Állam és Igazgatás, 1970. január-június (20. évfolyam, 1-6. szám)
1970-01-01 / 1. szám
* AGRÁR- ÉS SZÖVETKEZETI POLITIKÁNK IDŐSZERŰ KÉRDÉSEi rica-termésátlagok kialakulása, az egyszeres keresztezéses hibridek és a nagy adagú műtrágya alkalmazása a takarmányforrás oldaláról már megteremtette a több éves program sikeres megoldásának egyik legfőbb feltételét. A harmadik ötéves terv során a IX. kongresszus célkitűzéseinek megfelelően hatásos intézkedéseket tettünk a mezőgazdasági üzemek pénzügyi önállóságának fokozatos megteremtésére és a termelés jövedelmezőbbé tételére. Így a hitelrendezés során törlésre került a mezőgazdasági üzemek „eredeti felhalmozásához” korábban felvetett hiteltartozások megmaradt része. Továbbá 1966-ban mintegy 9, majd két év múlva további 8,5 százalékos termelői árszínvonalemelésre került sor. E kétlépcsős áremeléssel fontos lépést tettünk a mezőgazdaságban is a ráfordítás-arányos árrendszer fokozatos megteremtéséhez vezető úton. Továbbá, új elvi alapokra helyeződött a mezőgazdaság ártámogatási rendszere is. A reformmal létrehozott szabályozó rendszerrel tehát, amelyen belül az árszínvonal emelésével tovább növekedett az árak szerepe, hatóköre, a mezőgazdasági nagyüzemek is kedvezőbb közgazdasági környezetben folytathatták gazdálkodásukat. Mindezek hatására jelentősen bővültek a termelő üzemek anyagi-pénzügyi alapjai, széles körben teremtődtek meg a mezőgazdaságban is az önálló, vállalatszerű gazdálkodás feltételei. Az utóbbi pár év tapasztalatai, így a mezőgazdasági termelés vártnál kedvezőbb alakulása, a kiegyensúlyozott, stabil belső élelmiszerellátás, az export tervezettnél jobb alakulása azt bizonyítja, hogy az egész népgazdaságban, ezen belül az élelmiszergazdaságban kötelező tervutasítások nélkül is lehet eredményesen gazdálkodni. A gazdálkodás tervszerű fejlesztése gazdasági szabályozók alkalmazásával is biztosítható, sőt hatékonyabban biztosítható. Az 1968-ban bevezetett gazdasági árreform a mezőgazdaságban korántsem hozott olyan változást az árak szerepében, mint az ipari termelői árak körében. A mezőgazdasági árak ugyanis már régóta nem csupán „elszámolási egységekként” funkcionáltak, hanem valóságos árakként, piaci kategóriákként. Ez egyenes következménye annak, hogy már 1957-től kezdve — az MSZMP meghirdetett Agrártéziseinek szellemében — a termelés irányításában a tervutasításos rendszert az anyagi érdekeltség elvének alkalmazása váltotta fel, s ennek megfelelően a mezőgazdasági árpolitika vált a termelés irányításának, a termelők orientálásának egyik legfontosabb eszközévé. A mezőgazdasági és ipari árszínvonal közti különbség azonban a korábbihoz képest csupán mérséklődött. A még mindig jelentős árszínvonalbeli különbség miatt szükség van az állami támogatás fenntartására. Ezzel együtt tudjuk csak megteremteni a mezőgazdasági üzemek normális gazdálkodásának pénzügyi feltételeit, s a termelésben részt vevő dolgozókat legközvetlenebbül érintő helyes jövedelmi arányokat. A mezőgazdaság jelenleg mintegy 6 milliárd forint állami támogatáshoz jut, beruházási ártámogatás, iparcikk-árkedvezmény, egyes nagyon fontos termeléspolitikai célokat elősegítő támogatások, a kedvezőtlen természeti adottságok között gazdálkodó termelőszövetkezetek megkülönböztetett állami támogatása címén. Jogosan kérdezheti bárki: nem lenne-e célszerűbb az ipari eredetű eszközök jelenlegi árkedvezményének megszüntetése vagy csökkentése céljából jelentős .