Alkotmány, 1905. szeptember (10. évfolyam, 210-236. szám)

1905-09-01 / 210. szám

X. évfolyam. 210. szám. Péntek, Budapest, 1905. szeptember 1. SZERKESZTŐSÉG ÉS LAPKIADÓ-HIVATAL VIII., Szentkirályi-utca 28­. Hirdetések felvétetnek a kiadó. hivatalban és Bécsben­­ Friedl H.­­nél VII. Matzle­nsdorferstrasse 7. Kéziratokat nem adnak vissza. Hirdetitek nonparenle­szdmitissal díjszabás szerint. Kiadóhiv. távbeszélő száma: 59—12 ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évreTM ___kor. 28.— Félévre_____ * 14.— Negyedévre ____ « 7.— Egy hónapra _ « 2.40 Egyes szám 8 fill.,vidéken 10 fill. Megjelenik naponként reggel, kivéve hétfőn. Szerkeszt távbeszélő száma 58—66. Kristóffy a függetlenségi pártban. Budapest, augusztus 31. Fejérváry és belügynöke forradalmat terveznek a függetlenségi pártban Kossuth Ferenc és Apponyi ellen. Mindig voltak a szabadelvű kormányoknak bizalmas ágen­sei az ellenzéki pártok között, ezt már Tisza Kálmán hozta be a régi nemzeti és a függetlenségi párt köreiben. Azok­at ér­tesítették mindenről s a párttanácskozás­ban indítványokat tettek a kormány tak­tikája érdekében. Most sincs különben, mert bár nagyon kikoptak a sok leszere­lés alkalmából s hitelüket és befolyásukat elvesztették, akik mandátumukat megtar­tották, a régi összejátszásra a Fejérváry­­kormánynyal is hajlandók és kaphatók. Először megtámadtatta még a Tisza­­kormány Kossuthot és Apponyit Pozsony­ban a szocialistákkal. Már akkor az álta­lános szavazati jog volt az a jelszó, mely­­lyel megrohanták a függetlenségi párt vezéreit. De mióta Kristóf­y belügynök minisztertanácsi határozat alapján prokla­­málta a nemzetközi szocialisták elvét és ígéretet tett Bokányinak, azóta folyton izgatják a függetlenségi párt választóit és képviselőit, hogy valljanak szint, akar­nak-e Kristóffyval és Bokányival szövet­kezni, vagy sem, akarják-e a nemzeti követeléseket elejteni s a katonai kérdés helyébe az általános szavazati jogot tűzni ki napirendre, vagy nem akarják s kész-e a függetlenségi párt a koalíciót megbon­tani, hogyha a 67-es pártok nem hódol­nak meg Bokányinak és Kristóffynak? A vak is látja, hogy a koalíció meg­bontása a kormány célja, midőn a füg­getlenségi pártot­ hecceli. De nemcsak ez, hanem tudván azt, hogy magában a függetlenségi pártban sokan nemzeti szempontból idegenkednek a szavazati jognak korlátlan kiterjesztésétől, a liberá­lis cselszövők a nagyon nagyra nőtt füg­getlenségi pártnak kettészakadását remé­lik, ha a pártban a Kristóf­fy javaslatai fö­lött vitát és szavazást provokálhatnak. Természetesen gondoskodnak konkoly­­hinte ágensekről. Ezek vagy titkos kor­mánypártiak, vagy szabadkőmivesek, vagy a Jakabok hitsorsosai, vagy a képviselőház feloszlatásától remegő leszerelők. Össze­véve lehetnek sokan a kormánypárti buj­­togatók, nyolcvan függetlenségi képviselő­ről fantazk­oznak, akik elvhűségből Bo­kányi mellé állanak Kossuth ellen. Ezek majd rákényszerítik a párt elnökét, hogy hozzájuk csatlakozzék s Apponyit is ma­gával rántsa, vagy, ha elszigetelhetnék Apponyit, az még jobb lenne Kristóffynak, Fejérvárynak és Tiszának. Napok óta foly ez az aknamunka a szabadkőmives füg­getlenségi képviselők között. A szálak persze a Fejérváry-minisztériumba vezet­nek. Az ármányosok okoskodása egyszerűen ez: A­ydrássyék és a disszidensek semmi esetre sem lesznek az általános és titkos választójognak kaphatók. A koalíció ked­véért beleegyeztek ugyan a választói jog­nak széles kiterjesztésébe s ezt a követe­ltékülenesék közül éhhalálra vet. Hiába igyekez­tek gyökérkéikkel fentartani az egyensúlyt, fel­borultak, a ti fivéreitek nem csókolhatták többé és szegény, csók után sóvárgó nővéreim elher­vadtak fájdalmukban. De nemcsak pusztított, teremtett is. Békalencse testvéreim egy levélké­vel több díszt öltöttek, magzatjuk tapadt keb­lükhöz, de a rázkódtatás letépte keblükről a levélkét és mi örvendve üdvözöltük az uj test­véreket. Mélán nézett maga körül az ifjú és amint gyilkos tettét látta, mély sóhaj szakadt le keblé­ről. Magára hagyta ladikját és az az árral úszott tovább. A gyorsan futkározó vizenkórász izgatottan bukik a víz alá. Vakon neki fut egy növényke kelyhének. Beszalad, észreveszi, hogy eltévedt, visszafordul, de utat többé nem talál kifelé. Mind kétségbeesettebb lesz, majd elveszti erejét és megszakad életének fonala. A vérszomjas Utricaria pedig megeszi foglyát. Ő zavarja a mi békés országunkat falánkságával, vérszem­javai. A