Alkotmány, 1905. november (10. évfolyam, 263-288. szám)

1905-11-01 / 263. szám

X. évfolyam, 263. szám. .dapest, 1905. november 1. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre______ kor. 28.— Félévre----------— « 14.— Negyedévre _ _ «­7.— Egy hónapra _ 1­2.40 Egyes szám 8 fill.,vidéken 10 fill. Megjelenik naponként reggel, kivéve hétfőn. Szerkeszt, tévbeszélő száma 58—68. SZERKESZTŐSÉG ÉS LAPKIA­DÓ­ HIVATAL. Vill., Szentkirályi­ utca 28a. Hirdetések felvétetnek a kiadó, hivatalban és Bécsben s Fried I­FL. nél VII., Matzleinsdorferstrasse 7. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések nompareille-ezimttdst.A díjszabás szerint. Kiadóhiv. távbeszélő száma: 89—12. * ttMllttlft1 A vezérlőbizottság a kormánypro­grammról. Budapest, október 31. A szövetkezett ellenzék vezérlőbizottsága a kor­mánynak közzétett programmjáról mai ülésén a kö­vetkező­ határozatot hozta: A szövetkezeti pártok vezérlőbizottsága nem tételezi föl az ország közvéleményé­ről azt, hogy a Fejérváry báró által fel­olvasott kormányprogrammot komolyan venné. A magyar nemzet hagyományos józan felfogása ítélt már e programra fe­lett s a vezérlőbizottság csak elméleti kö­telességet teljesít, midőn ezt az ítéletet megpecsételi. E programra magán hordja a megvesztegetési kísérlet bélyegét, el­szomorító jeléül annak, hogy megveszte­­gethetőnek hiszik a nemzetet, ami fe­lett a nemzeti lélek minden bizonynyal föl fog háborodni. Mindent ígérnek min­denkinek, tekintet nélkül arra, hogy az ígéret megvalósítása mennyi időbe, mennyi pénzbe s mennyivel több adóba ke­rülne. Évtizedekre szóló programmot csi­nál magának egy kormány, mely még azt sem tudja, vájjon lesz-e pártja és mek­kora, tehát hány hétig állhat fenn; ki­számíthatatlan milliók befektetését ígéri, bár tudja, hogy eddig nemzeti életünk teljes kiépítése nem volt lehetséges, ez azért is volt, mert a folyton emelkedő katonai költség nyomasztó súlylyal ne­hezedett ránk. Ennek dacára a programra a katoni költségeket tetemesen növelni szándéko­­k és mégis tömérdek pénzbe kerülő reformokat és befektetéseket ígér, tehát vagy ámít, vagy óriási adóemelést tervez. Összehord mindent, amit a külön­böző ellenzéki pártok évtizedekig követel­tek és ezzel igyekszik megvesztegetni a tömeget, csakhogy kikerülje azt az egyet, hogy a magyar pénzzel és magyar vérrel fentartott hadseregben a magyar állam hivatalos nyelve használtassák. Ezzel be­bizonyítja, hogy a nagy tömegeket haza­­fiatlanoknak hiszi, amiben csalódik. De még egyrészt olyan ez a programra, mint az evangéliumi példabeszéd öt ke­nyere, melyből mindenki jóllakhatik s minden vágy teljesülését megígéri min­denkinek tekintet nélkül bármire és sen­kinek sem mondja meg, hogyan és mikor fogja véghez vinni a nagy csodát, addig akaratlanul is elárulja a programra valódi célját a következő rövidre foglalható pon­­tozatokban: A királyi vétójog végtelen mindenható­sága, ami megsemmisítené az országgyű­lés önálló törvényalkotó képességét és ezzel a nemzeti akarat érvényesülhetését kizárólag az uralkodó akaratától tenné függővé. A hadseregnél a nemzeti kívánságok teljesítésének lehetetlensége. A védőerő terheinek fölemelése a két éves szolgálat jelszava alatt, amely föl­emelt teher alatt összeroskadna az or­szág, ahelyett, hogy a két évi szolgálatot létszámemelés nélkül érné el. A gazdasági lekötöttséget, illetve a kö­zös vámterületet föltétlenül föntartja, leg­alább is 1917-ig. A vármegyéket államosítja, tehát le­rombolja a magyar szabadságot most is hatályban védő bástyákat és ezzel arra törekszik, hogy nemcsak a fegyveres vég­rehajtó hatalom, hanem a polgári végre­hajtó hatalom is egészen az uralkodóé legyen és míg a királyi vétó, tehát a ki­rályi akarat szabja meg az országnak azt, hogy mit létesíthet saját földjein, saját pénzén saját érdekében, addig a nemzet a nemzeti szellemtől áthatott hadsereg nélkül marad s nem csak az anyagi, ha­nem az alkotmányos védekezés minden eszköze ki legyen csavarva a nemzet ke­zéből. Ebbe a keretbe illeszkedik bele az a szemfényvesztés, amelylyel mindenkinek minden érdekét kielégíteni akarják, az adófizető közönség rovására. Aki ennyit ígér, az semmit sem tart­hat meg. Aki pedig azért ígér, hogy le­törje a magyar nemzetet és polgári erényt, az