Alkotmány, 1905. május (10. évfolyam, 105-130. szám)

1905-05-02 / 105. szám

ALKOTMÁNTY. 105. szám. elnöklete alatt tartott rendes havi közgyűlésén Be­­niczky Ferenc volt főispán érdemeit jegyzőkönyvben megörökítette s a város egyik utcáját a volt főispán nevéről nevezte el. A közgyűlés elhatározta, hogy a képviselőházhoz feliratot intéz az ipartörvény reví­ziójának sürgős megalkotása végett, mely a sztrájkok megtörésére irányulna. Ugyancsak fel­iratban kéri a képviselőházat, hogy a rendelkezésére álló alkotmányos eszközökkel az áldatlan hosszú politikai válságban a leggyorsabb kibontakozást sür­gesse, végül az egyesült ellenzéket kitartásra kéri és bizalmát fejezi ki. Kaposvárról jelentik: Somogy vármegye törvény­­hatósági bizottsága Tallián főispán elnöklete alatt tartott rendes közgyűlésében Heves vármegye átira­tát a képviselőház többségének működése iránti bi­zalom kifejezése tárgyában egyhangúlag elfogadták. A­ közgyűlés ezután Baja város átiratát március 15-ének nemzeti ünneppé avatása tárgyában szintén elfogadta. A vezérlő bizottság ülése. A szövetkezett ellenzék vezérlő bizottsága folyó hó 3-án, szerdán délután négy órakor a függetlenségi pártkör helyiségeiben Kossuth Fe­renc elnöklete alatt ülést tart. Pártértekezletek. Az ors­zággyűlési függetlenségi és 43-as párt e hó 3-án, szerdán délután 6 órakor saját klubhelyi­ségében értekezletet tart. A­­­isszidensek körén e hó 3-án, szerdán este fél hét órakor saját klubhelyiségében értekezle­tet tart. Az országgyűlési új párt e hó 3-án, szerdán este hat órakor az Angol királyné szállóbeli klubhelyisé­gében értekezletet tart. A hadsereg kérdése: A Neue Freie Presse hasábjain «egy cs. és kir. altábornagy» folytatja a Teleki Arvéd gróf cikkeivel szemben kezdett polémiát. A legutóbbi cikkben a tábornok a haditörténelemből ellene idézett azon példákat igyekezik bizonyító erejüktől megfosztani, melyek kimutatták, hogy egységes érzületű és ve­zénylete hadseregeket gyakran győztek le ú. n. koalíciós hadseregek. A tábornok elmélkedése meg­lehetősen alacsony logikai színvonalon mozog s a hadtörténelemnek oly egyoldalú nézőpontból való felfogását bizonyítja, melynek tárgyias vitatkozásban helye nincsen. A szerző egyébként a cikknek folyta­tását ígéri. A kassai Szent-Imre-Kör. — Mailáth József gróf és Fischer-Colbrie Ágost püspök beszédei. — — Saját tudósításunk. —• Kassa, április 30. A kassai jogakadémia katholikus ifjúságának Szent-Imre-Köre az ifjúság buzgalma, de különösen Fischer-Colbrie Ágost dr. segédpüspök fáradságot nem ismerő buzgalma folytán e hó 29-én délután fél 6 órakor a premontrei főgimnázium tornatermé­ben nagy érdeklődés és óriási lelkesedés közepette megalakult. A nagy termet zsúfolásig megtöltötte a város és a környék intelligenciája. Bevezetőül a fő­gimnáziumi tanulók és a növendékpapok ez alka­lomra egyesült dalköre Hemerka Ulrik karnagy ve­­zetése mellett elénekelte a Kölcsey-himnuszt nagy precizitás­sal Ezután ifj. Polák Gyula joghallgató üdvözölte a hir­telen megbetegedett Stefányi Jenő j­oghallgató helyett a megjelent urakat és díszes hölgykoszorút, majd fel­kérte székhelyi Mailáth József grófot a megnyitó beszéd elmondására. Mailáth gróf erre a következő beszédet intézte az ifjúsághoz: Az eszményi haladás