Állam és Igazgatás, 1970. január-június (20. évfolyam, 1-6. szám)

1970-06-01 / 6. szám

1970. JÚNIUS ÁLLAM ÉS IGAZGATÁS A MINISZTERTANÁCS tanácsszervek osztályának ELMÉLETI FOLYÓIRATA A tanácsok és szerveik jellegének néhány kérdéséről VARGA PÉTER I. 1950-ben a tanácsválasztás, a tanácsok és szerveinek létrehozása határkő volt a szocialista államépítésben. A helyi tanácsok megalakulása is jelezte, hogy hazánkban proletárdiktatúra van, amely tartalmában és formájában is új helyi állami szervek létét és működését igényli. Lényegében tehát az állam típusában bekövetkezett változás betetőzése volt a tanácsrendszer megalkotása, felsőbb intézkedésre történő megszervezése. A tanácsok megalakulása bizonyította, hogy az előttük működő szervek — a nemzeti bizottságok, majd azokat követő helyi közigazgatási szervek — helyett új helyi állami szervek megteremtése fontos feltétele volt népi demok­ratikus államunk további erősítésének. Az államszervezet új helyi szerveinek létrehozása nélkül sem a központi, sem a helyben jelentkező feladatokat nem tudtuk volna eredményesen megoldani. Hazánk központi szervei a tanácsrend­szer létrehozásával olyan társadalmi igényt elégítettek ki, amelynek megoldá­sára a helyzet megérett. E feladat esetleges elodázása népi rendszerünk erősö­dését akadályozta volna. Húsz év távlatából nézve is azt a következtetést von­hatjuk le, hogy ez a lépés helyes és szükséges volt. A tanácsok és szerveik az elmúlt két évtized alatt alapvető feladataikat el­látták, szocialista államszervezetünk szerves részévé váltak. Végezték a tanácsi igazgatási munkát, szervezték a lakosság kulturális, szociális ellátását, az egyre növekvő szolgáltatási igények kielégítését, a helyi erőforrások feltárását és fel­­használását. Jelentős eredményeket értek el a község- és városfejlesztésben, a lakossággal kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolatot alakítottak ki. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Minisztertanács­­1970. április 16-i ülésén elfogadott irányelvek joggal állapítják meg: „A taná­

Next