Alkotmány, 1904. július (9. évfolyam, 157-183. szám)
1904-07-01 / 157. szám
ALKOTMÁNY 157. számú járásba beavatkozni. Lengyel szavára a nagyszámú közönség a rendőrök ellen fellázadt és félős volt, hogy nagy rendetlenségek lesznek, mert nagy volt az izgalom. Damaskovics János rendőr, tanú. Lengyel kiabált, hogy majd megtanítja a rendőröket, a haszontalanokat. Megfogta a rendőröket és ki akarta szabadítani a letartóztatott jogot. Bertalan István rendőr tanú látta, mikor Lengyel fogta a rendőrt és a rendőröket szidalmazta. Weigler Kálmán rendőr tanú látta, hogy Lengyel megfogta a rendőrt, kiabált és meg akarta akadályozni a bekisérést. Ezután a bizottság a további eljárásról tanácskozván, egyhangúlag elhatározta, hogy Lengyel Zoltán által hivatkozott tanukat június 6-án, szerdán délután 5 órakor fogja kihallgatni. A bejelentett és kihallgatandó tanuk a következők : Halmay Elemér dr., Scheffer József dr., Purjesz Lajos, Perczel Móric, Tallián Vilmos és Wilheim Gyula. Ezzel az ülés 8 órakor véget ért. Nész Gyula összeférhetetlenségi bejelentése. A Hohenlohe herceg és a magyar kormány között kötött birtokvételi szerződésnek a képviselőházban történt szóbahozása kapcsán annak idején Nesz Gyula összeférhetetlenségi bejelentést tett Münnich Aurél ellen és pedig a szerződéskötésnél való közbenjárás címén. A képviselőház állandó összeférhetetlenségi bizottsága Andrássy Tivadar gróf elnöklete alatt ma délelőtt e tárgyban kihallgatta Scholz Gyula, Tavi Gusztáv miniszteri tanácsosokat, Kégl Ede jószágkormányzót, akik egytől-egyig úgy nyilatkoztak, hogy Münnich a kérdéses dologban nem szerepelt mint közbenjáró. Csáky Zenó grófot, aki tanúként szintén be volt idézve, járásbírósága útján fogják kihallgatni. A bizottság délután 5 órakor ismét ülést tartott. Elnök bejelenti, hogy Széll Kálmán beidézett tanú a megjelenésben akadályozva van, Gulner Gyula megjelent. Gulner Gyula nyugállamtitkár a hozzáintézett kérdésekre előadja Veszter Imre ebben a tárgyban ő vele soha sem beszélt, nála közben nem járt és mással, mint Nősz Gyulával nem beszélt. Megjegyzi, hogy Széll Kálmán soha erről az ügyről vele nem beszélt, már pedig, ha közbenjárt volna valaki, bizonyosan lett volna erről szó. Nősz Gyula azon kérdést kívánja tanúhoz intézni, volt-e kilátásba véve a kérdéses megyei határozat jóváhagyása a minisztérium részéről. Gulner Gyula erről nem tud semmit. Ismétli, hogy vele Veszter nem beszélt erről az ügyről, nem emlékszik, hogy az aktát ki írta alá, nem tartja azonban valószínűnek, hogy a volt belügyminiszternél Veszter Imre közbenjárt volna, mert akkor ezt vele a volt belügyminiszter közölte volna. Tanú vallomására az esküt letette. Ezután a bizottság határozathozatalra visszavonult és szükségesnek találván Széll Kálmán kihallgatását is, azt elrendelte és annak foganatosítására az illetékes járásbíróságot keresi meg a kérdőpontok megküldésével, amelyek azonosak a Gulner Gyulához intézett kérdésekkel. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, június 30. Ma a költségvetési vitában Tisza István gróf miniszterelnök szólalt fel, aki hosszú és nagyérdekű beszédben, melylyel különben lapunk vezető helyén foglalkozunk, terjedelmesen foglal-kozott majdnem az összes dolgokkal, melyeket a költségvetési vita eddig felszínre vetett. Legelsősorban érdekelte a képviselőket az a kijelentése, hogy az új ciklusig nem lesz választás, csak akkor, ha okvetlenül szükséges. Beszéde erősen polemikus jellegű volt s különösen Apponyi minapi beszédével vitatkozott behatóan. Nagy zajjal fogadták beszédének a gazdasági