Alkotmány, 1905. április (10. évfolyam, 79-104. szám)

1905-04-14 / 90. szám

alkotmány. 90. szám­ láre, mert programmjuk teljes megvalósításá­nak nélkülözhetetlen előzményét látják a kö­zös egyetértéssel már most keresztülvihető rendezésben és így ezeket elveik legcse­kélyebb részének feladása vagy felfüggesz­tése nélkül támogathatják, sőt támogatni kö­­­­telesek. Akik pedig a szóban levő rendezést­­ nem sürgették, azon meggyőződésre jutottak, hogy e reformok nélkül a jelenlegi súlyos válság az alkotmányosságnak teljesen meg­­s felelő módon meg nem oldható, az országo­­ gyűlés zavartalan munkára nem számíthat s a hadsereg szükséges igényei ki nem elégít­hetők. Mindezek tekintetbe vételével olyan mun­katerv létesülhet, amelynek alapján a kor­mány bizton számíthat a képviselőház támo­gatására és amelynek megvalósítása áldást v árasztana a magyar nemzetre, semmiben sem gyengítené Felségednek, mint Magyar­­országon kívül más országok uralkodójának is hatalmi állását, sőt ezt nagy mértékben megszilárdítaná, mert erősebbé és megelé­gedettebbé tenné e hatalmi állás legbiztosabb támaszát: Felséged ha Magyarországot! A parlamenti helyzet a válság gyors meg­oldását és az új felelős minisztérium ki­nevezését nem akadályozza. Ha ezek elle­nére mégis tovább halasztatnék, úgy — ámbár tiszteletben tartjuk azon tekinteteket, melyek Felséged elhatározását késleltetik — mégis tartunk tőle, hogy megrendülne a nemzetben a hit alkotmányos életünk valódiságában, mert olyan látszat keletkeznék, mintha a nemzeti akarat, melynek nyilvánítására Felsé­ged hívta fel a nemzetet, ha nem a kívánt és várt irányban nyilvánul meg, nem számít­hatna tekintetbevételre. Ezek alapján hazafias aggodalommal, de egyszersmind hódolatteljes bizalommal ismé­telve kérjük Felségedet: Kegyeskedjék alkotmányos fejedelmi jogai­nak gyakorlásával a mai visszás, az alkotmá­nyosság követelményeivel meg nem egyező helyzetnek véget vetni és olyan felelős kor­mányt kinevezni, mely a képviselőház bizal­mát birja és amelynek munkaprogrammja biz­tosítja számára a képviselőház támogatását. Kik egyébiránt mély hódolattal vagyunk Magyar-Horvát-Szlavonországoknak ország­­gyűlésileg egybegyült képviselői, a híres «szánalmas mosoly»-lyal ajkain felállott szólásra. A nagy izgalomba, még mielőtt megszólalha­tott volna a miniszterelnök, hirtelen beleszólott az elnöklő Rakovszky István hangja: — Az ülést öt percre felfüggesztem! . . . Szólott s végre levegőhöz kapva, lerohant az elnöki emelvényről vidáman, mint a rab ma­dár, melynek hirtelen felszabadulnak szárnyai. Odaállott a baloldalra s most már neki is mód­jában lévén, együtt zajongott a rajongókkal, han­gos megbotránkozását szabadon kiadva az újabb eset fölött. A szünet elmúltával ismét elnökké változott s az emelvényről hallgatta meg a miniszterelnök «védekezését» — de persze szótlanul. De annyi meglátszott rajta, hogy jobb szeretett volna lenn ülni. A kormányelnök magyarázata közben, melyet a szónok csípőre tett kezekkel kihívó hangon háltott bele a baloldalnak egyre növekvő forrongásába, a zaj mondatról-mondatra nőtt,végül mégegyszer fel kellett függeszteni az ülést s noha aztán a minisz­terelnök egyetlen mondattal befejezte beszé­dét — az indulatok jogos lázadása még azután is tartott, mikor a megtorló indítvány parla­menti tárgyalását már elhatározták. A mai egész nap Perczel nyugdíjának jegyé­ben telt el s ez az ügy egy pár viharos jelenet­nek még valószínűleg anyagát fogja szolgál­tatni. Perczel nyugdija, A képviselőház ülése. Budapest, április 13. A holt vizeket újra felkavarta egy váratlan szélroham. A képviselőház mai ülésén kipattant botrány uj izgalmakat támasztott s ismét oly jelenetek színhelye volt a képviselőház, amelyek­hez hasonlóktól már december óta elszokott a nemzeti törvényhozás.