Állam és Igazgatás, 1970. január-június (20. évfolyam, 1-6. szám)

1970-01-01 / 1. szám

­* AGRÁR- ÉS SZÖVETKEZETI POLITIKÁNK IDŐSZERŰ KÉRDÉSEi rica-termésátlagok kialakulása, az egyszeres keresztezéses hibridek és a nagy adagú műtrágya alkalmazása a takarmányforrás oldaláról már megteremtette a több éves program sikeres megoldásának egyik legfőbb feltételét. A harmadik ötéves terv során a IX. kongresszus célkitűzéseinek megfe­lelően hatásos intézkedéseket tettünk a mezőgazdasági üzemek pénzügyi ön­állóságának fokozatos megteremtésére és a termelés jövedelmezőbbé tételére. Így­ a hitelrendezés során törlésre került a mezőgazdasági üzemek „eredeti fel­halmozásához” korábban felvetett hiteltartozások megmaradt része. Továbbá 1966-ban mintegy 9, majd két év múlva további 8,5 százalékos termelői árszín­vonalemelésre került sor. E kétlépcső­s áremeléssel fontos lépést tettünk a mezőgazdaságban is a ráfordítás-arányos árrendszer fokozatos megteremtésé­hez vezető úton. Továbbá, új elvi alapokra helyeződött a mezőgazdaság ártá­mogatási rendszere is. A reformmal létrehozott szabályozó rendszerrel tehát, amelyen belül az árszínvonal emelésével tovább növekedett az árak szerepe, hatóköre, a mező­­gazdasági nagyüzemek is kedvezőbb közgazdasági környezetben folytathatták gazdálkodásukat. Mindezek hatására jelentősen bővültek a termelő üzemek anyagi-pénzügyi alapjai, széles körben teremtődtek meg a mezőgazdaságban is az önálló, vállalatszerű gazdálkodás feltételei. Az utóbbi pár év tapasztalatai, így a mezőgazdasági termelés vártnál ked­vezőbb alakulása, a kiegyensúlyozott, stabil belső élelmiszerellátás, az export tervezettnél jobb alakulása azt bizonyítja, hogy az egész népgazdaságban, ezen belül az élelmiszergazdaságban kötelező tervutasítások nélkül is lehet eredmé­nyesen gazdálkodni. A gazdálkodás tervszerű fejlesztése gazdasági szabályozók alkalmazásával is biztosítható, sőt­­ hatékonyabban biztosítható. Az 1968-ban bevezetett gazdasági árreform a mezőgazdaságban koránt­sem hozott olyan változást az árak szerepében, mint az ipari termelői árak körében. A mezőgazdasági árak ugyanis már régóta nem csupán „elszámolási egy­ségekként” funkcionáltak, hanem valóságos árakként, piaci kategóriákként. Ez egyenes következménye annak, hogy már 1957-től kezdve — az MSZMP meghirdetett Agrártéziseinek szellemében — a termelés irányításában a terv­utasításos rendszert az anyagi érdekeltség elvének alkalmazása váltotta fel, s ennek megfelelően a mezőgazdasági árpolitika vált a termelés irányításának, a termelők orientálásának egyik legfontosabb eszközévé. A mezőgazdasági és ipari árszínvonal közti különbség azonban a korábbi­hoz képest csupán mérséklődött. A még mindig jelentős árszínvonalbeli különb­ség miatt szükség van az állami támogatás fenntartására. Ezzel együtt tudjuk csak megteremteni a mezőgazdasági üzemek normális gazdálkodásának pénzügyi feltételeit, s a termelésben részt vevő dolgozókat legközvetlenebbül érintő helyes jövedelmi arányokat. A mezőgazdaság jelenleg mintegy 6 milliárd forint állami támogatáshoz jut, beruházási ártámogatás, iparcikk-árkedvezmény, egyes nagyon fontos termeléspolitikai célokat elősegítő támogatások, a kedvezőtlen természeti adottságok között gazdálkodó termelőszövetkezetek megkülönböz­tetett állami támogatása címén. Jogosan kérdezheti bárki: nem lenne-e célszerűbb az ipari eredetű eszközök jelenlegi árkedvezményének megszüntetése vagy csökkentése céljából jelentős .

Next