Állam és Igazgatás, 1970. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)

1970-07-01 / 7. szám

578 DR. MOLNÁR ISTVÁN kelkezése szerint — a korábbi lajstromos választás helyett — az országgyűlési képviselőket is egyéni választókerületekben kell megválasztani, úgy, ahogyan hazánkban a tanácstagok választása már 1954 óta történt. Az egyéni választókerületi rendszer általánossá tételét az időközben vég­bement társadalmi változások, a szocializmus gazdasági, politikai és ideológiai bázisainak megszilárdulása tette lehetővé. Emellett indokolta ezt az intézkedést az állami képviseleti szervek és a lakosság kapcsolatainak további javítása, el­mélyítése is. Ilyen politikai megfontolásokból kiindulva szüntette meg a megyei lajstromokat az 1966. évi III. törvény és vezette be az egyéni választókerületi rendszert az országgyűlési képviselők választásánál is. A lajstromos rendszer, amely történelmileg tekintve hazánkban egyébként is a koalíciós idők és a­­ többpárt­rendszer öröksége volt, társadalmi fejlődésünk következtében túl­haladottá vált. Mint ismeretes, az 1967. évi országgyűlési és tanácsválasztásokat már az új, egységes választójogi törvény alapján bonyolítottuk le. Az egyéni választó­­kerületi rendszer bevezetése az országgyűlési választásoknál is pozitív tapasz­talatokat hozott. Többek között ennek is az eredménye, hogy az utóbbi években megélénkült az országgyűlés tevékenysége, a képviselők aktívabban vesznek részt a plénum munkájában, többet foglalkoznak választókerületük problémái­val, és erősödött a lakossággal való kapcsolatuk is. Az alapvetően pozitív ten­dencia mellett azonban néhány negatív jelenség is kíséri a fejlődést, mint pél­dául az, hogy időnként a képviselők tevékenységét túlzott mértékben befolyá­solják a helyi, területi érdekek. Ezt egyesek az egyéni választókerületi rendszer hibájaként róják fel, s annak helyességét, létjogosultságát is kétségbe vonják. Valójában azonban a választókerületek érdekeinek képviselete választási rend­szerünk szükségszerű velejárója, képviseleti rendszerünk egyik lényeges eleme. Ezért azt nem visszafejleszteni, hanem — a helyes arányok kialakítása és folya­matos biztosítása mellett — annak kibontakozását segíteni indokolt. Az utóbbi években — az államélet, a szocialista demokrácia fejlesztésére irányuló, komplex előkészítő munkálatok keretében — ismét napirendre került választási rendszerünk továbbfejlesztésének kérdése. Napjaink társadalmi viszonyai és a választási rendszer tudományos igényű kritikai elemzése, vala­mint az 1967. évi választások tapasztalatainak értékelése azzal a következtetés­sel zárult, hogy választási rendszerünk alapelvei továbbra is megfelelnek jelen­legi társadalmi, politikai viszonyainknak, s ezért nincs szükség alapvető módo­sításra. Célszerű ezért változatlanul érvényben hagyni választási rendszerünk helyes alapelveit: az általános, egyenlő és közvetlen választás elvét, a szavazás titkosságát és az egyéni választókerületi rendszert, valamint a választások nép­front-jellegét. Az elemző vizsgálat ugyanakkor azt is feltárta, hogy — az emlí­tett alapelvek fenntartása mellett — néhány vonatkozásban indokolt és lehet­séges választási rendszerünk továbbfejlesztése, választójogi törvényünk módo­sítása. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Minisztertanács 1970. április 16-i együttes ülésén megvitatta és elfogadta a választási rendszer továbbfejlesztéséről szóló előterjesztést. A tervezett továbbfejlesztés fontos poli­tikai célok elérését segíti. Ezek a következők: — a választások demokratikus vonásainak erősítése.

Next