Alkotmány, 1904. április (9. évfolyam, 79-104. szám)

1904-04-01 / 79. szám

ALKOTMÁNY 79. szám: 3 államnál szolgál s ha van, miért nem a vasuta­sokét is? A vasutasok mozgalma érthető. Mi szegény adófizetők azonban nem a vasuta­sokra gondolunk, midőn azt kérdezzük, honnan kerül ki az a sok millió? Az állami hivatalno­koknak 17, a megyei tisztviselőknek 6, a vas­utasoknak is 6, a községi jegyzőknek, orvosok­nak és anyakönyvvezetőknek szintén több millió összeadva ez szép summa. Kicsoda emeli fel a szegény földmíves jövedelmeit, a mesteremberét, iparosét és a többi adófizető polgárét ? Az állam semmiesetre. Rendeletek az adóhátralékokról. Budapest, március 31.­­ A hivatalos lap mai szám­a közli az indemni­­tásról szóló törvényjavaslatnak szentesítését, amely véget vet a múlt év május hónapja óta tartó ex-lex-állapotnak. Megkezdődnek tehát az adóbehajtások, melyeknek hosszas szünetelése azonban a fölhalmozódott adóhátralék miatt most kivételes intézkedéseket tesz szükségesekké. Az indemnitási törvényjavaslat képviselőházi tárgya­lása folyamán az ellenzék, nevezetesen a nép­párt részéről erélyesen követelték az adóhátra­lékosok számára a legkedvezőbb fizetési feltéte­leket s a kormány kénytelen volt kötelező ígé­retet tenni, hogy a fennálló törvények keretén belül az adóbehajtásoknál tekintettel lesz az adófizetők helyzetére. A kormány, szakítva hagyományaival, ez egy­szer beváltotta ígéretét s a pénzügyminisztérium két rendeletet bocsátott ki, melyekről szíves­­örömest elismerjük, hogy azok az adófizetők javára lényeges kedvezményeket tartalmaznak. Az első rendelet intézkedik az indemnitási tör­vény hatályba lépése következtében az adó-, illeték és egyéb, a közadók módjára behajtandó kincstári követelések esedékességéről, a második rendelet pedig azokat a módokat tárgyalja, me­lyek mellett e tartozásokra kamatmentes részlet­fizetést nyerhetni. Mint mondottuk, elismerjük a rendeletek ked­vezményeit, de egyáltalán nem vagyunk hajlan­dók részt venni abban a kormánydicsérettel hangos örömrivalgásban, mely a kormányujságok hasábjain harsog a két rendelet megjelenésének okából. Eltekintve attól, hogy a kormány az in­­demniti-javaslat gyors letárgyalása érdekében kénytelen volt az ellenzék határozott kívánsá­gait kötelező ígérettel megnyugtatni: már a leg­elemibb kortespolitika szabályai is azt paran­csolták a kormánynak, hogy szigorú adóbehaj­tásokkal maga ellen ne ingerelje az egész or­szágot. Már­pedig a Tisza-kormány eddigi rövid országlásával is bebizonyította, hogy a kortes­­politikának nemcsak elemi szabályaihoz ért, ha­nem megüti e szempontból az egyetemi grádust is. Végül pedig a legridegebb önzés is paran­csolta az «adózó-alanyok» kíméletét: a tehenet is csak úgy lehet másodszor megfejteni, ha az első fejes után időt engedünk neki a második fejesig. A két rendelet, mely mindenesetre a nagy­­közönség elsőrangú érdeklődésére tarthat szá­mot, a következő: I. Az 1904. év hat első hónapjában viselendő köz­­terhek­ és fedezendő állami kiadásokról szóló 1904. évi IV. törvénycikk a mai napon hatályba lépett. Ezzel megszűnt az az akadály, amely a közadók és az azok módjára beszedendő tartozásoknak behaj­tását az 1903. évi május 1-je napjától kezdve gá­tolta. Az 1903. évi április h­ó 27-én 1786. P. M. és 1787. P. M. számok alatt kiadott rendeleteim hatá­lyon kívül helyezésével, tudomásvétel és szigorú al­kalmazkodás végett a következőkről értesítem az igazgatóságot: a) Azok a közadók és illeték­egyenértékek, ame­lyek törvény szerint az 1903. év második, harmadik és negyedik negyedében, továbbá az 1904. év első negyedében lettek volna esedékesekké és az 1904. évi IV. t.