Alkotmány, 1904. augusztus (9. évfolyam, 184-208. szám)

1904-08-02 / 184. szám

IX évfolyam. 184 szám, Kedd« Budapest, 1904. augusztus 2. ELŐFIZETÉSI ÁR: Ezész évre ........ kor. 28.­félévre ------------_ u 11.— Hegyedévre. „ « 7.— Egy hónapr­ - - - « 2.10 Egyes szám 8 áll., vidéken 10 kill. megjelenik naponként reggel, kivéve hétfőn. Távbeszélő száma: 58—88. SZERKESZTŐSÉG ÉS LAPKIADÓ­ HIVATAL* TOL, Szentkirályi­ utca 38a. HIRDETÉSRE felvételnek* ki­adóhivatalban és BÉCSBEN: Friedl Hubertnél YIL, Matzle­nsdorfer-Strasse 7. Kéziratokat nem adlunk vissza. A széttört konkordátum. Budapest, augusztus 1. Poncius Pilátus, a világi hatalom kor­mányzója, kimondotta a halálos ítéletet Istennek fia fölött, kinek «országa nem e világról való». Azt hitte, hogy kivégezheti Krisztus Urunkat, de aki feltámadott és «neki adatott minden hatalom a menny­ben és a földön». Combes, a francia respublika kormányzója, is azt hiszi, hogy Krisztus egyházát megdöntheti, hogy ha megtagadja a pápát, az egyház fejét, kiűzi szolgáit, megtagadja fizetésüket, széttépi a szerződéseket és hadat visel az állam a katholikus egyház ellen. Renegát gyű­­lölséggel viseltetik az egyház iránt és akik a keresztény vallás igazságát nem ismerik, örvendenek üldözésének. A dijoni püspök engedelmeskedett és Rómába ment, a lavali püspök nem enge­­delmeskedet és Párisba ment. Nincs többé semmi köze a francia köztársaság kormá­nyának a szentszékhez, a kormány maga hívta vissza követét és szakította szét a konkordátumot. Évek óta mily hosszú tűréssel szenvedte a katholikus egyház a bántalmakat, melyekkel az államok kor­mányai közül a francia illette leginkább! A szakadás teljes, a nuncius hazautazott és a francia radikálisok és szocialisták az államnak az egyháztól való különvá­lasztását követelik. Elvették iskoláit, most­­ megvonják a püspököktől és papoktól a fizetésüket, az évi 38 millió frank kultusz­­budgetet; szegények lesznek a francia papok, mint földönfutók, a francia szer­zetesek és apácák. Azt hiszik talán a go­nosz hitszegők, hogy ezzel a keresztény vallást és katholikus egyházat Franciaor­szágban kiírták? Voltaire is azt hivé és Robespierre a papokat guillotinra hurcolá és vízbe fullasztá, a francia nemzet mégis megtért és katholikus maradt. Láttunk mi már kultúrharcot eleget a XVIII. és XIX. században, Német-,Olasz-, Spanyol- és Franciaországban és nálunk is, de sehol az állam nem diadalmaskod­hatott. Combes és a francia respublika is vesztébe indul, hogy ekkora meghason­­lást okoz a francia nemzetben. Oktalan­ság, amit cselekszik. A francia katoli­kusok elég buzgók és elég gazdagok, hogy, ha az állam megvonja a templomoktól az összeget, melyet a száz évvel ezelőtt elra­bolt egyházi vagyon fejében mint adós fizetni magát kötelezte, a templomokban a papok az oltároknál misét mondhassanak. Amit az amerikai katolikusok megcsele­­kesznek, a franciák is megcselekedhetik. De a szószegő állam, a francia respublika, elveszti saját polgárainak becsülését és ragaszkodását.. Combes nem nevezhet ki püspököket és nem szentelhet fel pa­pokat és az állam hivatalnokai nem láthatják el a híveket a szentségekkel s bárminő törvényeket hozzanak a parla­mentben, az emberek lelkében a vallást­­ ezekkel nem pótolhatják. Ha a katholikus­­ egyház — bizonyára saját