felhők sötét fellegekké tömörültek, a szél dühödten vágtatott el a nád felett, majd hoz­zánk ér, megüti villámostorával a vizet, üvöltve felel az ég dörgésére és keble hevesen hullám­zott vad indulatában. A csónakot pehelyként dobálták a hullámok. Emberi mű gyorsan össze fogsz törni a természet csapása alatt! A tavi rózsa ide-oda rengett, hosszú ruganyos lesz a feliratba is bevették, de az általá­nos és titkos szavazati joghoz nem járul­tak. Erre val­­­ tekintettel a koalíció vezérlő bizottsága a, szocialista népgyűléseknek felelve «,a közvéleményt félrevezetési kí­sérletekkel szem­ben» kijelentette, hogy «nem felel m­­eg a tényeknek, hogy a ko­alíció a válas­­ztásoknál az általános sza­vazati jogra­­nézve ígéretet tett volna.» — «Munkaprog­­rammjába a koalíció nem ve­hetett fel m­rást, mint amiben minden tagja egyetértett, tudniillik a választói jog­nak széles rétegekre való kiterjesztését.» — «Az érdemleges állásfoglalás joga az arra egyedül jogosított tényezőnek, a szö­vetkezeti pártok összességének tartatott fenn.» — «­Az általános szavazati jognak egy alkotmá­­nyellenes kormány részéről való hirdetésbe nyilvánvalóan csak takti­kázás.» — «Fel akarja azt használni az alkotmányol idő akció és erőteljes nemzeti törekvés megbontására.»­­ «A vezérlő­­bizottság tilt­akozik egy nagy reformesz­­mével való­­ olyan visszaélés ellen, hogy annak egyoldalú kiemelése által a nem­zetet a választásoknál kifejezett akaratá­nak megvalósításában s a nemzeti lét összes előfeltételeinek megszerzésében megakasszá­k». Ezt egyilangulag fogadta el a vezérlő bizottság aj koalíció mind a négy pártja megbízottai­nak jelenlétében. Fel nem te­hető, hogy komoly férfiak Bokányi és Kristóffy testvérei s a ligává alakult pá­­h­oly mesteri­ek kedvéért határozatukat meg­másítsák ,­ a fegyvert a Fejérváry-kor­­mány és a nemzetközi szociáldemokraták szára fenn ti­­rtotta a víz tükre fölött. Ah, akkor összetéptétel­ volna azt, akit előbb még lágyan ringattatok életekben. Fenn tündöklőit szép virá­gaival és biztatóan integetett a csónak felé. Kavarogva, hullámzott a víz. Bőgve csapdosta a fenekét és recsegve nyögött a csónak öklelései alatt. A kem­­ény alkotás nem hajlik meg, össze kell törnie, m­íg a­ki meghajol, sértetlenül mene­kül meg a v­iharból. A Hotton fii csak nevet im­bolygó kely­keivel, a vízben levő leveleinek mit sem árthat a rohanó ár. A nagy természet gon­doskodott, h­­ogy gyermekének karjai hajgazoltak, fésűsek légi,lenek és igy a víz ne árthasson neki. A Hotton fű sértetlenül áll, de a csónak meg­akad hirtele­n, se előre, se hátra többé nem me­het, a hátlá­m elborítja, összetöri és az ifjút átkarolja a gonosz Elodia tündére. Nem soká tart és minijét is elöl, akkor kerülni fogják e helyet, mer­t dögleletes lesz a levegő a gonosz tündér miat­t. Átkarolja , lehúzza és az ifjú békés hullámsava akadna, de a tündér vaskarmai között nem fog csobogni, cl tacsogni körötte a vig, kedves ha­­bocska. A vihar e ii áll, a csendben a kápolna harangja csendül me­g. Imára hív, a tündér megijed, ereje elernyed, el­­ereszti áldozatát, a tetem a partra vetődik. A vidrafű bársony szemfedőt von a ha­lott felé. Fi­­rtös virágai díszül pompáznak a sir felett. Szerényi Nándor’­ A láp élete. — Az Alkotmány eredeti tárcája. — Kis erecske csacsog a sziklakö ölében. Pajko­san szőkés a habocska a rét szelíd szőnyegén. Partján zöld palást alatt Nefelejts tündérei ábrándoznak és szép kék szemük bájosan tük­rözi vissza a nagy kék eget. A ki­s patak vize éleszti finom harmat­testüket. A sóhajok hazáját pillantja meg a futó csepp. A szél mesél a nádnak bűvös regéket a pogány vadságáról, a keresztény szelíd nyugalmáról. A kis csepp kíváncsian siet tovább, alig várja, hogy meglássa a vérszomjas rómait amphi­­teátrumában. De mi tűnik fel előtte? Nagy víz­tömeg terül el a káka birodalmában. Ijedtében sírva fakadna, de hirtelen egy békatutaj alá sodródik és ott félénken meglapul. Amint csen­desen meghúzódik, az egyik magányos virág el­kezd regélni a cseppeknek. Tikkasztó meleg volt egy nap délután. Szürke fellegek fogták el a nap arany sugarait, de a tüzes korong mégis látszott a leplen át. A ti fivéreitek sem enyhítették szomjunkat, sőt még ők is égették tikkadt testünket. Bágyadtan haj­totta le mindegyikünk fejét, mikor csobogás riaszt fel álmomból. A náderdő szétválik és egy­­ csónak siklik elő, benne egy ifjú ül. Közénk evez és lapátja erős csapásaival sok testvéremet .

Next