogy Héder­váry a kormány tagjaival együtt faképnél hagyta a Házat. — Hej, ha én itt lettem volna ! — Hát ha én itt lettem volna, bizony ez meg nem történik! Ez is sóhajt, az is sóhajt, de mind post festa. Kubinyi, Feilitsch, Gajáry és még néhányan félre­vonulnak egy sarokba. Nem zavarják őket, hisz van kit hallgatni. Jöttek Darányi Ignác, aztán Wlassics Gyula, Lukács László, Széll Kálmán, Andrássy Gyula gróf, Tisza István, Szentiványi Árpád, Münnich Aurél, volt miniszterek és programmcsináló bizottsági tagok. Széll Kálmánt veszik leginkább körül. Mit szól Héderváry esetéhez. — Mit, hát azt, hogy természetesnek találom Héderváry mai viselkedését. Ha velem úgy tett volna a párt, ahogy vele tett, én is úgy távoztam volna, mint ma Héderváry. Egyébként én figyelmeztettem még tegnapelőtt arra, hogy nekem is volt egy évvel vagy másféllel ezelőtt egy hasonló esetem. Akkor Welsersheimb beszéde miatt támadt kavarodás. Körülbelül úgy magyaráztam, ahogy Héderváry. Azaz megadtam Welsersheimb szavainak a magam szerint való helyes magyarázatát, azzal, hogy az inkriminált passzust maga Welsersheimb nem ért­hette másképpen, mint ahogy én mondottam, ha pedig másképpen értette, akkor értelmezését el nem fogadom, visszautasítom. Figyelmébe ajánlottam Hédervárynak akkori ex abrupto mondott beszéde­met, olvassa el, hátha támpontokat találhat benne. De Héderváry talán még akkor nem tudta, föl fog-e szólalni vagy nem és az én beszédem elolvasására nem gondolt. Körülbelül ezeket beszélte el — értesüléseink sze­rint — Széll a társaságnak, aztán Wlassics Gyulával és Szentiványi Árpáddal tárgyalt csaknem egy óra hosszáig egy magános asztalka mellett Lukács László is azt magyarázta, hogy Héderváry még a tegnapi ülés elején se tudta, fel fog-e szó­lalni. A jövő eshetőségeiről sem az egyik, sem a másik nem nyilatkozott, hiába próbálták különféle meg­jegyzésekkel néhány szó elejtésére hirni. Még a mai délutáni minisztertanácsról se beszélt egyik volt ka­binettag se, pedig késő estig együtt voltak a kor­­­­mányelnöki palotában. .... A párt katonai programmját megállapító kilences bizottság minden tagja körül nagy udvar képződött. Mit végeztek ma délután egy órától este nyolcig, ezt akarta tudni mindenki. A a kigondoló bizottság­ azonban — amint valaki tréfásan elnevezte az illusztris társaságot — ma is zárkózott maradt mű­ködését illetőleg. Annyit azonban mégis leszűrhettek a bizottsági tagok nyilatkozataiból, hogy missziójuk egyrészt nehéz, másrészt fölösleges és hogy holnap, mivel Apponyi nincs Budapesten, nem tanácskoz­nak, hanem pénteken délelőtt ülnek ismét egybe. Az egyik bizottsági tag kifejtette : ebben a föl­fogásban, úgy látszik, többen osztoznak, hogy a sza­badelvű pártnak megvan a maga katonai pro­­graramja, újat csinálni fölösleges is, majdnem lehe­tetlen is, csak az volt kár, hogy a párt magára tukmáltatta azt a felfogást, hogy katonai programmja nincs. Ez különben csak olyan körülmények között volt lehetséges, aminekbe a szabadelvű párt került, amelyben nyolc hónap óta egyéb sincs, mint ki nem elégített egyéni érdekek élesnél élesebb mérkőzte­­tése. Ezért nem lehetett a pártot vezetni, ezért nem lehetett később kormányt alakítani és regizáltatni. — Népszerű kormányt kellett volna keresni — jegyzi meg valaki az érdekes fejtegetés hallgatóinak sorából. — No hát, akiket a király kihallgatott — volt a felelet — egytől-egyig azon voltak, hogy egy nép­szerű kormány létrehozását lehetővé tegyék, de ez a mostani