hibáján kívül — elveszti a francia állam támogatását, ha a konkordátum megszűnik, az egyház az állam gyámsága alól felszabadul. Avagy nem az volt-e a francia egyház baja, hogy az államtól függött? Nem pa­naszkodott-e XIII. Leo a francia püspöki karra, hogy nem a legérdemesebbeket ne­vezheti ki püspökökké, hanem a kormány ajánlatára csak a kevésbbé rosszak közt választhat? A miniszterek által kandidált s az államtól fizetett püspökök voltak okai az egyház gyöngeségének és annak, hogy ellenségei a nagy és dicső múltú Francia­­országban úgy elhatalmasodtak. Ha a kor­mány az egyházzal szakit, ha a püspökö­ket és papokat nem fizeti s kinevezésükre be nem foly, a katholikus egyház függet­lenségét és szabadságát visszanyeri. Sze­gényebb lesz, de erősebb. Tudja ezt a Szentszék jól és meg nem ijed Combes és társainak árulásától. A veszedelmekben pedig, melyek Fran­ciaország és a katholikus egyház fölött tornyosulnak, becses tanúság rejlik úgy a francia, mint a többi országok kato­likusaira nézve. Nagyon buzgó, hitha és áldozatkész volt a francia társadalom, templomokat épített, iskolákat alapított, kórházakat nyitott, missziókat tartott, egy­leteket alapított, a tudományokat művelte a katholikus sajtó sehol jobban szervezve nem volt — de a francia katholikusok ! A belga tengerpartról. — Az Alkotmány eredeti tárcája. —­ Ostende, julius 31. Benne vagyunk a fősaisonban, lüktető élet, amerre az ember csak néz. A «Saison d’Ostende» mai számának jelentése szerint az e hóban ér­kezett idegenek száma 21.250. Szép szára. És ez a szám megkétszereződik a jövő hónapban, amikor is Belgium, ahol a szünidő augusztus elsejével kezdődik, önti rajait a tengerpartra. Csodálatos ez a belga tengerpart; valósággal amerikai arányokban s rohamosággal fejlődik. Harmadéve jártam itt s ma alig ismerek reá, a villa és palotasorok mintha a földből nőttek volna ki. Nem telik bele ötven év s La Pannetól a francia határ mellett egész Knockéig a holland határ szomszédságában a dúnok egyetlen hosszú gyönyörű sétányt fognak képezni, szegélyezve szebbnél-szebb villákkal s hotel-kolosszusokkal. Ami különben könnyen megmagyarázható azokból a ritka természeti előnyökből, amelyek­kel az északi tenger belga partvidéke bír. Hol­landiától egész a francia északi határig, vagyis tizennégy mértföld hosszúságban mindvégig finom, puha homok fedi a partot, sehol semmi nyoma sziklának, kőzetnek, kavicsnak, mint puha szőnyegen lépked az ember rajta mindenütt. És ebben rejlik nagy előnye, itt semmi veszély,föltétlen biztosság a fövenyben játszó gyermekekre nézve. De az is bizonyos, hogy hamarjában annyi gyer­meket egy csomóban nem igen látni messze földön, mint itt. Már kora reggel rajokban vo­nulnak ki a szülők, dajkák, nevelőnők kíséreté­ben, bőven ellátva ásókkal, lobogókkal, sárká­nyokkal s egyéb játékszereikkel. Aztán micsoda sáncokat, várakat építenek, néha a papa meg a mama is hozzásegítenek s beülnek, míg a dagály hullámai körülöttük az utolsó sáncot is elmos­sák. Ezer meg ezer mindenféle nemzetbeli lo­­­­bogó leng a fövényen. Egész sátortábor fedi a partot, amelynek árnyékában a felnőttek hűsel­­nek s ügyelnek fel a fiatalokra. Kneipp atya, azt hiszem, nagy megelégedéssel néz le az égből, mikor látja, hogy az ő tanítása mennyire hódított. Ami néhány év előtt