Alkotmány, 1904. november (9. évfolyam, 262-287. szám)
1904-11-01 / 262. szám
&THOTMÁRTY. 262. szám. A pártéletből. A nemzeti párt, az Ugron-frakció sa szabadelvű párt csütörtökön este értekezleteket tartanak. — Buda II. kerületében tegnap «szervezkedett» a Kossuth-párt. A gyűlésen a tulajdonképpen szocialista Benedek János országgyűlési képviselőbeszédet mondott és «megcáfolta» azt a hírt, hogy a kerület függetlenségi polgársága beolvadt az új pártba.— Esztergom megye dorogi kerületében most beszámoló körutat tesz Sacelláry György képviselő. Ugyan miről számolhat be? Vagy talán ingadozni érzi mandátumának kártyavárát ? Visszhang a protestáns sérelmekre. A temetők használata. Budapest, október 31." A protestánsok memorandumának egyik legjobban kiélezett panasza az, hogy a katholikus plébánosok a közös temetők felett is jogot gyakorolnak s hogy nem engedik oda temettetni a protestáns halottakat. Hogy ezen «sérelem» mennyire alap nélküli s hogy a protestánsok éppenséggel be nem bizonyított adatokkal állottak elő s hogy a felhozott esetekben nem közös községi temetőkről van szó, minderre világot vetnek az alábbi sorok, melyeket tekintélyes helyről kaptunk . A temetők használatára nézve a tisztelt protestáns konvent által előadottak csakis az egyes protestáns lelkészek által tett bejelentésekre vannak alapítva, anélkül, hogy a bejelentett sérelmeknek valósággal megtörténte igazolva lenne. Mert, anélkül, hogy a protestánsok közös konventjének, illetve az ezáltal megbízott külön bizottság jelentésének jóhiszeműségét kétségbe vonni kívánnám, ki kell jelentenem, hogy a felhozott egyes eseteket a rendelkezésre álló hivatalos statisztikai adatokkal egybehasonlítva, az látszik, hogy ezen feljelentett adatok nem felelnek meg a szorosan vett igazságnak s tényállásnak, azok csakis inkább a túlhajtott érzékenykedés következményei. Legelőször is nem fogadható el azon kijelentés, mintha a községekben levő köztemetők a községek tulajdonát képeznék. Ezt megcáfolja a tények köztudomású állása, mert mikor a községekben az úrbéri rendezések, különösen a földesúri birtokok elkülönítése, illetve azoknak összesítése a törvény értelmében foganatosíttatott, a községekben élő vallásfelekezeti lakosok részére a temető helyek különkülön, a felekezeti népesség arányához képest, adattak s osztattak ki. E tekintetben a községeknek, jobban mondva nagy népességű városoknak, csakis kiváló, a felek kérelmére figyelembe vett esetekben adattak ki a temetőhelyek, melyek közös használatra szolgáltak. De ezen kivételes eseteket az egész országra vonatkoztatható, minden vallásfelekezetre kötelező intézkedésnek tekinteni, avagy éppen követelni nem lehet. Hiszen az országban a temetők mindenütt a vallásfelekezetek szerint osztottak ki s szigorúan el vannak különítve, ritkán, vagy talán sohasem létettek panaszok ezen külön kiosztás ellen. A tisztelt konvent által a temetőkre vonatkozólag előterjesztett sérelmeket, különösen a felsorolt konkrét eseteket ha vizsgáljuk, azon meggyőződésre jutunk, hogy a bejelentett egyes esetek nem egész felekezetekre, hanem csakis egyes protestáns családokra, sokszor egyes családoknál szolgáló protestáns cselédekre vonatkozhatnak. Mert például a solymári római katholikus lelkész, hol 2299 római katholikus honpolgárral szemben csakis 15 ág. ev. és 13 ev. ref. honpolgár lakik, talán külön helyet jelölt ki a protestáns halottak eltemetésére, talán kissé ridegen járt el, de fel nem tehető az, hogy a temető árkába engedte, avagy éppen rendelte volna a protestáns vallású halottakat temettetni. Ezen körülményt igazolni látszik azon felhozott állítás, hogy a megkeresett hatóság nem rendelkezett, mert talán nem talált alapot a megtorló intézkedésre. Továbbá az állíttatik, hogy Pályi s Lengyelfalva községekben a római katholikus lelkész nem engedte meg, hogy a protestánsok a római katholikus temetőbe temettessenek. Pályi község van az országban a) «Pályi» Sopron megye kapuvári járásában 1332 