Állam és Igazgatás, 1970. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)

1970-07-01 / 7. szám

CSOLLAK GÁBOR—SZILAS PÁL A határozatban foglalt többi intézkedés kidolgozása folyamatban van. Az eltelt, viszonylag rövid idő ellenére érezhető, hogy a gazdasági élet pozi­tívan reagált a határozatokra, fokozódik az érdeklődés a szolgáltatási tevékeny­ség iránt. A gazdasági szabályozásnak az 1970-es évtől kialakított rendszere serkentőleg hat a szolgáltatást végző minisztériumi, tanácsi, szövetkezeti szol­gáltató szervezetekre és az e területen jelentős súlyt képviselő kisiparra is. Ezt bizonyítja a bejelentett, vagy már be is indított új kezdeményezések igen nagy száma, a tapasztalható reklám- és propaganda-tevékenység. A szolgáltató vállalatok és a szövetkezetek kezdenek jobban igazodni a szolgáltatások részére alkalmasabb szervezeti formákhoz, módszerekhez. Számos szolgáltató szervezet megkezdte a nyugdíjasok toborzását, sőt Budapesten ki­zárólag nyugdíjasokból álló szolgáltató szervezet is alakult. A Fővárosi Javító- Szerelő Vállalat és a GELKA megkezdte, illetve bejelentette a havi átalánydíj ellenében való biztosítás-rendszerű szolgáltatások végzését. Sok helyről érkezett javaslat gyorsjavító szolgáltatások bevezetésére. Több, nem szolgáltató rendel­tetésű vállalat bejelentette, hogy a jövőben lakossági szolgáltatásokat is fog végezni. Az elmúlt év negyedik negyedévében­­— főleg szolgáltatási céllal — 1210 új magánkisipari engedély került kiadásra. Már eddig is tapasztalható, hogy a kormány határozata nyomán, az abban foglalt elveknek megfelelően rendeződik a szolgáltatások állami irányításának, tervezésének és szervezésének rendszere. Ezt támasztja alá, hogy megyei szintű tanácsaink a kormányhatározatban foglalt felelősségüknek, szerepüknek és hatáskörüknek megfelelően ezekben a hónapokban nagy erőfeszítéseket tesznek a lakossági szolgáltatásokkal kapcsolatos közép-, sőt egyes megyékben hosszú távú koncepcióik kialakítására. Ebben a munkában a kormányhatározat elvei­nek megfelelően, a szektorális különbségektől függetlenül, mindinkább a gazda szerepét töltik be valamennyi szolgáltatást végző gazdasági szervezet vonatko­zásában, legyen az minisztériumi, tanácsi vállalat, szövetkezet vagy magán­kisiparos. Ennek a szemléletnek a kialakulását elősegíti az is, hogy a szolgál­tatások központi céltámogatását az állam a jövőben kizárólag egy csatornán keresztül, a tanácsok útján biztosítja. Ez már eddig is azt eredményezte, hogy például a szolgáltatást végző országos vállalatok szintén mindennapi vendégeivé váltak a megyei szintű tanácsainknak. A szolgáltatások tervszerű fejlesztése érdekében kedvezően kell értékelni, hogy az abban érdekelt ágazati minisztériumok, a kormányhatározat segítségé­vel is fokozatosan kialakítják és átveszik ágazati irányító szerepüket. Az orszá­gos ágazati koncepciók kidolgozása során szerves kapcsolatot építenek ki a megyei szintű tanácsokkal, támaszkodnak javaslataikra. Ma már általában nem érvényesül az a korábban gyakori helyzet, hogy egyes ipari minisztériumok a fejlesztés tervezésénél, sokszor indokolatlanul, saját vállalataik érdekeit helye­zik előtérbe. Jó példaként említhető a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, amely a szolgáltatási kormányhatározat elveinek és szellemének megfelelően már eddig is jelentős munkát végzett a gépkocsi javítási és karbantartási hálózat leggazdaságosabb és legésszerűbb fejlesztésének kidolgozásában. A Könnyűipari Minisztérium és a Kohó- és Gépipari Minisztérium is megkezdte az ágazatához tartozó szolgáltatásokkal kapcsolatos — minden szektorra kiterjedő — ágazati irányító feladatok kialakítását.

Next