Állam és Igazgatás, 1970. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)

1970-07-01 / 7. szám

3­ AZ IPARI JELLEGŰ SZOLGÁLTATÁSOK FEJLESZTÉSE fejlődése nem megfelelően összehangolt. A szolgáltatások így a gazdasági növe­kedést befolyásoló tényezőkké válhatnak. A szolgáltatások volumenének skálájának bővülése elősegíti a társadalmi munkamegosztás további elmélyítését — a szabad­idő célszerűbb felhasználását, így visszahatása van a művelődésre is. A szolgáltatások egy része — a javítás és karbantartás — értékes alap­anyagok és az azokból előállított költséges termékek élettartamát — használ­hatóságát hosszabbítja meg, tehát növeli a házilag megtermelt, vagy importált javak kihasználásának hatékonyságát. Ezzel termelő kapacitásokat szabadít fel, vagy devizát takarít meg. Mindezek alapján érthető az, hogy gazdaságpolitikánk egyre fokozottabb figyelmet szentel a szolgáltatások és ezen belül a lakossági ipari jellegű szol­gáltatások fejlesztési kérdéseinek. II. 1. A lakosság részére végzett ipari jellegű szolgáltatások fejlődése az elmúlt 10 évben­­— a gazdaságpolitikával összhangban — változóan alakult. Az e téren bekövetkezett hullámzás érzékenyen érintette a lakosság ellátását, mert ebben az évtizedben, főként ennek második felében, ötszörösétől­ hússzorosáig nőtt egyes, a lakosság birtokában levő tartós fogyasztási cikkek (televízió, háztartási gépek, gépjárművek) állománya, rohamosan emelkedett az igény a lakáskar­bantartás és a ruházkodás területén. A javító-szolgáltató kapacitás kiépítése nem tartott megfelelően lépést az igények növekedésével. Az első — területi és országos — szolgáltatásfejlesztési terv a Gazdasági Bizottság 1961. évi 2/1961. GB. sz. határozata alapján készült. Ez az ún. helyi iparpolitikai terv, a II. ötéves terv időszakára, az 1960—1965. évi évek fejlesz­tési előirányzatait határozta meg. A határozat egyben szabályozta a területi és országos szervek feladatait és a szolgáltatás-fejlesztésben való együttműködés módszereit. Ezen időszakban már jelentős lépések történtek e terület fejleszté­sének megalapozásához. Főleg a nagyobb településeken, elsősorban a háztartási gépek és készülékek javítása terén volt jelentős fejlődés. A szövetkezetek külö­nösen a felújítás jellegű építőipari tevékenységben növelték teljesítményüket, de eredményes kezdeményezéseik voltak a kis települések ellátásában is. A megfelelő fejlesztési tapasztalatok hiánya, az e célra biztosított beruházási keretek viszonylag alacsony színvonala miatt azonban egyes tevékenységek tekintetében az előirányzatokat nem teljesítettük. A III. ötéves tervben már új létesítmények­­—­ többek között szolgáltató üzletházak is — nagy számban segítették a szolgáltatások továbbfejlesztését. Az előző időszak tanulságai alapján a fejlesztés jelentősebb részét irányítottak a rosszabbul ellátott területekre. 1965-ben ugyanis az egy lakosra jutó teljesít­mény tekintetében nem volt ritka az olyan eltérés, mint például Veszprém megyében, ahol a megyei átlagot 100-nak véve, a megye városaiban 131, a járá­sokban 87 volt az egy lakosra jutó szolgáltatás mutatója. A városok közül azon­ban Ajka 33, Pápa 20,8, illetve a járások közül a devecseri 64, a keszthelyi 134-es mutatóval szerepelt. A III. ötéves terv időszakában a lakossági szolgáltatások az 1965. évi 4,9 milliárd forintról 1970-re előreláthatóan 6,2—6,4 milliárd forintra nőnek. Az 611

Next