-cikk életbelépése napjáig be nem fizettet­tek,­­ valamint a közadók módjára beszedendő tartozások is ezen a napon válnak esedékesekké és az ezt a napot követő tizenötödik napon befizeten­­dők. Ennek a befizetési határidőnek elmulasztása esetén a késedelmi kamat az 1904. évi IV. törvény­cikk hatálybaléptének napjától kezdve jár. Hogy ettől az utóbbi szabálytól a hátralékos egyenesadók tekintetében mikor lehet eltérésnek helye, azt egy­idejűleg 1053 P. M. sz. a. kiadott körrendeletem álla­pítja meg. b) Azok az illetékek, amelyekre nézve a fizetési meghagyások 1903. évi március 31-ike után lettek kézbesítve, de nem fizettettek, az 1904. évi IV. tör­vénycikk életbelépése napjától számított harminca­dik napon befizetendők és a késedelmi kamat ezen harmincadik nap után következő naptól kezdve szá­mítandó. c) Avégből, hogy az a) és b) alatt megnevezett tartozásokkal hátralékban levők ezen rendelkezésem felől biztosan és mielőbb tudomást szerezhessenek, utasítom a királyi pénzügyigazgatóságot, hogy ezen rendeletemnek egy-egy másolati példányát a­ kerü­letében levő valamennyi város és község elöljárósá­gának azonnali kihirdetés végett a legsürgősebben küldje meg. II. Az 1904. év első hat hónapjában viselendő köz­terhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1904. évi IV. t.­cikk 4. § a felhatalmazta a m. kir. pénzügyminisztert, hogy az 1903. évi máso­dik, harmadik és negyedik, valamint az 1904. év első negyedéből származó adóhátralékok törleszté­sére oly adókötelesek, akik fizetési halasztás engedélyezése iránt folyamodnak, e halasztást a késedelmi kamat teljes elengedése mellett ad­hassák meg. A törvényhozásnak e kivételes kedvezmény enge­délyezésénél az volt a szándéka, hogy azok az adó­zók­, kiknek állami egyenesadó s egyéb az egyenes­adók módjára behajtandó köztartozása a költségve­tésen kívüli időszak­,tartama alatt annyira felszapo­rodott, hogy azokat fizetési képességük tönkretétele nélkül egyszerre beszolgáltatni nem bírnák, egyfelől vagyoni megromlásuktól megóvassanak, másfelől a létező adóalap a lehetőségig épségben maradjon. Ennek a célnak elérésére, valamint a követendő eljárás egyszerűsítése és könnyítése végett a követ­kezőkben rendelkezem. Felhatalmazom a kir. pénzügyigazgatóságokat, hogy mindazok az adózók, akik azt a folyó évi szeptember hó 1-ig kérik, fia reájuk nézve a fen­tebb részletezett körülmények fenforognak s a kö­vetelés veszélyeztetve nincs, az 1903. évi május hó 1-től a folyó 1904. évi április hó 1-ig terjedő idő­ből származó egyenesadó tartozásaikra ,úgyszintén azokra a hátralékos köztartozásokra is, melyek a pénzügyi hatóságok felügyelete alatt hajtatnak be, a jelen rendeletben meghatározott korláto­kon belül fizetési halasztást engedélyezhessen-A halasztás részletfizetések engedélyezésével adandó meg, úgy azonban, hogy az utolsó részlet esedékességi ideje 1903 évi szeptember hó végén túl nem állapítható meg. A részletek mértékét, azok befizetési idejét a pénzügyigazgatóság a körülményeknek gondos mér­legelésével fogja meghatározni. A halasztás az egyenesadó-hátralékokra kamat­mentesen adható, oly világos kikötéssel és figyel­meztetéssel azonban, hogy ez a halasztás már az 1904. évi április hó 1-én és azután esedékes folyó tartozásokra ki nem terjed, azok tehát esedékességük szerint, illetőleg a befizetésre az 1983. évi XLIV.­­.­cikkben megállapított határidőkben pontosan be­­szolgáltatandók, továbbá, hogy úgy a folyó tarto­zás, valamint bármely hátralékos részlet befizetésé­nek elmulasztása a kedvezmény elvesztését vonja maga után, minélfogva ily esetekben az egész tarto­zás egyszerre esedékessé válik s törvényes­ járulékai­val együtt behajtandó lesz. Abban az esetben, ha a halasztást kérő adózónak még az 1903. évi május hó első napját megelőző időből is volna hátraléka, a halasztás engedélyezése határozottan ahhoz a feltételhez kötendő, hogy az ily régi hátralék rövid záros határidő alatt befizettessék. Csakis a szó teljes értelmében rendkívüli méltá­nyosságra számot tartó esetekben van felhatalmazva a pénzügyigazgatóság arra is, hogy az 1903. évi má­jus hó 1. napját megelőző időből származó hátralé­kokra a részletekben való fizetés kedvezményét en­gedélyezhesse­. Ezekre a hátralékokra a kamatmen­tesség kedvezménye nem terjedvén ki, a törvényes késedelmi kamat számítandó. Ha — ami alig tehető fel — valamely királyi pénzügyigazgatóság a kérelmezésre általánosságban folyó évi szeptember hó 1-ig terjedő határidő kiter­jesztését valamely rendkívüli körülménynél fogva szükségesnek tartaná, az iránt köteles lesz hozzám külön indokolt jelentést tenni. 