Alkotmány, 1904. december (9. évfolyam, 288-314. szám)

1904-12-04 / 291. szám

ALKOTMÁNY. 291. szám.­ 8 Vasárnap, 1904. december 41 együttesen 60, a C—D csoportból együttesen 25 és végül az E csoportból legfeljebb 100" résztvevő. Jelentkezni lehet a zarándoklat lelki vezetőjénél, nagyságos és főtisztelendő Skarda József prépost úrnál Sasvár (Nyitramegye), a kitöltött jelentkezési lappal 1905. évi január hó 25-éig. írt levél. Minden résztvevőnek útlevélre van szük­sége, melyet a rendőrkapitányság, illetőleg községek­ben a járási főszolgabiróságtól kell beszerezni. * Bővebb felvilágosítást a részletes programul nyújt, melyért ugyancsak Skarda József prépost úrhoz kell fordulni. A Fieumába szenvedőknek figyelmébe ajánlja Nagy Imre gyógyszerész lapunk mai számába meg­jelent hirdetését. színház és művészet. Bernd Róza:­ ­Gerhard Hauptmann drámája. Ma este mutatták­­de a Nemzeti Színházban. Fordította Hevesi Sándor.) Hauptmann úgy kezdte írói pályafutását, hogy a legnagyobb német poéta címet előlegezték neki. Azután szépen beleszokott ebbe a címbe, berendez­kedett, mint a német irodalom fejedelme és nem tartotta feltétlenül szükségesnek, hogy mindig olyan dolgokat írjon, ami méltó egy fejedelemhez. A Ta­kácsok és a Hannele, ez a két típus, amelyek for­májára ráhúzható Hauptmann egész művészete, egyrészről a kihegyezett szociális és morális tenden­ciák, másrészről a költői elmélyedésekből és egy kis affektáltságból összegyúrt fantazmagóriák: ez a két fókusz, amelyek közül a Hauptmann művészete kering. És ebben a keringésben simára csiszolódott művészi tulajdonságai állandósultak, a vad érdekes­ségek elkoptak és modorrá szolidult a forradalmi póz, amelylyel Hauptmannak sikerült az előre törtető ,fiatalokat elkábítani. A Nemzeti Színházban ma az utóbbi évek szen­zációs termébe, a Bernd Róza ment. A szegény sziléziai parasztleány története, aki beleszédül a szerelembe, szeretője lesz a fiatal Flammnak és áldo­zata lesz egy rosszlelkű intrikusnak, Streekmannak. Bernd Róza talán az az egészséges nő, akivel Hauptmann bizonyítani akarja az erkölcs egészség­telenségét, valaki, akinek igaza van, mikor szembe­kerül a morál kényszerével és azzal a társadalmi felfogással, amely a leánytól tiszta életet követel. Lehet, hogy nem ilyen valaki Bernd Róza, lehet, hogy egészen más tendencia szolgálatába van sze­­gődtetve, azt ne nagyon kutassuk. Hauptmanntól elvárjuk, hogy tendencia dacára is jó drámát írjon, hagyjuk a tétellel való vitatkozást a szociológusok­nak és nézzük meg közelebbről a drámát. Tehát Bernd Róza elbukik. Streckmann pedig, az intrikus, aki csodálatosképpen mindenütt jelen van és mindent lát, apróra ismeri a Róza és a Flamm szerelmi históriáját s ezt föl is használja Róza ellen, kényszerítvén őt, hogy neki is szeretője legyen, különben elárulja. Róza meg akar szabadulni ebből a helyzetből, férjhez menne a szentes Ágosthoz, aki születendő gyermeke dacára is elvenné őt. De Streeh­­mann nem engedi ki karmai közül, összetűz Ágost­tal, kiveri a szemét, azután bíróság elé kerül a dolog, minden kitudódik, Róza megöli gyermekét, megőrül és elárulja magát a végszóra megjelenő zsandár előtt. Erőteljesen megrajzolt alakok élik végig ezeket a durva jeleneteket, amelyben szabadon törnek ki a paraszt nyers szenvedélyei, de a felépítésben egyre ott kellemetlenkedik az a csodálatosképpen mindent látó intrikus, ez a Steckmann, aki szinte romantiku­san nagy gazember és minthogy az ő mindentlátá­­sából származik a Róza nagy veszedelme, a dara­bon végig érezni lehet ezt a technikai gixert. Ha egyszer rajtakapná Rózát, vagy egyszer sikerülne kilesni egy titkát, ez még tűrhető volna, de ez az űr mindig ott van és a döntő pillanatban kilép a