Alkotmány, 1905. április (10. évfolyam, 79-104. szám)
1905-04-14 / 90. szám
alkotmány. 90. szám láre, mert programmjuk teljes megvalósításának nélkülözhetetlen előzményét látják a közös egyetértéssel már most keresztülvihető rendezésben és így ezeket elveik legcsekélyebb részének feladása vagy felfüggesztése nélkül támogathatják, sőt támogatni kötelesek. Akik pedig a szóban levő rendezést nem sürgették, azon meggyőződésre jutottak, hogy e reformok nélkül a jelenlegi súlyos válság az alkotmányosságnak teljesen megs felelő módon meg nem oldható, az országo gyűlés zavartalan munkára nem számíthat s a hadsereg szükséges igényei ki nem elégíthetők. Mindezek tekintetbe vételével olyan munkaterv létesülhet, amelynek alapján a kormány bizton számíthat a képviselőház támogatására és amelynek megvalósítása áldást v árasztana a magyar nemzetre, semmiben sem gyengítené Felségednek, mint Magyarországon kívül más országok uralkodójának is hatalmi állását, sőt ezt nagy mértékben megszilárdítaná, mert erősebbé és megelégedettebbé tenné e hatalmi állás legbiztosabb támaszát: Felséged ha Magyarországot! A parlamenti helyzet a válság gyors megoldását és az új felelős minisztérium kinevezését nem akadályozza. Ha ezek ellenére mégis tovább halasztatnék, úgy — ámbár tiszteletben tartjuk azon tekinteteket, melyek Felséged elhatározását késleltetik — mégis tartunk tőle, hogy megrendülne a nemzetben a hit alkotmányos életünk valódiságában, mert olyan látszat keletkeznék, mintha a nemzeti akarat, melynek nyilvánítására Felséged hívta fel a nemzetet, ha nem a kívánt és várt irányban nyilvánul meg, nem számíthatna tekintetbevételre. Ezek alapján hazafias aggodalommal, de egyszersmind hódolatteljes bizalommal ismételve kérjük Felségedet: Kegyeskedjék alkotmányos fejedelmi jogainak gyakorlásával a mai visszás, az alkotmányosság követelményeivel meg nem egyező helyzetnek véget vetni és olyan felelős kormányt kinevezni, mely a képviselőház bizalmát birja és amelynek munkaprogrammja biztosítja számára a képviselőház támogatását. Kik egyébiránt mély hódolattal vagyunk Magyar-Horvát-Szlavonországoknak országgyűlésileg egybegyült képviselői, a híres «szánalmas mosoly»-lyal ajkain felállott szólásra. A nagy izgalomba, még mielőtt megszólalhatott volna a miniszterelnök, hirtelen beleszólott az elnöklő Rakovszky István hangja: — Az ülést öt percre felfüggesztem! . . . Szólott s végre levegőhöz kapva, lerohant az elnöki emelvényről vidáman, mint a rab madár, melynek hirtelen felszabadulnak szárnyai. Odaállott a baloldalra s most már neki is módjában lévén, együtt zajongott a rajongókkal, hangos megbotránkozását szabadon kiadva az újabb eset fölött. A szünet elmúltával ismét elnökké változott s az emelvényről hallgatta meg a miniszterelnök «védekezését» — de persze szótlanul. De annyi meglátszott rajta, hogy jobb szeretett volna lenn ülni. A kormányelnök magyarázata közben, melyet a szónok csípőre tett kezekkel kihívó hangon háltott bele a baloldalnak egyre növekvő forrongásába, a zaj mondatról-mondatra nőtt,végül mégegyszer fel kellett függeszteni az ülést s noha aztán a miniszterelnök egyetlen mondattal befejezte beszédét — az indulatok jogos lázadása még azután is tartott, mikor a megtorló indítvány parlamenti tárgyalását már elhatározták. A mai egész nap Perczel nyugdíjának jegyében telt el s ez az ügy egy pár viharos jelenetnek még valószínűleg anyagát fogja szolgáltatni. Perczel nyugdija, A képviselőház ülése. Budapest, április 13. A holt vizeket újra felkavarta egy váratlan szélroham. A képviselőház mai ülésén kipattant botrány uj izgalmakat támasztott s ismét oly jelenetek színhelye volt a képviselőház, amelyekhez hasonlóktól már december óta elszokott a nemzeti törvényhozás.