Alkotmány, 1904. november (9. évfolyam, 262-287. szám)

1904-11-01 / 262. szám

&THOTMÁRTY. 262. szám. A pártél­etből. A nemzeti párt, az Ugron-frakció s­­a szabadelvű párt csütörtökön este értekezleteket tartanak. — Buda II. kerületében tegnap «szervez­kedett» a Kossuth-párt. A gyűlésen a tulajdonképpen szocialista Benedek János országgyűlési képviselő­­beszédet mondott és «megcáfolta» azt a hírt, hogy a kerület függetlenségi polgársága beolvadt az új pártba.— Esztergom megye dorogi kerületében most beszámoló körutat tesz Sacelláry György képviselő. Ugyan miről számolhat be? Vagy talán ingadozni érzi mandátumának kártyavárát ? Visszhang a protestáns sérelmekre. A temetők használata. Budapest, október 31.­­" A protestánsok memorandumának egyik leg­jobban kiélezett panasza az, hogy a katholikus plébánosok a közös temetők felett is jogot gya­korolnak s hogy nem engedik oda temettetni a protestáns halottakat. Hogy ezen «sérelem» mennyire alap nélküli s hogy a protestánsok éppen­séggel be nem bizonyított adatokkal állottak elő s hogy a felhozott esetekben nem közös községi temetőkről van szó, minderre világot vetnek az alábbi sorok, melyeket tekintélyes helyről kaptunk . A temetők használatára nézve a tisztelt protes­táns konvent által előadottak csakis az egyes pro­testáns lelkészek által tett bejelentésekre vannak alapítva, anélkül, hogy a bejelentett sérelmeknek valósággal megtörténte igazolva lenne. Mert, anélkül, hogy a protestánsok közös konventjének, illetve az ezáltal megbízott külön bizottság jelentésének jó­hiszeműségét kétségbe vonni kívánnám, ki kell je­lentenem, hogy a felhozott egyes eseteket a ren­delkezésre álló hivatalos statisztikai adatokkal egy­­behasonlítva, az látszik, hogy ezen feljelentett ada­tok nem felelnek meg a szorosan vett igazságnak s tényállásnak, azok csakis inkább a túlhajtott érzé­­kenykedés következményei. Legelőször is nem fogadható el azon kijelentés, mintha a községekben levő köztemetők a községek tulajdonát képeznék. Ezt megcáfolja a tények köz­tudomású állása, mert mikor a községekben az úr­béri rendezések, különösen a földesúri birtokok el­különítése, illetve azoknak összesítése a törvény értelmében foganatosíttatott, a községekben élő val­lásfelekezeti lakosok részér­e a temető helyek külön­­külön, a felekezeti népesség arányához képest, adat­tak s osztattak ki. E tekintetben a községeknek, jobban mondva nagy népességű városoknak, csakis kiváló, a felek kérelmére figyelembe vett esetekben adattak ki a temetőhelyek, melyek közös használatra szolgáltak. De ezen kivételes eseteket az egész or­szágra vonatkoztatható, minden vallásfelekezetre kötelező intézkedésnek tekinteni, avagy éppen köve­telni nem lehet. Hiszen az országban a temetők mindenütt a vallás­felekezetek szerint osztottak ki s szigorúan el vannak különítve, ritkán, vagy talán sohasem létettek pana­szok ezen külön kiosztás ellen. A tisztelt konvent által a temetőkre vonatkozó­lag előterjesztett sérelmeket, különösen a felsorolt konkrét eseteket ha vizsgáljuk, azon meggyőződésre jutunk, hogy a bejelentett egyes esetek nem egész felekezetekre, hanem csakis egyes protestáns csalá­dokra, sokszor egyes családoknál szolgáló protestáns cselédekre vonatkozhatnak. Mert például a solymári római katholikus lelkész, hol 2299 római katholikus honpolgárral szemben csakis 15 ág. ev. és 13 ev. ref. honpolgár lakik, talán külön helyet jelölt ki a protestáns halottak eltemetésére, talán kissé ridegen járt el, de fel nem tehető az, hogy a temető árkába engedte, avagy éppen rendelte volna a protestáns vallású halottakat temettetni. Ezen körülményt igazolni látszik azon felhozott állítás, hogy a megkeresett hatóság nem rendelke­zett, mert talán nem talált alapot a megtorló intéz­kedésre. Továbbá az állíttatik, hogy Pályi s Lengyelfalva községekben a római katholikus lelkész nem engedte meg, hogy a protestánsok a római katholikus teme­tőbe temettessenek. Pályi község van az országban a) «Pályi» Sopron megye kapuvári járásában 1332 lakossal, 1310 római katholikus, de sem ág. ev., sem ev. ref. vallásu lakos nincsen. b) «Pol/t/zn», Ungmegye kaposi járásában 1086 lakossal, 308 római katholikus, 560 ev. ref. vallá­­suak, tehát ezen utóbbiaknak külön temetőjük van. c) Van Szatmármegyében egy Pályi, Biharmegyé­ben Hosszu-Pályi, Monostor-Pályi és Hegyközpályi község, melyekben tekintélyes népességű ev. ref. plébániák vannak. Ezen községekben külön temetőik vannak, ág. ev. lakosok ezen 4 községben pedig nem laknak. . ...... .. .....