Alkotmány, 1904. augusztus (9. évfolyam, 184-208. szám)
1904-08-02 / 184. szám
IX évfolyam. 184 szám, Kedd« Budapest, 1904. augusztus 2. ELŐFIZETÉSI ÁR: Ezész évre ........ kor. 28.félévre ------------_ u 11.— Hegyedévre. „ « 7.— Egy hónapr - - - « 2.10 Egyes szám 8 áll., vidéken 10 kill. megjelenik naponként reggel, kivéve hétfőn. Távbeszélő száma: 58—88. SZERKESZTŐSÉG ÉS LAPKIADÓ HIVATAL* TOL, Szentkirályi utca 38a. HIRDETÉSRE felvételnek* kiadóhivatalban és BÉCSBEN: Friedl Hubertnél YIL, Matzlensdorfer-Strasse 7. Kéziratokat nem adlunk vissza. A széttört konkordátum. Budapest, augusztus 1. Poncius Pilátus, a világi hatalom kormányzója, kimondotta a halálos ítéletet Istennek fia fölött, kinek «országa nem e világról való». Azt hitte, hogy kivégezheti Krisztus Urunkat, de aki feltámadott és «neki adatott minden hatalom a mennyben és a földön». Combes, a francia respublika kormányzója, is azt hiszi, hogy Krisztus egyházát megdöntheti, hogy ha megtagadja a pápát, az egyház fejét, kiűzi szolgáit, megtagadja fizetésüket, széttépi a szerződéseket és hadat visel az állam a katholikus egyház ellen. Renegát gyűlölséggel viseltetik az egyház iránt és akik a keresztény vallás igazságát nem ismerik, örvendenek üldözésének. A dijoni püspök engedelmeskedett és Rómába ment, a lavali püspök nem engedelmeskedet és Párisba ment. Nincs többé semmi köze a francia köztársaság kormányának a szentszékhez, a kormány maga hívta vissza követét és szakította szét a konkordátumot. Évek óta mily hosszú tűréssel szenvedte a katholikus egyház a bántalmakat, melyekkel az államok kormányai közül a francia illette leginkább! A szakadás teljes, a nuncius hazautazott és a francia radikálisok és szocialisták az államnak az egyháztól való különválasztását követelik. Elvették iskoláit, most megvonják a püspököktől és papoktól a fizetésüket, az évi 38 millió frank kultuszbudgetet; szegények lesznek a francia papok, mint földönfutók, a francia szerzetesek és apácák. Azt hiszik talán a gonosz hitszegők, hogy ezzel a keresztény vallást és katholikus egyházat Franciaországban kiírták? Voltaire is azt hivé és Robespierre a papokat guillotinra hurcolá és vízbe fullasztá, a francia nemzet mégis megtért és katholikus maradt. Láttunk mi már kultúrharcot eleget a XVIII. és XIX. században, Német-,Olasz-, Spanyol- és Franciaországban és nálunk is, de sehol az állam nem diadalmaskodhatott. Combes és a francia respublika is vesztébe indul, hogy ekkora meghasonlást okoz a francia nemzetben. Oktalanság, amit cselekszik. A francia katolikusok elég buzgók és elég gazdagok, hogy, ha az állam megvonja a templomoktól az összeget, melyet a száz évvel ezelőtt elrabolt egyházi vagyon fejében mint adós fizetni magát kötelezte, a templomokban a papok az oltároknál misét mondhassanak. Amit az amerikai katolikusok megcselekesznek, a franciák is megcselekedhetik. De a szószegő állam, a francia respublika, elveszti saját polgárainak becsülését és ragaszkodását.. Combes nem nevezhet ki püspököket és nem szentelhet fel papokat és az állam hivatalnokai nem láthatják el a híveket a szentségekkel s bárminő törvényeket hozzanak a parlamentben, az emberek lelkében a vallást ezekkel nem pótolhatják. Ha a katholikus egyház — bizonyára saját hibáján kívül — elveszti a francia állam támogatását, ha a konkordátum megszűnik, az egyház az állam gyámsága alól felszabadul. Avagy nem az volt-e a francia egyház baja, hogy az államtól függött? Nem panaszkodott-e XIII. Leo a francia püspöki karra, hogy nem a legérdemesebbeket nevezheti ki püspökökké, hanem a kormány ajánlatára csak a kevésbbé rosszak közt választhat? A miniszterek által kandidált s az államtól fizetett püspökök voltak okai az egyház gyöngeségének és annak, hogy ellenségei a nagy és dicső múltú Franciaországban úgy elhatalmasodtak. Ha a kormány az egyházzal szakit, ha a püspököket és papokat nem fizeti s kinevezésükre be nem foly, a katholikus egyház függetlenségét és szabadságát visszanyeri. Szegényebb lesz, de erősebb. Tudja ezt a Szentszék jól és meg nem ijed Combes és társainak árulásától. A veszedelmekben pedig, melyek Franciaország és a katholikus egyház fölött tornyosulnak, becses tanúság rejlik úgy a francia, mint a többi országok katolikusaira nézve. Nagyon buzgó, hitha és áldozatkész volt a francia társadalom, templomokat épített, iskolákat alapított, kórházakat nyitott, missziókat tartott, egyleteket alapított, a tudományokat művelte a katholikus sajtó sehol jobban szervezve nem volt — de a francia katholikusok ! A belga tengerpartról. — Az Alkotmány eredeti tárcája. — Ostende, julius 31. Benne vagyunk a fősaisonban, lüktető élet, amerre az ember csak néz. A «Saison d’Ostende» mai számának jelentése szerint az e hóban érkezett idegenek száma 21.250. Szép szára. És ez a szám megkétszereződik a jövő hónapban, amikor is Belgium, ahol a szünidő augusztus elsejével