Állam és Igazgatás, 1964. január-június (14. évfolyam, 1-6. szám)
1964-01-01 / 1. szám
az Állami munka színvonalát befolyásoló tényezők a közép- és felsőbb iskolát végzettek aránya 66 százalék, megyei szinten a főiskolai végzettségűek aránya átlagosan 66 százalék. A községekben elsősorban a titkárok végzettsége terén léptünk előre: ezek között olyan, aki az általános iskolát teljességében nem végezte el, összesen csak 3,6 százalék van, a közép- és felső iskolát végzett községi titkárok száma az 1958. évi 37 százalékról 1963-ban 44,1 százalékra növekedett. 3. Az apparátus mai helyzetét vizsgálva akkor találjuk meg a legjellemzőbb adatokat, ha a képesítést bevezető 1021/1960. (IX. 4.) Korm. sz. határozat által megszabott követelményekből indulunk ki. Rendelkezésünkre állanak ezzel kapcsolatban az 1963. februári adatok, amelyeket már egy teljes oktatási év lezárása után állítottak össze és amelyek így igen kifejezően mutatják meg a kialakuló tendenciákat. A határozat hatálya alá tartozó dolgozók közül az életbelépés idején a megkívánt iskolai végzettséggel rendelkezett 60,9 százalék; 39,1 százaléknak hiányzott tehát az előírt képesítése. A 39,1 százalékból a jogszabály alapján nem kellett a képesítést pótolni (40 éven felüli volt) 15,7 százaléknak, a végrehajtó bizottságok felmentettek a képesítés alól 1,5 százalékot, az előírt iskolákat tehát utólag el kell végeznie 21,9 százaléknak. Ezen tanulásra kötelezett 21,9 százalékból (ezt 100 százaléknak véve) 77,1 százalék (abszolút számban véve kb.2900 személy) már megkezdte tanulmányait. Mégpedig ezek közül 652 felsőfokú iskolákon tanul, 1523 technikumokban, 725 pedig más középfokú iskolán. Különösen egy körülményt kell a fentiek kapcsán kiemelni. A képesítési előírások kiadásakor sokunkban élt az az aggály, hogy a végrehajtó bizottságoknak adott felmentési lehetőségek túl nagy réseket fognak törni az egész képesítési rendszeren. Végrehajtó bizottságaink érettségét, helyes ítéletét, haladó szemléletét igazolja, hogy (amint az adatok mutatják) csak igen kismértékben éltek a nekik adott lehetőséggel és így az aggályoskodás indokolatlannak bizonyult. Érdekes lenne az ide kapcsolódó számok-összefüggések elemzését folytatni. Ez azonban a téma egészét tekintve akadályozná annak kifejtését. Ezért az előbbi feladatot más alkalomra kell fenntartani. Egyébként örvendetes, hogy a hazai jogirodalomban már születnek olyan tanulmányok, amelyek éppen ezzel a kérdéskörrel is eredményesen foglalkoznak. 4. Szükségesnek tartunk néhány összefoglaló általános következtetést kiemelni : a) A tanácstagok átlagát nézve a fejlődési tendencia egészséges; biztosítani kell, hogy továbbra is legalább ebben az ütemben haladjunk előre b) A hivatali apparátust illetően az iskolai végzettségben kifejeződő követelményeket általában helyes módon és mértékben határoztuk meg. E követelmények megvalósítása terén máris vannak eredmények s a további előrehaladás nagyjából szintén biztosítottnak látszik, bár különböző nehézségekkel számolni kell. Különben is ezeket a követelményeket általánosságban csak akkor lehetett jogszabályban előírni, mikor az apparátusban dolgozók többsége már elérte a kívánt színvonalat és a többiek is nagyrészt képeseknek látszottak a szükséges tanulmányok elvégzésére. Nem kellett tehát attól tartani, hogy irreális követelmények kitűzésével megzavarjuk az apparátus folyamatos tevékenységét. 3