Alkotmány, 1904. december (9. évfolyam, 288-314. szám)
1904-12-01 / 288. szám
IX. évfolyam. 288. szám. Csütörtök– Budapest, 1904. december 1 ELŐFIZETÉSI ÁR: ÜCéss évre ........ tor. 28.Félévre ............ « 14.— íregyedévra............. « 7.— Egy hónapra. ...... « 2.40 Egyes szám 8 fill., vidéken 10 fill. Megjelenik naponként reggel, kivéve hétfőn. Távbeszélő száma : 58—60. SZERKESZTŐSÉG ÉS LAPKIADÓ HIVATAL: Vnn., Szentkirályi utca 28. HIRDETÉSEK felvétetnek a kiadóhivatalban és BÉCSBEN: Friedl Huberfenél VII., Matzleiusdorfer-Strasse 7. Kéziratokat nem adunk vissza* Ismét egy levél. Budapest, november 30. (1.) Wlassics Gyula is nyílt levelet intézett a választóihoz. Wlassics levele Andrássyénál is keményebb. Ha nem is az ítéletben, hiszen erre nem volt szükség, hanem a hangban és érvekben. Andrássy ítélete a lehető legsúlyosabb volt. Ahhoz nem volt mit hozzátenni, de Wlassics a jogi és politikai érvek fegyvertárából többet használt fel arra, hogy a kormány eljárásának törvénysétért és jogilag lehetetlen voltát bebizonyítsa. S Wlassics nemcsak arra nézve ért egyet Széllel és Andrássyval, hogy a november 18-iki határozat nem lehet jogforrás s hogy e törvénytelenül létesített, tehát senkire sem kötelező ideiglenes házszabály segítségével, erőszakkal, kitiltásokkal, megcsonkított parlamenttel nem lehet sem végleges házszabályt, sem bárminemű törvényt létrehozni, hanem abban is egy nézeten vannak, hogy a választás nem szanálhatja a sérelmeket. A választóközönség megnyilatkozó akarata nem fedhet be semmiféle törvénytelenséget. Aminthogy egy miniszter törvénytelenül kiadott rendeletét nem törvényesíthetné a neki szavazott bizalom, hanem a bíró van hívatva konkrét esetben eldönteni: törvényes vagy törvénytelen-e a rendelet. így vonja meg Wlassics, a jogász jogi érzékével a törvényhozó hatalom hatáskörét, melyet Tisza a francia konvent tirannizmusa mintájára erőszakosan akart kitolni. De hát hová konkludál Wlassics levele? S milyen útját jelöli meg a kibontakozásnak. Ez most a legfőbb kérdés. Wlassics Andrássy Gyula nyomdokain halad. A kibontakozás feltétele, hogy a november 18-iki határozat jogforrás nem lehet. Ezt jelölte meg Andrássy s ugyancsak ezt jelölte meg Apponyi gróf is a Vigadóban tartott beszédében. Csak ha az megtörtént s a jogfolytonosság helyreállott, akkor lehet más kérdésekbe bocsátkozni. Wlassics levelének érdekes az a része is, melyben fényesen kimutatja, hogy Tisza sem precedensül, sem erőszakos és törvénytelen eljárásra mentségül nem hivatkozhatik az ex-lex-re, melybe Széll Kálmán is belement. Az ex-lex állapot volt, melybe a kormány akaratlanul jutott bele. Tisza ellenben maga követett el tudatosan törvénytelen cselekedetet. Továbbá a miniszteri felelősség elvénél fogva a kormányra egész súlyával nehezedett a politikai és büntetőjogi felelősség. A kormányon az együtt tartott Ház bármikor végrehajthatta volna az ítéletet. De a többség politikai és büntetőjogi felelősségre miképp vonható? S hogyan hajtható végre rajtuk az ítélet? S Wlassics szerint is ezen kérdések között előtérben áll a házszabályrevizió, mely a szólásszabadságot biztosítja s a házszabályokkal való durva visszaélést lehetetlenné teszi. A revízió létrejöttét Wlassics pártközi egyezség útján óhajtja. S szükségesnek tartja, hogy az egész ország megismerje azokat az alapelveket és jobb részleteket is, melyeket a végleges házszabály módosítás tartalmazni fog. S csak azon esetben, ha ezen megismertetett házszabályrevízió ellen akarna az ellenzék obstruálni — akar Wlassics a nemzetre appellálni. Wlassics álláspontja tehát világos, alkotmányos és elég lojális is. Csak egyről — Nem tudok reáfelelni. Az egyik ... ismerem ...hogy cipészsegéd, a másik kőmives és a szakegylet elöljárói. Nagyon egészséges színben vannak, pedig az a daluk, hogy: «ínség, nyomor .. .» feledkezett meg, arról, hogy a házszabályreviziónak kérdését ma már nem lehet teljesen elválasztani a választási törvény revíziójától. Az ellenzék álláspontja az, amit Apponyi a Házban az