­­ .... . . Hogy tehát ezen községekben, vagy azok melyiké­ben követhetett el a római katholikus lelkész ha­sonló türelmetlenségi bűnt, közelebbi felvilágosításig megállapítani nem lehet, annyival inkább, mert a négy község között csak Hosszu-Pályiban van római katholikus plébánia, de a 829 római katholikussal szemben 2481 ev. ref. lakik, kiknek elegendő temető helyük van. Lengyelfalva kettő van az országban, egyik Abauj- Torna megyében 522 lakossal, 429 római katholikus, 5 ág. ev. és 7 ev. ref. lakossal, a másik Udvar­helymegyében 510 lakossal, kik közül 480 római katholikus, 7 ág. ev. és 18 ev. ref. vallásu. Hanusfalva Sárosmegyében van 1220 lakossal, 451 római katholikus és 499 ág. ev. vallásu, ez utób­biaknak bizonyosan van külön temetőjük, ev. ref. nincs a községben. Lajta-Szent-Miklós Sopron megyében van 2344 la­kossal, kik közül 2112 római katholikus, 27 ág. ev. és 4. ev. ref. vallásu. Rétfalu Fogarasmegyében van 1625 lakossal, 1577 római katholikus, 24 ág. ev. vallásu, ev. ref. nincs. Felső-Bodon Nógrád megyében 150 lakossal, 128 római katholikus, 10 ág. ev., ev. ref. nincs. Ezen községben a római katholikus évkönyv szerint római katholikus plébánia nincsen. Jobbányi kettő van, egyik Nógrádmegyében 1375 lakossal, 1329 római katholikus, 15 ág. ev., 6 ev. ref. hivővel, másik Vasmegyében 1887 lakossal, 1248 római katholikus, 129 ág. ev. hívővel. Ezekből kitűnik, hogy az általam a népszámlálási évkönyvből vett adatok szerint a sérelmekül felho­zott községekben a protestáns felekezeti hívek oly csekély számban vannak, valószínűleg egyes csalá­dok, vagy ami legvalószínűbb, egyes birtokosok cse­lédjei vagy szolgái, kiknek ritka esetben van azon gyászos esetük, hogy a temetőt igénybe vegyék. Kü­lönben is a törvény nem rendelte el, hogy a közsé­geknek közös temetőjük legyen s így azt, hogy a temetők közösöknek nyilváníttassanak, megosztassa­nak, követelni sem lehet. B. K. 4 AUSZTRIA. Az új osztrák miniszterek fölesketése. Bécsből táviratozzák, hogy a király előtt ma reggel tíz óra­kor eskették föl Koser Mansfréd dr., Ronda Antal lovag és Buguoy Ferdinánd gróf újonnan kinevezett minisztereket. A szertartáson résztvettek Koerber miniszterelnök és Gudenus Lipót báró főkamarás­­mester. Az eskümintát Villány Oszkár báró minisz­teri tanácsos olvasta föl. Az angol-orosz konfliktus, Budapest, október 31. A hulli események nyomán támadt izgatott­ság, mely a történtek első hírére Angliának, sőt az egész műveit világnak közvéleményén erőt vett, a békés elintézés hírére csaknem teljesen lecsendesült. Az orosz külügyminiszternek a lon­doni orosz nagykövettel folytatott táviratváltása, melyet orosz részről hivatalosan is közzétettek, kétségtelenné teszi, hogy az érdekelt hatalmak között végleges megállapodás történt az ügy békés elintézésére nézve. A hivatalos jelentés szerint­ Lamsdorff gróf külügyminiszter Ben­kendorff gróf londoni orosz nagykövethez Carszkoje-Szelóból 28-án a következő táviratot küldötte. Áthatva ama kívánságtól, hogy az észak-ten­geri esemény lehetőleg teljesen megvilágíttassék, az uralkodó szükségesnek tartja, hogy ezt az ügyet a hágai egyezség alapján nemzetközi vizsgáló­­bizottság elé terjeszszék. Legmagasabb rendeletre felszólítom excellenciádat, hogy terj­eszsze a kérdés megoldásának ezt a módját az angol kormány elé. Benkendorff gróf nagykövet ugyanaznap a következőket válaszolta: Közöltem Lansdowne lorddal excellenciádnak Carszkoje-Szelóból küldött táviratát. Az angol kormány elfogadja azt az indítványt, hogy