Alkotmány, 1905. április (10. évfolyam, 79-104. szám)

1905-04-01 / 79. szám

ALKOTMÁNY, 79. szám­­ jára lőttek, Livádiában kastélyait felper­zselték. Nem számíthatnak Oroszország segítségére, de nem is félnek tőle. A ke­leti politikának legnagyobb tényezője a számításból kiesik. Azt olvassuk ma egy párisi lapban, hogy Lamsdorff gróf, az orosz külügymi­niszter előterjesztést tett a cárnak, hogy kössön békét Japánnal, mert valószínűleg bonyodalmak lesznek Macedóniában. Nem zörög a haraszt, ha szél nem fúj. Nem is utazik a német császár a Földközi ten­geren ok nélkül. Mi most annyira el va­gyunk foglalva a válsággal, hogy észre sem veszszük annak összefüggését a keleti bonyodalmakkal. Pedig ez az összefüggés létezik és nem kis oka lehet annak, hogy a király Budapesten oly nagy súlyt helyez a magyar nemzettel való egyetértés hely­reállítására. Mert lehetetlen be nem látni, hogy keleti politikát folytatni Magyaror­szág nélkül nem lehet és ha katonai be­avatkozás válnék szükségessé, akkor pénz és katona kell­­ a delegációnak és a ma­gyar országgyűlésnek támogatása. Ha itt nincs szilárd kormány, ha a hadsereg a magyar nemzet pártolásában nem része­sül, hogyan lehessen nagyhatalmi politi­kát csinálni és felhasználni a jó alkalmat, melyet Oroszország tehetetlensége kínál a Habsburgoknak ? Volt-e ily tervekről tudomása Tiszának ez év elején vagy sem, azt nem tudhat­juk, de akkor miért mondotta, hogy a súlypontot át kell helyezni Magyaror­szágra ? Budapest, március 31. tásé iránt, mely a magyarországi udvarnagy alatt fog állani. Az uj hivatalt, mely közbenső hatóság lesz, az első főudvarmesteri hivatal és a cs. és kir. várkapitányság, azaz a budapesti és gödöllői udvari kertészeti igazgatóság közt, május 1-én léptetik életbe. A győri választás. Győrből írják, hogy a szabad­elvű párt, miután Fischer Sándor dr. a neki felaján­lott jelöltséget nem fogadta el, ma Németh Károly dr. takarékpénztári ügyészt jelölte pártonkívüli programmal. A függetlenségi pártnak jelöltje Hil­berth Károly, akivel szemben újabban ugyancsak ellenzéki programmal Vargyas Endre volt győri kit. tanfelügyelő fog fellépni. A választás április 4-én lesz. Megtámadott mandátumok. A Kúria első válasz­tási tanácsa, Paiss Andor elnöklésével ma folytatta a széki mandátum dolgában a minap megakadt tár­gyalást. Az ülés megnyitása után Hoffer Aladár dr. ismertette az ellenkérvényt, amely szerint nem Révai, hanem Szemere pártja vesztegetett, etetett s itatott. Szemere, aki különben a választáskor visszalépett, mindössze harmincegy szavazatot kapott. Révaira pedig, ha le is vonnák az állítólagos megfertőzött szavazatokat, még mindig jutna itt abszolút többség. Utána Farkas János, a peticionálók megbízottja igyekezett megcáfolni az ellenkérvényben fölhozotta­kat. Határozatát holnap délután kettedfél órakor hir­deti ki a Kúria. Az alsó-árpási kerületben képviselővé választott Serbán Miklós dr. mandátumát szintén kérvénynyel támadta meg a legyőzött Vaszu Oktáv román nem­zetiségi jelölt pártja. A petíciót Vavrik Béla vezeté­sével ma tárgyalta a Kúria második választási ta­nácsa. A kérvényezőket Babes Titusz dr. fővárosi ügyvéd képviselte, a megtámadott képviselőt Okoli­­csányi Géza dr. védte. Babes dr. két abszolút okra támaszkodva, kérte a választást érvénytelennek ki­mondani. Szerinte Serban dr. a választás előtt be­járta a választókerület községeit s mindenütt kisebb­­nagyobb összegeket deponált, feltételül kötvén ki, hogy rá szavazzanak. A második abszolút érvényte­lenségi ok gyanánt Szabó Károly fogarasi ménes­uradalmi intéző viselkedését hozta fel, aki a válasz­tásnak elnöke volt s a szavazást, a törvény világos rendelete ellenére, két órán túl függőben hagyta, mivel Serban dr. emberei nem érkeztek meg s igy feltűnő kisebbségben