lakossal, 1310 római katholikus, de sem ág. ev., sem ev. ref. vallásu lakos nincsen. b) «Pol/t/zn», Ungmegye kaposi járásában 1086 lakossal, 308 római katholikus, 560 ev. ref. vallásuak, tehát ezen utóbbiaknak külön temetőjük van. c) Van Szatmármegyében egy Pályi, Biharmegyében Hosszu-Pályi, Monostor-Pályi és Hegyközpályi község, melyekben tekintélyes népességű ev. ref. plébániák vannak. Ezen községekben külön temetőik vannak, ág. ev. lakosok ezen 4 községben pedig nem laknak. . ...... .. ..... .... . . Hogy tehát ezen községekben, vagy azok melyikében követhetett el a római katholikus lelkész hasonló türelmetlenségi bűnt, közelebbi felvilágosításig megállapítani nem lehet, annyival inkább, mert a négy község között csak Hosszu-Pályiban van római katholikus plébánia, de a 829 római katholikussal szemben 2481 ev. ref. lakik, kiknek elegendő temető helyük van. Lengyelfalva kettő van az országban, egyik Abauj- Torna megyében 522 lakossal, 429 római katholikus, 5 ág. ev. és 7 ev. ref. lakossal, a másik Udvarhelymegyében 510 lakossal, kik közül 480 római katholikus, 7 ág. ev. és 18 ev. ref. vallásu. Hanusfalva Sárosmegyében van 1220 lakossal, 451 római katholikus és 499 ág. ev. vallásu, ez utóbbiaknak bizonyosan van külön temetőjük, ev. ref. nincs a községben. Lajta-Szent-Miklós Sopron megyében van 2344 lakossal, kik közül 2112 római katholikus, 27 ág. ev. és 4. ev. ref. vallásu. Rétfalu Fogarasmegyében van 1625 lakossal, 1577 római katholikus, 24 ág. ev. vallásu, ev. ref. nincs. Felső-Bodon Nógrád megyében 150 lakossal, 128 római katholikus, 10 ág. ev., ev. ref. nincs. Ezen községben a római katholikus évkönyv szerint római katholikus plébánia nincsen. Jobbányi kettő van, egyik Nógrádmegyében 1375 lakossal, 1329 római katholikus, 15 ág. ev., 6 ev. ref. hivővel, másik Vasmegyében 1887 lakossal, 1248 római katholikus, 129 ág. ev. hívővel. Ezekből kitűnik, hogy az általam a népszámlálási évkönyvből vett adatok szerint a sérelmekül felhozott községekben a protestáns felekezeti hívek oly csekély számban vannak, valószínűleg egyes családok, vagy ami legvalószínűbb, egyes birtokosok cselédjei vagy szolgái, kiknek ritka esetben van azon gyászos esetük, hogy a temetőt igénybe vegyék. Különben is a törvény nem rendelte el, hogy a községeknek közös temetőjük legyen s így azt, hogy a temetők közösöknek nyilváníttassanak, megosztassanak, követelni sem lehet. B. K. 4 AUSZTRIA. Az új osztrák miniszterek fölesketése. Bécsből táviratozzák, hogy a király előtt ma reggel tíz órakor eskették föl Koser Mansfréd dr., Ronda Antal lovag és Buguoy Ferdinánd gróf újonnan kinevezett minisztereket. A szertartáson résztvettek Koerber miniszterelnök és Gudenus Lipót báró főkamarásmester. Az eskümintát Villány Oszkár báró miniszteri tanácsos olvasta föl. Az angol-orosz konfliktus, Budapest, október 31. A hulli események nyomán támadt izgatottság, mely a történtek első hírére Angliának, sőt az egész műveit világnak közvéleményén erőt vett, a békés elintézés hírére csaknem teljesen lecsendesült. Az orosz külügyminiszternek a londoni orosz nagykövettel folytatott táviratváltása, melyet orosz részről hivatalosan is közzétettek, kétségtelenné teszi, hogy az érdekelt hatalmak között végleges megállapodás történt az ügy békés elintézésére nézve. A hivatalos jelentés szerint Lamsdorff gróf külügyminiszter Benkendorff gróf londoni orosz nagykövethez Carszkoje-Szelóból 28-án a következő táviratot küldötte. Áthatva ama kívánságtól, hogy az észak-tengeri esemény lehetőleg teljesen megvilágíttassék, az uralkodó szükségesnek tartja, hogy ezt az ügyet a hágai egyezség alapján nemzetközi vizsgálóbizottság elé terjeszszék. Legmagasabb rendeletre felszólítom excellenciádat, hogy terjeszsze a kérdés megoldásának ezt a módját az angol kormány elé. Benkendorff gróf nagykövet ugyanaznap a következőket válaszolta: Közöltem Lansdowne lorddal excellenciádnak Carszkoje-Szelóból küldött táviratát. Az angol kormány elfogadja azt az