* A mai ülésen Rakovszky István elnökölt, ez­úttal először, az összes pártoknak rokonszenvétől környezve. Az ülés eleje bizottsági jelentések ’meghallgatásával telt el, valamint a felirati ja­vaslat benyújtásával. Nagy tetszést keltett a ja­vaslat megszólítása: — Felséges apostoli király ! Eddig mindig szükségesnek tartották az osz­trák császári címről is hűségesen megemlékezni. A botrány a megtorló indítvány megokolásá­­­nál tört ki. Eötvös Károly ugyanis megemlítette beszédében hiteles adatokra való hivatkozással, ■hogy a Tisza-kormány Perczel Dezsőnek nyug­díját a képviselőválasztások után 8000 koroná­ról 15.300 koronára emelte fel . . . A megbotránkozás valósággal végigviharzott­­a baloldalon. A legtöbben el sem akarták hinni. .. — Hihetetlen! ! — Nem lehetséges! ! — Alávaló szemtelenség! ! — Osztják maguk között az ország pénzét! ! A zaj, a felháborodás nőttön-nőtt, mert mi­­­­hamar le lehetett olvasni az Eötvös Károlyt figyelő Tisza István gróf arcáról, hogy a dolog !— igaz. Nagy zaj zúgott folytonosan, mely hirtelen tízszeresre növekedett, mikor Tisza István gróf*. A képviselőház ülése. Az elnök: Rakovszky István. A jegyzők: Zboray Miklós, Hammersberg László, Salamon Géza. A kormány részéről jelen vannak: Tisza István gróf, Lukács László, Tallián Béla, Berzeviczy Albert, Nyíri Sándor. A múlt ülés jegyzőkönyvének felolvasása után Tisza István gróf miniszterelnök kifogásolja a jegy­zőkönyvnek azt a részét, amely szerint Eötvös Károly tegnapi indítványát a mai ülés napirendjére kitűzték. Ez tévedés, mára még csak az indítványnak meg­­okolása és nem tárgyalása van kitűzve. Az elnök: A jegyzőkönyv a miniszterelnök úr által kifogásolt hiba kiigazításával hitelesíttetik. Holló Lajos, Günther Antal és Szederkényi Nándor bíráló­bizottsági elnökök alaki okok miatt kifogásolt mandátumok igazolásáról tesznek jelen­tést. Batthyány Tivadar gróf, a felirati bizottság elő­adója beterjeszti s felolvassa a felirati javaslatot. (Hosszantartó éljenzés és taps a baloldalon.) A megtorló indítvány. Az elnök: Következik Eötvös Károly bejegyzett indítványának megokolása. Eötvös Károly: Indítványomnak megokolását nyomtatásban mellékeltem ugyan, de mégis szüksé­gesnek tartom különösen a sajtóban elhangzott tá­madások elhárítására egyet-mást felhozni. A novem­ber 18-iki események után kétféle, közjogi és poli­tikai természetű intézkedésre volt szükség. A köz­jogi intézkedés az volt, hogy semmisnek és érvény­telennek kellett kijelenteni a november 18-iki elnöki kijelentést. A politikai intézkedés pedig abban áll, hogy a november 18-iki és december 13-iki merény­let elkövetőivel szemben a képviselőház ítéletet mondjon. Röviden foglalkozik az indítványa ellen felhozható kifogásokkal, amelyek közül az első az, hogy az országgyűlés egy másik, korábbi országgyű­lésnek határozataiba nem avatkozhatok bele. Ez üres kifogás, mert az országgyűlésnek feltétlenül kötelessége, hogy elődeinek határozatait javítsa, töké­letesítse vagy szükség szerint megsemmisítse. Azt is mondják, hogy egyik többség a másik többségről nem ítélkezhetik ; ha ez igaz volna, akkor mi ér­telme volna az új országgyűlésnek? Most százki­­lencven esztendeje kimondotta egy országgyűlés többsége, hogy Rákóczi áruló és a magyar szabad­ság ellensége volt. Nincs-e joga a mai országgyűlés többségének azt mondani, hogy az a többség vak, bolond és gonosz volt ? (Taps a baloldalon.) Ha százkilencven év előtti többségről lehet ítélni egy másik országgyűlés többségének, akkor lehet ítél­kezni a tavalyiról is. Még eddig nem volt rá alka­lom, hogy e kérdést tárgyalja az országgyűlés, amely tétlenségre van kárhoztatva már két hónap óta, mert nincs új kormány és mert gyöngéd tekintettel volt a többség az öreg király iránt. Ez azonban nem azt jelenti, hogy örökké hallgatni kell e dologról. Az opportunizmus most nem lehetséges, mert arról van szó, hogy a nemzet ellen a legelső tiszt­viselők által elkövetett bűnök megtoroltassanak-e vagy ne ? S még egy ok van a tárgyalásra: Miért ül még mindig itt ez a kormány? (Derültség.) Mit ke­resnek itt ezek a férfiak, akiknek itt helyük nincs, mert nem a nemzet bizalma tartja itt őket, hanem valami más hatalom. S ez a kormány nem passzív magatartást tanúsít, hanem dolgozik, nemesit, bá­­rósit, jutalmakat osztogat, szerződik, nyugdijakat oszt és korrigál. Igaz-e az, hogy Perczel minisz­teri