kezdődik, önti rajait a tengerpartra. Csodálatos ez a belga tengerpart; valósággal amerikai arányokban s rohamosággal fejlődik. Harmadéve jártam itt s ma alig ismerek reá, a villa és palotasorok mintha a földből nőttek volna ki. Nem telik bele ötven év s La Pannetól a francia határ mellett egész Knockéig a holland határ szomszédságában a dúnok egyetlen hosszú gyönyörű sétányt fognak képezni, szegélyezve szebbnél-szebb villákkal s hotel-kolosszusokkal. Ami különben könnyen megmagyarázható azokból a ritka természeti előnyökből, amelyekkel az északi tenger belga partvidéke bír. Hollandiától egész a francia északi határig, vagyis tizennégy mértföld hosszúságban mindvégig finom, puha homok fedi a partot, sehol semmi nyoma sziklának, kőzetnek, kavicsnak, mint puha szőnyegen lépked az ember rajta mindenütt. És ebben rejlik nagy előnye, itt semmi veszély,föltétlen biztosság a fövenyben játszó gyermekekre nézve. De az is bizonyos, hogy hamarjában annyi gyermeket egy csomóban nem igen látni messze földön, mint itt. Már kora reggel rajokban vonulnak ki a szülők, dajkák, nevelőnők kíséretében, bőven ellátva ásókkal, lobogókkal, sárkányokkal s egyéb játékszereikkel. Aztán micsoda sáncokat, várakat építenek, néha a papa meg a mama is hozzásegítenek s beülnek, míg a dagály hullámai körülöttük az utolsó sáncot is elmossák. Ezer meg ezer mindenféle nemzetbeli lobogó leng a fövényen. Egész sátortábor fedi a partot, amelynek árnyékában a felnőttek hűselnek s ügyelnek fel a fiatalokra. Kneipp atya, azt hiszem, nagy megelégedéssel néz le az égből, mikor látja, hogy az ő tanítása mennyire hódított. Ami néhány év előtt még csak kuriózumképp fordult elő, ma általános, apraja-nagyja reggeltől estéiig mezítláb a vízben sétál, a lármázó gaminól kezdve egész az elegánsan öltözött ürmökig, csak sajnos, néha — amiben hiszem, Kneipp apónak megint nem tellenék nagy öröme — hihetetlen határokig felgyürkőzve. Igen sok itt a «madame sans géné». A fürdőhelyek közt természetesen Ostende vezet úgy pazar pompájú villáival, hoteljeivel, mint fényűzésével és szórakozásaival. A maga nemében páratlan kursaalban majdnem állandóan hangverseny van. Tíz órakor orgona-hangverseny, utána Orchester, délután félháromkor nagyszabású koncert, 5—7-ig egy cigány zenekar, háromnegyed 8 órakor este fényes hangverseny, utána minden este táncmulatság. A zenekar 100—130 válogatott zenészből áll, közbe Európa különböző színpadjainak művészeitől énekszámok vannak szőve. A zenekar a hozzáértők szerint a legmagasabb igényeket is kielégíti. Este 10 től éjfélig a város különböző terein is zene játszik. Akiknek ez sem elég, azok számára még ott a színház s egy csomó orfeum. S az a kép, melyet a digue este nyújt, egyik oldalán a végtelen, folyton zugó, mozgó óceánnal, melynek hullámai néha az öt méter magas digne-igelfutnak, másik oldalán a tündéri fényben úszó karsaallal s restaurantokkal, hol a pénzkirályok ékszerektől ragyogó, fényűzően öltözött asszonyaikkal étkeznek, mint valami kirakatban tarka lámpák s kápráztató csillárok villamos fényének világításában, a kettő között pedig a fel- és aláhullámzó sétáló közönség több kilométernyi hoszszuságban, a világ minden nyelvén beszélve, ez páratlan egy látvány, melyről csak az bír fogalommal, aki látta. A sportnak minden neme itt kielégítést talál, a pólóversenyekkel egyidejűleg automobil-versenyek, majd két hétig, vasánaponkint lóverseny, a nagy urak istállóikat is elhozzák, utána egy hétig a vitorlás regatta-verseny tartott Dover és Ostende közt, melyben az első díjat az amerikai «Inglomár» yacht vitte el, egy szóval se vége, se hossza a szórakozásnak s látványosságnak. A legérdekesebb a vasárnap, amikor is Belgium három végéből ugyanannyi különvonat szállítja a fürdeni vágyó közönséget a tengerre. A gyári munkás és munkásleány naponként félretesz néhány soust, hogy a vasárnapot Ostendében tölthesse. Érdekes mozgalmas kép úgy vasárnap délelőtt a rue de la Chappelle, amelyen keresztül ezrenként hömpölyög a vidám embertömeg a part felé; egyik zenekar a másikat követi a különböző városokból, melyek néhány órát játszanak valamely téren, a többi időt a saját gyönyörűségökre fordítják; a saison végén Ostende város dijakat sorsol ki köztük s mikor ez a tömeg aztán benn van egyszer a tengerben, azt a viháncolást, nevetést, lármát, amit ezek csinálnak, azt leírni nem lehet. A naponként tengerre szálló halászbárkák is, melyek mint könnyű sirályok siklanak végig a hullámokon, sok embernek szereznek szórakozást; Ostende halászata igen virágzó. Hetenként 70—100.000 frank értékű hal kerül vásárra, ami évenként körülbelül 4 millió frankra megy. Csak crevettért 300.000 frank folyik be évenként Ezek a crevettek apró kis rákok, hasonlítanak a mi létetünkhöz, tehát első pillanatra éppen nem kívánatosak, literszámra már megfőzve mérik, igen jó ízűek s minden étkezés elengedhetetlen járulékai.