igaz és tulajdonképpeni mun­kásai az ifjúság körében keresendők. Mi, akiket a közélet szövevényes körülményeinek forgataga a férfikor terhes feladatai elé állított, a gyakorlati el­járás döntő részleteinél úgy keresünk tájékozódást, hogy azon eseményeket idézzük fel emlékezetünk­ben, melyek nagy múltúak messze távolából csillog­nak felénk s megjelölik azon pontokat, melyek az itt munkásságánál a mi folytató,­ ­ ezen hely­­ zetben, ugyanezen munkakörben találkoznak mive­­lünk; de amint közéletünk jelen folyásából sejthet­jük, folyton torlódó nehézségekkel, veszélyekkel lesznek kénytelenek megküzdeni.­­ Nem kétlem, sőt biztosra veszem, hogy ez a tudat él ifjú lelkületükben. Biztosra kell azt vennem már csak azért is, hogy egyesületünk zászlaján Szent Imre herceg neve ragyog! «Nomen auspicatissimum » Önök, fiatal barátaim, a jogtudományokkal foglal­kozva a magyar törvényhozás bibliájának, a «Cor­pus juris Hungarici» első kötetének mindjárt elején találkoztak azzal a fényes lappal, mely «Sancti Stephani Primi Regis Hungariae Decretorum Liber Primus ad Stum Emericum Ducem» cím alatt a dicső szent királynak fiához, Szent Imre her­ceghez intézett tanácsait s tanításait tartalmazza. Éppen nem csodálom, hogy önöket elbűvölte ezen aranynak tiszta ragyogása, lelküket meghatották az ihletett fejedelem bölcseségének örökérvényű nyilat­kozatai. Önök egy vezetőcsillagot kerestek egyletük szá­mára, melynek irányító fénye végigragyogva ösvé­nyüket, biztosítsa önöket minden megtévesztés ellen. — Íme ez az önök zászlója feliratának értelme. És erre nagy, igen nagy szükségük is van. Napjaink eseményei sűrű mozzanatokban mutat­ják, hogy újításaink szaporasága egészen megfordí­tott viszonyban áll tapasztalati s bölcsészi alapigaz­ságaink érvényesülésével. Maradandólag nagyot csak a múltak alkotásainak időszerű fejlesztésével mutathatunk fel. Amiből ön­ként következik, hogy egészen új, olyan intézmények, melyek nem a múltak biztos talajában gyökereznek , így azokkal szervileg nem is egyesülhetnek, a múltban alkotottak nagyságát lényegileg sohasem emelhetik, legfeljebb ideig-óráig tartó erőműtani tapadásokká lesznek, melyekkel hamar elbánik az idő mállasztó ereje. Mi a célja a kassai jogakadémia katholikus val­­lású hallgatóinak ezen korszerű alapításával? Miután tudom, hogy sokan nemcsak barátok, de ellenségek is fogják kérdezni, hogy mit akarnak ezek az ifjak ? Engedjék meg, hogy erre a feleletet önök helyett én adjam meg. Önök a budapesti és kolozsvári körök mintájára, az önképzés céljára és a vallásos érzület ápolására egyesültek. Az önképzés csakis tömörüléssel érhető el hat­hatósan a sűrű szellemi érintkezéssel, melyet fel­olvasások, diskussziók, könyvtár, irodalmi tevékeny­ség által fejleszthetnek. Csak így tisztulnak és érle­lődnek az eszmék, fejlődik a jellem és acélosodik az élet részére. Az, hogy az önképzést vallásos tekintettel hozzák kapcsolatba, egész természetes, mert az ember ne­­mesedése csakis erkölcsi alapon képzelhető, ami vallás nélkül lehetetlen ! Tehát nem a felekezeti elkülönítés szempontjá­ból, nem a felekezeti béke megbontása céljából, ellenkezőleg a társadalom tagjainak egymás iránt való szeretetének ápolására egyesültek önök éspedig azon egyszerű okból, mert a katholikus