körülmények között kizártnak bizonyult. A képviselőház szombati ülésének kérdésére terel­­tetik a diskurzus. (Szombatra Szederkényi Nándor és tizenkilenc társának kérelmére Apponyi már ma összehívta a képviselőházat.) Ott lesznek-e a minisz­terek, Héderváry megjelenik-e az ülésen. Hol fog helyet foglalni stb. A miniszterek ideiglenes megbízatása nincs vissza­vonva, ha az új kormány megalakításával megbízott miniszterelnök lemondását elfogadták is. A minisz­térium tehát jelen lehet, jelen is kell, hogy legyen az ülésen. Kormányelnök nincs és így a rangban legidősebb kormánytag, Lukács László pénzügymi­niszter tölti be a kormányelnök helyét. Héderváry pedig ha mint miniszterelnök nem vesz részt a ta­nácskozásban, akkor is a bársonyszékben ül, mert ő a király személye körüli miniszter tárcáját is hordja ideiglenesen, amiről pedig nem mondott le. Ez az okoskodás elfogadtatott, most aztán át is térhetett a közfigyelem a kocsisok sztrájkjára, amely­ről Rudnay Béla főkapitány hozott friss híreket. Nyolc éve főkapitány és még soha se volt szükség katonaságra, csak ma. Vér folyt itt is, ott is, rend­őrök, kocsisok egyaránt tömegesen sebesültek meg. A kirendelt huszárok ugyan nem dolgoztak, de annál több teendője akadt a rendőrség fegyvereinek. Megdöbbenéssel hallgatták, aztán konstatálták, hogy ennek is az ex­ lex az oka, ez lazította meg a tör­vény iránti köteles tiszteletet oly nagy mértékben, hogy a nép már nyílt csatába bocsátkozik a rendőr­séggel.­­ Aztán ismét áttérve a kormányelnökségi kérdésre, Lukács Lászlót és Széll Kálmánt emlegették, hozzá­téve a kombinációhoz, hogy az új miniszterelnök beköszöntője nagyon kritikus momentum lehet, mert dezavuálnia kell Hédervárynak a Koerber-ügyben tett nyilatkozatát. A szabadelvű párt által kiküldött kilences bizott­ság ma Széll Kálmán elnöklete alatt délutáni egytől öt óráig ülést tartott és az egész tárgyalási anyagot beható tanácskozás alá vette. Holnap a bizottság nem tart ülést, azonban pénteken úgy délelőtt, mint délután folytatni fogja tanácskozásait. * A Kossuth-párt ma esti értekezletén a képviselő­ház újból való összehívását akarta elhatározni. Mint­hogy azonban az elnöklő Kossuth Ferenc azt jelen­tette, hogy a néppárt és az Ugron-párt ebben már ma délután eljártak és hogy kérelmükre Apponyi elnök már ma szombatra kitűzte a képviselőház legközelebbi ülését, az értekezlet tárgytalanná vált. A képviselőház összehívása. A képviselőház mai ülésén, mint az más helyütt olvasható, az ellenzék akciót indított meg arra nézve, hogy a kiszolgált három éves katonák hazabocsáj­­tása érdekében foglaljon állást a képviselőház. A mai ülés végén azért szólaltak fel többen, hogy a Ház ne napolja el magát, hanem tovább folytassa a tanácskozásait, vagy legközelebb szombaton tartson ülést, hogy azon a kérvényi bizottság beterjeszthesse a jelentését Szatmár városának a három éves kato­nák hazabocsátásáról szóló kérvényéről. A Ház azon­ban ma úgy határozott, hogy az uj kormány meg­alakulásáig nem tart ülést. Ezzel szemben az ülés végén Holló Lajos huszadmagával egy kérvényt írt alá, melyben arra kérik Apponyi Albert gróf házel­­nököt, hogy a képviselőház legközelebb szombaton ülést tartson. A kérvényt az ülés után átadták Ap­ponyi Albert grófnak s igy a Ház szombaton újra ülésezni fog. Khuen és a liberális párt, Daniel Gábor elmondta a tegnapi ülésen történt ismételt elnökváltozás okát. Apponyi úgy értesült reggel, hogy Pichler Győző beszéde folyamán az ő elnöki