2. A fentiek szerint halasztást engedélyezhetnek a királyi pénzügy igazgat­óságok mindazoknak, akiknek egy évi adótartozásuk 50­3 koronát meg nem halad. Az ennél nagyobb adófizetők folyamodásai hozzám terjesztendők fel. A közvetlen adófizetők hátralékai általában, a köz­­ségné­l fizetők hátralékai pedig abban az esetben, ha egyébként veszélyeztetve volnának, az 1883. évi XLIV. törvénycikkben meghatározott módon biztosi­­tandók. 3. Az adózók a részletfizetés engedélyezésére irányuló kérelmeket külön-külön vagy együttesen nemcsak írásban nyújhatják be, de szóbelileg is előterjeszthetik és pedig nemcsak a királyi pénz­­f­gyigazgatóságoknál, hanem a pénzügyigazg­atóságok által megfelelően utasítandó királyi adóhivatalok­nál is. A királyi adóhivatalok a náluk benyújtott vagy jegyzőkönyvbe vett kérelmeket kötelesek fölötte a pénzügyigazgatóságaiknak haladéktalanul beküldeni. A fizetési halasztások engedélyezésére irányuló kérelmek (folyamodások) a bélyeg- és illetéki díj­jegyzék 14. tételszám p. pontja alapján bélyegmen­­­tesen fogadandók el. 4. Felhatalmazom a kir. pénzügyigazgatóságos­at, hogy ha valamely tisztviselőjük kiküldetésben, vagy az 1889. évi XXVIII. törvénycikk 11. §-a alapján teljesitendő ellenőrzés céljából olyan községben mű­ködnek, melynek lakosai közül nagyobb szájában vannak oly adózók, kik a részletes fizetés kedvez­ményét a fentebb előadottak szerint igényelhetik, az ily adózókat és azok tartozásait az illető tisztviselő által — a község elöljáróságának közbejöttével — jegyzékbe foglalhassák s azok részére további külön kérelmezés nélkül adhassák meg a fizetés­­ha­lasztást. 5. Azok a körülmények, melyeket a részletes fize­tési kedvezmény engedélyezésének feltételeiként fen­tebb részleteztem, de különösen a folyamodik idő­leges fizetési képtelensége és az, hogy­­ a követelés náluk veszélyeztetve nincs, az illetékes köz­ségi (vá­rosi) elöljárók által igazolandó s a községi elöljáró­ságok (városi adóhivatalok) a halasztások engedé­lyezésével egyidejűleg szigorúan utasítandók, hogy a részleteket pontosan szedjék be s azok­at —­az állami adóra s egyéb köztartozásokra — a fennálló szabályok és törvényes kulcs szerint számolják el. * A községi elöljáróságok (városi adóhivatalok) ezen eljárását a kir. pénzügyigazgatóságok mindig vizs­gáltassák meg, valahányszor valamely tisztviselőjük az illető helyen hivatalos teendőt teljesít és ha mu­lasztás vagy visszaélés merülne föl, a szigorú meg­torlás iránt okvetlenül intézkedjenek. 6. Ez a rendelet nem terjed ki a fi­loxera által elpusztított szőlők felújítására az 1896. évi V. tör­vénycikk alapján engedélyezett kölcsönökre, továbbá a kincstár készkiadásából származó téritményekre és­­a királyi közjegyzők részére hagyatéki tárgyalásokért biróilag megállapított, az­onban közadók módjára behajtandó díjakra, úgyszintén az országos tanítói nyugdíjalapot illető járulékokra sem. Ezek a tartozások tehát haladék nélkül besze­dendőkk­. Elvárom, hogy a királyi pénzügyigazgatóságok e rendeletevi végrehajtásánál úgy az adózók, mint az államkincstár érdekeire kiváló figyelmet fordítsanak s eljárásuk alapos, körültekintő, kifogástalan és minden irányban megnyugtató legyen. Lukács s. k. Péntek, 1904. áprilisi: A háború. Budapest, március 31. A Gsöngesunál lefolyt ütközetről az első je­lentés téves volt, mert nem az oroszok győztek, hanem a japánok. És pedig dacára nehezebb helyzetüknek, fényesen visszaverték a kozák­­lovasságot. Az ellenséget kiűzték elfoglalt hely­zetükből és megfutamították. Így tehát az első jelentékenyebb szárazföldi összeütközés a japá­nok győzelmével végződött. A japánok veszte­sége 8 halott és sebesült. A szárazföldi harctérről, London, március 31. Söuli magántáviratok jelentik, hogy az ütkö­zet Csöngcsu mellett több órahosszat tartott, noha az orosz sereg számra nézve sokkal kisebb volt, mint a japán. Az orosz csapatok észak­nyugat felé­ menekültek, magukkal vive halot­taikat és sebesülteiket. A japánok megszállották a várost. A japánok részén csak néhányan estek el. A városban tíz orosz katona holttestét ta­lálták. London, márc. 31. A japánok Észak-Koreában gyorsan nyomulnak előre. A múlt hétfőn a Csongcsu mellett vívott harc után a japán előőrsök a Csöngcsutól északra három mértfö­lnyire lévő Koakszánig nyomultak előre, Pingjongben, amely a japánoknak hadművele

Next