Állam és Igazgatás, 1970. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)
1970-07-01 / 7. szám
KANDIDÁTUSI DISSZERTÁCIÓK VITÁJA vállalati jogviszonyokat magasabb jogforrási szintű normatív jellegű szabályozásnak kell rendeznie. Szerző részletesen elemzi a direkt irányítási rendszer jogforrási problémáit, ezek között az egyik opponensi vélemény szerint ugyan kissé leszűkítette«, az ún. eseti jogi normák szerepét is. Számos Lajos elméleti eredményként üdvözli szerzőnek a vállalati hatáskör általánosságáról, különösségéről, egyediségéről, és az erre vonatkozó szabályozás problémáiról írt gondolatait. Berényi Sándor opponensi véleményében a diszszertáció fő tudományos értékének éppen e fejezetben foglalt azon gondolatokat tartja, amely elősegíti a vállalati jogviszonyoknak magas szintű törvényi jellegű szabályozását azzal, hogy elméletileg elemzi a jogi szabályozás legfontosabb elvi alapjait a vállalati törvény de lege ferenda problémáit. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban az opponensi vélemény is több kiegészítő gondolatot és problémát vet fel. A disszertáns bírálja az eddig általánosan kialakult gyakorlatot, miszerint a vállalat jogállását a vállalati vezető jogállásán keresztül kívánták meghatározni. Szerinte ez a megközelítés elmossa a határvonalat a vállalat és a vállalati vezető jogállása között, ezért , a vállalat jogállását nem a vezető jogain keresztül, hanem közvetlenül indokolt meghatározni. Disszertáció értékes gondolatokat tartalmaz a vállalati jogszabály hatályával és szabályozási módszerével kapcsolatban. 3. Elméletileg a munka egyik központi problémája az állami vállalat és az államigazgatási szervek közötti viszony kérdései képezik. A korábbi irányítási rendszerben az igazgatási szervek tevékenységét egységes közhatalmi tevékenységként fogták fel. Szerző csatlakozva a tudományos kutatások legújabb gondolataihoz rámutat, hogy a szocialista állam a népgazdaság irányításában kettős minőségben, mint a közhatalom hordozója, és egyben mint az alapvető termelési eszközök tulajdonosa vesz részt. E kettős minőség következményei az irányítás egyes síkjain is megnyilvánulnak. Szerző véleménye szerint a tulajdonosi és a közhatalmi minőség egységet képez, nem különül el egymástól, különösen a kormányzati szervek igazgatási tevékenységében jelentkezik szintetizáltan. Berényi Sándor arra figyelmeztette a szerzőt, hogy munkája pontosabb és gazdagabb lett volna, ha nem iktatja be a gazdaságirányító tevékenység ismert hatóságigazdaságpolitikai-tulajdonosi tagolását. A vizsgálat érintőleges módja véleménye szerint nem győzi meg az olvasót egy közgazdasági koncepció állami, és szükségképpen jogi fogalommá való ilyen nyers adaptálásának helyességéről. Számos Lajos véleménye szerint a közhatalmi és a tulajdonosi jogosítványok alapján történő kiindulással nem lehet teljesen egyetérteni, ugyanis nem a jogosítványok, hanem az irányítási eszközök szétválasztása a kulcsprobléma. A fejezetben elemzésre kerülnek még a gazdasági minisztérium, az ágazati felelősség, a felügyeleti jogok és a hatósági jogkör, a tröszt, a vállalati önállóság problémái, a szerző vizsgálja ún. megtérítési kötelezettség garanciális jellegű kérdéseit. 4. A disszertáció legértékesebb, új tudományos összegezést tartalmazó része a vállalati jogokról szóló III. rész. Disszertáns munkájának terjedelmében legnagyobb részét e kérdésekre koncentrálta. A téma kiemelt kezelését az indokolja, hogy a vállalati jogok pozitív tartalmának felderítése a vállalat egész helyzetére nézve jelentős kihatással van. Disszertáns a vállalati jogokat: a) tervezés, b) a beruházás, c) a műszaki fejlesztés, d) az érdekeltségi rendszer kapcsolódó jogok keretében elemzi. A jogok ilyen értelmű kimunkálása az államigazgatástudomány szempontjából az első sikeres rendszerezési kísérletnek tekinthető. A vállalati tervezési jog kapcsán szerző rámutat arra, hogy különösen jelentősek lesznek a népgazdasági szintű információk (a népgazdasági terv, az ágazati információk és a piaci információk). Ezek az információk jogilag nem kötelezik a vállalatot, de a vállalati terv szempontjából mégis nagy jelentőségük van. Szerző véleménye szerint a népgazdasági tervnek az új mechanizmusban is jogi jellege van. Bár a népgazdasági terv a vállalatok részére nem tartalmaz konkrét kötelező mutatókat, mégis a vállalatok irányában jogi jelentőséggel bír, kötelező jellege van abban az értelemben, hogy a vállalati terv nem szakadhat el a népgazdasági tervben foglalt célkitűzésektől, hanem azokból kell kiindulnia. Erre utal a tételes jogi szabályozás is. Berényi Sándor megkérdőjelezi ezt a gondolatmenetet. Szerinte a népgazdasági terv a kormányra, a központi államigazgatási szervekre és a bankokra kötelező, 661