vallás ki­váltképpen szociális vallás, a felebaráti szeretet vallása. Azért vagyunk szociálisok, vagyis azért tö­rődünk a szociális kérdéssel, mely ma már minden országban, minden társadalmi rétegben előtérbe jött, mert keresztények, mert katholikusok vagyunk s mert Magyarország ezredéves fennállása után is a magyar társadalom keresztény jellegéhez ra­gaszkodnunk kell és annak jegyéb­en akarjuk köte­lességünket embertársaink iránt teljesíteni. Nekünk ez a fogalom : felebarát, ne legyen feszé­lyező, elszigetelő, elkülönítő, versengésre ösztönző. A felebarát legyen testvér, legyen tényező, akivel egyetértünk, legyen munkatárs, akinek kezet nyúj­tunk. A mi szociális eszméink vallásunkban gyökerezők, azért lehetnek a mi tetteink hitünkkel összhangban s azért gondolom azt, hogy ha mi szociálisok le­szünk s a szociális kérdéssel a szó nemes értelmé­ben foglalkozunk, akkor szavunk az igazság szava lesz, tettünk pedig nemes tett lesz! Akkor tevékenységünk folytán azok, akik táma­szunkra, istápolásunkra szorultak, a gyöngék, a véd­telenek, minket tisztelni, becsülni fognak. Akkor na­gyobb befolyásunk lesz, mint ha politikai érvényesü­lést keresnénk, ahol az esetleges rokonszenv épp oly változó, mint a politika maga. Megengedem ifjú barátim, hogy a szociális köte­lesség nem mindig kellemes, nem jár személyes tetszelgéssel, nem mulatság; igen könnyű azt mon­dani: «Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat», gyönyörűen hangzik, de nehezen kivihető. Az embe­rek elméletben mind testvérek és ezek a testvérek sokszor a külső életben ellenségekké lesznek, nem is tudjuk sokszor, miért ? Hiába, aki az Üdvözítő tanai szerint akar élni, az törje magát s nézzen szemébe minden kellemetlenségnek. Aki őt követni akarja, az segítségére legyen az Ő keresztjének hor­dozásában !­­ Abban a nagy szellemi cháoszban, mely most uralomra törekszik, azon nagy szellemi evolúcióban, mely a világ rendjét meg akarja változtatni s amit a mindennapi életben szocializmusnak szeretnek nevezni, ebben, ezen a téren fog a két ellentétes eszmekör felfogása csatát vívni. A keresztény felfogás csatája lesz ez a keresztényellenes fel­fogással. Erre a harcra edzze magát az ifjúság, miért is tanulmányozzák komolyan a kérdéseket, tudományo­san, alaposan, ne csak felületes és irányzatos újság­cikkekből — és igyekezzenek összességben is, de ki-ki a maga körében azon nagy egyenlőtlenségeket, melyeket az élet felszínre hoz, azzal enyhíteni —­­mert hisz megváltoztatni úgy sem tudják — hogy ki-ki a maga körében legjobb tudomása, legjobb tehetsége szerint, anyagilag és erkölcsileg legyen segítségére azoknak, akik minden tekintetben gyá­­molításra szorulnak. A szociális tevékenység oly sok­oldalú, hogy ki-ki könnyen találhat áldásos munkatért, könnyen juthat társadalmi tevékenységhez, csak jóakarat, kitartás és igaz keresztény szellem kell hozzá. összes társadalmi bajaink a keresztényellenes irányban lelik magyarázatukat. Vissza kell térnünk tehát azon alapelvekhez, melyeknek keretébe szent István első királyunk az összes kormányzati bölcse­­séget beillesztette fia, szent Imre herceg haszná­latára ! A Szent-Istvánok, Szent­ Lászlók, Nagy­ Lajosok. Hunyadiak nemzetéhez csak ilyen hivatás méltó. Üdvözlön önöket, ifjú