bok­rok közül és ez tűrhetetlen. Sok érdekes perspektí­­vát nyit Hauptmann a primitív emberek lelkébe, de mintha mindazt, amit így megmutat, már többször megmutatta volna hol itt, hol amott. Ezt az irodalmi eljárást röviden kérődzésnek szokták nevezni. A Bernd Róza tragédiája nálunk azzal is súlyos­bodott, hogy Hegyesi Mari játszotta, akinek pedig meglepően igaz momentumai voltak, de akinek min­den hangosabb szava már belegurul a deklamálásba. Mihályi­ játszotta a fiatal Flammot és legérdekesebb volt, amikor nevetett. Olyanféleképpen tette ezt, mint egy szabó, akit tudvalevőleg kecskének nevez a köz­nép humora. Iván if is démoni gonoszsággal játszotta Streckman szerepét és látszott rajta, hogy ő maga is milyen sötét intrikusnak tudja magát. Rózsa­hegyinek (Ágost), Gálnak (az öreg Bernd) és Rákosi Szidinek (Flammné) adódott egy pár alkalom, hogy művészetet produkáljanak. Azokban a szabad pilla­natokban, mikor egy kicsit csillapult a szavalók és éneklők buzgalma, igaz emberek jelentek meg a színpadon az ő jóvoltukból, de nagyobbrészt sike­rült túlkiabálni őket. (ml) * Calvé az Operában. Calvé, a hírneves francia operaénekesnő ma «Carmen» címszerepében lépett föl Operánkban. A művésznő pillanat alatt meghódí­totta a közönséget. Calvé asszony éneke a legtelje­sebb tudást, a legmagasabb fokra emelkedett művé­szetet jelenti, aminővel csak kevesen jeleskednek az Isten kegyelméből való énekesek sorában. Hangja terjedelmes, olvadozó mezzo-szoprán, minden izében legnemesebb érc, folyékony arany. Ehhez a hanghoz tessék hozzágondolni olyan iskolázottságot, melyről Budapesten nem is álmodnak és tisztában vagyunk a francia vendég művészetével. Carmenról való fel­fogása eredeti. Ez a Carmen nem a szemtelen, ki­hívó gyári munkásnő, tele piszkos kívánsággal, ahogy eddig megszoktuk látni és hallani ezt a színpadi alakot, hanem a csábító szirén, egy démonnak szi­vével, mely, kerülve a külső aljasságot, áldozatait annál biztosabban elveszti. Nehéz jeírni ezt az ének és játék dolgában mesteri alkotást, mely mély be­nyomást tett. A vendégművésznő mellett a többi szereplők: Bochnicsek, Komár, Tukács a tőlük megszokott módon játszottak. D. A. * Pálmay Ilka a Népszínházban. A Népszínház egykori büszkesége ma tartotta meg feledhetlen sikerei színhelyén egyetlen vendégjátékát, melynek jövedelmét a Magyar Színpadi Szerzők Egyesületé­nek javára ajánlotta föl. A közönség őszintén ünne­pelte hajdani kedvencét, a diva pedig örökifjú művé­szetének derűjével hálálta meg a szíves fogadást. A szép előadáson egyik páholyban ott voltak Berczik Árpád és Herczeg Ferenc, a Magyar Színpadi Szer­zők Egyesületének igazgatói, akik szépen kötött virágcsokrot is küldtek föl a színpadra a művész­nőnek, szalagján. A legnagyobb magyar szubrek­­­nek — a Magyar Színpadi Szerzők Egyesülete — felírással. * A Vígszínház legközelebbi újdonsága Bracco Róbert «Fanyar gyümölcs» (Frutti acerbi) című víg­játéka lesz, amely az olasz színpadokon igen nagy sikerrel került színre. A darabot Deltai Jenő fordí­totta. A női főszerepet Varsányi Irén játszsza, aki hosszabb távollét után ebben a szerepben lép fel először. A Magyar Színház. Máder Rezső új operettje, a Huszárvér, amelyet tegnapi bemutatóján a közönség rendkívüli tetszéssel fogadott, a hét minden estéjén színre kerül a bemutató szereplőivel. A csütörtöki ünnepnapon délutáni előadásul 157-edszer adják Lehár Ferenc bájos zenéjű operettjét, A drótostótot, amely legutóbbi előadásán is teljesen zsúfolt házat vonzott. * A rátartós királykisasszony. Ez lesz a címe a Népszínház legközelebbi újdonságának. A darab poe­­tikus szövegű dán mesejáték, melyet Heltai Jenő eredeti versekkel toldott meg. A darab részben egy francia udvarnál, részben