az észak-tengeri eseményt egész terjedelmében a hágai egyezségben megállapított nemzetközi bizott­ság elé terjeszszék megvizsgálás végett. Amily megnyugtatólag halott ez a hivatalos közlemény, oly kevéssé sikerült az oroszoknak egy újabb kísérlete, hogy az északi-tengeri ka­tasztrófa elfogadható magyarázatát adják. E szerint a balti hajóraj saját torpedónaszádjait nézte japániaknak. A flotta tüzelt az egyik tor­pedónaszádra, melynek a kapitánya a maga ré­széről szintén azt hitte, hogy a japániak támad­ták meg és visszajött. Ekkor történt az orosz csatahajókon az a két sebesülés, melyet Rosz­­desztvenszki is beismert. Ez volna a magyará­zata az orosz tengernagy jelentésében szereplő japán torpedónaszádok hirtelen megjelenésé­nek, meg annak is, hogy miért volt az orosz flotta több hajója megrongálva, amikor Vigóba megérkezett. Kétségtelen, hogy ez a croquis-iró tollára méltó blamázs csöppet sem járulna hozzá ahhoz, hogy a nemzetközi bíróság valami magas véleményt alkothasson a Roszdesztvenszkiék tengerészeti tudásáról. Távirati tudósításaink idevonatkozólag ma a következők: A nemzetközi bizottság. Madrid, okt. 31. (Magántávirat.] Még nem döntötték el, hogy a hulli incidens megvizsgálására kiküldendő bi­zottságban mely nemzeteknek a megbízottai vegyenek részt, Spanyolország lemondott arról, hogy a bizottságban magát képviseltesse, azzal az indokolással, hogy ő feladatát ebben az ügy­ben már teljesítette. London, okt. 31. (Magántávirat.) A konfliktus elbírálására kikül­dendő bizottságba meg fogják hívni az osztrák-ma­gyar közös haditengerészet valamely előkelőbb tag­ját is, mert Anglia nagyrabecsüli Ausztria-Magyar­­ország haditengerészetét s az orosz kormány is bízik annak elfogulatlan ítéletében. Madrid, okt. 31. (Saját tudósítónktól.) A kamara folyosóján a külügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy a halli eset megvizsgálásával megbízott angol, orosz, német és francia tisztekből álló bizottság nemsokára összegyűl Vigóban. A cár részvéte: London, október 31. (Saját tudósítónktól.­ A cár Hardinge angol nagykövet tegnapi fogadásán újra legmélyebb sajná­latát fejezte ki a hulli esemény miatt. A nagykövet utóbb kijelentette egy újságírónak, hogy csakis a cár kezdésének köszönhető, hogy a nemzetközi vizsgáló­­bizottság létre­jött. Az orosz háboru-párt magatartása. Berlin, okt. 31.­­Saját tudósítónktól,­ Szentpétervárról távira­tozzák . Lamsdorff gróf külügyminiszter csak az által volt képes a cárt rábírni az Angliával támadt konfliktus békés kiegyenlítésére, hogy a balti hajóraj néhány hajója jelentéke­nyen megsérült s azokat sürgősen ki kell javí­tani és e célból a tatarozásra szoruló hajók külön­ben is kénytelenek Vigóban maradni. Mikor a külügyminiszter átnyújtotta a cárnak a balti flotta néhány hajójának megsérüléséről szóló táviratot, a harcias kedv a palotában egyszerre alább szállott. Azonnal belátták az udvarnál és a tengerészeti minisztériumban, hogy a balti hajóraj sérülései következtében a kelet-ázsiai expedíció kudarccal fog végződni s ha az angol flottával is meggyű­lik a baja az or­osz tengeri haderőnek, akkor a sokkal hatalmasabb brit hajóhaddal szemben csak a rövidebbet húzhatja. A háborús párt attól is félt, hogy az orosz hadvezetőség és a tengerészeti kormány újabb bűnei is ki­derülhetnének s azért maga is azon volt, hogy a konfliktus elsimuljon. Kedd, 1904. november 1. Spanyolország semlegessége. Madrid, október 31. (Magántávirat.) A külügyminisztérium részé­ről megerősítik, hogy Oroszország engedelmet kért arra, hogy hajóinak egy részét a vizs­gálóbizottság munkálatainak befejezéséig Vigó­ban hagyhassa. Spanyolország a világbéke ér­dekében elvileg beleegyezett ebbe, előbb azon­ban semlegességét illetőleg konferált a többi ha­talmakkal, melyek Spanyolország jó szándékait elismerték. Az angol mozgósítás beszüntetése: London, október 31. Az angol csatornás hajóhad egyik tengernagya Gibraltárból egy angol torpedónaszádon ideérke­zett és 6 órát töltött az angol követségen, mire

Next