barátaim, mint a nagy hivatás méltó örököseit! A közönség nagy figyelemmel kísérte az európai hírű és nagytudományú szociológus beszédjét és beszéde, mikor az ifjúság között levő vallásos ala­pon álló egyesületek létjogosultsága mellett érvelt — sokáig tartó helyeslést csalt ki a közönségből. Beszéde végén felszólította a kör tagjait, hogy az ideiglenes elnököt válaszszák meg, mely állás betöl­tésére a tagok egyhangúlag Répászky József jog­hallgatót jelölték. A már megválasztott elnök propo­­nálására a főtitkári állást Szabó Elemér, a főjegyzői állást Cserny Ferenc és a pénztárnoki állást Kal­már István fogadták el, mire az alapszabályok fel­olvasása és az elnöki székfoglaló következett. Répászky elnök szép és korrekt beszéd keretében megható módon ajánlotta fel a zsenge egyletet a magyarok Nagyasszonyának és Szent-Imre herceg­nek, azután a kört megalakultn­ak nyilvánította, melyre a közönség szűnni nem akaró éljennel felelt. Ezután az emelvényre Kassának uj, de már is köztiszteletnek és általános szeretetnek örvendő se­gédpüspöke, Fischer-Colbrie Ágost lépett és óriási tetszés között mondotta el gyönyörű záróbeszédét, melyet itt közlünk: «Záróbeszéd» elmondását bízta reám a lelkes ifjú csapat, mely Szent-Imre herceg zászlaja alá sereglett tanulni hitet és keresztény munkás életet. Mi más lehetne e díszes gyűlést befejező szavaim­nak tenorja, mint örömteljes hálaadás azért, hogy ezt a napot megértük, melytől annyit reménylünk hitünk, hazánk és drága ifjúságunk javára. Mert mit akar a Szent Imre-kör ? Mit mást, mint a testvéri szeretet arany szálaival szent szövetséggé egyesíteni a katholikus jogászifjúságot, hogy meg­tartsa hitét, megtartsa erkölcsét és a komoly munka szeretetében nevelje önmagát. Nagy és fenséges három feladat, melynél nagyob­bat, fenségesebbet gondolni nem tudok. Fenséges az első cél, hogy az ifjú jogásznemzedék meg­tartsa hitét, azt a hitet, melyet Szent István hon­alapítónk, Szent László, Kollós Mátyás, Rákóczi Fe­renc vallott s mely ma is millióknak erőssége a ki­sértésben s vigasztalása minden szenvedésben. Óvják és ápolják, kedves fiatal barátaim, ezen hitet mind­azon ellenséggel szemben, mely azt szívükből kitépni akarja. A régi tévtanok csak egyes hitigazságokat támad­tak és tagadtak. Korunk tévtana tagad mindent: minden vallást, minden metafizikát, minden erköl­csöt. Semmi sem igaz, semmi sem jó, minden sza­bad, ez a legdivatosabb bölcselet, amelynek Nietzsche a prófétája. A mi hitünk ellen az új próféták két fegyverrel küzdenek: egyik a gúny és gyűlölet, a másik az agyonhallgatás. Az előbbi fegyver használatát nap-nap után ta­pasztaljuk. A másodikról legyen szabad egy klasz­­szikus tanúra hivatkoznom éppen a jogtudomány ki­tűnőségei közül. Nem lehet ismeretlen kedves fiatal hallgatóim előtt Ihering Rudolfnak, az utolsó évtize­dek egyik legszellemesebb jogászának a neve. Ihering egy nagy feltűnést keltett művet irt «Der Zweck im Rech» címen, melynek első kötete 1877-ben, második kötete pedig 1883-ban jelent meg. A művet a kri­tika osztatlan dicsérettel fogadta. Csak egy katho­likus bíráló, Hohoff Vilmos, jegyezte meg, hogy ami szépet és jót mond, abban körülbelül megegyezik a katholikus középkor lángelméjű bölcselőjével, aqui- 2 Kedd, 1905. május 2."

Next