* A mai ülésen Rakovszky István elnökölt, ezúttal először, az összes pártoknak rokonszenvétől környezve. Az ülés eleje bizottsági jelentések ’meghallgatásával telt el, valamint a felirati javaslat benyújtásával. Nagy tetszést keltett a javaslat megszólítása: — Felséges apostoli király ! Eddig mindig szükségesnek tartották az osztrák császári címről is hűségesen megemlékezni. A botrány a megtorló indítvány megokolásánál tört ki. Eötvös Károly ugyanis megemlítette beszédében hiteles adatokra való hivatkozással, ■hogy a Tisza-kormány Perczel Dezsőnek nyugdíját a képviselőválasztások után 8000 koronáról 15.300 koronára emelte fel . . . A megbotránkozás valósággal végigviharzotta baloldalon. A legtöbben el sem akarták hinni. .. — Hihetetlen! ! — Nem lehetséges! ! — Alávaló szemtelenség! ! — Osztják maguk között az ország pénzét! ! A zaj, a felháborodás nőttön-nőtt, mert mihamar le lehetett olvasni az Eötvös Károlyt figyelő Tisza István gróf arcáról, hogy a dolog !— igaz. Nagy zaj zúgott folytonosan, mely hirtelen tízszeresre növekedett, mikor Tisza István gróf*. A képviselőház ülése. Az elnök: Rakovszky István. A jegyzők: Zboray Miklós, Hammersberg László, Salamon Géza. A kormány részéről jelen vannak: Tisza István gróf, Lukács László, Tallián Béla, Berzeviczy Albert, Nyíri Sándor. A múlt ülés jegyzőkönyvének felolvasása után Tisza István gróf miniszterelnök kifogásolja a jegyzőkönyvnek azt a részét, amely szerint Eötvös Károly tegnapi indítványát a mai ülés napirendjére kitűzték. Ez tévedés, mára még csak az indítványnak megokolása és nem tárgyalása van kitűzve. Az elnök: A jegyzőkönyv a miniszterelnök úr által kifogásolt hiba kiigazításával hitelesíttetik. Holló Lajos, Günther Antal és Szederkényi Nándor bírálóbizottsági elnökök alaki okok miatt kifogásolt mandátumok igazolásáról tesznek jelentést. Batthyány Tivadar gróf, a felirati bizottság előadója beterjeszti s felolvassa a felirati javaslatot. (Hosszantartó éljenzés és taps a baloldalon.) A megtorló indítvány. Az elnök: Következik Eötvös Károly bejegyzett indítványának megokolása. Eötvös Károly: Indítványomnak megokolását nyomtatásban mellékeltem ugyan, de mégis szükségesnek tartom különösen a sajtóban elhangzott támadások elhárítására egyet-mást felhozni. A november 18-iki események után kétféle, közjogi és politikai természetű intézkedésre volt szükség. A közjogi intézkedés az volt, hogy semmisnek és érvénytelennek kellett kijelenteni a november 18-iki elnöki kijelentést. A politikai intézkedés pedig abban áll, hogy a november 18-iki és december 13-iki merénylet elkövetőivel szemben a képviselőház ítéletet mondjon. Röviden foglalkozik az indítványa ellen felhozható kifogásokkal, amelyek közül az első az, hogy az országgyűlés egy másik, korábbi országgyűlésnek határozataiba nem avatkozhatok bele. Ez üres kifogás, mert az országgyűlésnek feltétlenül kötelessége, hogy elődeinek határozatait javítsa, tökéletesítse vagy szükség szerint megsemmisítse. Azt is mondják, hogy egyik többség a másik többségről nem ítélkezhetik ; ha ez igaz volna, akkor mi értelme volna az új országgyűlésnek? Most százkilencven esztendeje kimondotta egy országgyűlés többsége, hogy Rákóczi áruló és a magyar szabadság ellensége volt. Nincs-e joga a mai országgyűlés többségének azt mondani, hogy az a többség vak, bolond és gonosz volt ? (Taps a baloldalon.) Ha százkilencven év előtti többségről lehet ítélni egy másik országgyűlés többségének, akkor lehet ítélkezni a tavalyiról is. Még eddig nem volt rá alkalom, hogy e kérdést tárgyalja az országgyűlés, amely tétlenségre van kárhoztatva már két hónap óta, mert nincs új kormány és mert gyöngéd tekintettel volt a többség az öreg király iránt. Ez azonban nem azt jelenti, hogy örökké hallgatni kell e dologról. Az opportunizmus most nem lehetséges, mert arról van szó, hogy a nemzet ellen a legelső tisztviselők által elkövetett bűnök megtoroltassanak-e vagy ne ? S még egy ok van a tárgyalásra: Miért ül még mindig itt ez a kormány? (Derültség.) Mit keresnek itt ezek a férfiak, akiknek itt helyük nincs, mert nem a nemzet bizalma tartja itt őket, hanem valami más hatalom. S ez a kormány nem passzív magatartást tanúsít, hanem dolgozik, nemesit, bárósit, jutalmakat osztogat, szerződik, nyugdijakat oszt és korrigál. Igaz-e az, hogy Perczel miniszteri nyugdija, mely 