Állam és Igazgatás, 1970. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)

1970-07-01 / 7. szám

nyának 37. cikke.) A kommunális gazdálkodást az 1958. évi tanácstörvény a tanács hatáskörébe tartozó külön is említett ügyek között sorolja fel: „kom­munális lakásgazdálkodás” (3. cikk, 5. pont).3 A tanácsok egész tevékenysége, ezen belül természetesen a kommunális gazdálkodásé is, a szocialista államban az állami szervek tevékenységének vezető elvén, vagyis a demokratikus centralizmuson alapszik:4 ,,a koncepció és a veze­tés az alulról jövő kezdeményezéssel és a tömegek aktivitásával egy egységet alkot”. Az ötvenes évek első felében Lengyelországban a népgazdaság irányítása területén láthatóan megnövekedtek a centralisztikus elemek. Ez a növekedés többek között abban nyilvánult meg, hogy a központi szervek, különösen az Állami Tervbizottság kezében — amely szinte reszortok feletti szervvé vált és erőteljesen avatkozott bele minden népgazdasági terület tevékenységébe — jelentős mértékben összpontosultak az irányítás és vezetés funkciói.­ Az­­igazgatás túlzott centralzációja egy sor hátrányos következményt hozott létre, ami sok vita eredményeképpen az ötvenes évek közepén az igazgatás decentralizációjának megkezdéséhez, vagyis a demokratikus centralizmus elvé­nek alkotó elemei közötti megzavart egyensúly visszaállításához vezetett.­ E folyamat eredménye és mérföldköve az 1958. január 25-i tanácstörvény és a LEMP K. B. 1961. júniusi, VIII. plénumának határozataiból folyó módosításai voltak.7 Ezeket a változtatásokat 1963 júliusában a tanácstörvény novellizálá­­sával, valamint az állami vállalatokról szóló 1950. évi tvr. módosításával vezet­ték be.8 Az említett jogi aktusok, valamint az igazgatás tökéletesítése céljából ki­adott egyéb jogszabályok, továbbá a LEMP Központi Bizottságának a népgaz­daság irányításában végrehajtandó változtatásokról szóló határozatai, azok megvalósítása, viszonylag nagy lehetőségeket nyitnak meg arra, hogy a taná­csok a helyi társadalmi és gazdasági feltételeknek megfelelő legjobb igazgatási és működési formákat választhassák. Ezért találkozhatunk egyes területi egysé­geknél különböző szervezetű gazdasági egységekkel, köztük kommunális és lakásgazdálkodásiakkal is. Ezek között az egységek között tevékenységükkel kapcsolatosan különböző, a klasszikus államigazgatási jogban ismeretlen jogi viszonyok jönnek létre.­ Úgy tűnik azonban, hogy a kommunális gazdálkodás területi jellege jobb szervezeti megoldások további keresésére ösztönöz, amelyek a kommunális szolgáltatások színvonalának növelése vonatkozásában jobb alapokat nyújta­nának a városok és a lakosság egyéb tömörülései, valamint az illető területen elhelyezkedő társadalmasított gazdasági egységek önállóságához és ösztönöz- e A tanácsokról szóló 1958. január 25-i törvény (hatályos szöveg DzU. 1963. 29. sz. 172. t.) 4 W. I. Lenin: Művei, 20. köt. 33. old. (lengyel kiadás), lásd: J. Litwin: Lenin mint jogász. Panstwo i Prawo, 1960. 11. sz. 5 J. Starosciak: Az államigazgatás decentralizálása. Varsó, 1960. 114. old. 6 A decentralizációt a jelen feldolgozásban az állami szervek tevékenységével kapcsolat­ban funkcionális értelemben kell felfogni, figyelembe véve egyidejűleg e folyamatnak struk­turális, szervezeti elemeit. Lásd: Z. Rybicki: A népgazdaság irányítása a Lengyel Népköztár­saságban. Államigazgatási jogi problémák. Varsó, 1963. 72. old. 7 A LEMP К. В. VIII. plénuma. A tanácsi tevékenység továbbfejlesztésének fő irányai. Varsó, 1961. 8 A Minisztertanács elnökének 1960. március 28-i hirdetménye az állami vállalatokról szóló 1950. október 26-i tvr. hatályos szövegének kihirdetéséről. 8 F. Longchamps: A jogviszony fogalma az államigazgatási jogban. Acta Universitatis Wratislavensis, 19. sz. Pravo, XII. Wroclaw, 1964. 56. és köv. old.

Next