Alkotmány, 1905. november (10. évfolyam, 263-288. szám)
1905-11-01 / 263. szám
X. évfolyam, 263. szám. .dapest, 1905. november 1. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre______ kor. 28.— Félévre----------— « 14.— Negyedévre _ _ «7.— Egy hónapra _ 12.40 Egyes szám 8 fill.,vidéken 10 fill. Megjelenik naponként reggel, kivéve hétfőn. Szerkeszt, tévbeszélő száma 58—68. SZERKESZTŐSÉG ÉS LAPKIADÓ HIVATAL. Vill., Szentkirályi utca 28a. Hirdetések felvétetnek a kiadó, hivatalban és Bécsben s Fried IFL. nél VII., Matzleinsdorferstrasse 7. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések nompareille-ezimttdst.A díjszabás szerint. Kiadóhiv. távbeszélő száma: 89—12. * ttMllttlft1 A vezérlőbizottság a kormányprogrammról. Budapest, október 31. A szövetkezett ellenzék vezérlőbizottsága a kormánynak közzétett programmjáról mai ülésén a következő határozatot hozta: A szövetkezeti pártok vezérlőbizottsága nem tételezi föl az ország közvéleményéről azt, hogy a Fejérváry báró által felolvasott kormányprogrammot komolyan venné. A magyar nemzet hagyományos józan felfogása ítélt már e programra felett s a vezérlőbizottság csak elméleti kötelességet teljesít, midőn ezt az ítéletet megpecsételi. E programra magán hordja a megvesztegetési kísérlet bélyegét, elszomorító jeléül annak, hogy megvesztegethetőnek hiszik a nemzetet, ami felett a nemzeti lélek minden bizonynyal föl fog háborodni. Mindent ígérnek mindenkinek, tekintet nélkül arra, hogy az ígéret megvalósítása mennyi időbe, mennyi pénzbe s mennyivel több adóba kerülne. Évtizedekre szóló programmot csinál magának egy kormány, mely még azt sem tudja, vájjon lesz-e pártja és mekkora, tehát hány hétig állhat fenn; kiszámíthatatlan milliók befektetését ígéri, bár tudja, hogy eddig nemzeti életünk teljes kiépítése nem volt lehetséges, ez azért is volt, mert a folyton emelkedő katonai költség nyomasztó súlylyal nehezedett ránk. Ennek dacára a programra a katoni költségeket tetemesen növelni szándékok és mégis tömérdek pénzbe kerülő reformokat és befektetéseket ígér, tehát vagy ámít, vagy óriási adóemelést tervez. Összehord mindent, amit a különböző ellenzéki pártok évtizedekig követeltek és ezzel igyekszik megvesztegetni a tömeget, csakhogy kikerülje azt az egyet, hogy a magyar pénzzel és magyar vérrel fentartott hadseregben a magyar állam hivatalos nyelve használtassák. Ezzel bebizonyítja, hogy a nagy tömegeket hazafiatlanoknak hiszi, amiben csalódik. De még egyrészt olyan ez a programra, mint az evangéliumi példabeszéd öt kenyere, melyből mindenki jóllakhatik s minden vágy teljesülését megígéri mindenkinek tekintet nélkül bármire és senkinek sem mondja meg, hogyan és mikor fogja véghez vinni a nagy csodát, addig akaratlanul is elárulja a programra valódi célját a következő rövidre foglalható pontozatokban: A királyi vétójog végtelen mindenhatósága, ami megsemmisítené az országgyűlés önálló törvényalkotó képességét és ezzel a nemzeti akarat érvényesülhetését kizárólag az uralkodó akaratától tenné függővé. A hadseregnél a nemzeti kívánságok teljesítésének lehetetlensége. A védőerő terheinek fölemelése a két éves szolgálat jelszava alatt, amely fölemelt teher alatt összeroskadna az ország, ahelyett, hogy a két évi szolgálatot létszámemelés nélkül érné el. A gazdasági lekötöttséget, illetve a közös vámterületet föltétlenül föntartja, legalább is 1917-ig. A vármegyéket államosítja, tehát lerombolja a magyar szabadságot most is hatályban védő bástyákat és ezzel arra törekszik, hogy nemcsak a fegyveres végrehajtó hatalom, hanem a polgári végrehajtó hatalom is egészen az uralkodóé legyen és míg a királyi vétó, tehát a királyi akarat szabja meg az országnak azt, hogy mit létesíthet saját földjein, saját pénzén saját érdekében, addig a nemzet a nemzeti szellemtől áthatott hadsereg nélkül marad s nem csak az anyagi, hanem az alkotmányos védekezés minden eszköze ki legyen csavarva a nemzet kezéből. Ebbe a keretbe illeszkedik bele az a szemfényvesztés, amelylyel mindenkinek minden érdekét kielégíteni akarják, az adófizető közönség rovására. Aki ennyit ígér, az semmit sem tarthat meg. Aki pedig azért ígér, hogy letörje a magyar nemzetet és polgári