8000 korona volt, november 18-ika óta fölemeltetett 15.300 koronára. (Nagy zaj a baloldalon.) Erre felelhetne a miniszterelnök. Ezt az ügyet Tisza István gróf mint belügyminiszter ez évben 2632. számmal intézte el s a pénnzügyigazgatóságnál e fölemelt nyugdíj nyugtája 2365. szám alatt van eltéve. (Nagy zaj a baloldalon.) Felkiáltások: Hihetetlen! Hallatlan ! Hellebronth Géza : Szemtelenség! Kubák Béla: Osztják maguk közt az ország pénzét! Eötvös Károly: Úgy látszik, hogy megjutalmazzák azokat, akik a nemzet ellen vétenek. Mindent el kell követni, hogy a mai miniszterek minél előbb más férfiaknak adják át helyüket. Nem hivatkozhatik senki arra, hogy november 18-ikán jóhiszeműen jártak el. Tessék oly politikát csinálni, mely a magyar nemzetet nem fosztja ki és nem nyúzza, akkor majd meglátják, hogy nem lesz obstrukció s meg fog szűnni a politikai bonyodalmak fő oka is. Ajánlja, hogy bejelentett indítványát tűzzék ki napirendre. (Taps a baloldalon.) Perczel nyugdija: Tisza István gróf miniszterelnök: T. Házi. Az elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem! A szünet után Tisza István gróf miniszterelnök arra hivatkozik, hogy a kormány parancsoló kötelességet teljesít, mikor helyén marad mindaddig, mig utódát ki nem nevezik. (Nagy zaj a baloldalon.) Eitner Zsigmond: Mi van Perczel nyugdíjával? (Folytontartó nagy zaj.) Tisza István gróf miniszterelnök: Ami Perczel Dezső nyugdíját illeti, elmondom röviden, hogyan áll a dolog. Mikor Perczel Dezső annak idején belügyminiszteri állásáról lemondott, elmulasztotta azt, hogy megtegye a lépéseket az iránt, hogy megelőző törvényhatósági szolgálatát nyugdíjába beleszámítsák. (Óriási zaj a baloldalon/ Felkiáltások balról: Hihetetlen! Éppen Perczel feledkezett volna meg erről! Az elnök folyton csenget.) Ha Perczel Dezső akkor megtette volna ez iránt a lépéseket, semmi kétségem, hogy e szolgálatát neki akkor be is számították volna. (Nagy zaj. Fölkiáltások balról: így lopják az ország pénzét.) Endrey Gyula : Az ország pénze Csáky szaunája! Pozsgay Miklós : Tisza szalmája ! Barabás Béla: Ez törvénytelen dolog! (Folytonos nagy zaj.) Kubik Béla: Ez a vérdij! Az elnök (csenget.): Csendet kérek. Különben kénytelen leszek az ülést felfüggeszteni! Tisza István gróf miniszterelnök: Perczel most fordult a kormányhoz ily irányú kérelemmel s a kérelemnek a minisztertanács javaslata alapján ő Felsége helyet adni méltóztatott. (Nagy zaj.) Bartha Miklós: A Felsége osztogatja az ország pénzét! Tisza István gróf miniszterelnök: Erre nézve a javaslatot a minisztertanács tette, de ez elsősorban természetesen az én felelősségemre történt. (Nagy zaj. Felkiáltások balról: Fizesse ön!) Rubik Béla: Ez a vérdij! Tisza István gróf miniszterelnök: Ebben az intézkedésben semmi rendkívüli dolog nincsen; analóg esetek vannak rá. (Folytonos zaj a baloldalon és a középen.) Nem tagadom, hogy ebben az esetben a szabályoknak jóakarata és méltányos magyarázatára volt szükség. (Óriási zaj.) Endrey Gyula: Az ország pénze iránt legyen jóakarattal. (Felkiáltások: Osztozkodnak a tettestársak !) Tisza István gróf miniszterelnök: Azt is fölemelt fővel állítom . . . Polónyi Géza: Felemelt nyugdíjjal! (Nagy zaj.) Tisza István gróf miniszterelnök: . . . hogy a törvények és szabályok e méltányos alkalmazása a jelen esetben oly férfiúval szemben alkalmaztatott . . . Felkiáltások balról: Hazaáruló ! Kötni való! Borhamisítók cinkosa! Kit akaszszanak fel, ha ilyen embert nem? Gazemberek! Az elnök a folytonos zajra hivatkozva, öt percre felfüggeszti az ülést. A szünet után Tisza István gróf miniszterelnök ezt jelenti ki: Ismétlem, hogy a méltányosság a jelen esetben egy minden tekintetben méltó és érdemes férfiúval szemben alkalmaztatott. (Nagy zaj és felkiáltások a baloldalon: Gazság! Gonosztevők!) Batthyány Tivadar gróf: Ezzel csinálnak propagandát a szocializmusnak! A Ház ezután nagy többséggel Eötvös Károly indítványának tárgyalását kitűzte a holnapi ülés napirendjére. Az ülés 12 óra 30 perckor ért véget. Péntek, 1905. április 14.