Állam és Igazgatás, 1962. július-december (12. évfolyam, 7-12. szám)
1962-07-01 / 7. szám
DR. BEÉR JÁNOS hogy növekszik azoknak a feladatoknak a száma, amelyeket a társadalmi erők (a társadalmi szervek) átvesznek az állami szervektől. Azt is tisztázta a szocialista elmélet (és igazolta a szocialista gyakorlat), hogy a társadalmi erőknek az állami munkában való részvétele rendkívül sokfajta módon, különböző formákban bontakozhat ki és egyaránt kapcsolódhat a tanácshoz mint államhatalmi szervhez (ezen belül főként az állandó bizottságokhoz), a végrehajtó bizottságokhoz, a különböző szakigazgatási szervekhez és az egyes tanácstagokhoz közvetlenül is. 2. A történelmi fejlődés tapasztalatai igazolták — az SZKP XXII. kongresszusának tanulságai erre ugyancsak nyomatékosan felhívják a figyelmet —, hogy az állami munka társadalmasodása a különböző szocialista országokban (és ezeken belül is az állami munka különböző területein) más-más ütemben valósul meg. Erre mindenkor gondolni kell, éppen úgy mint arra is, hogy ezen viszonylagosságok mellett a szocialista állam egészének továbbfejlődése törvényszerű módon zajlik és — amint már az SZKP XXI. kongresszusa is hangsúlyozta — az összes szocialista ország azonos történelmi korszakban lépi majd át a kommunista társadalom küszöbét. A szükségszerűen gyorsabban társadalmasodó állami munkaterületek közé tartoznak az egészségügy, a kulturális, a szociális ügyek és talán leginkább előtérbe lép ilyen értelemben a gyermekvédelem és a gyámügy. A gyermekvédelmi és gyámügyi feladatok megoldásába már a szocialista társadalom kialakulása során nélkülözhetetlen a társadalmi erők bekapcsolása, s a tanács gyermekvédelmi és gyámügyi szervei egyszerűen képtelenek lennének ezen munkaterületen eredményesen tevékenykedni a társadalmi erők komoly segítsége nélkül. A gyermekvédelem olyan munkát kíván, amelyet nem lehet kampányszerűen elvégezni, hanem csak szívós türelemmel, hosszabb időn át tartó egyenletes folyamatossággal. Nem ritkák az olyan esetek, amikor egy-egy gyermek ügye többéves folyamatos munka eredményeként oldható csak meg. Ezért erőteljesen szembe kell szállni azzal a jelenséggel is, hogy néhol még erősen jelentkezik e munkaterületen is a kampányszerűség. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy az egy-egy gyermekhez kapcsolódó problémák általában önmagukban is összetettek (anyagi jellegűek, orvosi jellegűek, családvédelmi jellegűek és pszichológiai, pedagógiai jellegűek egyszerre). Éppen összetettségüknél fogva is legtöbbször csak komplex társadalmi ráhatással érhetünk el eredményt. Röviden talán megállapíthatnánk, hogy a gyermekvédelem és a gyámügy „munkaigényes” jellegű tevékenységi területet jelent. 3. Hadd fűzzem mindjárt hozzá ezekhez a megállapításokhoz azt is, hogy a társadalmi erők (mind a társadalmi szervek, mind az egyes emberek rendkívüli készséggel kapcsolódnak bele ebbe a munkába. Egyáltalában nem nehéz olyan embereket találni, akik rész vállalnak és részt is vesznek a jelentkező feladatoknak a megoldásában. Tehát nemcsak az igény áll fenn, hanem feltétlenül megvan ennek az igénynek a kielégítéséhez a reális alap. 4. Általános elvi kérdés az állami munka társadalmasodásával összefüggésben, hogy ebben a folyamatban milyen módon alakul az állami apparátus és a társadalmi erők egymáshoz való viszonya. Hasonló mértékben felmerül .Ennek felismerése már egyes korábbi jogszabályban is kifejeződött [2111/1954. (IX. 15.) Mt. h. sz., 100/1955. (O. K. 22.) OM sz. utasítás]. 482