még csak kuriózumképp fordult elő, ma általános, apraja-nagyja reggeltől estéiig mezítláb a vízben sétál, a lármázó gamin­ól kezdve egész az ele­gánsan öltözött ürmökig, csak sajnos, néha — amiben hiszem, Kneipp apónak megint nem tellenék nagy öröme — hihetetlen határokig fel­­gyü­rkőzve. Igen sok itt a «madame sans géné». A fürdőhelyek közt természetesen Ostende vezet úgy pazar pompájú villáival, hoteljeivel, mint fényűzésével és szórakozásaival. A maga nemé­ben páratlan kursaalban majdnem állandóan hangverseny van. Tíz órakor orgona-hangver­seny, utána Orchester, délután félháromkor nagy­szabású koncert, 5—7-ig egy cigány zenekar, háromnegyed 8 órakor este fényes hangverseny, utána minden este táncmulatság. A zenekar 100—130 válogatott zenészből áll, közbe Európa különböző színpadjainak művészeitől énekszá­mok vannak szőve. A zenekar a hozzáértők sze­rint a legmagasabb igényeket is kielégíti. Este 10 től éjfélig a város különböző terein is zene ját­szik. Akiknek ez sem elég, azok számára még ott a színház s egy csomó orfeum. S az a kép, melyet a dig­ue este nyújt, egyik oldalán a végtelen, folyton zugó, mozgó óceánnal, melynek hullá­mai néha az öt méter magas digne-ig­­elfutnak, másik oldalán a tündéri fényben úszó karsaallal s restaurantokkal, hol a pénzkirályok ékszerek­től ragyogó, fényűzően öltözött asszonyaikkal étkeznek, mint valami kirakatban tarka lámpák s kápráztató csillárok villamos fényének világí­tásában, a kettő között pedig a fel- és aláhul­­lámzó sétáló közönség több kilométernyi hosz­szuságban, a világ minden nyelvén beszélve, ez páratlan egy látvány, melyről csak az bír foga­lommal, aki látta. A sportnak minden neme itt kielégítést talál, a póló­versenyekkel egyidejűleg automobil-verse­nyek, majd két hétig, vasánaponkint lóverseny, a nagy urak istállóikat is elhozzák, utána egy hétig a vitorlás regatta-verseny tartott Dover és Ostende közt, melyben az első díjat az ame­rikai «Inglomár» yacht vitte el, egy szóval se vége, se hossza a szórakozásnak s látványos­ságnak. A legérdekesebb a vasárnap, amikor is Bel­gium három végéből ugyanannyi különvonat szállítja a fürdeni vágyó közönséget a tengerre. A gyári munkás és munkásleány naponként félretesz néhány soust, hogy a vasárnapot Osten­­dében tölthesse. Érdekes mozgalmas kép úgy vasárnap délelőtt a rue de la Chappelle, amelyen keresztül ezrenként hömpölyög a vidám ember­tömeg a part felé; egyik zenekar a másikat kö­veti a különböző városokból, melyek néhány órát játszanak valamely téren, a többi időt a saját gyönyörűségökre fordítják; a saison végén Ostende város dijakat sorsol ki köztük s mikor ez a tömeg aztán benn van egyszer a tenger­ben, azt a viháncolást, nevetést, lármát, amit ezek csinálnak, azt leírni nem lehet. A naponként tengerre szálló halászbárkák is, melyek mint könnyű sirályok siklanak végig a hullámokon, sok embernek szereznek szórako­zást; Ostende halászata igen virágzó. Hetenként 70—100.000 frank értékű hal kerül vásárra, ami évenként körülbelül 4 millió frankra megy. Csak crevett­ért 300.000 frank folyik be évenként Ezek a crevettek apró kis rákok, hasonlítanak a mi létetünkhöz, tehát első pillanatra éppen nem kívánatosak, literszámra már megfőzve mérik, igen jó ízűek s minden étkezés elengedhetetlen járulékai.

Next