Állam és Igazgatás, 1970. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)
1970-07-01 / 7. szám
DR. HORVATH PÁL végre racionális közelségbe került egymáshoz, melynek talaján napirendre került az egyetemi ifjúság kari és egyetemi képviseletének megoldása is.31 Az 1848/49. évi reformok sokat tettek a korábbi, hagyományosan laza oktatási formák leküzdése érdekében. A szervezett egyetemi hallgatók tanáraikkal együtt léptek fel a „mezeizés” káros hagyatékai ellen. Az új szellemű tananyagok kiadását és terjesztését is az egyetemi hallgatók szervezete látta el,32 felszámolva ezáltal a silány értékű, kompendiumokat terjesztő, külső „szanatóriumok” tevékenységét. A szocialista egyetem lényeges tartalmi elemeinek előkészítését jelentette a fizetett tanszéki segédszemélyzet gyors ütemű kiépítése is e korban. A hallgatóság összetételének megváltozását pedig az egyetemi felvételi rendszer bevezetése szolgálta.33 34 A szocialista egyetem létrehozását célzó átalakulás első fázisát követik az 1950—1953. közt jelentkező reformok. A kormányzat hármas célkitűzése a különböző képzési formák marxista tartalmának és minőségi színvonalának emelése, ill. a túlterhelés kiküszöbölése volt. Az összetett törekvés logikus következménye volt az előző évek során szerzett tapasztalatoknak. Az elért eredmények ugyanis újabb megoldatlan problémák felszínre kerülésével párosultak.3,1 A szocialista jellegű egyetemi munka kiteljesedését nem lehetett már az egymást követő részletintézkedésektől várni. Megértek a feltételei az egyetemek strukturális átrendezésének, amit az új egyetemi szervezeti szabályzat 35 . és az egyetemi tanárok helyzetét lerögzítő 1951. évi 26. tvr. foglalt magában. Olyan változások eredői ezek egyetemeink életében, amelyek a korábbi idők megoldhatatlannak tűnő problémáit rendezték. A karok, egész tanszakok átszervezésének nagy ügye az operatív feladatok gyors végrehajtására alkalmas egyetemi vezetést követelt. Ezért az új szervezeti szabályzat az egyszemélyes felelős vezetés elvét helyezte előtérbe.30 Az új egyetemi szervezeti szabályzat alapján hatékony intézkedések születtek a polgári világból örökölt korszerűtlenségek felszámolása érdekében. A vonatkozó kormányrendelet az ifjúsági szervezet képviselőit és a szakszervezetet is bevonta az operatív munka előkészítésébe és egyben elvárta e szervek aktív támogatását a döntések végrehajtásában. Gyökeresen új és modern értelemben ma is érvényes racionális magja e reformoknak az a törekvés, hogy az egyetemi oktatást a gyakorlati, konkrét társadalmi igényeknek megfelelően alakítsa. Ezt és általa az oktató-nevelő munka színvonalának emelését szolgálta a gyakorlati foglalkozások bevezetése. A pusztán prelegáló jellegű oktatás elavult formája e korban tört meg először és óraszámában — esetenként némi 31 L. 1033/1948—49. sz. rektori ügyirat, ELTE E. T. 1948/49. évi jegyzőkönyvei 23—25., Eme változás haladó hagyományait, ismét a Tanácsköztársaság korában látjuk. Vö. Ladányi A., i. m. II. FŐSZ. XIII. évf. (1969) 4. SZ. 211. p. 32 Helyi MEFESZ Sokszorosító Üzemek létesültek, amelyek az új tananyagokat a hallgatók kezébe juttaták. Vö. Világhy M. i. m. 160. p. 33 L. 7870/1948. Korm. sz. rendelet, amely a dolgozó osztályok gyermekeinek felemelését szolgálta. Vö. Vigh J., i. m. (1958) 27. p. 34 Túlzottan megnövelt vizsgakövetelmények, korszerűtlen tanszakok, polgári eszmeáramlatok továbbélése stb. 33 L. 274/1950. (XI. 23.) M. T. sz. rendelet. 30 Vö. ELTE E. T. 1950. dec. II. rendes ülés anyaga. L. E. T. 1950/51. jegyzőkönyv, 8—10. Vö. Vigh J., i. m. 29., 47. A karok átrendeződését jelentő további kihatásokat illetően. L. ELTE E. T. 1951/52. jegyzőkönyvei. Uo. 1953. VI. r. ül. anyaga (1953. II. 27.) a Népköztársaság Elnöki Tanácsa által elfogadott 1953. ápr. 21-i 7. sz. törvényerejű rendelet végrehajtását (Új karok kialakítása, illetően 1. uo. 1954. júl. 9. VII. r. ül. anyaga, uö. ELTE E. T. jegyzőkönyvei 1953/54. 167—169. stb.