pedig ez északi herceg birodalmában játszik s az Operette személyzet Vidor Pál igazgató és Stoll Károly főrendező vezetésével gondosan készíti elő az újdonságot a következő hétre. * A János vitéz. A János vitéz, Bakonyi, Heltai és Kacsóh daljátéka a zsúfolt házak szakadatlan sora előtt szalad tovább diadalmas pályáján. Az esti pénztárnyitás alkalmával a Király-színház előcsarno­kában mindig olyan nagy a tolongás, hogy az igaz­gatóság mától kezdve a közönség kényelmére estén­ként két pénztárt nyittat: a jobboldaliban fogják a két koronás és olcsóbb, a baloldaliban a drágább jegyeket árusítani. Csütörtökön, az ünnepen és va­sárnap délután az új honpolgár kerül színre Gyöngy Izsóval Goldstein Számi szerepében. * Jósz­énycélú hangverseny. Ő fensége Mária Jozefa főhercegnő védnöksége, özv. Pálffy Pálné grófné és Bundala Mihály nagyváradi kanonok elnöksége alatt álló Katholikus Nővédő­ Eg­yesület IX., Ba­kács-tér 10. sz. alatti patronagea jótékonycélú hang­­versenyt rendez szegény munkásleányai segélyezé­sére. A hangverseny folyó évi december hó 5-én este fél 8 órakor a Budapesti Katholikus Kör dísz­termében (IV., Molnár­ utca 11. sz.) tartatik meg. Jegyek ára a­z első sor 4 korona, a többi sor 2 korona, karzati ülőhely 1 korona, belépti jegy 1 korona. Kaphatók a Szent­ István­ Társulat könyv­­kereskedésében és a hangverseny előtt a pénztárnál. Felülfizetések, tekintve a jótékony célt, köszönettel fogadtatnak. A hangverseny műsora a következő: 1. Beethoven Egmont. Előadja a Szent-Imre-Kör zenekara. 2. Cha­­minade: a) Ecrin. Dienstl Oszkár: b) Liliomszál. Énekli Graf Vilmosné dr.-né, zongorán kiséri Sche­­kolin R. Mendelssohn: Frühlingl­ed. Zongorán és gordonkán előadják Hermann Marianna és ***. 4. Aimé Maillart: Ária a «Villars dragonyosai» c. ope­rából. Énekli Roemer Karola operaénekesnő, zongo­rán kiséri Meiszner Imre énektanár. 5. Bucarossi: Keringő G. Puccini «La Bohéme» c. operájából. Előadja a Szent­ Imre-Kör zenekara. 6. Weckerlin: a) Pastourelles. Lemaire: b) Vous dansez Marquise. Massenet: c) Onvre tes veux bleus. Kun László: d) Magyar dalok. Énekli Bornemisza Gabi úrnő, zongor­­án kiséri Cséry Ilona. 1. Mayerbeer: Koronázási induló. Előadja a Szent­ Imre-Kör zenekara Kern Lajos vezetésével. * Iparművészeti előadás. Lyka Károly, a kiváló esztétikus és műkritikus előkelő nagy­közönség előtt tartotta meg ma első előadását a művészi disz ke­letkezéséről, az Iparművészeti Múzeum nagytermé­ben. Az előadást Radisics Jenő miniszteri tanácsos, múzeumi igazgató vezette be. Lyka azt fejtette ki mai előadásában, hogy a művészi disz nem a fény­űzésből, kedvtelésből vagy a szeretetből született, hanem technikai okok fejlesztették azt. Erre igen szép példákat hozott fel a szövő-,­ agyag- és a vas­iparról. Az előadást lelkesen megtapsolták. A legkö­zelebbi előadás szombaton lesz. * Filharmónia. Szerdán, december hó 7-ikén lesz Kerner István vezetése alatt a IV. filhar­móniai hangverseny, Klingel Gyula tanár gordonka­­művészszel. Műsora: 1. Mendelssohn «Athalia» nyitány. 2. Volkmann gordonka-versn­y. 3. Sibelius «A tuonélai hattyú». 4. a) Klengel Nocturne, b) Piath Tarantella. Előadja Klengel. 5. Bi Mo «Harold en Italie» szimfónia. Az obuigát brácsát játszsza Grün­­feld versenymester. Honi gyártmány!! Honi gyártmány!! LEWISCH RÓBERT szobrászat, oltárépítészet, aranyozás és festészeti mírintézet. SZOMBATHELY Új oltárok, szószékek, Űr-koporsó, gyónószék, tem­­plom­padok, statlóképek, minden stylben a legművé­szibb kivitelig. — Mindennemű szent szobrok művészi kivitelben, kifurtbélü zirbolyafából faragva, élethűen színezve, aranyozott paszománttal. Szobrok cm. 100 no 120 130 140 150 top árai: k sö 95 110 130 145 100 175 228

Next