Állam és Igazgatás, 1970. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)
1970-07-01 / 7. szám
A VÁLASZTÓJOGI TÖRVÉNY MÓDOSÍTÁSA ELÉ alacsonyabb szintű területi érdekek azonban végső soron községi és városi érdekként, az egész község, az egész város érdekeként fogalmazódnak meg. Ezért helyes és logikus, ha a jövőben a községek és városok tanácsaira bízzuk küldötteik, a megyei tanácstagok megválasztását. Ez a megoldás — bár megtöri a közvetlenség elvének általános érvényesülését —, meggyőződésünk szerint az eddiginél jobban kifejezi a képviselet valódi tartalmát. A fővárosi tanács tagjainak megválasztását célszerű a megyeihez hasonló módon szabályozni, annak ellenére, hogy a kerületek és a főváros közötti viszony eltérő a községek, városok és a megyék közötti kapcsolattól. A községek és városok alapvető települési és egyben államigazgatási egységek. A megye ezekhez képest a különböző adottságok és szempontok szerint kialakult — nagyobb területi egység. Budapest esetében a képlet fordított: itt ugyanis a komplex egységet a főváros egésze adja, és a kerületek ehhez képest — bizonyos megfontolások szerint kialakított — kisebb egységek, részei az egységes egésznek. Ezért a fővárosi tanács tagjainak választásánál más megoldás is elképzelhető lenne. Mégis úgy tűnik, hogy helyes, ha — az egységes szabályozás elvéhez alkalmazkodva — a fővárosi tanácstagok választása is a megyei tanácstagokéhoz hasonlóan történik. A képviseleti szervek eddigi rendszerében a helyi, települési érdekek kifejeződésének elsődleges fóruma a községi, a városi tanács plénuma volt ugyan, a helyi és központi érdekek ütközésének és egyeztetésének egységes rendje azonban lényegében nem alakult ki. Foglalkozott ezzel a járási és a megyei tanács, sőt nemegyszer az országgyűlés is. A jövőben a központi és a helyi érdekek ütközésének és egyeztetésének fóruma a megyei tanács lesz, amely erre tagságának összetétele és tagjai választásának új módszere következtében is különösen alkalmas testület. Nem megalapozottak azok az aggodalmak, amelyek a megyei tanácstagok esetében a közvetett választás bevezetését a szocialista demokratizmus sérelmeként ítélik meg, s visszalépésként tekintik a demokratizmus szélesítésének útján. A választás közvetlen vagy közvetett jellege nem egyedüli alkotó eleme a szocialista demokráciának a választási rendszerben. A szocialista demokráciát — a burzsoá demokráciával szemben — többek között az is jellemzi, hogy a választópolgárok és a küldött kapcsolata nem szűnik meg a választás után, hanem élő, alkotó együttműködés valósul meg közöttük a ciklus egész tartama alatt. Ez a folyamatos kapcsolat jut kifejezésre és nyer valóságos tartalmat többek között a tanácstagok és képviselők beszámolási kötelezettségében, s a visszahívás lehetőségében. Tény, hogy hatályos jogszabályaink is előírják a tanácstagok beszámolási kötelezettségét, és a megyei tanácstagok többsége — hasonlóan az alsóbb szintű tanácsok tagjaihoz — példamutatóan, rendszeresen eleget is tett ennek a kötelezettségének. Ám az eddigi megyei tanácstagi beszámolók többsége mégis csak egy választókerület választópolgárainak egy része előtt történt, s ezért társadalmi hatásában feltétlenül kisebb értékű és alacsonyabb hatásfokú volt, mint a jövőben lesz, amikor a megyei tanácstag az őt megválasztó községi vagy városi tanács plénumán ad számot tevékenységéről, a kapott megbízatás teljesítéséről. Továbbá: hatályos jogszabályaink eddig is biztosították a tanácstagok visszahívásának lehetőségét és előírták az eljárási szabályokat is. Ennek ellenére köz