Állam és Igazgatás, 1970. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)

1970-07-01 / 7. szám

DR. EWA KOZLOWSKA kétségtelenül a tanácsok önállósága fejeződik ki, a gyakorlatban azonban e szervek működése bizonyos illetékességi problémákat is okoz.20 A bizottságok másik jellemvonása szak- és társadalmi összetételük, mivel tagjaik egyrészt tanácsi apparátusi dolgozók, másrészt pedig apparátuson kívüli személyek, például szakszervezeti, szövetkezeti, ifjúsági szervezeti, nőszövetségi küldöttek. A tárgyalt bizottságok a tanácsi szervek rendszerébe vannak be­építve és tisztán államigazgatási tevékenységet fejtenek ki, segítséget nyújtva a magasabb szintű tanácsi végrehajtó bizottságokban levő szerveknek (függő­leges alárendeltség). A kommunális és lakásgazdálkodási létesítmények és ügyek igazgatásával megbízott szervezeti egységek ezen politikai áttekintésének befejezéseként helyet kell még szentelnünk a családi házak és kis lakóházakban levő helyi­ségek, valamint a fizikai és jogi személyek tulajdonában levő, több család lakásául szolgáló (társadalmi gazdasági egységet nem képező) házak igazgatási formáinak. Amíg az 1959. évi lakásjog 73. cikkében említett végrehajtási uta­sítás kiadásra nem kerül, addig az ingatlanok magántulajdonosainak a kom­munális gazdálkodási miniszter 1955. május 2-i 28. számú körlevelében meg­határozott kényszertársulási tevékenységéről szóló eddigi alapelvek a kötelezők. Ezeket a társulásokat abból a célból hozták létre, hogy felügyeletet gyakorol­janak a fizikai, illetve jogi személyek tulajdonát képező épületek karbantartása felett és ezekkel a személyekkel e lakóépületek helyes használatával kapcsolat­ban együttműködjenek. A társulások együttműködnek a tanácsi végrehajtó bizottsággal a társulás tevékenységi körével kapcsolatos ügyekben, valamint a tömbbizottságokkal, továbbítják a társulás tagjaihoz a hatóságok instrukcióit és utasításait, részt vesznek az építő-javító vállalatok által végzett javításokkal kapcsolatos tevékenységben és a munkákat átvevő bizottságokban, házkezelési szolgáltatási irodákat létesítenek, a tagoknak tanácsokat és útbaigazításokat adnak az ingatlanok igazgatásával és üzemeltetésével kapcsolatos ügyekben. Az ingatlantulajdonosok kényszertársulásait két társulási típussal lehetne felváltani: 1. a családi házak és kis lakóházak lakástulajdonosait egyesítő tár­sulásokkal mint települési társulásokkal, és 2. a többlakásos házak tulajdonosait (vagyis társadalmasított gazdasági egységet nem képező fizikai és jogi szemé­lyeket) egyesítő társulásokkal. A lakóház igazgatás megfelelő működése nemcsak az igazgatás jóakaratán és munkáján múlik, hanem a lakók magatartásán és társadalmi beállítottsá­gán is. A lakók és a házkezelő jó együttműködésének, továbbá a lakóknak a házak használatába és igazgatásába való nagyobb beleszólása biztosítására Lengyel­­országban tömb- és települési bizottságokat hoztak létre. Ezek a tömb és a település lakóinak állandó képviseletei, amelyek a tanács által jóváhagyott mintainstrukció alapelvei szellemében működnek. E bizottságok azonban még mindig nem jelentenek elegendő kapcsolatot a lakókkal és hatásuk a gyakor­latban az ingatlanok igazgatására nem túl nagy. Az utóbbi években új lakóönkormányzati formák, mint társadalmi lakó­önkormányzati formák bevezetésének koncepciója lépett előtérbe. Az 1963—­ 20 E problémával kapcsolatos kutatások eredményei E. Kozlowska ,,A kommunális gaz­dálkodás szervezeti egységeinek jogi helyzete” című munkában kerültek közlésre, Katowice, 1964. 608

Next