nyugdija, mely 8000 korona volt, november 18-ika óta fölemeltetett 15.300 koronára. (Nagy zaj a baloldalon.) Erre felelhetne a miniszterelnök. Ezt az ügyet Tisza István gróf mint belügyminiszter ez évben 2632. számm­al intézte el s a pénnzügyigaz­­gatóságnál e fölemelt nyugdíj nyugtája 2365. szám alatt van eltéve. (Nagy zaj a baloldalon.) Felkiáltá­sok: Hihetetlen! Hallatlan ! Hellebronth Géza : Szemtelenség! Kubák Béla: Osztják maguk közt az ország pénzét! Eötvös Károly: Úgy látszik, hogy megjutalmazzák azokat, akik a nemzet ellen vétenek. Mindent el kell követni, hogy a mai miniszterek minél előbb más férfiaknak adják át helyüket. Nem hivatkozhatik senki arra, hogy november 18-ikán jóhiszeműen jár­tak el. Tessék oly politikát csinálni, mely a magyar nemzetet nem fosztja ki és nem nyúzza, akkor majd meglátják, hogy nem lesz obstrukció s meg fog szűnni a politikai bonyodalmak fő oka is. Ajánlja­, hogy bejelentett indítványát tűzzék ki napirendre. (Taps a baloldalon.) Perczel nyugdija: Tisza István gróf miniszterelnök: T. Házi. Az elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem! A szünet után Tisza István gróf miniszterelnök arra hivatkozik, hogy a kormány parancsoló köte­lességet teljesít, mikor helyén marad mindaddig, mig utódát ki nem nevezik. (Nagy zaj a baloldalon.) Eitner Zsigmond: Mi van Perczel nyugdíjával? (Foly­­tontartó nagy zaj.) Tisza István gróf miniszterelnök: Ami Perczel Dezső nyugdíját illeti, elmondom rövi­den, hogyan áll a dolog. Mikor Perczel Dezső annak idején belügyminiszteri állásáról lemondott, elmu­lasztotta azt, hogy megtegye a lépéseket az iránt, hogy megelőző törvényhatósági szolgálatát nyugdí­jába beleszámítsák. (Óriási zaj a baloldalon/ Fel­kiáltások balról: Hihetetlen! Éppen Perczel feledke­zett volna meg erről! Az elnök folyton csenget.) Ha Perczel Dezső akkor megtette volna ez iránt a lépéseket, semmi kétségem, hogy e szolgálatát neki akkor be is számították volna. (Nagy zaj. Fölkiáltások balról: így lopják az ország pénzét.) Endrey Gyula : Az ország pénze Csáky szaunája! Pozsgay Miklós : Tisza szalmája ! Barabás Béla: Ez törvénytelen dolog! (Folytonos nagy zaj.) Kubik Béla: Ez a vérdij! Az elnök (csenget.): Csendet kérek. Különben kénytelen leszek az ülést felfüggeszteni! Tisza István gróf miniszterelnök: Perczel most fordult a kormányhoz ily irányú kérelemmel s a kérelemnek a minisztertanács javaslata alapján ő Felsége helyet adni méltóztatott. (Nagy zaj.) Bartha Miklós: A Felsége osztogatja az ország pénzét! Tisza István gróf miniszterelnök: Erre nézve a javaslatot a minisztertanács tette, de ez elsősorban természetesen az én felelősségemre történt. (Nagy zaj. Felkiáltások balról: Fizesse ön!) Rubik Béla: Ez a vérdij! Tisza István gróf miniszterelnök: Ebben az intéz­kedésben semmi rendkívüli dolog nincsen; analóg esetek vannak rá. (Folytonos zaj a baloldalon és a középen.) Nem tagadom, hogy ebben az esetben a szabályoknak jóakarata és méltányos magyará­zatára volt szükség. (Óriási zaj.) Endrey Gyula: Az ország pénze iránt legyen jó­akarattal. (Felkiáltások: Osztozkodnak a tettes­társak !) Tisza István gróf miniszterelnök: Azt is fölemelt fővel állítom . . . Polónyi Géza: Felemelt nyugdíjjal! (Nagy zaj.) Tisza István gróf miniszterelnök: . . . hogy a tör­vények és szabályok e méltányos alkalmazása a jelen esetben oly férfiúval szemben alkalmaztatott . . . Felkiáltások balról: Hazaáruló ! Kötni való! Bor­hamisítók cinkosa! Kit akaszszanak fel, ha ilyen embert nem? Gazemberek! Az elnök a folytonos zajra hivatkozva, öt percre felfüggeszti az ülést. A szünet után Tisza István gróf miniszterelnök ezt jelenti ki: Ismétlem, hogy a méltányosság a jelen esetben egy minden tekintetben méltó és érdemes férfiúval szemben alkalmaztatott. (Nagy zaj és felkiáltások a baloldalon: Gazság! Gonosztevők!) Batthyány Tivadar gróf: Ezzel csinálnak propa­gandát a szocializmusnak! A Ház ezután nagy többséggel Eötvös Károly indítványának tárgyalását kitűzte a holnapi ülés napirendjére. Az ülés 12 óra 30 perckor ért véget.­ ­ Péntek, 1905. április 14.

Next