Állam és Igazgatás, 1964. január-június (14. évfolyam, 1-6. szám)

1964-01-01 / 1. szám

az Állami munka színvonalát befolyásoló tényezők a közép- és felsőbb iskolát végzettek aránya 66 százalék, megyei szinten a főiskolai végzettségűek aránya átlagosan 66 százalék. A községekben elsősor­ban a titkárok végzettsége terén léptünk előre: ezek között olyan, aki az ál­talános iskolát teljességében nem végezte el, összesen csak 3,6 százalék van, a közép- és felső iskolát végzett községi titkárok száma az 1958. évi 37 száza­lékról 1963-ban 44,1 százalékra növekedett. 3. Az apparátus mai helyzetét vizsgálva akkor találjuk meg a legjellem­zőbb adatokat, ha a képesítést bevezető 1021/1960. (IX. 4.) Korm. sz. határozat által megszabott követelményekből indulunk ki. Rendelkezésünkre állanak ez­zel kapcsolatban az 1963. februári adatok, amelyeket már egy teljes oktatási év lezárása után állítottak össze és amelyek így igen kifejezően mutatják meg a kialakuló tendenciákat. A határozat hatálya alá tartozó dolgozók közül az életbelépés idején a megkívánt iskolai végzettséggel rendelkezett 60,9 százalék; 39,1 százaléknak hiányzott tehát az előírt képesítése. A 39,1 százalékból a jogszabály alapján nem kellett a képesítést pótolni (40 éven felüli volt) 15,7 százaléknak, a végrehajtó bizottságok felmentettek a képesítés alól 1,5 százalékot, az előírt iskolákat tehát utólag el kell végeznie 21,9 százaléknak. Ezen tanulásra kötelezett 21,9 százalékból (ezt 100 százaléknak véve) 77,1 százalék (abszolút számban véve kb.­­2900 személy) már megkezdte tanulmá­nyait. Mégpedig ezek közül 652 felsőfokú iskolákon tanul, 1523 technikumok­ban, 725 pedig más középfokú iskolán. Különösen egy körülményt kell a fentiek kapcsán kiemelni. A képesítési előírások kiadásakor sokunkban élt az az aggály, hogy a végrehajtó bizottságoknak adott felmentési lehetőségek túl nagy réseket fognak törni az egész képesítési rendszeren. Végrehajtó bi­zottságaink érettségét, helyes ítéletét, haladó szemléletét igazolja, hogy (amint az adatok mutatják) csak igen kismértékben éltek a nekik adott lehetőséggel és így az aggályoskodás indokolatlannak bizonyult. Érdekes lenne az ide kapcsolódó számok-összefüggések elemzését folytatni. Ez azonban a téma egészét tekintve akadályozná annak kifejtését. Ezért az előbbi feladatot más alkalomra kell fenntartani. Egyébként örvendetes, hogy a hazai jogirodalomban már születnek olyan tanulmányok, amelyek éppen ezzel a kérdéskörrel is eredményesen foglalkoznak. 4. Szükségesnek tartunk néhány összefoglaló általános következtetést ki­emelni : a) A tanácstagok átlagát nézve a fejlődési tendencia egészséges; biztosí­tani kell, hogy továbbra is legalább ebben az ütemben haladjunk előre b) A hivatali apparátust illetően az iskolai végzettségben kifejeződő kö­vetelményeket általában helyes módon és mértékben határoztuk meg. E köve­telmények megvalósítása terén máris vannak eredmények s a további előre­haladás nagyjából szintén biztosítottnak látszik, bár különböző nehézségekkel számolni kell. Különben is ezeket a követelményeket általánosságban csak akkor lehetett jogszabályban előírni, mikor az apparátusban dolgozók többsége már elérte a kívánt színvonalat és a többiek is nagyrészt képeseknek látszot­tak a szükséges tanulmányok elvégzésére. Nem kellett tehát attól tartani, hogy irreális követelmények kitűzésével megzavarjuk az apparátus folyamatos tevékenységét. 3

Next