volt. — Serbán Miklós, mondotta a peticonálók meg­bízottja, a mandátumra nézve alkudozott Born Fri­gyes báróval s ha visszalép, ötvenezer korona volt kikötve. Ennek illusztrálásául . . . — Abszolúte nem tartozik ide! — vágott sza­vába Vavrik elnök. — Az ilyfajta illusztrálásoknak itt nincs helye, nem reflektálunk rá. Irabes Titus ezután elmondotta, hogy a válasz­tási elnök nagy zavarban volt, amikor délután négy óra negyvenöt perckor Serbán lemondását átnyúj­nem úgyszólván csupa leány, fiatal, 14—20 éves hajadon leányok ? Hogyan fognak ezek a gyá­moltalan teremtések magukon segíteni és nem kell-e inkább attól félni, hogy egy új, ismeretlen világ ezer veszélye között elbuknak és elvesz­nek a magyarságra, katholicizmusra, és az egész örökkévalóságra ? A passaici magyar leányok megmutatták, hogy nem kell félni.­­ Egészen véletlenül, esetlege­sen úgy fordult, hogy csupa olyan gyárat alapí­tottak a városban, amihez csak női munkáskéz kellett; a csipke, cérna és zsebkendő gyárak igen jól alkalmazhatták munkásnőnek a fiatal leányt, férfi alig kellett egy-kettő. És tódult is a leánynépség a városba, fiatal, tapasztalatlan lel­kek, 14 évestől fölfelé, akik azzal jöttek ki, hogy egy kis pénzre tegyenek szert, azt megtakarít­ják, hazaküldik, azután hazamennek maguk is. Ámde szegények roppantul magukra voltak ha­gyatva, se templomuk, se semmiféle szerveze­tük nem volt, tizéves-huszával laktak együtt és mindenki azt gondolta, hogy vállalkozásuknak szomorú vége lesz, hogy néhány év múlva mint testi-lelki roncsok fognak visszakerülni az elha­gyott hazába. És mégsem így történt. A szabad Amerika jellemeket nevelő levegője, a struggle for life és a rendületlen erős keresztény érzés rövidesen úgy megedzette ezeket a fiatal lelkeket, hogy nemcsak hogy el nem romlottak, hanem össze­gyűltek, elhatározták, hogy nekik templom és külön magyar egyházközség kell és amit kimon­dottak, azt a legrövidebb idő alatt —igazi ame­­rikánus gyorsasággal —tetté is váltották. Temp­lomi egyesületükben gyűjtöttek, amíg papjuk nem volt, rózsafüzéregylelü­kben közösen imád­Udvarnagyi hivatal Budapesten. Bécs­ből táviratozzák nekünk. Illetékes forrásból jelent­hetem, hogy Budapesten Apponyi Lajos gróf udvarnagy vezetésével legközelebb udvarnagyi hivatalt létesítenek. Az uj hivatal az első fő­­udvarmesteri hivatalnak lesz alárendelve. Bécs­­ből táviratozzák továbbá: A Corr. Wilhelm azt jelenti Budapestről, hogy ő felsége intézke­dett a magyarországi udvarnagyi hivatal létesv­iszonyú ötlések-botlások között tanulják a nekik olyan szörnyen idegen idiómát, de valóságos magyar papot kapni, az nagyon nehéz. Végre megint akad itthon egy lelkes ember, aki rá­szánja magát arra, hogy misszionárius életében való fáradtságok között, életének jó részét vasúton, a többit pedig gyóntató székben, tem­plomban töltse, éjjel építési terveket gyártva, mindent a semmiből megteremtve mentse meg az elveszéstől amerikai magyar véreinek lelkét és kimegy az újvilágba. A clevelandi «Magya­rok Vasárnapja» ünnepi számban hirdeti, hogy megjött a hazából az uj pap, a nép megváltója­ként fogadja és valóságra válik sok imádság­nak, önmegtagadásnak, gyülésezésnek, fohász­kodásnak álma, vágya: egy uj magyar hitközség a messze Amerikában! Ez, nagyjából, egy magyar hitközség születé­sének processusa az Egyesült­ Államokban. Meg­ható ez is, ha elgondoljuk, hogy maga a nép az, amely kezdeményez; kegyúrnak hite sincs, a püspök nem sokat tehet, legfeljebb jótáll és a nevét adja oda a váltóra (és ezt szívesen meg­teszi), az állam pedig — szabad Egyház lévén a szabad államban — készségesen elismeri, hogy a katholikus Egyház tiszteletreméltó erkölcsi testület és semmi akadályt nem rak útjába, semmi ügyébe bele nem avatkozik, de nem is segíti semmivel «Help yourself!» Segíts maga­don ! ez a yankee jelszó és bár kezdetben nehéz ezt az itthoni kényelmes állapotokból odaszakadt papnak és népnek megértenie, később mégis csak beletalálja magát és valóban segít is magán. Ám ezek legalább férfiak. De mit szóljunk akkor, ha véletlenül olyan magyar község verő­dik össze, amelyben férfi, asszony alig van, ha­ 2 Szombat, 1905. április 1.