Állam és Igazgatás, 1970. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)

1970-07-01 / 7. szám

a központi állami ellenőrzésről államhatalom legfelsőbb szerve az államigazgatás legfelsőbb vezetésében és a kormányzati tevékenységben. E szempontból vizsgálva hazai fejlődésünket, objektíve megállapítható, hogy már megértek annak feltételei, hogy az 1968. évi V. törvényben meghatározott kereteken túl is biztosítsuk az Országgyűlés befolyását a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság tevékenysége vonatkozásában. Legalábbis addig az alkotmányi szabályozás síkján is el kell jutni, hogy az Országgyűlés is adhasson feladatokat a KNEB-nek és arról azt beszámoltathas­sa. Igaz ugyan, hogy az Országgyűlés — éppen úgy, mint bármely más szerv­nek — most is adhat feladatokat a KNEB-nek és ezekről be is számoltathatja, mégis indokolt lenne azt az alkotmányban is kifejezetten kimondani. Megértek annak is a feltételei, hogy a KNEB választását és visszahívását és az ebből folyó felelősséget az Elnöki Tanács saját feladatköréből (speciális hatásköréből) az Országgyűlés hatáskörébe utalják. Ezzel az Elnöki Tanácshoz való viszonya nem változnék meg, mert az Országgyűlést helyettesítő általános jogköre során, az Országgyűlés ülésszakai közötti időben továbbra is ahhoz kap­csolódna. Ez a módosítás ugyanakkor tovább növelné nemcsak az Országgyűlés szerepét és jelentőségét az államigazgatási szervezet irányában, hanem magá­nak a KNEB-nek a szerepét és jelentőségét is. II. Az állami ellenőrzés államszervezetben elfoglalt helyének, funkcióinak meg­határozásához kapcsolódik s attól elválaszthatatlan az állami ellenőrzési funkció központi, illetőleg helyi jellegének vizsgálata. Az állami ellenőrzési funkció jellegéből objektíve következik e funkció központivá minősítése. Elméletileg ugyanis aligha lehet vita a tekintetben, hogy az állami ellenőrzésnek ahhoz, hogy a kormány működésének eredményességét és hatékonyságát ténylegesen szolgálja, elsősorban az egész állam fejlődése szempontjából jelentős országos érdekekre kell figyelemmel lennie és mentesnek az egészségtelen, partikuláris törekvésektől. E vonatkozásban lényegében az ügyészi törvényességi felügyeleti funkcióhoz hasonlítható. A funkció lényegéből következett tehát, hogy az állami ellenőrzési szervezet hosszú időn keresztül minden egyes szocialista államban a centralizmus elvén épült fel, függetlenül attól, hogy az állami ellenőrzés a kormány vagy a legfelsőbb államhatalmi szerv irányítása és alárendeltsége alatt működött-e, illetőleg hogy az igazgatás egyes ágazatainak vagy pedig az államigazgatás területi beosztásának megfelelően tagolt szervezettel rendelkezett-e. Ez a centralizált felépítési elv egyébként az állami ellenőrzés szervezeti struktúráját illetően az európai szocialista országok­ban ma is általános. Az állami ellenőrzési funkció központi, illetőleg helyi jellegének problémája valójában csak az SZKP XX. kongresszusa utáni fejlődés után merült fel, ami­kor egyes szocialista országokban az állami ellenőrzés szervezetrendszere az államigazgatás területi beosztásának megfelelően épül ki és ezek a területi ellen­őrzési szervek szervezeti- jogi kapcsolatba kerülnek az államhatalom vagy az államigazgatás helyi szerveivel, a tanácsokkal, illetőleg azok végrehajtó-rendel­kező szerveivel. Ekkor találkozunk olyan nézetekkel elsősorban a gyakorlat oldaláról, amelyek a területi állami ellenőrzési szervek által végzett tevékeny-

Next