erényt, az nem kormányzási programmot készít, hanem vesztegetési programmot. Ez a mindent ígérő programra minden olyan részletében, amely azonnal meg lesz valósítható, nem demokrata programra, hanem úgy a nemzeti, mint a helyi önkormányzat szempontjából abszolutisztikus programm. Amint Józsefnek, a kalapos királynak abszolutisztikus demokráciája előtt nem hajlott meg a nemzet, úgy nem fog meghajolni ezen üres ígérethalmaz előtt sem, miből kirí a szándék: hitegetni, kecsegtetni és nem törődni azzal, hogy mikor, milyen eszközökkel és milyen módon váltassák be az ígéret. Még a leghatásosabbnak vélt csalétekre, az általános szavazati jogra nézve is, melyet ígér, hamis jelszóval él, mert általánosnak és egyenlőnek nevezi azt a jogot, mely csak értelmi cenzus lenne és melynek alkalmazásánál minden eszköz a kormány kezei közt lesz, mert a kormány programma egy szóval sem említi, hogy milyen lesz a választási eljárás és lesznek-e egyáltalán a választások tisztaságának és szabadságának biztosítékai. Márpedig becsületes választási eljárás nélkül a legkiterjedtebb választási jog is csak eszköz a kormányok kezében, úgyhogy azt is megérhetjük, hogy csak a kormánypártiak fognak tudni írni és olvasni, továbbá annyira nem általános és egyenlő az ígért jog, hogy a most választói joggal bíró húsz és huszonnégy év közti polgárokat kizárja és ezenkívül a huszonnégy évet meghaladott polgárok közül továbbra is kimarad 1.273.735 lélek a kormány hivatalos statisztikája szerint. Még abban sem őszinte tehát a programm, amiben leginkább akarja megvesztegetni a nagy tömegeket. De a nemzet zöme tudja, hogyha megválasztott képviselőjének akarata nem érvényesülhet, hanem megtörik a korona akaratán, akkor teljesen mindegy az, hogy hány ember küldi az országgyűlésre azokat a képviselőket, akiknek csak azt szabad akarni, amit az uralkodó akar. Ha nem érvényesülhet a nemzet akarata, akkor az alkotmány üres álarc és semmivé lesz; a magyar józan ész belátja, hogy a semmiben osztozkodhatni nem nyereség. Első feladata marad tehát a nemzetnek megvédelmezni alkotmányát és érvényt szerezni az alkotmány biztosítékainak. Második feladata marad a nemzetnek, eltávolítani a nemzeti haladás útjáiról az odagördített akadályokat. Csak a kötelességeink teljesítése mellett foghatunk hozzá ama feladatoknak a megoldásához, melyeket a Fejérváry-programm kisajátított a mi programmainkból, az ellenzéki pártok programmjaiból. Ilyenek a szavazati jog kiterjesztése, az ellenzék nagy része által vallott általános szavazati jog, a kerületek új beosztása, a községenkénti szavazás; ilyen az adómentes létminimum biztosítása és az otthon mentesítése; a kis- és középbirtok tehermentesítése; a kis- és nagyipar gyámolítása; a tisztességtelen verseny kiküszöbölése; az uzsora fékezése; a gyümölcsöző befektetések rendszeres fejlesztése; csatornázás, stb.; a progresszív adó; a tisztviselők helyzetének rendezése és szolgálati pragmatikája; a munkások ügyeinek rendezése és a munkásügyekre vonatkozó törvényhozás teljesítése s munkásbiztosítás; az ingyeniskolák és általános tankötelezettség; a közegészségügy rendezése; a szövetkezetek előmozdítása; az egyházak és a kultúra állami segélyezése; a kereskedelem előmozdítása; a mezőgazdaság erélyes támogatása; a közgazdasági ügy önállósítása az önálló vámterület és a nemzeti bank felállításával; a városok anyagi helyzetének megjavítása; a kivándorlásnak helyes gazdasági politikával való meggátlása stb. Ezeket és más ilyen nemű követeléseket az ellenzék évtizedek óta hangoztatott, nem mond ebben tehát semmi újat a Fejérváry-programm, s az, amit mond, azt legkevésbbé illetékes elmondani az a miniszterelnök, aki hoszszú minisztersége alatt soha egy percig sem mutatott semmi érzéket e célok iránt, hanem évtizedekig képviselte a katonai akaratot ebben az országban, mely előtt mindennek meg kell hajolni s melynek kielégítése szerinte a nemzeti és állami élet első kelléke. Most azonban e célok elérését megígéri, de csak abban az esetben, ha a nemzet leszerel, letörik, hüllen önmagához, meghazudtolja magyar szavát és bebizonyítja, hogy amikor akart, nem komolyan, akart, mikor követelt, nem őszintén követett. A királyt meg kell