eljárását fogja támadni. Ezért megállapodtak Dániellel, hogy mihelyt Pichler kezd beszélni, Apponyi­­tól Dániel veszi át az elnöklést. Ez így is történt. Apponyi Pichler beszéde alatt és után fenn volt az ülésterem padsorában. Amikor azután Pichler után Kossuth kezdett beszélni, Apponyi újra felment az emelvényre s ismét átvette az elnökséget. A vitatkozó csoportokban sok befolyásos párttag erősen szállt szembe a lábrakapó pesszimisztiku­s hangokkal. Nagy Ferenc volt államtitkár így szólt az egyik csoportban: — Ennek meg kellett történnie ! Ehuen nem a többség vezére volt. Olyan kormány kell, mely a többségben gyökerezik, csak ez lehet érdekeink vé­delmében erős. Szentiványi Árpád megcáfolta azt a téves híresz­telést, mintha a dologban szervező szerepe lett volna. Egynegyed nyolckor lépett a terembe Wlassics miniszter. Egy perc alatt óriási csoport kavargott körülötte. Wlassics elmondta, hogy Khuen a Házban bejelenti a lemondását. Az új miniszterelnök. Az általános találgatás a körben később a jövő miniszterelnök személye körül forgott. Leginkább Széll Kálmán neve szerepelt mint kormányelnöké, és mikor Széll Kálmán a bizottság ülésének végeztével a vitatkozók közé lépett, mindjárt meg is kérdezték, hogy vállalkozik-e erre. Széll azonban tiltakozott ez ellen és több ízben kijelentette, hogy nem hajlandó többé a kormányelnöki szerepre. Mindezen tiltakozás ellenére is a párt körében mind erősebbé válik a hit, hogy csak egyedül Széll Kálmán lehet a minisz­terelnök. Mi azonban kizártnak tartjuk, hogy Széll Kálmán ez idő szerint a kabinetalakításra sikeresen tudna vállalkozni. Osztrák lapvélemények. A Neue Freie Presse mai száma a következőket mondja: A szabadelvű párt végképpen elhagyta azt a talajt, amelyen Deák Ferenc kivívta győzelmeit, a törvény szilárd talaját. Jövője ezentúl a nemzeti aspirációk fokozásáért való reménytelen verseny és annyit je­lent, mint a szabadelvű párt bomlását és dicstelen bukását. A Deutsche Zeitung azt írja, hogy a volt nem­zeti párt és a Bánffyánusok galád árulása buktatta meg Héderváry miniszterelnököt. Teljesen légből kapott kombinációnak lehet jelezni azt a körülményt is, hogy Héderváry megbuktatását Apponyi Albert grófnak tulajdonítják.­ ­ Csütörtök, 1903. október 1. A cár Bécsben, Budapest, szeptember 30. II. Miklós cár, a minden oroszok cárja, ma dél óta vendége felséges királyunknak. A fogad­tatás méltó volt a hatalmas uralkodóhoz s a messze menő elővigyázat és ellenőrzés megaka­dályozta, hogy bármi is megzavarhassa a cár útjának biztosságát és ünnepélyességét Európa figyelme tehát ma ismét Bécsbe terelődik. A külföldi lapok mind foglalkoznak az orosz cár látogatásával s egyértelműleg megegyeznek abban, amit mi is megírtunk tegnap, hogy a két ural­kodó találkozása nemcsak nem fogja a mai bé­kés politikát megváltoztatni, hanem inkább annak erősítésére fog szolgálni. Mi jól eső tudattal látjuk Európa emez érdek­lődését és figyelmét, mert fényes bizonyíték ez a mellett, hogy Ausztria-Magyarország az euró­pai politikában fontos tényező, csak azt sajnál­juk, hogy épp e napokban jutottunk a belső vál­ság olyan fokára, hogy a magyar miniszterelnök lemondása következtében nem lehet jelen az uralkodók találkozásán s igy Magyarország nincs is képviselve eme nagy jelentőségű napok alatt. A cár megérkezéséről a következő táviratok érkeztek: A megérkezés. 1 Bécs, szept. 30. Miklós orosz cár ma 10 óra 30 perckor nagy kí­séretével, többek között Lamsdorff gróf külügymis

Next