Állam és Igazgatás, 1970. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)

1970-07-01 / 7. szám

a központi állami ellenőrzésről államhatalom és államigazgatás helyi szerveinek ellenőrzési tevékenységét is az állami ellenőrzés illetékes helyi szervei koordinálták és koordinálják. Ez a koordinálási hatáskör azonban szükségképen az állami ellenőrzési funkció központi jellege erősítésének irányában hatott és hat. Az NDK-ban a Munkás— Paraszt Felügyeletről szóló szabályzat expressis verbis ki is mondja, hogy a Munkás—Paraszt Felügyeletet .. ellenőrzési tevékenységében kizárólagosan összállami érdekek vezetik.” (Ld. Hivatkozott szabályzat III. (1) bek.) A fejlődés más irányban indult el és — az 1967. illetve 1968. évi csehszlovák szabályozást leszámítva, amelyre a későbbiek során még visszatérünk — legto­vább hazánkban az 1957. évi VII. törvénnyel létrehozott népi ellenőrzési rend­szerrel jutott. Az 1968. évi V. törvény még tovább erősíti a tanácsok és a területi népi ellenőrzési bizottságok szervezeti-jogi kapcsolatát.11 E szabályozások és a gyakorlati tapasztalatok elemzése alapján kétségtele­nül új megvilágításban vetődik fel az állami ellenőrzési funkció központi, illető­leg helyi jellegének kérdése. A területi népi ellenőrzési bizottságok ugyanis a tanácsok és végrehajtó bizottságaik hatáskörébe tartozó helyi feladatok ellen­őrzését végezhetik és a gyakorlatban végzik is. Ez azonban semmiképpen sem jelenti az ellenőrzési funkció központi jellegének megváltozását. A népi ellen­őrzés alapvető rendeltetése továbbra is a kormány tevékenységének alátámasz­tása és segítése. Abból, hogy a területi népi ellenőrzési bizottságok a tanácsok és a végrehajtó bizottságok tevékenységének támogatására, azok megbízásai alapján helyi feladatok végrehajtásának ellenőrzését is végzik, természetesen el lehet jutni arra az álláspontra is, hogy e vonatkozásban a területi népi ellen­őrzési bizottságok ellenőrzési funkciója kettős jellegű. Azonban a területi népi ellenőrzési szervek funkcióját illetően ez esetben is a döntő, a domináns a köz­ponti és nem a helyi jelleg, amint azt a területi népi ellenőrzési bizottságok jog­állásával kapcsolatosan egyik tanulmányunkban részletesen meg is indo­koltunk.1­12 Másként vetődött fel ugyanakkor a területi népi ellenőrzési bizottságok által végzett ellenőrzési funkció megítélése az 1967, illetőleg 1968. évi csehszlovák szabályozás alapján. Azáltal ugyanis, hogy a vonatkozó jogszabály a területi népi ellenőrzési bizottságokat expressis verbis az államhatalom helyi szervei ellenőrzési szakszerveivé tette és megszüntette az alárendeltség centrális ágát, a funkció egészében helyi jellegűvé vált. E vonatkozásban nincs jelentősége annak, hogy a területi népi ellenőrzési bizottságoknak a Központi Népi Ellen­őrzési Bizottság és a felettes területi népi ellenőrzési bizottságok módszertani útmutatást adhattak. Ezzel összefüggésben természetesen nem hagyhatók figyelmen kívül az 1957. évi lengyel, illetőleg az 1969. februári cseh és szlovák szabályozások eredményei sem. Bár a Legfelsőbb Ellenőrzési Kamara és a Cseh, valamint a Szlovák Nem­zeti Tanácsok Legfőbb Ellenőrzési Hivatalai ellenőrzési funkciójának tartalma megváltozott, amint az előző részben láttuk — az ellenőrzési funkció központi jellege, ebből folyóan centralizált felépítése nemcsak változatlan maradt, hanem erősödött is. Különösen vonatkozik ez a Cseh, illetőleg a Szlovák Nemzeti Taná­csok Legfőbb Ellenőrzési Hivatalaira, amelyeknek — a Legfelsőbb Ellenőrzési Kamarától eltérően — még dekoncentrált helyi szervei sem működnek. 11 Vö.: Dr. Dobrónaky Gyula: Új törvény a népi ellenőrzésről. Állam és Igazgatás, 1969. 3. sz. 228. és köv. p. 12 L.: Török Lajos: A népi ellenőrzés helye állami szerveink rendszerében. I. m.

Next