nem kormányzási programmot készít, hanem vesztegetési programmot. Ez a mindent ígérő programra minden olyan részletében, amely azonnal meg lesz valósítható, nem demokrata programra, hanem úgy a nemzeti, mint a helyi ön­­kormányzat szempontjából abszolutisz­tikus programm. Amint Józsefnek, a kalapos királynak abszolutisztikus demokráciája előtt nem hajlott meg a nemzet, úgy nem fog meg­hajolni ezen üres ígérethalmaz előtt sem, miből kirí a szándék: hitegetni, ke­csegtetni és nem törődni azzal, hogy mi­kor, milyen eszközökkel és milyen módon váltassák be az ígéret. Még a leghatásosabbnak vélt csalétekre, az általános szavazati jogra nézve is, melyet ígér, hamis jelszóval él, mert álta­lánosnak és egyenlőnek nevezi azt a jo­got, mely csak értelmi cenzus lenne és melynek alkalmazásánál minden eszköz a kormány kezei közt lesz, mert a kor­mány programm­­a egy szóval sem említi, hogy milyen lesz a választási eljárás és lesznek-e egyáltalán a választások tiszta­ságának és szabadságának biztosítékai. Már­pedig becsületes választási eljárás nélkül a legkiterjedtebb választási jog is csak eszköz a kormányok kezében, úgy­hogy azt is megérhetjük, hogy csak a kor­mánypártiak fognak tudni írni és olvasni, továbbá annyira nem általános és egyenlő az ígért jog, hogy a most választói joggal bíró húsz és huszonnégy év közti polgá­rokat kizárja és ezenkívül a huszonnégy évet meghaladott polgárok közül továbbra is kimarad 1.273.735 lélek a kormány hivatalos statisztikája szerint. Még abban sem őszinte tehát a programm, amiben leginkább akarja megvesztegetni a nagy tömegeket. De a nemzet zöme tudja, hogyha meg­választott képviselőjének akarata nem ér­vényesülhet, hanem megtörik a korona akaratán, akkor teljesen mindegy az, hogy hány ember küldi az országgyűlésre azo­kat a képviselőket, akiknek csak azt sza­bad akarni, amit az uralkodó akar. Ha nem érvényesülhet a nemzet akarata, akkor az alkotmány üres álarc és sem­mivé lesz; a magyar józan ész belátja, hogy a semmiben osztozkodhatni nem nyereség. Első feladata marad tehát a nem­zetnek megvédelmezni alkotmányát és érvényt szerezni az alkotmány biztosí­tékainak. Második feladata marad a nemzetnek, eltávolítani a nemzeti ha­ladás útjáiról az odagördített akadá­lyokat. Csak a kötelességeink teljesítése mellett foghatunk hozzá ama feladatoknak a meg­oldásához, melyeket a Fej­érvár­y-programm kisajátított a mi programm­­ainkból, az ellenzéki pártok programmjaiból. Ilye­nek a szavazati jog kiterjesztése, az ellen­zék nagy része által vallott általános sza­vazati jog, a kerületek új beosztása, a községenkénti szavazás; ilyen az adómen­tes létminimum biztosítása és az otthon mentesítése; a kis- és középbirtok teher­mentesítése; a kis- és nagyipar gyámolí­­tása; a tisztességtelen verseny kiküszöbö­lése; az­ uzsora fékezése; a gyümölcsöző befektetések rendszeres fejlesztése; csa­tornázás, stb.; a progresszív adó; a tiszt­viselők helyzetének rendezése és szolgá­lati pragmatikája; a munkások ügyeinek rendezése és a munkásügyekre vonatkozó törvényhozás teljesítése s munkásbiztosí­­tás; az ingyeniskolák és általános tankö­telezettség; a közegészségügy rendezése; a szövetkezetek előmozdítása; az egyhá­zak és a kultúra állami segélyezése; a kereskedelem előmozdítása; a mezőgazda­ság erélyes támogatása; a közgazdasági ügy önállósítása az önálló vámterület és a nemzeti bank felállításával; a városok anyagi helyzetének megjavítása; a kiván­dorlásnak helyes gazdasági politikával való meggátlása stb. Ezeket és más ilyen nemű követeléseket az ellenzék évtizedek óta hangoztatott, nem mond ebben te­hát semmi újat a Fejérváry-programm, s az, amit mond, azt legkevésbbé illetékes elmondani az a miniszterelnök, aki hosz­­szú minisztersége alatt soha egy percig sem mutatott semmi érzéket e célok iránt, hanem évtizedekig képviselte a katonai akaratot ebben az országban, mely előtt mindennek meg kell hajolni s melynek kielégítése­­ szerinte a nemzeti és állami élet első kelléke. Most azonban e célok elérését megígéri, de csak abban az esetben, ha a nemzet leszerel, letörik, hüllen önmagához, meghazudtolja magyar szavát és bebizonyítja, hogy amikor akart, nem komolyan, akart, mikor követelt, nem őszintén követett. A királyt meg kell

Next