Állam és Igazgatás, 1970. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)
1970-07-01 / 7. szám
nyának 37. cikke.) A kommunális gazdálkodást az 1958. évi tanácstörvény a tanács hatáskörébe tartozó külön is említett ügyek között sorolja fel: „kommunális lakásgazdálkodás” (3. cikk, 5. pont).3 A tanácsok egész tevékenysége, ezen belül természetesen a kommunális gazdálkodásé is, a szocialista államban az állami szervek tevékenységének vezető elvén, vagyis a demokratikus centralizmuson alapszik:4 ,,a koncepció és a vezetés az alulról jövő kezdeményezéssel és a tömegek aktivitásával egy egységet alkot”. Az ötvenes évek első felében Lengyelországban a népgazdaság irányítása területén láthatóan megnövekedtek a centralisztikus elemek. Ez a növekedés többek között abban nyilvánult meg, hogy a központi szervek, különösen az Állami Tervbizottság kezében — amely szinte reszortok feletti szervvé vált és erőteljesen avatkozott bele minden népgazdasági terület tevékenységébe — jelentős mértékben összpontosultak az irányítás és vezetés funkciói. Azigazgatás túlzott centralzációja egy sor hátrányos következményt hozott létre, ami sok vita eredményeképpen az ötvenes évek közepén az igazgatás decentralizációjának megkezdéséhez, vagyis a demokratikus centralizmus elvének alkotó elemei közötti megzavart egyensúly visszaállításához vezetett. E folyamat eredménye és mérföldköve az 1958. január 25-i tanácstörvény és a LEMP K. B. 1961. júniusi, VIII. plénumának határozataiból folyó módosításai voltak.7 Ezeket a változtatásokat 1963 júliusában a tanácstörvény novellizálásával, valamint az állami vállalatokról szóló 1950. évi tvr. módosításával vezették be.8 Az említett jogi aktusok, valamint az igazgatás tökéletesítése céljából kiadott egyéb jogszabályok, továbbá a LEMP Központi Bizottságának a népgazdaság irányításában végrehajtandó változtatásokról szóló határozatai, azok megvalósítása, viszonylag nagy lehetőségeket nyitnak meg arra, hogy a tanácsok a helyi társadalmi és gazdasági feltételeknek megfelelő legjobb igazgatási és működési formákat választhassák. Ezért találkozhatunk egyes területi egységeknél különböző szervezetű gazdasági egységekkel, köztük kommunális és lakásgazdálkodásiakkal is. Ezek között az egységek között tevékenységükkel kapcsolatosan különböző, a klasszikus államigazgatási jogban ismeretlen jogi viszonyok jönnek létre. Úgy tűnik azonban, hogy a kommunális gazdálkodás területi jellege jobb szervezeti megoldások további keresésére ösztönöz, amelyek a kommunális szolgáltatások színvonalának növelése vonatkozásában jobb alapokat nyújtanának a városok és a lakosság egyéb tömörülései, valamint az illető területen elhelyezkedő társadalmasított gazdasági egységek önállóságához és ösztönöz- e A tanácsokról szóló 1958. január 25-i törvény (hatályos szöveg DzU. 1963. 29. sz. 172. t.) 4 W. I. Lenin: Művei, 20. köt. 33. old. (lengyel kiadás), lásd: J. Litwin: Lenin mint jogász. Panstwo i Prawo, 1960. 11. sz. 5 J. Starosciak: Az államigazgatás decentralizálása. Varsó, 1960. 114. old. 6 A decentralizációt a jelen feldolgozásban az állami szervek tevékenységével kapcsolatban funkcionális értelemben kell felfogni, figyelembe véve egyidejűleg e folyamatnak strukturális, szervezeti elemeit. Lásd: Z. Rybicki: A népgazdaság irányítása a Lengyel Népköztársaságban. Államigazgatási jogi problémák. Varsó, 1963. 72. old. 7 A LEMP К. В. VIII. plénuma. A tanácsi tevékenység továbbfejlesztésének fő irányai. Varsó, 1961. 8 A Minisztertanács elnökének 1960. március 28-i hirdetménye az állami vállalatokról szóló 1950. október 26-i tvr. hatályos szövegének kihirdetéséről. 8 F. Longchamps: A jogviszony fogalma az államigazgatási jogban. Acta Universitatis Wratislavensis, 19. sz. Pravo, XII. Wroclaw, 1964. 56. és köv. old.