utolsó napokban is kifejezésre juttatott, hogy az ellenzék csak olyan mértékben járulhat hozzá a házszabály szigorításához, amely mértékben kiterjesztetik a választójog, vagyis amennyivel jobban megnyilatkozhatik a választásokon a nemzeti akarat. Ez az ellenzék álláspontja. S hiába is igyekeznek a Tisza lapjai Apponyit és társait már arról vádolni, hogy a junkuimot a házszabályrevizió és a választási reform között elejtették s hogy csak Tiszával szemben állították fel. Apponyi vasárnapi felhívása az Andrássyakhoz, hogy vegyék kezükbe a kibontakozás fonalát s az ellenzék nem fogja összebonyolitani a kibontakozást a népjogok mikénti kiterjesztésének kérdésével, nem azt jelentette, s — mint Tisza lapjai kürtölik, — hogy el van ejtve a választási reform, hanem azt, hogy a kibontakozáshoz az első lépés az, amit az Andrássyak hirdetnek, hogy a november 18-iki határozat semmis volta elismertessék. Majd azután, ha a törvényes alapon álló új kormány előáll a házszabály revízióval, akkor az ellenzék is megjelöli a választási reformra vonatkozólag az álláspontját Apponyinak fennebb említett felfogása szerint. Hogy áll tehát a helyzet Wlassics levele után? Úgy, ahogy minden józan és alkotmányosan gondolkozó politikus szerint már november 19-ike óta áll, t. i. hogy az erőszak utján egy lépést sem lehet tovább tenni, hogy az alkotmánysértőknek, a jogfolytonosságot megszegőknek .—Magyarázatot akarsz ? Én nem adhatom meg, hanem jöjj be ide a korcsmába. — Nézd, ott a félreeső helyen kártyáz két ember. — Kártyáz? . . . Mire jó a kártya? — A kártya? Az nem jó semmire. Koldusokat, elégedetleneket nevel azokból, akik megtudnának panasz nélkül élni, ha nem kártyáznának, tisztességben, elégedetten. — Az a két ember talán sok pénzzel bir. Látom, rakáson előttük az ezüst . . . ■— Nem bir sok pénzzel az a két ember; munkások ők és a heti keresetük az, ami előttük hevert. — De nagyon eltértünk az előbbeni kérdésemtől . . . — Dehogy térjünk ! Nem tértünk el. Éppen ők azok, akik előbbeni kérdéseddel foglalkoznak s akik százak előtt erről beszélnek. Ők azok, akik a humanitás ellen harcolnak, kiabálnak és ha szombaton eljátszották a fizetésüket, vasárnap odaküldik a gyermekeiket a népkonyhára. Séta a városon át. (Az elégedetlenek.) — Az Alkotmány eredeti tárcája. — I. Jer, menünk végig a városon s beszélgessünk a látottakról . . . — Tudod-e, miért van a bor? — Hogy megigyuk. — Helyes. És a pénz? — Hogy elköltsük és újragyűjtsünk arra, hogy újból költhessünk. — Igen, úgy van, nagyon okos beszéd. De most mondd meg, hogy miért készítenek pezsgőt, sherryt, malagát s ilyen finom italokat? — Azért, hogy az urak élvezzék. — Igazán mondod? Csak azért s csak az uraknak való ? — Igen, csak azok engedhetnek meg maguknak ennyi élvezetet s azok is ritkán. — Jer, menjünk be ebbe a kávéházba. Bebizonyítom neked az ellenkezőjét. — Igen ? — Igen. Nézd, ott ül két ember a márványasztalnál, előttük két apró pohárka. Mit isznak azok az emberek? — Cognacot, a javából. — És a cognacot kinek készítik? — Az uraknak meg a betegeknek. — És ezek hova tartoznak, előbbi vagy utóbbihoz. II. — Menjünk tovább. Nézd, miféle népcsoport az ott? — Szegény emberek. — S minek verődnek a ház előtt csoportba ? — Mert ott a népkonyha. — Népkonyha? ... Mire jó az? — A szegény népek nyomorán enyhíteni; ott kapnak ennivalót, tüzelőt, meleg ruhát meg néhány garast. — S kik adják mindezt? — Az urak. — Lásd, milyen jó, hogy urak is vannak a világon. Nemes a céljuk: a szegényeken segíteni ... — Igen, amit elvettek tőlük ... abból. — Ne mondd!? — Igen. Egyszer elveszik, másszor odaadják s így a magukéból nem adnak nekik semmit, mégis «humánus» a cselekedetük. — Nem értem . . . Nem lennél szives bővebben megmagyarázni, hogy mikép veszik el a szegényektől azt, amit visszaadnak nekik, mikor a szegényektől elvenni nem lehet ? III. Az utcasarkon két asszony áll és beszélgetnek egymással. I. Hova volt, édes szomszédasszony ? II. Az uramnak vittem egy kis kávét reggelire. I. Kávét? Embernek kávé ? ...