kiegyezésekről szóló részét. A vitában ellenzéki részről ma Pintér Sándor nemzeti párti vett részt. Az ülés végén Polónyi Géza két sürgős interpellációt terjesztett elő. A képviselőház ülése. Az elnök: Feintzsch Arthur báró. A jegyzők : Hertelendy László, Szőts Pál, Rákosi Viktor. A kormány részéről jelen vannak: Tisza István gróf miniszterelnök, Lukács, Nyíri, Tallián miniszterek. Az ülés megnyitása után az elnök bemutatja a miniszterelnök átiratát a királyi kvótadöntésről. Ugron Gábor indítványozza az átirat tárgyalását. Az elnök: Az átirat kinyomatik, szétosztatik s annak idején tárgyalásra kitüzetik; egyébként a Ház tudomásul veszi. Olay Lajos, Ugron Gábor és Polónyi Géza tiltakoznak az elhamarkodott elnöki kijelentés ellen; az átiratot csak tárgyalás után lehet tudomásul venni. Tisza István gróf miniszterelnök: Az elnöki kijelentés nem zárja ki az átiratról való vitát, melyet annak idején napirendre fognak tűzni. Napirenden van az 1904. évi költségvetés. Pintér Sándor kifejti a kormány iránt való bizalmatlanságának indokait s kijelentette, hogy Apponyi határozati javaslatához csatlakozik. Ajánlotta, hogy a katonai dolgokban már a népiskolákban, ahol majdnem minden tanító egyúttal tartalékos, képezzék ki a gyermekeket, akkor különb lesz a hadseregünk, mint a japánoké. Tirza István gróf miniszterelnök összegezi a vita folyamán elhangzott észrevételeket. Nagy dicsérettel emlékezik meg Horánszky Lajos beszédéről s ennek kapcsán visszaemlékezik Horánszky Nándorra, kinek kiváló érdemeit magasztalja. (Egy hang bálfelől: Egész életében üldözték!) Horánszky Nándornak is kedvenc tanulmánytárgya volt a földbirtokos-osztálynak s különösen a kisbirtokosoknak hitelügye, amely a szóló szerint is igen mélyreható gondozást igényel. Az államra háramlik a feladat, hogy a kisbirtokosok terheit, bárminő eredettel bírjanak is azok, lehetőleg leszállítsa. A törvényhozási akcióknak egész láncolatra van szükség, mely a maga egészében ölelje fel a kisbirtokososztály hitelügyének összes részleteit. Legelsősorban a rendes jelzáloghitelt kell lehetőleg olcsó kamatláb mellett kiegészíteni. A hitelügyi mizériák nagy része onnan ered, hogy a személyi hitelképesség általában alacsony színvonalon áll a kisbirtokosok között s itt különösen a hitelszövetkezeti ügynek racionális fejlesztése segíthet. A legnagyobb tévedés a szövetkezeti ügyet a takarékpénztárakkal szembeállítani. A szövetkezetek és a nagy takarékpénztárak között ellenkezőleg benső viszonynak kell fejlődnie. Végül telepítési és birtokvásárlási kölcsönalapot kell létesítenie az államnak. A minap Vietorisz Miklós szóba hozta a nemzetiségi kérdést. A Felvidéken a nemzetiségi határvonal nem egyezik a felekezeti határvonallal; ez kedvező ránk nézve, de hogy ott mégis van felekezeti izgatás, annak az a magyarázata, hogy nem minden pap teljesíti hazafias kötelességét. A főpapoknak szívesen segítségére van a kormány abban, hogy a hazaellenes papokat ártalmatlanná tegye. Az izgató nemcsak az államnak ellensége, hanem saját nemzetiségének is. Nem ütközik meg rajta, ha a hazai szerbek és románok szimpátiával nézik a szerb és a román állam fejlődését, de viszont a balkáni államok létét is csak az biztosíthatja, ha itt a Duna völgyében van egy nagyhatalom. . .