Állam és Igazgatás, 1970. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)

1970-07-01 / 7. szám

DR. EWA KOZLOWSKA egyesülések új hatáskörét meghatározó szabályzatokat fogadtak el.1j Eldöntendő kérdés, vajon indokolt-e külön egyesülések létesítése a kommunális gazdál­kodás számára és (külön) a lakásgazdálkodás számára, vagy pedig e két terü­letnek egy egyesülésben való összevonása a helyes, mivel az említett 233. számú minisztertanácsi határozat a két szervezeti formát fakultatívként írja elő, a gyakorlat pedig kifejezetten a második szervezeti formát részesíti előnyben.15­16 A megyei egyesülésekben a megyei tanácsi végrehajtó bizottság és az alsóbb szintű tanácsi végrehajtó bizottságok alá rendelt kommunális és lakás­gazdálkodási vállalatok és egyéb szervezeti egységek, patronáló vállalatok és a 200 000-nél nagyobb lélekszámú városokban alakított városi egyesülések tömörülnek. A társulások és egyesülések fenntartási költségeit a tagvállalatok befizetéseiből fedezik. A társulások a gazdaságos elszámolás elve alapján működnek. A létrehozott megyei kommunális és lakásgazdálkodási társulások általában élénk tevékenységet fejtettek ki, s emellett a tanácsi végrehajtó bizottságok, valamint a társult egységek nemegyszer nehéz feladatainak megoldásánál, továbbá a tevékenységük körébe tartozó feladatok területén a teendők koordi­nálásánál sok konkrét eredményt értek el. A kommunális szolgáltatások ütemé­nek gyors növekedése miatt sürgős szükség volt a társulásoknál foglalkoztatott különböző szakmájú mérnökök segítségére, akiknek a hiányát kezdetben (a létszám-megszorítások és az alacsony fizetések miatt) a kommunális és lakás­gazdálkodási osztályok érezték. A társulások egyes esetekben megjavították a kommunális vállalatok tevékenységét, aminek következtében csökkentek a kommunális gazdálkodás számára nyújtott költségvetési hozzájárulások.17 Amikor a kommunális és lakásgazdálkodási társulások által elért kétség­telenül pozitív hatásokat tudomásul vesszük, egyidejűleg a kommunális gaz­dálkodás e szervezeti formájának hátrányos oldalaira is rámutathatunk. Két­ségtelenül ezek közé tartozik az, hogy gyakorlatilag csökken a tanácsok befo­lyása a kommunális gazdálkodás területének irányítására, a kommunális be­ruházásokra és a kommunális politika alakítására. A kommunális vállalatoknak a gyakorlatban a megyei szinten elhelyezkedő társulástól való függővé tétele bizonyos fokig függetlenné teszi azokat a helyi tanácstól. A társulások létrehozásával a kommunális gazdálkodási feladatoknak igaz­gatási és gazdasági feladatokra osztása következett be azáltal, hogy azokat egymással igen laza kapcsolatban álló szervezeti egységekre (megyei szintű tanácsi végrehajtó bizottsági kommunális és lakásgazdálkodási osztályokra, valamint kommunális és lakásgazdálkodási társulásokra) ruházták. A Lengyelországban fennálló tanácsi kettős alárendeltségi rendszerben ez a szervezeti rend még további tökéletesítést igényel (például tartós eszközök­nek a különböző függőleges területi alárendeltségű tanácsokhoz tartozó válla­latok közötti átadásánál). 15 A kommunális gazdálkodási miniszternek a kommunális és lakásgazdálkodás tökéle­tesítése tárgyában kiadott 1965. július 26-i 233. sz. minisztertanácsi határozat végrehajtásáról szóló 1963. február 15-i 13. sz. rendelete. (Mon. Pol. 63. sz. 299. t.) 10 A megyékben általában egy közös társulást hoztak létre a kommunális és lakásgazdál­kodás számára —­3 megye kivételével. Más megyékben általában társulásokat nem hoztak létre és a régi szervezeti rendszer mellett maradtak meg. [Többek között a katowicei vajda­ságban (megyében) is.] 17 Lásd a krakkó vajdasági (megyei) kommunális és lakásgazdálkodási egyesülés igazga­tójának az 1965—1967. évekről szóló, az egyesülés kollégiuma számára készített beszámolóját (gépírásban).

Next