indítványt, hogy az észak-tengeri eseményt egész terjedelmében a hágai egyezségben megállapított nemzetközi bizottság elé terjeszszék megvizsgálás végett. Amily megnyugtatólag halott ez a hivatalos közlemény, oly kevéssé sikerült az oroszoknak egy újabb kísérlete, hogy az északi-tengeri katasztrófa elfogadható magyarázatát adják. E szerint a balti hajóraj saját torpedónaszádjait nézte japániaknak. A flotta tüzelt az egyik torpedónaszádra, melynek a kapitánya a maga részéről szintén azt hitte, hogy a japániak támadták meg és visszajött. Ekkor történt az orosz csatahajókon az a két sebesülés, melyet Roszdesztvenszki is beismert. Ez volna a magyarázata az orosz tengernagy jelentésében szereplő japán torpedónaszádok hirtelen megjelenésének, meg annak is, hogy miért volt az orosz flotta több hajója megrongálva, amikor Vigóba megérkezett. Kétségtelen, hogy ez a croquis-iró tollára méltó blamázs csöppet sem járulna hozzá ahhoz, hogy a nemzetközi bíróság valami magas véleményt alkothasson a Roszdesztvenszkiék tengerészeti tudásáról. Távirati tudósításaink idevonatkozólag ma a következők: A nemzetközi bizottság. Madrid, okt. 31. (Magántávirat.] Még nem döntötték el, hogy a hulli incidens megvizsgálására kiküldendő bizottságban mely nemzeteknek a megbízottai vegyenek részt, Spanyolország lemondott arról, hogy a bizottságban magát képviseltesse, azzal az indokolással, hogy ő feladatát ebben az ügyben már teljesítette. London, okt. 31. (Magántávirat.) A konfliktus elbírálására kiküldendő bizottságba meg fogják hívni az osztrák-magyar közös haditengerészet valamely előkelőbb tagját is, mert Anglia nagyrabecsüli Ausztria-Magyarország haditengerészetét s az orosz kormány is bízik annak elfogulatlan ítéletében. Madrid, okt. 31. (Saját tudósítónktól.) A kamara folyosóján a külügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy a halli eset megvizsgálásával megbízott angol, orosz, német és francia tisztekből álló bizottság nemsokára összegyűl Vigóban. A cár részvéte: London, október 31. (Saját tudósítónktól. A cár Hardinge angol nagykövet tegnapi fogadásán újra legmélyebb sajnálatát fejezte ki a hulli esemény miatt. A nagykövet utóbb kijelentette egy újságírónak, hogy csakis a cár kezdésének köszönhető, hogy a nemzetközi vizsgálóbizottság létrejött. Az orosz háboru-párt magatartása. Berlin, okt. 31.Saját tudósítónktól, Szentpétervárról táviratozzák . Lamsdorff gróf külügyminiszter csak az által volt képes a cárt rábírni az Angliával támadt konfliktus békés kiegyenlítésére, hogy a balti hajóraj néhány hajója jelentékenyen megsérült s azokat sürgősen ki kell javítani és e célból a tatarozásra szoruló hajók különben is kénytelenek Vigóban maradni. Mikor a külügyminiszter átnyújtotta a cárnak a balti flotta néhány hajójának megsérüléséről szóló táviratot, a harcias kedv a palotában egyszerre alább szállott. Azonnal belátták az udvarnál és a tengerészeti minisztériumban, hogy a balti hajóraj sérülései következtében a kelet-ázsiai expedíció kudarccal fog végződni s ha az angol flottával is meggyűlik a baja az orosz tengeri haderőnek, akkor a sokkal hatalmasabb brit hajóhaddal szemben csak a rövidebbet húzhatja. A háborús párt attól is félt, hogy az orosz hadvezetőség és a tengerészeti kormány újabb bűnei is kiderülhetnének s azért maga is azon volt, hogy a konfliktus elsimuljon. Kedd, 1904. november 1. Spanyolország semlegessége. Madrid, október 31. (Magántávirat.) A külügyminisztérium részéről megerősítik, hogy Oroszország engedelmet kért arra, hogy hajóinak egy részét a vizsgálóbizottság munkálatainak befejezéséig Vigóban hagyhassa. Spanyolország a világbéke érdekében elvileg beleegyezett ebbe, előbb azonban semlegességét illetőleg konferált a többi hatalmakkal, melyek Spanyolország jó szándékait elismerték. Az angol mozgósítás beszüntetése: London, október 31. Az angol csatornás hajóhad egyik tengernagya Gibraltárból egy angol torpedónaszádon ideérkezett és 6 órát töltött az angol követségen, mire