­ tetták neki. Felfüggesztette a szavazást, csak akkor folytatta, amikor két óra öt perc múlva a központból utasításokat kapott. A kérvényezők képviselője azzal a kéréssel fejezte be előadá­sát, hogy a Kúria rendelje el a vizsgálatot s ennek eredményéhez képest mondja ki, hogy Serbán Miklós dr. képviselő megválasztása érvénytelen. Oko­­licsányi Géza dr., a képviselő védője, a petícióban felhozott állításokat valótlanoknak bélyegzi s ál­lítja, hogy amit a kérvény vesztegetésnek akar feltüntetni, a törvény által megengedett fuvardíj volt. A választási elnök szintén korrektül járt el. Kéri az alaptalan petíció elutasítását. Az elnök a Kúria határozatát holnap délelőtt tizenegy órakor hir­deti ki. • A válság, Budapest, március 31. A válságban lényeges fordulat állott be. A király hajlandó elfogadni a katonai kérdések kikapcsolását két évre. Ami annyit tesz, hogy az ellenzék függőben hagyja a magyar vezényszóra, magyar címerre és zászlókra vonatkozó követelé­sét s a király ezen időn belül nem kér sem több újoncot, sem újabb pénzáldo­zatot. Andrássy Gyula gróf állítólag úgy nyi­latkozott, hogy ha ezen az alapon köve­telik tőle a kormányalakítást, akkor, bár nem szívesen, de kénytelen elvállalni a kormányalakítást. A koalíció programm­­jának lobbi pontjai, melyek a belügyi re­formokra, az önálló vámra, a nemzeti bankra vonatkoznak, természetesen sér­tetlenül megmaradnának, de a katonai kérdésben ilyen kétéves kompromis­­­szumra lépnének. Szó sincs róla, hogy ez a megoldás ideális volna. Annyira magán hordja a tökéletlenség és ideiglenesség jellegét, hogy nem csoda, ha sokan aggódnak, hogy egyáltalán lehet-e ilyen viszonyok között érdemleges s nagyobb változáso­kat eszközölni más dolgokban is. De úgy látszik, az ellenzék egyrészt mégis a kény­szerhelyzetben Andrássy mellé szándékozik állani s nem fogja engedni, hogy Andrássy hoztak; nem ejtette őket kétségbe az sem, hogy a lengyel templom pincéjébe, melyet isteni tisz­teletre ideiglenesen kibéreltek, egyszer betört az árvíz és vagy ezer dollár kárt okozott. Megin­dító áldozatkészséggel pótolták a kárt, gyarapí­tották a tőkét, összehordták az utolsó centjeiket is — és másfél év múlva készen állt a magyar templom! Szép, félig góth, félig román ízlésű kőtemp­lom , joggal mondhatni, az egész város legszebb temploma. Szent István királyról van elnevezve és az ő napján volt felszentelése. «Haec est re­rem ecclesia filialis.» — No ez igazán leány­egyház, mondotta a felszentelő newarki püspök, John O’ Connor, mikor maga előtt látta az öröm­ben úszó, ünneplő gyülekezetet. És pedig hős leányoké! gondoltam magamban én, mikor a szószékről végig tekintettem rajtuk és elgondol­tam, hogy mennyi temérdek apró és nagy áldo­zatba, kis hiúságok legyőzésébe, egy-egy hőn kí­vánt új ruha vagy kendő elhagyásába került min­den egyes téglája ennek a templomnak. De az eredmény dicsőséges, egy megbecsülhetetlen mentsvára a magyarságnak és a kereszténység­nek a passaici új templom és még egyéb is: nem sok idő múlva egy angol lap már Gretna- Grenhez hasonlította Passaicot, annyi házassá­got kötnek az új magyar templomban és a ma­gyarországi tótoknál, a Rév. Haitinger Imre temp­lomában, amelyet a magyar után néhány hónap­pal, december 8-án szenteltek fel, így lett a de­rék leányok kitartó buzgósága sok fiatal pár bol­dogságának alapvetője, dicsőség nekik a messze távolból is! Sebők Imre.

Next