(Felkiáltások balról: Amely magyar! Amely nem német! Nagy zaj.) Az az igazság, hogy itt a magyar érdek egy a nemzetiségek érdekével, mielőbb utat fog törni magának. Ez az állam más, mint nemzeti állam nem lehet és kulturája más, mint magyar nem lehet. Ez azonban nem azt jelenti, hogy megfosztjuk a nemzetiségeket nyelvüktől s azoktól a jogoktól, amelyeket a magyar törvény biztosít nekik. Ha valahol bajt tapasztalunk, meg kell keresni és orvosolni kell a baj forrását, nem pedig röpke jelszavakkal a nemzetiségeket vádolni. A népoktatásügyi reformról szóló új törvény biztosítani fogja a magyar állam érdekeinek érvényesülését s ezért szükségtelen a nemzetiségi törvény , revíziója. Fölmerült a büntetőtörvény revíziója is, amit azonban nagyon meg kell fontolni, mert a politikai élet eleven lüktetését megakadályoznánk, ha nem jól disztingválnák az izgatás fogalmát. A mai törvény azonban védtelenné teszi az államot minden támadás ellen. A kormány éppen ezért tervbe vette az állami és társadalmi rend elleni izgatásról szóló törvényszakaszok szigorítását. Mi eddig nagyon is gavallérosan kezeltük ezt a kérdést: a magyar állam leggyöngébb Európában a tekintetben, hogy nem tudja fölfedezni és megtorolni az izgatást. Másrészt a nemzetiségeknek becsületes és célszerű közigazgatást kell adni s gazdasági érdekeiket is istápolni kell. Soha sem volna szabad elfeledni, hogy a nemzetiségekre vonzóerőt kellene gyakorolnunk úgy, hogy rokonérzést és szeretetet tanúsítsanak irántunk , hogy tiszteljenek bennünket és tekintélyünk legyen előttük. Tapasztalhattuk, hogy mikor itt a központban bizonyos fejetlenség és anarchia van, mindig ugyanakkor ütik fel a fejüket a nemzetiségi agitátorok is, így volt ez Horvátországban is. Apponyi bizonyos antiszociális irányt lát a költségvetésben s ennek bizonyságául azt hozza föl, hogy a gyermekvédelemre szánt összeget törölte a kormány a költségvetésből. Apponyi téved, mert az 1904. évi költségvetésben ott szerepel az a gyermekvédelemre szánt százezer korona is, melyet Apponyi említett, de nem talált meg a költségvetésben. Sőt a kormány tovább megy, mint előde, mert a hét éven felüli elhagyott gyermekek védelméről is gondoskodni kíván úgy, hogy ezeket a társadalomra bízza s a társadalom lábairól leveszi a csecsemők gondozásának terhét. Aggodalmasnak tartja Apponyi a beruházási törvényjavaslatot ; a kormány a Széli-féle beruházási javaslat lényegén mit sem változtatott; csodálkozik rajta, hogy Apponyi éppen egy Széli-féle javaslatot tartott gyanús szimptómának. Aggódik Apponyi a tisztviselők fizetésének rendezése miatt is. Ha a kormány e kérdésben megmaradt volna a Széll-kormány álláspontján, akkor öt millióval még többe került volna évenként a fizetésrendezés. Apponyinak tehát legfölebb a Széll-kormány javaslata miatt lehetne aggódnia, de nem a mai kormány javaslata miatt. Az új katonai teher szintén nem olyan jelentékeny, mert hiszen már ismert, költségvetésünkben már eddig is szereplő szükséglet további fedezéséről van szó. A tarackok és hegyi ütegek első szükségletét már 1903-ban megszavazták; az uj ágyuk költsége benne van az 1904. évi költségvetésben;s a többi új követelés mindennek csak logikai következése. (Zaj a baloldalon.) Apponyi a delegációban maga is elodázhatatlannak mondotta azt, hogy a régi ágyukat újakkal pótoljuk. Miért szólják hát ezért is a szegény Tisza-kormányt ? (Zaj.) Kaas Ivor báró: Széli ellen beszél, vagy Apponyi ellen ? (Derültség.) Tisza István gróf miniszterelnök: Elvi ellentét nincs köztünk, de egyes részletkérdésekben a mai kormány eltért a Széli-kormány eljárásától, oly irányban, amint azt azelőtt Apponyi kívánta. A civillista ügyében a mai kormány egyszerűen fentartja a Széli-kormány javaslatát: csodálatos, hogy Apponyi aggodalmai akkor támadtak föl, mikor Széli helyét Tisza István gróf foglalta el. Fölhozták az 1899. évi XXX. törvény ügyét