Állam és Igazgatás, 1970. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)

1970-07-01 / 7. szám

DR. TÖRÖK LAJOS céget helyi jellegűként minősítik. E vonatkozásban különösen hazánkban bonta­kozott ki széles körű vita a népi ellenőrzési rendszer létrehozása kapcsán. Bár itt a vita középpontjában a területi népi ellenőrzési bizottságok centrális, illető­leg kettős alárendeltségének a kérdése állott,­ ténylegesen azonban e mögött az állami ellenőrzési funkció központi, illetőleg helyi jellegének problémája húzó­dott meg. Ezzel összefüggésben szükséges jelezni, hogy a szovjet állami ellenőrzés is hosszú időn keresztül (1918—1934) szervezeti struktúráját tekintve az államigaz­gatás területi beosztásának megfelelően épült fel és az állami ellenőrzés helyi szervei szervezetileg-jogilag kapcsolódtak a helyi szovjetekhez és végrehajtó bizottságaikhoz, azok kettős alárendeltségben működő szerveiként funkcionál­tak. A funkciók központi jellegét ennek ellenére sem az elmélet, sem a gyakor­lat nem vitatta. Ez alapjaiban arra vezethető vissza, hogy a kettős alárendeltség­ben működő helyi állami ellenőrzési szervek tekintetében a centrális irányítás­nak mindig domináns szerepe volt. Kétségtelenül hozzájárult ehhez az is, hogy 1918. májusától, különösen pedig 1919. tavaszától kezdődően megindult a szovje­teknek alá nem rendelt speciális ellenőrzési szerv szervezése, éppen az állami ellenőrzési funkció központi jellegének erősítésére. A Szovjetunió megalakulá­sát követően a Munkás—Paraszt Felügyelet 1923. évi szabályzata pedig már az állami ellenőrzés helyi szerveit úgy építette ki, hogy a Szovjetunió Munkás— Paraszt Felügyeleti Népbiztosságának helyi szervei a teljes és szigorú centrali­zálás elve alapján épültek fel és csak, a szövetséges köztársaságok munkás— paraszt felügyeleti népbiztosságainak helyi szervei működtek kettős alárendelt­ségben. A szabályzat egyidejűleg szakított a Szovjetunió Munkás—Paraszt Fel­ügyelete helyi szervei vonatkozásában az államigazgatás területi beosztásának megfelelő szervezeti felépítési elvével is és szervezeti struktúráját egyfelől a gazdasági, ipari körzetek, másfelől az államigazgatás speciális ágazatai szerint hozta létre.10 A Szovjet Ellenőrzési Bizottságok 1934-ben történő megszervezésé­től kezdve azután mind a Szovjetunió, mind az egyes szövetséges köztársaságok szovjet ellenőrzési bizottságainak területi szervei centrális alárendeltségben fej­tették ki tevékenységüket és szervezeti rendszerük sem követte az államigaz­gatás területi beosztását. Az európai szocialista országok fejlődése az SZKP XX. kongresszusa után­­— amint azt korábban jeleztük — kétségtelenül abban az irányban indult el, hogy a központi állami ellenőrzés szervezeti struktúrája egészen a községekig vagy legalábbis a járásokig az államigazgatás területi beosztásának megfelelően épüljön ki és e szervek valamilyen formában kapcsolódjanak az államhatalom helyi szerveihez. Az európai szocialista országok többségében ebben a vonat­kozásban nemcsak a jogi szabályozás síkján, de a gyakorlatban is, különösen az ellenőrzési tevékenység koordinálása terén — történt előrelépés. Ez általában abban nyilvánul meg, hogy az adott területi egységen belül a különböző állami és társadalmi szervek ellenőrző tevékenységének koordinálása a központi állami ellenőrzés helyi szerveinek feladatkörébe került át. Ennek következtében az 9 Vö. Török Lajos: A népi ellenőrzés helye állami szerveink rendszerében. Állam és Igaz­gatás, 1962. 9. sz. 10 Ennek megfelelően a Szovjetunió MPF Népbiztosságának két típusú helyi szervei vol­tak. Az egyikben a gazdasági-ipari körzetekben szervezett Meghatalmazottak Igazgatóságai, a másikhoz a speciális felügyelőségek (haditengerészeti, közlekedés-postaügyi) területi szervei tartoztak. 596

Next