is; neki az a véleménye, hogy a magyar nemzetnek szabad keze legyen, hogy olyan vámtarifa jöjjön létre, amely teljesen megóvja a magyar gazdasági érdekeket, ezt biztosította az 1899. évi XXX. törvény. Ez a tarifa most már meg is van. (Felkiáltások balról : Hol? Hol? Mutassa meg!) 1899 óta hosszú ideig egyik parlament sem volt olyan helyzetben, hogy a vámtarifát tárgyalhatta volna. Ausztriában ma sincs remény arra, hogy a parlament tárgyalja a vámtarifát. Mivel pedig a világ nem áll meg addig, míg az osztrák parlamentnek kedve lesz a tarifát tárgyalni , eminens kötelesség mindenkire nézve, hogy alkalmazkodjék a megváltozott gazdasági helyzethez. (Zaj balról.) A külföldi államokkal megkezdte a tárgyalást, azzal a kijelentéssel, hogy a szerződés csak úgy lesz érvényes, ha a kiegyezés a monarchia két állama között létre jön. (Zaj balról.) A tárgyalás alapja az a tarifajavaslat, mely az 1899. évi XXX. törvényben kifejezett intencióknak megfelel. A kormány óhajtja, hogy e kérdés formailag is helyesen oldassák meg, éppen ezért felhatalmazást kér a törvényhozástól a tárgyalás megkezdésére. A dolog akkor lesz végképpen rendben, ha ez a felhatalmazás meglesz. Polónyi Géza: Majd ha az autonóm tarifa meglesz! Az az első! Tisza István gróf miniszterelnök: Nem lehetett megkezdeni az említett törvényjavaslat tárgyalását, mert az hetekig elfoglalta volna a Ház munkásságát, ezért a tárgyalás helyett a kormány jónak látta, hogy saját felelősségére cselekedjék. Ha azonban az ellen-zék meg akarja nyugtatni lelkiismeretét, akkor jelentse ki, hogy két, vagy legfeljebb három nap alatt letárgyalja a javaslatot, akkor napirendre lehet tűzni. Ugron Gábor: Három nap alatt egy csizmát se csinálnak ! Tisza István gróf: Kérdik azt is, mi lesz, ha Ausztriában a parlament nem fogadja el a kiegyezést? Erre azt feleli, hogy a nemzet szabad kezét mindenesetre fönn kell tartani; nem szabad az országra békét tenni s már most lekötni a magunk elhatározását. A Ház és az ország többsége a közös vámterület mellett van, nem lehet kelepcét állítani a többségnek, hogy így jusson az önálló vámterület alapjára. Ilyen kelepcébe a kormány nem fog belemenni, hanem az ország érdekét meg fogja védeni a magyar törvényhozás szuverén intézkedésével. Ennek útjába állni semmiféle mesterkélt törvénymagyarázattal nem lehet. (Zaj a baloldalon.) A kormánytól számon kéri ígéreteit Komjáthy; erre azt feleli, hogy minden ígéretéhez ragaszkodik ma is; amit a választási reformról mondott, azt az időpontra nézve is igyekszik megtartani; ne ütődjenek meg azon, ha az ígért törvényjavaslat egy év alatt létre nem jöhet; azért 1906 őszére már az új törvény alapján lehet választani. Gabányi Miklós: Hát most októberben nem lesz választás? (Nagy derültség.) Tisza István gróf: A rendes ciklus lejárta előtt csak akkor lesz választás, ha ezt a politikai helyzet föltétlenül szükségessé teszi. Választás lesz, ha muszáj lennie, és nem lesz választás, ha nem muszáj lennie. Ami az ígéreteket illeti, még nincs nyolc hónapja, hogy kormányon van; naponkint tíz-tizenkét órát dolgozik, többet nem bír dolgozni. Talán érthető, hogy a kormány az általa vállalt feladatnak még csak kezdetén van. A kormánynak az a fő törekvése minden intézkedésében, hogy arra az időre, amikor nagy harcot kell vívni az ország állami és gazdasági érdekeinek védelmében, egységes és szervezett állapotban találjanak bennünket. E szempontból kell megbírálni azt, hogy a mult év óta haladt-e az ország vagy nem? Elfogadásra ajánlja a költség- vetést. (Zajos éljenzés jobbról.) 3 Péntek, 1904. julius 1